szerelmi légyott

ő ott lesz, én ott leszek. Vasárnap jövünk. Addig kipróbálom mire képes egy 40 éves pasi. Természetesen teljesen tudományos alapon, a tudomány fejlődése érdekében. Mi másért?

Mára ez

Nagyon útálom

a hétfőt. De a holnapot mégsem annyira, mert végre hazajönnek a skacok a táborból és jól megölelgethetem, megszagolgathatom őket (na jó, előbb fürdés) és újra tele lesz a ház csacsogással.

Biztos nem véletlen

hogy abban hogy melegem van benne van az is, hogy elegem van.
De azért hurrrráááááá PÉNTEK!

tervek és megvalósulások

Tegnap este, miután végig nyűglődtem, hogy jajj a kicsikéim ... megegyeztünk Istenlábával, hogy ma meló után koccanunk és elmegyünk "piknikelni", addaig sem nyavalygok itt. Reggel el is mentem venni egy kis szőlőt, kekszet, almalét... Napközben többször eszembe jutott, hogy már csak ennyi, meg annyi... Aztán negyed ötkor értem jött a "láb" és felmentünk a Tettyére (kocsival). Ott kiderült, hogy az igen "nagy tervező és nagyon romantikus láb" valamikor kivette a kocsiból a plédet és nem tette vissza. Így tíz perces napon keresgélés után kerestünk egy árnyas padot. Ott ültünk tíz percet.... majd hazajöttünk. Nesze neked romantika :)

Hiány

A kicsik elmentek ma táborba. Reggel integettünk az állomáson és most nem látom őket hétfőig. Hiányoznak. Nem szeretem ha nem tudom mi van velük, és a kis genyók persze nem telefonáltak még. Vitya is lelépett, ma a csajánál alszik. Mi meg itt vagyunk öregesen kettecskén. Istenlába rokka2-őt hozza jó formába (fotók holnap), én pedig egy baktust horgolok (fonalfogyasztás céljából).

Nagy a csend, olyan gyakran vágyom erre, pedig hogy utálom :)

Kötöttem

Aztán meg lebontottam :) De igazán jót kötöttem :o csak hát egy napi kötés után folyamatosan éreztem, hogy nem és nem akar az a fonal az a kendő lenni :) Azt hiszen a fonalam.hu vidámságából nálam kis tároló kosárkák lesznek, vagy tutyi, esetleg pár virág, de túl sok az nekem... pedig tényleg vidám.

Ma kötök

és ettől nem tántorít el az a tény, hogy nem tudok...

fijuggg

A kicsik kedden táborba mennek. Már most hiányoznak. Bebe is sűrűn ölelőzik, de várja már nagyon. Imádják az iskolai tábort, ki nem hagynák... :) Mostanában amúgy is keveset látom őket, mint az alábbi alkotások is mutatják, bőven van szabadidőm, mivel az összes gyerekemből kis csavargó lett, és csak enni meg aludni járnak haza a nagyfontosságú dolgaik közepette.

Ma délelőtt találtunk a vásárban Somának egy klassz túrabringát. Nyilván most mikor teljesen le vagyunk égve. Így hozzá kellett nyúlni a vésztartalékhoz, de igyekszem nem izgatni magam, mert szülinapjára mindenképp bringát kapott volna (október = előbb megkapta :), de ez olyan kár lett volna kihagyni, aztán meg úgyis képtelenség dugdosni, főleg úgy, hogy a másik már odavan, a gyerek meg állandóan bringázik.

Majd ha visszamenőleg megkapjuk a nyári családi pótlék korrekcióját visszatesszük a pénzt. Ha már úgyis hozzá kellett nyúlni a hatalmasnak nem mondható megtakarításhoz akkor viszonyt nem hagyhattam már ott egy igen alkalmi vétel rokkát sem. 

Nem mintha a neten vásároltat beüzemeltük volna már, de Istenlába dolgozik mindkettőn :) Szóval most van két rokkám, de még kézi orsóval sem tudok fonni :)

Istenlába felvetette, hogy mikor rájöttem melyik rokka az enyém akkor a másiktól majd meg kéne válni... Hát nem tudom... lehet..., de szerintem csak egy nagyobb kecó kéne, az se lenne hátrány ha panel helyett vályogból lenne... 

Addig is "pár" kép az 1. sz. rokkáról :)

késztermék

Nos, ez lett a tegnap "font fonalból".

