FOO

De este szomorú a hazafelé út, mert qrva magas hegyre kell mászni :)

Fishing off

Mert nem elég a magas kultúra, meg a tespedés, menni kell. Főleg ha a gazvezír kiadja a parancsot.

Fishing on Orfű

Csütörtökön délelőtt indultunk útnak Orfű felé útba ejtve a csíkos nagyáruházat, hiszen hidegben mindenkinek szüksége van Jégerre :) Persze ekkor még verőfény volt harminc feletti hőmérséklettel (hávájdizsinapfény). A csíkosban rögvest nézetkülönböztettünk egy akciós farmernadrágon, hogy vajon melyik méretet vegyük meg Bebének. Én nyertem. Illetve buktam azt az 1700 pénzt, mert a nadrág kicsi lett (igenis nő az a gyerek).
Jó volt megérkezni. Az unokatesóm nyaralója fent van a hegyen nem messze a kilátótól, annál messzebb a falu zajától kempingtől.
Hosszú órákon keresztül ültem a teraszon és bámultam a nagy zöld brokkolit, miközben Istenlába üzembe helyezte a kifogástalan televíziózást biztosító berendezését (ez itt a reklám helye, javasolnám a trékomnak, hogy fizessenek érte).

A tévé szerelés kinyilatkoztatott okozója egyébként én voltam, az egész értem volt, nehogy lemaradjak már az Ezel akárhányadik részéről.

Valójában azt a célt szolgálta, hogy Istenlábának ne kelljen a Histroy csatorna, illetve a III. Birodalom nélkül vegetálnia a világtól elzártan.
Délután háromkor aztán elmentünk a fesztiválnyitó hagyományos "tóátugrásra".
Villámgyors megnyitó beszéddel Lovasi Bandi megnyitotta a fesztivált, majd jött show és a showman (Varga Livius by Quimby).

A nagy melegben a szárnyakat adó energiaital osztogatása igen jól esett, és tényleg nagyon jól repültek a vállalkozó szellemű fiatalok. Mi több volt aki fekvőtámaszra is képes volt a vízen.

Mind az ötven ugrót azért nem vártuk végig, így aztán nem láttam, hogy Bandi milyen kecsesen szárnyalt. Az igazat megvallva nagyon melegem volt, persze nem kellett eltelnie egy napnak sem ahhoz, hogy visszasírjam a kánikulát.

Délután aztán megérkeztek a lányok (Móka és Andi) és kezdődött a móka, meg a zabálás, piálás... Most jót fogtok röhögni, de fesztiválok idején én nem nagyon iszom, mert ami befolyik, az ugye ki is, és ez a dolog bizony még erősen megoldatlan nem csak a fesztiválokon, de egyéb közterületeken is a kulturált WC-k biztosítása sajnos nem megoldott. Tavaly egyébként megpróbálkoztam egy toi-toi-al (tököm sem tudja, hogy kell ezt írni) sorban álltam vagy fél órát, kinyitottam az ajtót, majd öklendezni kezdtem, de annyira gusztustalan volt a hely, hogy oda még hányni sem volt gusztusom. Szóval leginkább nem iszom. Most meg nem is voltam toppon, lehet hogy megszúrt a nap, mert ingerelt a hány vagy két napig. Szolgálati közleményként így bejelentem, hogy első két nap csak mentes ásványvizet ittam, korlátozott mennyiségben.

Persze a többiek hozták a formájukat a sör-pisi körforgásban, nem véletlen hívjuk a helyet pising-nek.

Első nap este a Magashegyi Underground-dal készültünk nyitni, de azt a fesztiváli forgatagban észrevétlen lekéstük. Egész pontosan addig röhögtünk a Jégerbárban karaokezókon a térdünket csapkodva, olykor fülbefogva, hogy a koncert elmúlt. Következő napirendünk Istenlába kedvéért Hobó lett volna. Fel is caplattunk egy hegytetőre ahol hosszas várakozás után kiderült, hogy Hobó művész úr nem találta megfelelőnek a színpadot és úgy döntött nem lép fel. A szervezők becsületére legyen mondva azt mondták be, hogy technikai okok miatt marad el a koncert, mi is csak a másnapi újságból tudtuk meg a valót. 

