Még egy nyugodt nap

Istenlába ma is megmentett a gondolkodás gyötrelmeitől és magával ragadott :)
Reggel korán keltem, mostam, muffint sütöttem, na meg szendvicseket készítettem, mert ugye sosem lehet tudni, mit forgat a fejében a pasi.
Meg is érkezett értem fél tíz tájékán és együtt dolgoztunk tovább. Néha már értem is, hogy mit csinál. Fel is ajánlottam, hogy leszek a személyi asszisztense, inasa, bármilye :)
Volt egy hibája Erdősmecskén, ami a szakasza legtávolabbi csücske, és én még sosem voltam ott. Nos erdő az nem igen volt, a falu meg a tipikus elszegényedő magyar falu. Az utóbbi időben jó sok ilyet láttam. Vannak a puccos falvak, az újgazdag hivalkodással, meg vannak a régi rozzant települések. Utóbbiakban bár látható a szegénység, mégis olyan bájjal bírnak, amivel a puccosok sosem fognak. Ehhez persze tudnivaló, hogy én oda vagyok a száz éves házakért, meg a nyugalomért. Nos Erdősmecske abszolút autentikus. Nagyrészt rossz állapotú tornácosokkal és kocka házakkal, de volt egy-két professzionálisan, minden hivalkodástól mentesen felújított tornácos is. Jó sok üres ház van, a település már messze van Pécstől ahhoz, hogy ne így legyen. Viszont a rozzantságát nézve igen meglepett, hogy van önálló óvódája és általános iskolája, ami manapság nem "kismiska".
A fenti képek tehát Erdősmecskén készültek, menet közben. A régi templomon sajnos semmi jelzést nem találtam a korát illetően, állagát tekintve félő, hogy az enyészeté lesz, igazán kár lenne érte.

Hazaérve a gyerekek folyamatos veszekedése közepette kitöltöttem egy csomó hivatalos irományt a holnapi munkába álláshoz, előkerestem a bizonyítványaimat, bepakoltam a táskámat :), és ahhoz képest ahogy hittem hogy leszek egészen jól vagyok.
Kiváncsian várom, mit fogok mesélni holnap :)