alkoholista

Annyira finom volt tegnap a sárga muskotály, hogy ma be kellett menni újra a Séta térre bambulászni és iszogatni. Mivel Istenlába a sofőr szerepében "tetszelgett", így hoztunk is haza egy üveg finomságot. Csak a fogyókúra kedvéért azért egy kis gyros, egy kis rétes, egy kis chips, egy kis.... is belefért :)
Elvégre nyaralunk, vagy mi?!
Holnap megyünk Siklósra megint, kiszorítok egy kis vizet a medencéből, juhééé :)

Holnap koncert :)

reggeltől estig

A jó idő fogalmának faramuci értelmezésével strandolni voltunk. Mert jó idő volt, hétágra sütött a nap, csak a hőmérséklet volt épp húsz fok körül és fújt a szél. Szóval kiszállni a medencéből nem volt épp egy élmény, de ezt leszámítva tökéletes strand idő volt.
A hétvégére strandszünetet iktatunk be, mert Pécsett nincs normális strand (elég ciki) így hétvégén mindenki nekiindul jó idő esetén a környező fürdőkbe, emelve ott a népsűrűséget.
Állítólag hétfőn is jó idő lesz (még), akkor majd újra megyünk. Igyekszem nem belegondolni, hogy egy egy ilyen nap mibe kerül nekem :) Még jó hogy nem végtelen szabadság az élet :)
Ma délután a városba megyünk, mert Dumbledorenak bőrpénztárcát igértem a szülinapjára és a Sétatéren is van valami fennforgás. Egyébként teljesen normális hétvégét fogunk tartani, főzőcskével, olvasással, lustulással :) Juhééé

nyugdíjas program

Tegnap este felhívtam Mókát, hogy megtudakoljam mivel üti agyon a szabadságát. Erre közölte, hogy várja a nyugdíjat :) Igazából a reálhozamát várja, mert nem adta meg a bankszámlaszámát, így azt majd a postás viszi. Viszont amíg a nyugdíjat várja jó nyugdíjashoz mérten tesz-vesz otthon. Közölte, hogy valószínűleg ez lesz élete első és utolsó nyugdíja, így ha végre megkapja azon nyomban meg kell jutalmazza magát :)
Ezt követően jöttem én aki ma fogorvoshoz ment, Móka szerint ez is tökéletesen jó nyugdíjas program :) Szóval ma ilyen nyugdíjasok voltunk. Reggel még a kacatoshoz is elmentünk Görcsönybe, csak hogy csináljunk valamit, ha meg már ott voltunk vettünk számológépeket a gyerekeknek az iskolába, mert mindig elhagyják. Találtam egy makró állványt is a fényképezőgépemhez ötszáz forintért (na ez már igazi nyugdíjas tempó).
Holnap ha napos lesz az idő  - és nem lesz ilyen szél, mint ma - megint Siklósra megyünk ázni.
Juhééééé

nem kell tovább mennie

jó idő kihasználva

Szerencsére nálunk ma egész nap jó idő volt, így ébredés után azonnal elvágtáztunk Siklósra fürdeni. Jó kis nap volt :)

 

Qrva jó dolog ez telefon :)

szombat

ma haza megyünk. Reggel süt a nap, így reggeli után a strandon kezdünk, ebédig maradunk lent, de már 11 körül beborul az ég. Ebéd után összepakolunk, a gyerekek még bandáznak, én olvasok kicsit, aztán indulás. Még megállunk Siófokon a bazársoron. Sajnos Bebe ki nem hagyná az ilyesmit. Szerencsére nem kell semmi rémeset vásárolnunk, csak egy karikatúrát szeretne rajzoltatni magáról. Somát is noszogatjuk, de hallani sem akar a dologról. Legalább valaki tud spórolni ebben a családban :)

- vége -

péntek

Nyoma sincs a csütörtöki esőnek, hávájdizsinapfény van :)
Miután én mindenképp látni szeretném a nemrég megnyilt tihanyi Levendulaházat reggeli után útnak indulunk. Ötven kilométert mégsem tehetünk meg egyhuzamban, így Fűzfőn megállunk egy kis bobozásra és mászásra, pillanatok alatt dél lesz :)

A levendulaházat klasszabbnak gondoltam. Veszek pár levendulás szappant (mégcsak nem is helyben gyártott), hűtőmágnest Mókának ...

Négy óra van mire végre beesünk a strandra. Egy kis fürdés, labdázás, vizibiciklizés...
Vacsora után tábortűz. A tűz mellett ülve távoli tüzijátékként értékeli mindenki a meteorrobbanást. Én persze nem látom, mert megint egy könyvet bújok. De azért rémesnek értékelem, hogy ilyen veszélyes dolgok történnek "körülöttem".

csütörtök

folyamatosan esik. Összedugjuk a telefonomat a tévével és filmet nézünk egész nap.

szerda

 élményfürdünk.

