szegény embert

nem csak az ág(i) húzza. Orfűn a múlt hétvégén egyszer már megtámadták a házőrző vérdarazsak. A postaládában laktak a kapuban és alig lehetett kinyitni a kaput, mert állandóan támadtak. Ma egy telefonoszlop tetején támadták meg Istenlábát és kettő megcsípte az arcán. Elég szarul néz ki, még jó hogy nagyobb baja nem lett.

Persze utána jött a baleseti jegyzőkönyv. Mondta is a főnökének, hogy a munkavédelmis biztos a haját tépi, hogy már megint ő, mert volt már darázs csípés, bögöly csípés, villámcsapás, sőt egyszer az irodában felrobbant mellette a poroltó... Szerintem lassan járna neki veszélyességi pótlék.

Apátok nélkül

"Apátok nélkül még a kenyérnek is más az íze" hangzott el a bölcsesség az imént a Jóban rosszban sorozatban. Gondoltam csak feljegyzem, hogy megjegyezzem, ne má' mindig csak azt mondjam neki, hogy én úgy, de úgy, mint emberek a sót.

Fishing on Orfű

Csütörtökön délelőtt indultunk útnak Orfű felé útba ejtve a csíkos nagyáruházat, hiszen hidegben mindenkinek szüksége van Jégerre :) Persze ekkor még verőfény volt harminc feletti hőmérséklettel (hávájdizsinapfény). A csíkosban rögvest nézetkülönböztettünk egy akciós farmernadrágon, hogy vajon melyik méretet vegyük meg Bebének. Én nyertem. Illetve buktam azt az 1700 pénzt, mert a nadrág kicsi lett (igenis nő az a gyerek).
Jó volt megérkezni. Az unokatesóm nyaralója fent van a hegyen nem messze a kilátótól, annál messzebb a falu zajától kempingtől.
Hosszú órákon keresztül ültem a teraszon és bámultam a nagy zöld brokkolit, miközben Istenlába üzembe helyezte a kifogástalan televíziózást biztosító berendezését (ez itt a reklám helye, javasolnám a trékomnak, hogy fizessenek érte).

A tévé szerelés kinyilatkoztatott okozója egyébként én voltam, az egész értem volt, nehogy lemaradjak már az Ezel akárhányadik részéről.

Valójában azt a célt szolgálta, hogy Istenlábának ne kelljen a Histroy csatorna, illetve a III. Birodalom nélkül vegetálnia a világtól elzártan.
Délután háromkor aztán elmentünk a fesztiválnyitó hagyományos "tóátugrásra".
Villámgyors megnyitó beszéddel Lovasi Bandi megnyitotta a fesztivált, majd jött show és a showman (Varga Livius by Quimby).

A nagy melegben a szárnyakat adó energiaital osztogatása igen jól esett, és tényleg nagyon jól repültek a vállalkozó szellemű fiatalok. Mi több volt aki fekvőtámaszra is képes volt a vízen.

Mind az ötven ugrót azért nem vártuk végig, így aztán nem láttam, hogy Bandi milyen kecsesen szárnyalt. Az igazat megvallva nagyon melegem volt, persze nem kellett eltelnie egy napnak sem ahhoz, hogy visszasírjam a kánikulát.

Délután aztán megérkeztek a lányok (Móka és Andi) és kezdődött a móka, meg a zabálás, piálás... Most jót fogtok röhögni, de fesztiválok idején én nem nagyon iszom, mert ami befolyik, az ugye ki is, és ez a dolog bizony még erősen megoldatlan nem csak a fesztiválokon, de egyéb közterületeken is a kulturált WC-k biztosítása sajnos nem megoldott. Tavaly egyébként megpróbálkoztam egy toi-toi-al (tököm sem tudja, hogy kell ezt írni) sorban álltam vagy fél órát, kinyitottam az ajtót, majd öklendezni kezdtem, de annyira gusztustalan volt a hely, hogy oda még hányni sem volt gusztusom. Szóval leginkább nem iszom. Most meg nem is voltam toppon, lehet hogy megszúrt a nap, mert ingerelt a hány vagy két napig. Szolgálati közleményként így bejelentem, hogy első két nap csak mentes ásványvizet ittam, korlátozott mennyiségben.

Persze a többiek hozták a formájukat a sör-pisi körforgásban, nem véletlen hívjuk a helyet pising-nek.

