Nem nagyon találom magam. Folyamatosan anyukám után sírok. Nem nagyon van napom bőgés nélkül. Ráadásul begyullatd a lábfejemben egy csont ami kiaszottul fáj, cipőt húzni csak fájdalomcsillapító hegyek beszedése után tudok. A héten a három munkanapot táppénzen töltöttem, hogy pihentessem a lábam, ami egyébként tele van ragasztva fájdalomcsillapító tapasszal. A tapasz mindenre jó, például olyan vagyok mint Jackson csak én a lábamon, de a fájdalmam nem csillapítja igazán. A fentiekből következik, hogy menni nem nagyon tudok, szóval itt rohadok (nem mintha nagy kedvem lenne bármi máshoz, és az időjárás sem csalogat a szabadba) . Hétfőn azért bedrogoztam magam és elmentünk a csajokkal meg Istenlábával Budapest Bár koncertre. A koncert jó volt, a lábam fájt, a zenészek virtuózok, a vendégek szuperek, és hát igen ott volt a Bandi is aki meg... Holnap egy kerti partira lennénk hivatalosa, ami - remélhetőleg, az időjárásra való tekintettel - elmarad. Nem nagyon szeretnék ugyanis cipőt húzni...
Miközben eszemben sincs cipőt húzni, lábra állni, és egyáltalán... aközben azért (éljen a következetesség) egyfolytában siratom az elmaradt szuper őszömet (ami nekünk a nyár ugyebár, mert mi inkább őszölni szeretünk), a családi balatonozást és az édeskettes gemencelődést. Az őszi Gemenc nagyon hiányzik nekem. Jó régóta nem hagytam már ki, és sosem unom meg. Jó lenne a lelkemnek most is..., de most már nem olyan jó az idő, hogy egész nap csatangolhassak kint, és a szabadságom is elfogyott az anyuzásba. A gyerekes Balaton még bepótolódik november vége felé, de az sem az igazi már. Novemberi hidegben se a teniszezés se a minigolf nem túl vonzó..., marad a beltéri kaland az viszont elég uncsi, de azért jobb a semminél.
Állítólag idén is lesz Karácsony, ettől a hírtől eléggé be vagyok tojva, soha életemben nem voltam anyukám nélkül Karácsonykor. Soha. Pedig néha szerettem volna. De most meg nem.
Az állandó picsogás mellett/ellen beiratkoztam egy kezdő német nyelvtanfolyamra. A tököm se tudja valójában miért, ha csak nem azért mert ingyen van és munkaidőben :) mert rohadtul rühellem a német nyelvet agyam meg nincsen. Minden túlzás nélkül állíthatom, hogy gyakorlatilag képtelen vagyok német szavakat megtanulni. Azt most nem tudom konkrétan megmondani, hogy bármi mást megtanulni képes lennék-e, mert ilyen irányú kisérletek épp nem folynak, de lehet, hogy nekem teljesen elfogyott az agyam. Egyáltalán nem alkalmas se befogadásra se más egyébre, a meredt bambuláson kívül. Pedig lassan kénytelen leszek visszaintegrálódni ha nem is a munka, de legalább a munkahelyem világába, de az elmúlt egy hónapban összesen 8 napot töltöttem ott. Szóval valami kéne, vagy valaminek történni kéne, vagy inkább nem kell semmi és mindenki hagyjon békén....
Halványlila...