Hobóval kapcsolatban egyébként többeknek több helyről van hasonló élménye. Gratulálunk. Szerencsére Ripoff Raskolnikovnak, Ian  Segalnak és a többieknek (The braindogs) nem derogált fellépni és egy hatalmas bulit csinálni míg odakint (szerencsére ez a koncert egy épített sátorban volt) szakadt az eső, és mint később megtudtuk, minden más koncert elmaradt. Öröm az ürömben, hogy a koncert végére elállt az eső és szárazon jutottunk haza. Saját szegénységi bizonyítványom igazolásául pedig bevallom, hogy a koncert nagy részén (nem vagyok egy elöl csápolós fajta) a hátsó sorokban a zenét hallgatva fejemet az üvegnek tapasztva azon röhögtem, hogy mennyi hülye ember van. Nevezetesen, hogy 10-ből 8 elindul szakadóesőben papucsban a domboldalon, és igen flikkflakkok és piruettek és zakó, zakó, zakó. Biztos nem ment a mocsokság alól de egy idő után a hátsó sorokban már egész szurkolótábor alakult és tenyerünket dörzsölve vártuk a következőt, és óóóóztunk, ha rájött, hogy hülyeségre készült, és ovációval fogadtuk a bonyolultabb mutatványokat amiből volt bőven.

A fél tizenkettőkor kezdődő koncertnek negyed háromkor lett vége, akkor indultunk haza (aznap gyalog, legalábbis a hegy aljáig, oda már felvitt minket Istenlába autóval (rendőrök ne figyeljenek)).

Aztán négyig ültünk és röhögtünk-dumáltunk a teraszon, legnagyobb vitánkat arról folytatva, hogy most akkor honnan is kell fel a nap. Négykor Észak felől pirkadt, ergo a nap Orfűn északon kel és kész. Mikor lefeküdtünk már csicseregtek a madarak.

Itt kell megjegyeznem, hogy az orfűi trilla nagyon szuper, imádom nézni és hallgatni a műsort amit a szárnyasok adnak, rigó, veréb, cinke, fakopács, mátyás madár ... igazi nagy madár buli van ott.

Másnap 11 körül keltünk, nem annyira vidáman, mint a madarak. Kajálás után a lányok rövid látogatásra visszajöttek Pécsre, Istenlába háborúba ment, én pedig a madaras tévét néztem a teraszon, meg növényeket bambulásztam.

Közben drukkoltunk Vityának az érettségi miatt, akire végül csütörtök délután került sor. Hat körül hívott, hogy túl van rajta, és szerinte nagyon jó lett, azon se csodálkozna ha max. pontszámot kapna. Hát van arca a gyereknek :) Az eredményt pénteken este hétkor hozták nyilvánosságra, tényleg max. pontot kapott, így azon nyomban be is próbálkozott, hogy mi lenne ha szombatra lejönne a haverjaival, mert mindenki átment, és mindenkinek kifizetnék a jegyét a szülei... Hát mit mondhat erre egy közben magában szentségelő vajszívű anya?! De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen még csak pénteket írunk és épp a teraszon iszogatunk indulásra készen.

A nap eseménye mindenképp a Quimby koncert. Előtte Ian Siegal és az elmaradhatatlan Jégerbár (mert kell a nevetés). Tartom magam az ásványvíz korlátozott fogyasztásához. Hideg van. Egy forraltbor árus nagyot kaszált volna.

A Quimby hozza a szokásost, mi énekelünk  (ott voltunk a fa másik oldalán) a tömeg félelmetes, folyamatos a lökdösődés, és a későn észebkapó részeg fiatalok azon ötlete, hogy márpedig ők mos hátulról törnek előre. Később a Bamán olvasom, hogy nézőcsúcsot hozott a Quimby.

Ismét megússzuk szárazon

Szombat reggel süt a nap. Ebből mondjuk túl sokat nem érzékelek, dőlök jobbról balra. Három körül várjuk a gyerekeket. Mikor már aggódni kezdek befutnak. Rossz helyen szálltak le a buszról, és hogy nehogy eltévedjenek az autóúton gyalogolnak vissza az Orfűi elágazóig, majd onnan még bő tíz percet a házig. Elég tikkadtan érkezik a három fiú. A lányok később jönnek. Természetesen mindenki éhes. Esznek és lemennek a garázsba pinyózni. Közben megérkeznek az én csajaim. Örömmel konstatálják, hogy még nem fekszünk az ifjúság által megkötözve a garázsban. Aztán megjönnek a fiatalabb pipik. Öt körül indulót fújunk. Mi autóval ők gyalog indulnak útnak. Mivel parkolót nem nagyon találni közel egy időben érkezünk. Szerencsére még kapnak jegyet, később kikerül a "MEGTELT" tábla és szigorú górcső alá kerül minden belépő karszalagja sértetlenségi vizsgálat okán.