Első nap este a Magashegyi Underground-dal készültünk nyitni, de azt a fesztiváli forgatagban észrevétlen lekéstük. Egész pontosan addig röhögtünk a Jégerbárban karaokezókon a térdünket csapkodva, olykor fülbefogva, hogy a koncert elmúlt. Következő napirendünk Istenlába kedvéért Hobó lett volna. Fel is caplattunk egy hegytetőre ahol hosszas várakozás után kiderült, hogy Hobó művész úr nem találta megfelelőnek a színpadot és úgy döntött nem lép fel. A szervezők becsületére legyen mondva azt mondták be, hogy technikai okok miatt marad el a koncert, mi is csak a másnapi újságból tudtuk meg a valót. 

Hobóval kapcsolatban egyébként többeknek több helyről van hasonló élménye. Gratulálunk. Szerencsére Ripoff Raskolnikovnak, Ian  Segalnak és a többieknek (The braindogs) nem derogált fellépni és egy hatalmas bulit csinálni míg odakint (szerencsére ez a koncert egy épített sátorban volt) szakadt az eső, és mint később megtudtuk, minden más koncert elmaradt. Öröm az ürömben, hogy a koncert végére elállt az eső és szárazon jutottunk haza. Saját szegénységi bizonyítványom igazolásául pedig bevallom, hogy a koncert nagy részén (nem vagyok egy elöl csápolós fajta) a hátsó sorokban a zenét hallgatva fejemet az üvegnek tapasztva azon röhögtem, hogy mennyi hülye ember van. Nevezetesen, hogy 10-ből 8 elindul szakadóesőben papucsban a domboldalon, és igen flikkflakkok és piruettek és zakó, zakó, zakó. Biztos nem ment a mocsokság alól de egy idő után a hátsó sorokban már egész szurkolótábor alakult és tenyerünket dörzsölve vártuk a következőt, és óóóóztunk, ha rájött, hogy hülyeségre készült, és ovációval fogadtuk a bonyolultabb mutatványokat amiből volt bőven.

A fél tizenkettőkor kezdődő koncertnek negyed háromkor lett vége, akkor indultunk haza (aznap gyalog, legalábbis a hegy aljáig, oda már felvitt minket Istenlába autóval (rendőrök ne figyeljenek)).

Aztán négyig ültünk és röhögtünk-dumáltunk a teraszon, legnagyobb vitánkat arról folytatva, hogy most akkor honnan is kell fel a nap. Négykor Észak felől pirkadt, ergo a nap Orfűn északon kel és kész. Mikor lefeküdtünk már csicseregtek a madarak.

Itt kell megjegyeznem, hogy az orfűi trilla nagyon szuper, imádom nézni és hallgatni a műsort amit a szárnyasok adnak, rigó, veréb, cinke, fakopács, mátyás madár ... igazi nagy madár buli van ott.

Másnap 11 körül keltünk, nem annyira vidáman, mint a madarak. Kajálás után a lányok rövid látogatásra visszajöttek Pécsre, Istenlába háborúba ment, én pedig a madaras tévét néztem a teraszon, meg növényeket bambulásztam.

Közben drukkoltunk Vityának az érettségi miatt, akire végül csütörtök délután került sor. Hat körül hívott, hogy túl van rajta, és szerinte nagyon jó lett, azon se csodálkozna ha max. pontszámot kapna. Hát van arca a gyereknek :) Az eredményt pénteken este hétkor hozták nyilvánosságra, tényleg max. pontot kapott, így azon nyomban be is próbálkozott, hogy mi lenne ha szombatra lejönne a haverjaival, mert mindenki átment, és mindenkinek kifizetnék a jegyét a szülei... Hát mit mondhat erre egy közben magában szentségelő vajszívű anya?! De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen még csak pénteket írunk és épp a teraszon iszogatunk indulásra készen.

A nap eseménye mindenképp a Quimby koncert. Előtte Ian Siegal és az elmaradhatatlan Jégerbár (mert kell a nevetés). Tartom magam az ásványvíz korlátozott fogyasztásához. Hideg van. Egy forraltbor árus nagyot kaszált volna.

A Quimby hozza a szokásost, mi énekelünk  (ott voltunk a fa másik oldalán) a tömeg félelmetes, folyamatos a lökdösődés, és a későn észebkapó részeg fiatalok azon ötlete, hogy márpedig ők mos hátulról törnek előre. Később a Bamán olvasom, hogy nézőcsúcsot hozott a Quimby.

