esőre ébredünk. Nem vagyok boldog tőle, mert leakartam menni a partra egy kis internetezésre (itt ugyanis még térerő sincs) Beszorulunk a szobába, de ez valahogy annyira természetes már, hogy senki sem ágáll ellene. Ifjúsági filmeket bámulunk a tévében, amit otthonról hoztunk. Istenlába így könnyen el tudja foglalni magát, mert mikor rájön az unalom fogja az antennát és körbetáncolja vele a négyszer négy lépésnyi szobát, hogy jelet kapjon.
Hol esik, hol nem. Punnyadunk. Kiolvasok másfél könyvet. Ez van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése