Én győztem! Én győztem! Legyőztem a hétfőt. Kicsináltam. Jó, mondjuk az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy mire elhúzta a belét a nyomorult én is elég szarul néztem ki. De! vége van! Megvolt D. születésnapi-jubileumi hacacáréja, kő kövön, arcon mosoly maradt (az enyémre ráfagyott), fikázás mentesen végetért az idei legnagyobb rendezvény. Ma D. közölte (kedves ember lássuk be) hogy vegyek magamnak egy csokor, vagy cserép virágot, mert milyen hálás ... Mondtam neki, hogy nem vagyok én ilyen szép lelkű..., a cserepest kinyírom, a vágott öngyilkos lesz... adjon inkább egy üveg piát, virágot meg vegyen az ártatlanoknak :)
Ennél nagyobb esemény, hogy Soma ma 14 éves. Kicsit kínos, hogy ez az én fejemben mennyire elsikkadt, de ez is hozzátartozik az igazsághoz. Viszont szerencsére ma adminisztárciózás közben leírtam a dátumot. Egy darabig ízlelgettem... 10.09, 10.09 aztán megvilágosodtam. Szerencsére az ajándékot már előre megkapta, ma meg egy munkatársa vállalta, hogy kimegy a városba és hoz tortát, a pizzát meg házhoz hozta a futár.... és szerencsére a gyerek nem olvassa a blogomat, így nem tudja, hogy a kedves édesanyja majdnem elfelejtette a születésnapját, miközben hónapokig a főnökéjét szervezte. Idén sem én leszek az év anyja :)
Ja, azt még elmesélem, hogy a gyerekkel pár nappal ezelőtt egyeztettünk torta ügyben és citrom tortát kért, de mi csak egy belga csokitortát tudtunk szerezni egy puccos cukrászdából (a citromon kívül a gyermek nem eszik meg semmi gyümölcsöt, így a gyümitorták kiestek). De a hétvégére megigértem, de ténylegre, és elfelejteni sem fogom (remélem) és lesz citromtorta, csak előbb kiderítem, hogy miből is áll.
- Gyónás vége -