Ez pedig a vad horgolás eredménye :)

Valamit nem jól csinálok

... vagy semmit sem csinálok jól. Mindenesetre a végére legalább belejöttem.  Persze a fonat totál egyenetlen és teljesen görcsben áll. Valószínűleg túlpörgetem. Vagy nem tudom. Icipici kis gombóc 44 gramm, a hiányzó 6 gramm az agyamra ment :) és a kukában végezte. Igazából ez sem ilyen jól néz ki mint a képen :) Megy ez nekem, minden alkotásomról nagyon impozáns képet tudok készíteni.
Ha valaki meg tudná mondani, hogy mit kéne, illetve mit nem kéne csinálnom, hogy a fejlődés útjára lépjek, azt megköszönném. Azért majd megpróbálok horgolni belőle valamit (44 grammból, hahaha).

Na, ha mindig ebből kéne horgolnom inkább sosem horgolnék. Hol szőnyeg, hogy csipke vastagságú, szőnyegnél gyakorlatilag sodrat mentes, csipkénél tekeredik mint állat. De nem adtam fel. Horgoltam belőle egy majdcsak lesz valamit (telefontok, neszeszer, vagy amit akartok).

Miután egész nap (na jó délután és este) eme 44 gramm előállításán, majd semmire sem jó tárggyá horgolásán fáradoztam, majd azt blokkoltam, most elmegyek Csipkerózsika álmot aludni.
Úgy érzem megérdemlem :)

Nagy erőkkel

horgolok. Majd jövök ha kész leszek. Remélem hamar, mert a kicsik kedden táborba mennek, és nekem - mint szülőnek -, állítólag feladataim vannak. Egyébként régóta nem értem, miért mondja nekem mindenki, hogy éhes. Úgy nézek ki, mint egy büfé??? Áh... mindegy, mentem... nem érek rá.

Sok dolog

történt ma. Többek között ma volt Dumbledore 60. születésnapja. Sajnos az ajándék (fröccs csapológép) nem érkezett meg időben, és csak a jövő hétre lesz meg, de ettől függetlenül jó kis bulit szerveztünk neki tortával, tüzijátékkal ..., és még a dékán is ott volt. 

Mindeközben persze nekem az egyik könyvön kellett volna dolgozni, de hiába próbáltam egy óra elteltével beslisszolni az irodámba tíz perc múlva már a nevemtől zengett a folyosó, hogy menjek vissza. Még mielőtt meghatódnánk e neme gesztustól, azért jelzem, hogy mikor mindenki szétszéledt kidolgoztam a belem, és természetesen nem is sikerült elérnem a buszomat. Viszont D. 60 éves lett :) és tekintve, hogy volt idő, mikor erre nem fogadtam volna ez nagyszerű. 

D. a legdeviánsabb, legelviselhetetlenebb ember a földön akit ismerek, mellette folyamatosan olyxan "nem hiszem el" érzése van az embernek, és néha agyon tudnám ütni, de szeretem :) D. a legborzasztóbb főnök, de a legjobb is. Jó lenne ha megünnepelhetnénk még pár születésnapját!

A másik fantasztikum, hogy ma horgoltam a buszon :) és magasról leszartam, hogy megbámulnak-e.

Íme az új kedvencem:

tutyimutyi

tutyi de lehet mamusz is :)

Hurrrrrá, éljen! Van tutyim, vagy mamuszom (úgy látszik ez már mindig így lesz, hogy horgoltam, egy mondjuk - most épp - tutyit).
Elég gyorsan ment, igaz a végén már siettem, mert nagyon fázott a lábam.

A tutyi horgolásra ihletet a színre színen kaptam, de a megvalósítás alapjait innen vettem.

Eleinte olyan kilátástalannak gondoltam, hogy meg tudom csinálni, de aztán hamar rájöttem, hogy nem is nehéz. Mikor már azt hihettem volna, hogy..., akkor azért rájöttem, hogy leírás ide, leírás oda nincs két egyforma láb. Az enyém pl. különösen széles, és 38-39-es.
Ma már, - miközben a tutyim kellemesen melegíti a lábam - azt is tudom, hogy a következőnél, amit nyilván 10 perc múlva elkezdek mit fogok másként horgolni.

Leírás:

1) 8 db egyráhajtásos pálcából kört készítünk. /8 erp/
2) Minden erp-ba 2 db erp-át készítünk /16 erp/
3) Minden 2. erp-ba 2 db erp-át készítünk (értelemszerűen a többi erp-ba 1 db erp-át készítünk) /24 erp/
4) Minden 3. erp-ba 2 db erp-át készítünk  /32 erp/  keskeny lábúak itt abba is hagyhatják.
5) Minden 4. erp-ba 2 db erp-át készítünk /40 erp/
itt meg kell nézni hogy állunk a lábujjak takarásával, illetve el kell dönteni mekkora orr részt szeretnénk.
6) Addig horgoljuk a 40 erp-ás sorokat míg a kivánt méretet elérjük. (azt hiszem én még kettőt horgoltam)
7) A horgolás 30 erp-val folytatjuk, oda vissza- horgolva, a sorok elején 2 láncszem sormagasítással
mindaddig míg a kívánt hosszúságot el nem érjük (nálam ez 19 sor), majd a végén összehorgoljuk, vagy varrjuk (kinek mi tetszik) .