Ismét megússzuk szárazon

Szombat reggel süt a nap. Ebből mondjuk túl sokat nem érzékelek, dőlök jobbról balra. Három körül várjuk a gyerekeket. Mikor már aggódni kezdek befutnak. Rossz helyen szálltak le a buszról, és hogy nehogy eltévedjenek az autóúton gyalogolnak vissza az Orfűi elágazóig, majd onnan még bő tíz percet a házig. Elég tikkadtan érkezik a három fiú. A lányok később jönnek. Természetesen mindenki éhes. Esznek és lemennek a garázsba pinyózni. Közben megérkeznek az én csajaim. Örömmel konstatálják, hogy még nem fekszünk az ifjúság által megkötözve a garázsban. Aztán megjönnek a fiatalabb pipik. Öt körül indulót fújunk. Mi autóval ők gyalog indulnak útnak. Mivel parkolót nem nagyon találni közel egy időben érkezünk. Szerencsére még kapnak jegyet, később kikerül a "MEGTELT" tábla és szigorú górcső alá kerül minden belépő karszalagja sértetlenségi vizsgálat okán.

Hatkor Budapest bár. Hideg van, jól felöltözve ücsörgünk a fűben énekelve, hogy hagy legyen a Bandi bának pálinkája. Minden korosztály felvonul a karon ülőtől a nagyszülőkig mindenki megtalálható. Ami jó annak mindig hamar vége. Kicsit szomorúan veszem tudomásul, hogy egyre népszerűbbek azok a zenekarok akik miatt fesztiválozni járunk. Tavaly például még teljesen családias volt egy kis színpadon a Budapest Bár, idén már nagy közönséget vonzanak a Nagyszínpadhoz. 

Mivel én az Európa Kiadóra a lányok pedig inkább Kispál új zenekarára a Velőrózsákra szavaznak szétszéledünk.

Pisilni kell. Ettől totális a feszkó bennem, majd megadom magam és felmegyek Istenlábával a legfelső színpad fölötti Istenhátamögé a susnyásba csurgatni. Így azért már jobb. Úgy látszik egy biztos pont van az életünkben a Jégerbár :) Hirtelen úgy érzem bepótolni valóm akadt és a hidegre való tekintettel énekelni kezdek, Jégert kérek Istenlábától, aztán még egyet, és az övét is ....

Megérkeznek a lányok. Sírva csápolunk a rossebb se tudja miért Koncz Zsuzsát éneklő csajra, aki annyira béna, hogy mi jobban nyomjuk, hogy a királyé nem leszek.... Míg Istenlába lelép randizni egy ismerősével aki egyébként nem kevés piával lát el minket akció lesz Jégeréknél. Ki nem hagyhatjuk hiszen egy sapkát adnak és hideg van.... Újabb három Jéger. Ebből már csak egyet vállalok. Míg várjuk (nem minden hátsó szándék nélkül) Istenlábát elkezdődik a Kiscsillag. Ha lehet az előző esti nézőszámot felülmúlva nyomják. Nem csoda, hiszen Lovasi a mi dödénk :) Olyan messziről tudnánk csak nézni, hogy feladjuk és elmegyünk az A38-ra Paso-ra. Aztán valaki hülye ötlete folytán megint fel a hegytetőre (nem baj ott lehet pisilni) Népi papára. Na akkor éreztem, hogy ez már mindennek az alja... A három férfi egy ágyban kicsit sok nekem. Persze legalább van min röhögni. Csalódottan húzunk vissza a Jégerbárba, ahol ekkor már dizsi van, majd rájövünk, hogy ehhez öregek, fáradtak... és túl józanok vagyunk. Hazaindulunk. A negyed órás séta alatt fiatal csajok állítanak meg a karszalagjainkért könyörögve. Megkapják. 

Vége van. Most már szomorkodom rajta, akkor valahogy nem bántam. Öreg vagyok én már a három napos tivornyákhoz, hegymászáshoz....