Hatkor Budapest bár. Hideg van, jól felöltözve ücsörgünk a fűben énekelve, hogy hagy legyen a Bandi bának pálinkája. Minden korosztály felvonul a karon ülőtől a nagyszülőkig mindenki megtalálható. Ami jó annak mindig hamar vége. Kicsit szomorúan veszem tudomásul, hogy egyre népszerűbbek azok a zenekarok akik miatt fesztiválozni járunk. Tavaly például még teljesen családias volt egy kis színpadon a Budapest Bár, idén már nagy közönséget vonzanak a Nagyszínpadhoz. 

Mivel én az Európa Kiadóra a lányok pedig inkább Kispál új zenekarára a Velőrózsákra szavaznak szétszéledünk.

Pisilni kell. Ettől totális a feszkó bennem, majd megadom magam és felmegyek Istenlábával a legfelső színpad fölötti Istenhátamögé a susnyásba csurgatni. Így azért már jobb. Úgy látszik egy biztos pont van az életünkben a Jégerbár :) Hirtelen úgy érzem bepótolni valóm akadt és a hidegre való tekintettel énekelni kezdek, Jégert kérek Istenlábától, aztán még egyet, és az övét is ....

Megérkeznek a lányok. Sírva csápolunk a rossebb se tudja miért Koncz Zsuzsát éneklő csajra, aki annyira béna, hogy mi jobban nyomjuk, hogy a királyé nem leszek.... Míg Istenlába lelép randizni egy ismerősével aki egyébként nem kevés piával lát el minket akció lesz Jégeréknél. Ki nem hagyhatjuk hiszen egy sapkát adnak és hideg van.... Újabb három Jéger. Ebből már csak egyet vállalok. Míg várjuk (nem minden hátsó szándék nélkül) Istenlábát elkezdődik a Kiscsillag. Ha lehet az előző esti nézőszámot felülmúlva nyomják. Nem csoda, hiszen Lovasi a mi dödénk :) Olyan messziről tudnánk csak nézni, hogy feladjuk és elmegyünk az A38-ra Paso-ra. Aztán valaki hülye ötlete folytán megint fel a hegytetőre (nem baj ott lehet pisilni) Népi papára. Na akkor éreztem, hogy ez már mindennek az alja... A három férfi egy ágyban kicsit sok nekem. Persze legalább van min röhögni. Csalódottan húzunk vissza a Jégerbárba, ahol ekkor már dizsi van, majd rájövünk, hogy ehhez öregek, fáradtak... és túl józanok vagyunk. Hazaindulunk. A negyed órás séta alatt fiatal csajok állítanak meg a karszalagjainkért könyörögve. Megkapják. 

Vége van. Most már szomorkodom rajta, akkor valahogy nem bántam. Öreg vagyok én már a három napos tivornyákhoz, hegymászáshoz....

Nem sokkal utánunk a fiatalok is megérkeznek. Naná, hogy megint éhesek. Én hullafáradtan átfagyva az ágyban fekszem, szerencsére Istenlába vállalja a kocsmáros szerepet. Egész éjjel vacogok, pisziben, pulcsiban... totál izomlázam van.... megfordulni sem tudok... megfagyok. A faházban a gyerekek minden mozdulatára nyikorog a mennyezet. Mire elalszom az első hazainduló turnus nekiáll hat órakor készülődni (később nem is lehet már a buszokra férni). Mire elbóbiskolok jön lefelé Vitya az Esztivel, hogy megjöttek az Esztiért a szülei (akik sátraztak a kempingben és annyira fáztak, hogy nem bírták tovább). Még fél órát alhatok. Nyolckor Istenlába nagyon szigorú fejjel kiparancsol az ágyból és azt várja tőlem, hogy nekiálljak takarítani. Most már biztos, hogy nem normális, de inkább ráhagyom. Tízre kész vagyunk. Hazaindulunk. Gyerekek csókolgatása, gyors kipakolás... a legközelebbi emlékem, hogy Móka telefonál, hogy "mi van? nem jöttök?" De megyünk. Bebe velünk tart. Míg Istenlába kiszereli Móka mosogatóját mi bambán nyögünk felváltva és közben Bebe véget nem érő előadásait hallgatjuk. 

Valamiért a Cranberries Zombie-ja jut eszembe. (remélem így kell írni, de már nincs erőm ellenőrízgetni, bocs).