kedd

 napsütésre ébredünk. Majdnem sokkot is kapunk.  Reggeli után azonnal elhúzunk a partra, ahol Bebe rögvest horgászni kezd. A partmentén kishal óvoda működik, csak úgy hemzsegnek, így aztán ki is fog egy párat, amit aztán Istenlába igyekszik a legkíméletesebb módon kiszabadítani és visszaküldeni a többiekhez. Soma bringával jön utánunk, majd mikor megérkezik rádöbben, hogy nincs rajta fürdőgatya, márpedig ő most már belemegy a 18 fokos Balatonba. Vissza bringázik, megjön és bemegy. Vacog kicsit, de állítja, hogy nem hideg,  Bebe is vérszemet kap, sziszegve bemerészkedik. Feltűnnek egyéb idióták strandolók is, lassan tényleg olyan, mintha nyár lenne.  Az égen bongyor báránykák úsznak, a nap égeti a bőrünk, tralala. Ebéd utánra befelhősödik, így strand helyett a csavargást választjuk. Somának nincs kedve, ő marad. Bebe bazarazna, naná, szerintem vásárlási kényszere van.  Sétálunk és hülyeségeket nézegetünk a bazárokban. Csak én eszem le magam fagyival. Hatalmas pacával a pólómon sétálgatok a parton. Nem mondom, hogy nem idegesít. Hazafelé azonnal veszek is magamnak egy blúzt vigasztalásul – kinek is van vásárlási kényszere? A visszaérkezéssel ismét megcélozzuk a vacsoraidőt. Végre a gyerekek is esznek, majd kaja után eltűnnek. Minden este bandáznak, tíz előtt elő sem kerülnek. Üdülőn belül vannak, biztonságban, egy csomó havert találtak. Örülök hogy így elvannak. Holnap állítólag újra sütni fog a nap. Találtunk egy élményfürdőt Siófokon, holnap megnézzük.

Az egész család egyetért benne, hogy jó a nyaralás.

hétfő

a kalandozás napja. Reggeli után egy gyors családi pingpong verseny. Naná, hogy én nyertem. Utána Bebe szórakoztatására lemegyünk a partra. Ez a közelben egy négy méteres beton sávot jelent, egy lépcsővel és egy keskeny horgász stéggel. Bebe lógatja a zsebpecáját és nem fog semmit. Mellette egy nagypapa unokákkal, nádbottal. Bedobják kapás, kishal, új csali, bedobják, kapás…  Nem sokáig vannak lenn, mert egy idő után a nagypapának tele lesz a hócsukája az össze vissza rumlizó kölykökkel. Mielőtt elmennek átpasszolja a varázscsalit nekünk. Jó néhány csontival gazdagabban végre a mi horgászunk is fog egy kishalat.

Teljes a boldogságunk.

Ebéd előtt még biciklizésre kényszerítenek. Lehet hogy én vagyok az egyetlen ember aki igenis el tud felejteni bringázni, de tiszta majré vagyok minden évben mikor fel kell ülnöm. Mert jajj magas, és jajj, hogy kell elindulni, leszálni, autó jön…. Szóval tudok parázni rendesen, de azért egy idő után élvezni kezdem, csak akkor elkezd fájni a seggem…. Ebéd után, leszarva, hogy nincs nyaraló idő, és hogy csak azért is jól érezzük magunkat kalandparkba megyünk. 

Végül Balatonfűzfőn kötünk ki. Bebe kicsit nehezményezi, hogy alacsony a közepes kalandpályához és gyerekpályán kell mennie, de a végén azon is megküzd rendesen. Közben Soma az én kérésemre nem a legkeményebb pályán indul el (aminek a teljesítése kb. 40 perc) hanem a közepes felnőtt pályán. Nincs tíz perc és végig ér, majd boci szemekkel néz. Naná, hogy befizetem, aztán majomkodjon a fák lombjain. 38 perc alatt végigért azon is, de nehezményezte, hogy közben állandóan várnia kellett az előtte bénázó felnőttekre. Tény, hogy a gyereknek fantasztikus adottságai vannak az ilyesmihez, hatalmas a keze, lába, tökéletes csimpi. Míg ő a lombkoronákban teszteli magát a Bebe unalom ellen falra mászik. Az animátor eltereli a kicsiknek való faltól a nagyobbaknak valóhoz. Persze itt is nehézségei akadnak a méretével, és hogy őszinte legyek a Bebe az a gyerek akit az eszéért szeretünk. Ő ugyan meg van róla győződve, hogy ő aztán bármit, és nincs akadály, de be kell látnunk (titokban), hogy kicsit topa. Még aki biztosította is előkapta a fényképezőgépét, hogy lefényképezze, hogy tud ugyanoda fogni ahol áll. Persze azért nem hagyják, hogy feladja, néha húznak rajta egy kicsit, és a végén szól a csengő a fal tetején.

 Pont vacsorára érünk vissza. Ez nem sokat segít rajtunk, mert egyik gyerekünk sem eszi meg a gombát, így miután mi megkajálunk elmegyünk be Sóstóra pizzáért. Míg a kaját várjuk végre jelet adnak az égiek és legalább a blogot frissítem kicsit.