Nem sokkal utánunk a fiatalok is megérkeznek. Naná, hogy megint éhesek. Én hullafáradtan átfagyva az ágyban fekszem, szerencsére Istenlába vállalja a kocsmáros szerepet. Egész éjjel vacogok, pisziben, pulcsiban... totál izomlázam van.... megfordulni sem tudok... megfagyok. A faházban a gyerekek minden mozdulatára nyikorog a mennyezet. Mire elalszom az első hazainduló turnus nekiáll hat órakor készülődni (később nem is lehet már a buszokra férni). Mire elbóbiskolok jön lefelé Vitya az Esztivel, hogy megjöttek az Esztiért a szülei (akik sátraztak a kempingben és annyira fáztak, hogy nem bírták tovább). Még fél órát alhatok. Nyolckor Istenlába nagyon szigorú fejjel kiparancsol az ágyból és azt várja tőlem, hogy nekiálljak takarítani. Most már biztos, hogy nem normális, de inkább ráhagyom. Tízre kész vagyunk. Hazaindulunk. Gyerekek csókolgatása, gyors kipakolás... a legközelebbi emlékem, hogy Móka telefonál, hogy "mi van? nem jöttök?" De megyünk. Bebe velünk tart. Míg Istenlába kiszereli Móka mosogatóját mi bambán nyögünk felváltva és közben Bebe véget nem érő előadásait hallgatjuk. 

Valamiért a Cranberries Zombie-ja jut eszembe. (remélem így kell írni, de már nincs erőm ellenőrízgetni, bocs).

Elképzelni nem tudom, hogy hétfőn dolgozni kell menni. Pedig de. És eljön a reggel, és megyek. Aztán valahogy helyre áll a világ rendje, Dumbledore a "rocknagyi" nevet ragasztja rám. A rockot kikérem magamnak.

Megfogadom, hogy jövőre szervezettebben fogok fesztiválozni, de már most tudom, hogy úgysem.

Csak egészség legyen és térerő

Sajnos térerő hiányában (a hegy tetején) nem tudtam írni. Most gyorsan jelzem, hogy megvagyunk, jól vagyunk, jó volt, csak nagyon fárasztó (mert öreg vagyon én má' az ilyen folyamatos dínondánomhoz). Szerintem napokba telik majd míg regenerálódom, de igyekszem röviden összefoglalni az eseményeket a hét elején.
Addig is:
- eszméletlen sokan voltak (tavaly még nem voltak ennyien, az nekem jobban bejött)
- kurva hideg volt (erre nincs más szó)
- akkor feküdtünk mikor a nap kelt (szerintünk északon, már hol máshol kelhetne)

Hamarosan jövök :)

Fesztiválozni mentem

persze azért lesz nálam egy laptop meg mobilnet... szóval bármi megtörténhet, főleg ha tényleg végig esni fog az eső.

napozz holddal

- Anya, mi az a katasztrofális Hold?
- Katasztrális, nem katasztrofális.
- De az melyik bolygó holdja?
- Az nem Hold, hanem mértékegység.
- Mit mérnek vele?
- Földet.
- Holddal????

Miből lesz a cserebogár

... na jó levendulás keksz :)

Hú, hogy mennyi hatás ér ma...

Az imént megállt egy teljesen újszerű opel a házunk előtt (nagyságrendekkel "menőbb" a mi autónknál) kipattant belőle egy cigány (tőlem roma is lehet, lévén semmi bajom velük akárhogy is hívják őket, ismerek én fehér tirpákot (is) eleget) pár, mit szállt, ugrott majd az egyik elment a lenti, a másik pedig a fenti kukához és nekiálltak mazsolázni. Annyira valószerűtlen volt a dolog, hogy odahívtam Vityát, hogy na ezt nézd fiam. Hát leesett az álla :)

Frissen szerzett élményeim

Na, ezen is túlestünk. Én nem fotóztam, de a vérszerintiek igen és majd küldenek képeket :)
Az egész úgy indult, hogy mikor kiléptünk a kapun ismét leszakadt az ég. Második lépésként szétesett az esernyőm :) Akkor viszont felőlem már bármit történhetett úrrá lett rajtam az "egyszerűen leszarom".
Mivel a buszközlekedés elég esetleges mifelénk jó időben elindultunk, így aztán naná, hogy jött a busz is. Fél órával előbb voltunk a városban, mint kellett volna, de mikor leszálltunk csak szemerkélt. Felérve a Széchenyi térre egy trékomos járműre lettünk figyelmesek és rendszám alapján beazonosítottuk apánkat, aki úgy döntött nem hagy minket a szarban lesz ami lesz, felhúzta a legszebb szerelőruháját :) Ezzel aztán elegánsabb is lett a fiúknál.