Elképzelni nem tudom, hogy hétfőn dolgozni kell menni. Pedig de. És eljön a reggel, és megyek. Aztán valahogy helyre áll a világ rendje, Dumbledore a "rocknagyi" nevet ragasztja rám. A rockot kikérem magamnak.

Megfogadom, hogy jövőre szervezettebben fogok fesztiválozni, de már most tudom, hogy úgysem.

vágyakozós

Egy gyors simogatás, apró csók és egy csukódó ajtó. Valahogy nem ez az ideális hétvége indítása az én olvasatomban :(
Azt hiszem a legrégebbi alapszabály a mi szövetségünkben, hogy nincs az a pénz amiért a kevés együtt tölthető időnket eladnánk. Az elmúlt 23 év alatt jottányit sem változott a véleményünk erről, viszont a világ teljesen kifordult a sarkaiból. Manapság ugyanis már nem mi döntünk arról, hogy mit is teszünk a szabadidőnkben. Ebből kifolyólag a harmadik hétvégét indítom "egyedül". Nem tudom a gyerekek vagy én utálom-e jobban a hajnali gyerekébresztgetést, de kelni kell, Bebének edzés van nyolckor, Vitya viszi. Álmos fejjel kilavírozok a konyhába, persze kávé nincsen, míg megfő elkészítem Chili reggelijét aki szerencsére csendben vár a sorára. Soma még alszik. Irigylem. Kitárom a konyhaablakot és mellételepszem a kávémmal. Kint süt a nap, hirtelen semmire sem vágyom jobban, minthogy lefeküdjek a fűbe, Istenlába ölébe hajtsam a fejem és sületlenségekről duruzsoljak neki. Ez még akkor sem lenne kivitelezhető ha itthon lenne, így legalább ezért nem a Telét terheli felelősség. Csendes melankóliámból összekapva magam mosogatni és főzni kezdek. Közben Quimbyt hallgatok. A szomszédok biztosan örülnének ha csak hallgatnám, de én énekel is :) Nincs is más zeném a konyhában, mint egy csomó Quimby lemez, aztán a hangulatomnak megfelelően válogatva gajdolok minden főzés közben :) Én élvezem....

Üdvözlöm érintem nem mutatom
Nem emlékeztetem nem kutatom
Nem zavarom zavarom csak figyelem
Belefeledkezem vele utazom

Nem sürgetem nem várom
Nem bántom nem sajnálom
Nem sajnáltatom magam magam adom
Neki megadom neki megadom magam

Felkavarom felkavarodom
Megálmodom belelátom
Megkövetem megkövetelem
Megszelídítem megbánom

.....

A hegy felől (melyen az én emberem tartózkodik) mély morajlást hoz a szél. Kinézek, a kilátások nem túl jók, grafitszürke rémség közeleg. Elsózom a rizses húst. Hiába, a szerelem.... Közben egy hosszú,  szerelmetes esemessel célzom meg Istenlábát, aki válaszként perceken belül a fülembe búg. A távolban mennydörög, a telefonban szakadó eső hangja a háttérzene. Istenlába egy tető alatt ácsorogva várja, hogy alább hagyjon az égi áldás, több haszna lenne ha itt lenne velem.
Az ablakban lógva száríttatom a széllel a hajam. Gyereket ebédeltetek, sütisütésen gondolkodom, mosogatok, számítógépezek olvasok, ténfergek.... és még mindig csak egy óra van.... én meg csak szeretnék a fűben fekve Istenlába ölébe hajtott fejjel világmegváltani....

Még egy hónap és eltöltünk négy napot kettesben az unokatesóm nyaralójában nappal semmittéve, éjszakákon át fesztiválozva, barátokkal találkozva, ordibálva énekelve, csendesen összebújva, még egy hónap.... már csak egy hónap..... gyorsan eltelik, hamar itt lesz

Ihlettelen

Vártam az ihletre, hogy megírjam milyen is volt, de valahogy nem jön, így most nélküle állok neki.
Szerencsére a vihar csak a csütörtök éjszaka-péntek délelőtti időszakban csapott le, és mivel az időtájt tető volt a fejünk felett nem nagyon zavart be nekünk.
Sajnos a kötelező szülői elfoglaltságok miatt (amik valójában igen örömteli események voltak)

a fesztivált megnyitó Tóátugrás a'la Rátgéber produkciót és Péterfy Borit lekéstük. 
Voltunk a Csík zenekar, Kispál és a borz, Budapest Bár, Quimby, és Kiscsillag koncerteken.