Horgolhatunk rá keresztpántot, az enyém négy szem széles, a hosszúság a lábboltozat függvénye.

Szedhetünk fel körbe szemeket, amiket kontúr színnel egy ráhajtásos vagy bármi más pálcákkal horgolhatunk tovább, díszítésnek is jó, de nekem speciel kellett a kényelmes magassághoz. Innen aztán cifrázhatjuk ahogy akarjuk, gombbal, virággal, bármi egyéb díszítéssel. Én körbe erp-kat horgoltam, a sarok részhez pedig (9 szem) kétráhajtásos pálcát.

Mindez a leírás viszont csak akkor ér valamit, ha 3-3,5-ös tűhöz való pamutfonallal, és 3-as horgolótűvel dolgozik az ember. Más esetekben az elv marad, de a számok változhatnak.

Remélem sikerült mindent érthetően és normálisan leírnom, hátha egyszer valakinek pont erre lesz szüksége. Én magam is szenvedek a számomra értelmezhető leírások hiányától.

váratlan szaporulat

Bejöttetek a csőbe :) ? Még mielőtt bárki is azt gondolná teljesen elment az eszem és nem elég kihívás nekem négy pasival együtt élni, nem erről van szó.

Inkább arról, hogy az utóbbi pár napban a blog követői szaporodtak meg, gondolom az utolsó tíz látogató javát a horgolásnak és a facebook csoportnak köszönhetem. 

Köszönöm, hogy itt vagytok, azt hiszem szükségem is lesz rátok :)

Nem ígérhetem, hogy a horgolásé lesz a főszerep a blogon, de tény, hogy nap mint nap próbálgatok valamit, és ha mindebből végeredmény születik akkor ez az első hely..., de ettől még ez itt leginkább nyavalygásaim, örömeim, hisztijeim tárháza.

De, hogy meg ne szökjetek gyorsan elárulom, hogy ma elkészül, és egyelőre teljes sikerélménnyel kecsegtet a tutyim.

élvezem

a horgolást. Bár míg figurákat horgoltam jobban élveztem. Nem kellett leírásokon rajzokon kiigazodni, csak gondolkodni, megnézni esetleg egy fotót, és kitalálni hogyan lehet elérni a kívánt eredményt. Azt hiszem az valahogy jobban ment.

 

A fészes horgolócsoportban időnként meg kell mutatni mit alkotott az ember. Most őszintén hogy mutogassam én ezeket olyan embereknek akik szebbet kötnek-horgolnak mint amit a fény fest.

Ezeket csináltam. Ez van. De most horgolok egy tutyit :)

Ez (mondjuk) egy sál

 

 a fonalam.hu-ról a fonal ami hínár néven fut, és nagyon élveztem, hogy tényleg olyan színe van mint a hínárnak. Ráadásul a kutya sem látja rajta, ha mondjuk egy-egy szem nem egyenletes...

kár, hogy nem hordok sálat :)

erre Orsitól kaptam kedvet, kicsivel korábban Kíránál még hitetlenkedve csodáltam.

Bátran nekiálltam, mert eddigre már tucatszám horgoltam virágot, így könnyebben elhittem.... Még nincs blokkolva

Úgy tűnik én csak zölddel horgolok :) (pedig nem)

Régen

meg akartam már mutatni a bunkit, amit a gyerekek építettek a ház mögött. Óriási munkába voltak, Bebe volt a vezér, Istenlába még zászlót is gyártott nekik. Persze igazából addig volt csak érdekes amíg épült, viszont hetek óta itt áll háborítatlan ami elég szívmelengető egy panel lakótelepen.

Mindenfelé

csipkemintát fest a fény :)

Lazaságban

eddig merészkedem én. Pedig csipkére vágyom, szépre ... csak hát nagyon távol vagyok tőle.

a minta a Barka horgolósulijából van, de ez már megint se nem stóla se nem kendő, legyen mondjuk sál :) Mert nagyobbnak nem mertem nekiállni, mivel nem tudtam mire lesz elég a fonalam, meg a képességem.

