Na, mi?!

Mi volt a legeslegjobb a nyári vakációban?

Nem rendelkeztem  vidéki nagymamával, sem gazdag nagybácsival, a szüleim dolgoztak, én meg kulcsos gyerek voltam a panel lakótelepen. Ez így leírva most olyan siralmasan hangzik, pedig valójában nem az, mert volt körülöttem sok-sok hasonló. Ha egy gyereknek vannak barátai akkor csak akkor van egyedül ha egyedül akar lenni. Így aztán fociztam a fiúkkal, tollasoztam mindenkivel aki hajlandó volt, bandáztam az osztálytársaimmal, kosaraztunk iskolaudvarokon, néha strandoltunk a Hullámban, vagy ki tudja mit műveltünk Yvették szőlőjében. Sosem unatkoztunk, sosem tévéztünk, tánckoreográfiákat gyakorolgattunk, jajj, de nagyon régen volt.

Egy biztos a nyári  vakációban az (volt) a legjobb, hogy nincs tanulás, felelés, megfelelés...

Minden évben nyaraltunk a szüleimmel, minden évben vállalatai üdülőben (mindig a nyomdáéban és soha nem az egyetemében - milyen érdekes, hogy húsz évig nyomdában dolgoztam, most meg az egyetemen :)) Ezek a nyaralások a Balatonfenyves - Alsóbélatelep - Szeged állomásokra korlátozódtak, egy idő után minden nyaralás olyan volt, mint egy hazatérés. 

 

Nagy lelkendezést nem fogok most ezek körül csapni, mert nem őrzök túl fantasztikus nyaralási élményeket. Nem emlékszem hogy valaha is játszottak volna velem a szüleim, akár otthon akár nyaraláson... Így aztán pont úgy nyaraltam, ahogy a hétköznapokon éltem, csak épp nem otthon voltam. Persze jártam sétálni az anyukámmal a tó, vagy folyóparton, blablabla, de sosem voltak olyan dzsámborik amiket mi csapunk a gyerekekkel. Apám miután ráébredt, hogy nem tud megtanítani úszni, mert annyira beszari vagyok, hagyta a francba az egészet, anyukám be se jött a vízbe... Viszont ha kiolvastam az aktuális könyvemet mindig megvették a következőt. Így jártam én Alaszkában, miközben ki sem tettem a lábam az Alsóbélatelepi üdülőből. Valószínűleg unalmas régi nyarak alatt szoktam rá az emberek megfigyelésére is. Ezt még most is csinálom néha a strandon :), meg a buszmegállóban, meg az orvosnál, meg a ... valószínűleg mindenhol :)

a szegedi nyaraló stégjéről

a szegedi nyaraló

szabadstrand a Sárgán

 A szegedi nyarak meghatározóak lettek az életemben. Ma is Szeged az a hely amit magaménak érzek, bár a hegyek hiányoznak :), órákig el tudok(tam) mabulászni a Tisza parton, vagy csak ülni valamelyik téren..., fagyit enni a Virágban, vagy később kisfröccsöt inni a Szőlőfürtben...

Volt egy nyár, a 7. osztály utáni mikor a családi nyaralás után engem ott tartott maguknál egy szeged nyomdász és a felesége. A saját gyerekeik már nagyobbak, voltak, a férfi nyomdász volt, a nő fodrász és a szabadtéri játékokon dolgozott. Abban az évben ment szegeden az István a király. Egész nap csavarogtam, a nagylány LGT és Piramis lemezeit hallgattam, majd délután besétáltam a városba, felmutattam a kis kártyámat és már bent is voltam a "világ" legizgalmasabb forgatagában. A Kirov balettől kaptam egy (gyakorló) balett cipőt :) és mindenki nagyon kedves volt. Én meg végignéztem az összes létező előadást...