Mire parkolóhelyet talált befutottak anyámék az öcsémékkel. Hurrá micsoda "kellemes" meglepetés, mégiscsak el tudott jönni az öcsém. A Palatinus előtt családegyesítettünk dél előtt tíz perccel. A szervezők sehol. Ekkor az öcsémmel (aki egyébként legalább olyan bunkó, mint én sokkal bunkóbb nálam) finoman közöltük, hogy ha délig nem jön meg a meghívó fél mi átmegyünk kajálni a mekibe és hazahúzunk. Várakozás közben - fantasztikus meglepetésként - megérkezett a "bácsi" takarítónője. Tudni kell a banyáról, hogy mikor még grafikusként dolgoztam és több pénzem volt, mint eszem szabadidőm, egy hónapig nálunk is takarított. Megbeszéltem vele, hogy semmi más nem kell nekem, minthogy ne legyen por, rend legyen és tiszták legyenek az ablakok. Ehhez képest minden pénteken (mikor takarított) totál kupira jöttem haza, ő meg sikálgatta a lábosok alját, én pedig állhattam neki takarítani. Mikor aztán egyszer arra jöttem haza, hogy Istenlába összes makettjét (amitől határozottan el volt tiltva többediziglen szájbarágva, hogy azokhoz nyúlni tilos!) a kádban áztatva portalanítja akkor elbúcsúztunk egymástó. Gondolhatjátok, hogy repesett a szívem mikor megláttam.
Dél után pár perccel befutottak a vérszerintiek a "bácsival" (aki akkor sem a nagyapám). A főszervező nagybácsi ekkor még mindig nem volt sehol, de a vérszerintiek közölték, hogy az utasítás szerint húzzunk be. Na, ekkor kiderült, hogy nem ám összetoltak húsz főre asztalt (lett volna rá lehetőség) hanem kaptunk két egymás melletti kerekasztalt (lovagok nem voltak), és kezdődött az ültetése mizéria. Miután minden vérszerinti és nagyfontosságú résztvevő becsoportosult a nagy asztalhoz mi elmentünk a hat fős kis asztalhoz, és igen, természetesen megkaptuk a takarítónénit is. Gondoltam is, hogy még jó hogy nincs cselédszoba.... A bácsikámnak egyébként valószínűleg leesett, hogy ez azért elég gáz, mert próbálta unszolni a vérszerintieket, hogy cseréljenek helyet velünk, mi viszont nem akartuk "egyedül" hagyni a gyerekeket (nem olyan családbú' származom én). Erre a nénikém megkérdezte, hogy dehát tudnak már egyedül enni, nem?! De baszd meg tudnak!
Mindeközben igyekeztem nem vicsorogni, inkább mosolyogni (vszeg kurvára nem sikerült). A kaja svédasztalos volt, és finom, kár hogy nem igazán tudtam élvezni. Istenlába evett, és már lépett is Erdősmecskére ahol már rég lennie kellett volna.... Azért hálás vagyok neki a támogatásért.
Mikor kimentünk dohányni a vérszerintiekkel is sikerült pár szót váltani. Őket egyébként szeretem, és mindig örülök ha találkozunk (a kaszt rendszer nem az ő lelkükön szárad).
Váltottam pár udvarias felszínes szót a bácsikámmal, nénikémmel, és a "bácsival" is. Miszerint, milyen nagyok ezek a gyerekek, kinek milyen lett a bizonyítványa, hogy vagyunk (rohadt jól vagyunk vegyétek tudomásul!), valamint, hogy milyen szép ez a szecessziós épület (tényleg az) blablabla.

Háromnegyed háromkor már erősen láttam, hogy a Vitya lassan megőrül, mert ma még egy tételt meg kell tanulnia (szerdán szóbeli), reggel meg kezdi a gyakorlatát. Benedek már kockásra unta magát, Somika viszont nagyon udvarias fejjel mosolygott mindenkire (el is gondolkodtam rajta, hogy vajon megkattant-e szegénykém).
Szerencsére mire hazaindultunk már az eső sem esett, és túléltük a nagy családi színházatj. Juhéééé.