Úgy tűnhet

mintha eltűntem volna, pedig nem. Csak nagyon lefoglal az olimpia, meg a horgolás. A kettőt összekapcsolom, nézem az olimpiát, aztán mikor úgy érzem, hogy szó szerint szétbaszvet az ideg akkor vadul horgolni kezdek. Ehhez persze van egy rémegyszerű mintám (ezt is többször kellett javítanom már) és egy sok hibát elrejtő fonalam (hínár). Az alkotást eleinte Fionának hívtam, mert olyan Shrekkes színe van, de mostanában csak idegbaj-ként gondolok rá. 

Előtte meg horgoltam egy sálat (még le sem fényképeztem), meg fonalas szekrényt pakoltam. Mindezt valószínűleg abból a felindulásból, hogy folyamatosan az mocorog az agyamban, hogy kéne már horgolni valami szép kendőt, valami olyat amit tényleg lehet mutogatni. De egyrészt nem tudom minek kéne lennie, mert igazából én nem tudok horgolni. Tehát valami nagyon egyszerű kellene, de most már valami látványos is kéne... , és mivel a magyar mintákba és leírásokba is bele tudok bonyolódni, lehet, hogy nem az angol újságommal kéne kezdeni :) Mennyi dilemma. Ráadásul nem is vehetek addig fonalat amíg nem pusztítok...

Rémes.

szuperszombat

A csütörtök esti netezés (netezés= horgolások csodálása, minta keresés, fonalbambulás) egy újabb adag fonal vásárlását jelentette a fonalam.hu-ról. Mivel óriási szerencsére ez egy jó kis pécsi üzlet, így aztán nyugodtan böngészhetek és lecsaphatok a fonalturkálóban bármire mindezt megúszom a posta sarca nélkül. Ma délelőtt el is döcögtünk Istenlábával a csomagomért, előtte reggeliztünk és kávéztunk egyet a Ferencesek utcája alján az Aranycipó kiülős részén. Hmmmm, szeretem az ilyen reggeleket. Sajnos a Ferencesek alján lévő padlásos-régiségest már ezer éve nem sikerül nyitva találni, pedig igen jó hely.
A fonalaimtól megmámorosodva, még egy "hétköznapi" bevásárlást is képes voltam túlélni a tescoban, majd egy mosogatással egybekötött főzést, hűtőmosással spékelve is abszolváltam, csak hogy ne legyen senkinek alkalma kötözködni mikor leülök horgolódni és abba sem hagyom :)
És ennek mos jött el az ideje :)

egy kis hínár

és egy kis vidámság

A régiség piac

Minden nagyvásár (a hónap első vasárnapja) előtt csütörtökön a vásártéren régiség vásár van. Koncentráltan csak és kizárólag régiség. Sajnos én állandóan dolgozom olyankor és mindig csak a buszból szoktam látni (erre a problémára sürgős megoldást kell találnom), és facsarodik is a szívem mindig, hogy micsoda kincsek lehetnek ott.

A héten úgy alakult a szerdai Ördögkatlanozás következtében, hogy csütörtökön nem mentünk dolgozni (pénteken sem), mert a szerdai buli után éjjel kettő után értünk haza, és nem vagyon én már abban a korban, hogy négy óra alvás után menjek dolgozni. Ennek ellenére - mondhatom nyugodt szívvel, hogy leginkább Istenlába kedvéért - felkeltem csütörtök hajnalban és elmentünk a vásártérre. Még szerencse mert erre a kis "varrós", igazából horgolós szekrénykére akadtam. Horgolós voltát bizonyítja, hogy az alsó kis zsebben találtam, vagy 10 fémkötőtűt, egy megkezdett csipkekesztyűt, és némi horgolócérnát. Nem mondom, hogy nagy szükségem volt e darabra, mert a fonalaim már kaptak egy autentikus komódot Istenlábától, az aktuális munka meg mindig egy kis tengerifű kosárkában van, de annyira megkapott ez a szekrényecske. Pedig hát csúnyácska volt szegény, de szerencsére mi Istenlábával általában nem azt látjuk, hogy mi van, hanem azt amit abból ki lehet hozni, és aztán ki is hozzuk belőle :) ez persze leginkább a "láb" érdeme. A kincsért egyébként tízezer forintot kértek, amit Istenlába blazírt arccal (tudjátok ez az a nem is kell nekem ez a szar...) lealkudott hatezerre.

Szeretem :) Istenlábát és a szekrényt is.

még rútan

 

szépülés alatt

megszépülten

 

Mindez akkora boldogsággal tölt el, hogy majdnem elfelejtettem elmesélni, hogy találtam még régi fanyelű horgolótűket is amiket szintén hazahoztam :)