Pörgünk

Feldolgozhatatlan sebességgel sodornak az események. A reggeli villámajándékozás, és a ma is kirúgtunk kettőt után, az ajándékos kolléganő kiszaladt pezsgőért és némi rágcsáért. Majd a főnök távozását és az ebédet követően össze trombitálódtunk egy koccintásra. Utálom az ilyet. Meg is kérdeztem, hogy mégis mire iszunk? Mi értelme van zavart, néma csendben állni, úgy sincsenek szavak...
Aztán a maradó 4!!! ember el kezd arról beszélgetni, hogy melyiküknek hány hónap végkielégítés jár majd. Na most ez szerintem egy ilyen alkalomkor tapintatlan parasztság, másrészt igen naív feltételezés.
Ebben a csendesen makogó, álkedves zűrzavarban azért egy fontos dolog kiderült, miszerint az egyik ma kitett lány, holnap jön utoljára. Én naív meg azt hittem én leszek a következő.