Schmitt Pál szerint a magyar nyelv bajban van

Ő már csak tudja.

cikk itt

Húúú, de jó

Reggel 15 fokra és szakadó esőre ébredtünk. Naná, hogy jó időre való ruhával készültem :) Ez mondjuk az én esetemben nem annyira gáz, a kongresszusi időszak jóvoltából azért van mit előkapnom, ha nagyon muszáj. Bebére találtam egy normális farmert (se nem szakadt, se nem kopott, tehát ünneplős) :) Somára ez már nem elmondható, ő kapott egy térdgatyát az ingéhez. Vitya hosszas huzakodás után levette a terep térdnadrágját és lecserélte egy farmerre (a látvány semmivel sem jobb). Közben dünnyög, hogy semmi kedve, és miezmá' hogy ő nem húzhat olyan ruhát amibe jól érzi magát. Én is dönnyögök, mert felvonultattam neki (Istenlába szekrényéből) vagy tíz inget, de ő akkor is csak a fekete pólóját hajlandó felhúzni, mondván, hogy van gallérja, tehát az elegáns :) Hogy a hátán egy fehér tigrisminta van az nem nagyon zavarja. Aztán a konyhában cigizés és az elegancia oltárán áldozott viták közepette Eszterrel (Vitya csaja) kirobbant belőlünk a röhögés.
Végül úgy döntöttem a nagy szart fogok én idegeskedni ezen. Hátha többet nem kell menni :)
Irigylem Istenlábát, hogy elázhat valahol a nagyvilágban, és nem kell velünk parádéznia.
A teljes felfordulás közepette persze mindenkit megetettem, csak én nem ettem. Marja a marék muszájszedni gyógyszer a gyomrom.
Közben előállt Vitya felöltözve, borzalmas :)
Na megyek önfeláldozni, éljen a család :)

rinya és egyebek

rinya
Nem is tudom hol kezdjem, mert igazából nem történik semmi, de mégis olyan folyamatos az események sodra, hogy se vége se hossza. Istenláb Pünkösd hétfő óta dolgozik - ráadásul délután, így nem is nagyon vagyunk együtt -  és ezt folytatja megállás nélkül a jövő hét csütörtökig, mikor is végre elhúzunk a FOO-ra. Már csütörtök reggel elmegyünk, bár a programok csak este kezdődnek, de mivel gyönyörű helyen lévő nyugis kis házunk van inkább ott tanyázunk. A gyerekek anyukámmal lesznek, akinek ezúton is hálás vagyok, és igyekszem is nagyon nem paraszt lenni mikor épp az agyamra megy Sajnálatos módon az utóbbi időben nagy intenzitással képes erre. Holnapra például tökéletes agresszív érzelmi zsarolástól kényszeredetten mehetek a belvárosba, hogy a Palatinus szálló éttermében ünnepeljem anyám nevelőapjának - nem, ő nekem ugyan nem a nagyapám - a nyolcvanadik születésnapját. Most tudom, hogy ez így a tények ismerete nélkül azért nem hangzik annyira borzalmasan, de tekintve, hogy az említett "bácsi" soha (mikor születtem már rég ő volt a mamám férje) nem is akart az én nagyapám lenni (szerencsére volt abból nekem két rendes is), és erről igyekszik biztosítani is minden cselekedetével (pl. vett egy nyaralót a Balatonon amiről kihangsúlyozta, hogy az igazából az unokáké, majd közölte anyámmal, hogy a három vérszerinti unokája fogja örökölni. Én meg igen sajnos vagyok olyan önérzetes, hogy az ilyesmi bassza a csőröm. Tekintve, hogy a mamám halála után anyám szemét pl. egy igen nevetséges szőlővel szúrták ki, amit anyám egyébiránt az öcsémnek adott, mert nekem úgyis megvan mindenem :) Még jó, hogy tényleg ennyire gazdag vagyok.
Na a lényeg, hogy anyám féltetestvére nagyminisztériumi dolgozó by Bpest kitalálta a holnapi ebédet, amit aztán gyakorlatilag kötelezővé is tettek. Az, hogy mi éppen szabaddá tudjuk-e tenni magunkat nem volt lényegi kérdés, viszont ha nem vagyunk ott akkor aztán kezdődik a cirkusz. Istenlába pedig ugye dolgozik. Meg is kezdődött anyám részéről a de kisfiam akkor is el kell jönni, majd munka közben beugrasz.... Na most Istenlába nem bróker, vagy top menager és bár nekem nagyon tetszik az ő munkásruhájában, az mégsem Palatinus képes. Persze anyukám szerint az kit érdekel, meg különben is fizetünk... És ilyenkor bizony én azt érzem, hogy a demagóg primitívségnél nincs is fájdalmasabb a világon....Azt azért elárulom, hogy én sem fogok se kiskosztümöt se koktél ruhát magamra vetni, majd a déli hőségben (igen pont délre ott kell lenni) a helyi közlekedés jó százalékban leromló 25 éves járművein a városba utazni. A skacoknak azért elmentem 1-1 inget beszerezni a turkálóba (ez nem gáz turkáló hanem qrva jó), de ők sem fognak hosszúnadrágot felvenni negyven fokban az is ziher. Szóval holnap aztán fantasztikusan jó dolgom lesz, hiszen nem kell főzni (mondá anyukám). Hát én inkább állnék a tűzhely mellett. És hurrá mert találkozhatok a nagybácsi, nagynéni, vérszerintihárom és a hozzájuk tartozü, ..."bácsi", écsanya, écsapa csapattal. Érdekes módon egyébként az, hogy a testvérem (aki egyébként nem társaságképes, persze ezt csak én látom így, mert anyám szerint tökéletes) távolmaradása azzal az indokkal, hogy egy barátját viszi Ferihegyre mindenki számára helyénvaló. Persze ezt a részét én sem bánom. Valahogy nem az a kedvenc szórakozásom, mikor a tesóm egy nagy társaság közepén fennhangon nyomja nekem a milyen kövér vagy nővérem szöveget (ő kövérebb).
Na, szóval miután holnap mindezt túlélem az a három munkanap az én fárasztó Dumbledorommal már maga lesz a fáklyásmenet. Csütörtöktől vasárnap délelőttig pedig már csak az élvezeteknek élek :)