Napközben bámultunk ki a fejünkből. Jó sokat olvastam. Sétáltunk napi egy órát fesztiválra oda és éjszaka vissza, ami azért nem volt kalandmentes, tekintve, hogy nem annyira bírom a járást mostanában.

Szombaton jöttek a csajok, és Istenlába kiélvezhette egyszemségét. Annyit nevettünk, hogy még hétfőn is hasizomlázam volt :) ebből kifolyólag remélem mindenki számára egyértelműen kiderül, hogy nekem igenis van hasizmom :)

Bebizonyosodott (nem először), hogy Istenlába egy hős, mivel gyakorlatilag az összes zenekart utálta, meg az is, hogy fájós lábbal is lehet jó sokat állni-menni, meg az is, hogy több Jagert tudok meginni, mint amennyit meg tudok fizetni...

Viszont sajnos az is nyilvánvalóvá vált, hogy nem vagyok már mai lány, mert néha elgondolkotam :)

fotó a bama.hu-ról

és nem igazán tudtam megbarátkozni a szükség eme megtestesítőjével

így kénytelen voltam felhagyni a sörivással és a fent említett kupicásra átállni.

Mivel én voltam az egyetlen önfeláldozó :) és mindenki más sörözött, így én voltam az egyetlen közülünk aki minden koncerten végig jelen volt, mert a többiek, hol a betöltés, hol a kieresztés céljából, de folyamatosan sorban álltak, el is keresztelte Istenlába a fesztivált pising on Orfűre :)

Összegezve a dolgokat nagyon jó volt, jól éreztük magunkat, sokat nevettünk, nem áztunk meg, megfizethető volt a sör, és kevés a wc.
Ha összehasonlítjuk az EFOTT jegyárakkal még a belépő is baráti áron volt kapható.
Ebből kifolyólag sajnos az utóbbi fesztivált kénytelenek leszünk kihagyni, pedig épp arra gondoltunk, hogy egy napra kimegyünk a skacokkal, mert hogy - elnézést a szépérzésű szülőktől -, de az összes gyerekünk, (meg én, viszont Istenlába egyáltalán nem :)) imádja a Tankcsapdát.
Azért mindenki megnyugtatására közlöm, hogy ha az eső nem kényszerítette volna későbbi időpontban zárt helyre akkor "Carl Orff: Carmina Burana. Közreműködik a Pannon Filharmonikusok, valamint pécsi kórusok és szólisták" is beiktatódott volna a gyerekek által megtekintendőbe. Reméljük a Filharmonikusokat a nyári fesztiválozási időszakban el tudjuk csípni nyílt téren, ahol nem gond, ha a gyerek pusmog, vagy odébb áll...

Negatív előrejelzés, pozitív gondolat

Hát a lábam nem lett jobb. Konkrétan ugyanúgy fáj, de mivel kénytelen vagyok ott lenni ahol a lábam van, és változtatni ezen nem is szándékozom, a fájdalmon meg nem tudok elfogadom ezt a helyzetet.
Fáj, hát fáj, az csak egy érzés, lesz mellé még tucat más is.
Évzáró után indulunk, és fél óra alatt ott is vagyunk :) Hú, hát azért ez sem hátrány, nincs órákig autózás, meg horribilis benzinköltség (a spórolékot Jagerbe fektettük :)). Szóval ötkor évzáró, aztán gyerekölelgetés, ajándék a jó biziért, majd csók.

Kicsit tartok az előre jósolt esőtől, viszont ez ellen vettem esőkabátot, ronda mint a bűn, sötétkék, de én arany üvegfilccel telerajzoltam virágokkal és lepkékkel :) Bebe arra gondolt, Istenlábáéra szivecskéket rajzoljak, de ezt nem kockáztattam meg :) Szóval sajnos sanszos a záporeső, zivatar, viszont mikor esik nincs szúnyog :) Ez persze előrevetíti a másik alternatívát, hogy nem esik de szétzabálnak a szúnyogok, na de akkor meg nem ázunk el :) Szúnyogriasztó spricnit is vettünk, bár még sosem fedeztem fel, hogy használna, de legalább biztonságérzetem van tőle (miközben csapkodom magamon a szúnyogokat).
A csajok szombaton délelőtt jönnek majd egy "kis" teraszon sörözésre, majd együtt megyünk Quimbyre...

Vasárnap jövünk.

(a képek a netről csóródtak)