Egyébként nem sok hírem van a világról, és be kell látnom internet nélkül is forog a Föld. A legjobb, hogy órám sincsen. Kb. két hete megint tönkrement a szíja és már az agyamra megy. Így úgy döntöttem meglepem majd magam egy új órával, majd ha megtalálom az igazit. Addig is élvezem az idő nélküliséget.

vasárnap

esőre ébredünk. Nem vagyok boldog tőle, mert leakartam menni a partra egy kis internetezésre (itt ugyanis még térerő sincs) Beszorulunk a szobába, de ez valahogy annyira természetes már, hogy senki sem ágáll ellene. Ifjúsági filmeket bámulunk a tévében, amit otthonról hoztunk. Istenlába így könnyen el tudja foglalni magát, mert mikor rájön az unalom fogja az antennát és körbetáncolja vele a négyszer négy lépésnyi szobát, hogy jelet kapjon.

Hol esik, hol nem. Punnyadunk. Kiolvasok másfél könyvet. Ez van.

szombat

a reggeli gyógyszer bevételnél kiderül, hogy épp a legfontosabb maradt otthon, nincs nálam a pajzsbogyóm. Nem maradhatok anélkül kilenc napig. Körbe kérdezősködöm, hátha van az üdülőben egy nyaraló orvos – ez mégiscsak egy orvostudományi kar üdülője. Orvos nincs. Felhívom Mókát aki Bfenyvesen tölti szabad napjait. Az indulásáról lekéstem, mert már Fenyvesen van, viszont az anyukájánál van a nekem kellő gyógyszerből és tud is adni egy levéllel. Megbeszéljük, hogy ebéd után találkozunk Fenyvesen. Mókáéknál ütközünk. Lent vannak a szülei, a tesója és annak a fia, ide toppanunk be mi, mint egy megszálló hadsereg, bár mióta csak négyen járunk – mert Vitya már nem igazán jön velünk sehová – nem is annyira érzem tömegnek magunkat.  Nagyon jól érezzük magunkat, kártyázunk, beszélgetünk, nevetünk.

Közben persze hol esik hol nem. Bebe aggódik, mert ő tegnap óta készül zsebpecával halat fogni. Megnyugtatom, hogy legyen bármilyen idő én megyek vele horgászni. Veszünk egy zsebpecát és bár majd lefújja a fejünkről a szél a hajat mi kitartóan ülünk a parton. Látszik szegény gyereken, hogy majd megfagy, de ő aztán igazán nem egy feladós fajta. 

A végén már a csajok próbálják rávenni, hogy álljunk odébb, mert ilyenkor már alszanak a halak, de az is lehet, hogy megfagytak.  A hideg szélben azért magunkba szívhattunk némi napsütést, és látunk egy elhaló szivárványt is.

Egy kis sült ha igéretével eltérítjük Bebét a horgászattól majd veszünk két akkora hekket amekkorát még életemben nem láttam. Kaja után jön a kihagyhatatlan fenyvesi bazár. A „bazarazás” ősi sport nálunk, ki nem hagyná egyik gyerekünk sem, bár ahogy elnézem most már Bebe is kezd kinőni belőle, mert alig talál valamit. A végén egy slusszkulcsnak látszó sokkolóval és egy kis műtakonnyal leszünk gazdagabbak.

Pocsék volt ugyan az idő, de teljes az egyetértés abban, hogy ez egy igazán jó nap volt.

péntek

reggel hatra tervezzük az indulást, és el is indulunk hat húszkor.  A Mecsek felett förtelmes felhők vannak, vidáman konstatáljuk, hogy mi bizony eljövünk onnan. Optimizmusunk hamar megtörik, egész úton esik az eső. Mire megérkezünk igazán rázendít. 

A károgó gyerekek csitítására közlöm, hogy tizenhét perc múlva eláll az eső. Magam is meglepődöm, de tényleg így történik. Elgondolkodom rajta, hogy felajánlom szolgáltatásaimat a Forma1-be. Minek a sok kütyü, meg radarkép…

Kicsomagolunk. A gyerekek felderítik az amúgy sem ismeretlen terepet, ebédig nem is látjuk őket. Ebéd után bemegyünk Siófokra beszerezni a jólét komfortérzetét megteremtő csipszeket és üdítőket. Nem veszek sört magamnak. Én csak nyáron sörözök, ez meg itt csak nevében az.

Visszafelé lemegyünk a partra, azért mégse járja, hogy már fél napja itt vagyunk és még nem láttuk a Balatont. Bebe azonnal elfoglalja magát, egy darab náddal készül halat fogni, majd talál is egy döglött halat. Először megpróbálja két bottal felemelni, hogy bemutathassa nekünk – mint egy hűséges kutya – majd mikor ez öt perc után sem sikerül fogja és felkapja. Miután lelombozzuk azzal a hírrel, hogy már pedig nem tarthatja meg a döglött halat, visszadobja a tóba. Rá két percre egy kisgyerek egy vödörben csalihalat hurcol, amiből kiugrik egy kishal. Bebe megtalálja és boldogan ujjong, hogy feltámadt a döglött hal és visszajött… Újra megállapítjuk, hogy lehet, hogy a gyerek penge az iskolában oktatott tárgyakból, de a való életről lövése sincs.