Na ezt most nem olvasom el, hogy van-e hiba benne, mert akkor kitörölném az egészet, hogy mit kell itt kirinyálni a családi mosatlant. Márpedig ezt jó esett kirinyálni és punktum.

 egyebek
Túl vagyunk a tanévzárón és az avval járó bizonyítvány osztásokon is.
Senki nem bukott meg. Ez a veszély csak egy oldalról fenyegetett, de ő sem bukott meg.
Soma a reálokból négyes, meg még angolból is négyes (ezt nem is értem), az olvasni kell tanulósakból hármas.

Bebe a harmadik évet is tantestületi dicsérettel és minden tárgyból (kivéve testnevelés) tantárgyi dicsérettel hozta.

Sajnos az apja nem lehetett ott, hogy lássa mint feszít gyermekünk az iskola közepén, mert az időben (is) a trékom gazdasági mutatóit volt hivatott emelni, viszont este közkívánatra elvitt minket kajálni.
Ma kezdődik a SZIT-en a Sétatér fesztivál, remélem apánk estére lesz még olyan fitt, hogy bevállal egy kis csavargást :)

Az alábbi fotó azt hivatott demonstrálni mennyire a fejemre nőtt már a Soma is :)

 (még mindig élvezem a fényképező hurcolás nélküli fényképezést)

fos a Karib-tenger :)

"Kedves felhasznalo!

Vigye el a ket fos karib-tengeri hajoutazast,
hogy emlekezetes nyara legyen."

Ez volt a nap levele :)

sittysutty

Repülnek a hetek. Javarészt nem történik semmi érdemleges, ami akár jó is lehet. Persze ennek a viszonylagos nyugalomnak is vége lassan, a gyerekeknek a jövő héten befejeződik az iskola. Onnantól aztán lehet szervezkedni ki, mikor, mit, hol témakörben. Persze a fickók már nagyon várják, hogy mindez bekövetkezzék. Én meg majd hozzászokom.
Pénteken olyan égszakadásba kerültünk Istenlábával (szerencsére az autóban ültünk), hogy néha már féltem is :) Aztán mikor végre csillapodott annyira az áldás, hogy ki tudjunk szállni a kocsiból térdig ért a víz az áruház parkolójában. Persze teljesen elfelejtettem, hogy van nekem tök jó fényképezős telefonom így aztán mindezt nem dokumentáltam. Hozzáteszem a megőrülés határán topogtam a legszuperebb bőrcipőmben...
Szombat reggel Bebének a vizsgája volt, végre, mert már nagyon várta, és nagyon meg is dícsérték :)

Ma reggel megejtettük a szokásos vásár járást, főzőcskéztünk, mostunk, szekrényt rámoltam, és vasaltam, szóval nagyon hasznos voltam.
Mivel végre június van, már nem kell sokat aludni, és....