a reggeli gyógyszer bevételnél kiderül, hogy épp a legfontosabb maradt otthon, nincs nálam a pajzsbogyóm. Nem maradhatok anélkül kilenc napig. Körbe kérdezősködöm, hátha van az üdülőben egy nyaraló orvos – ez mégiscsak egy orvostudományi kar üdülője. Orvos nincs. Felhívom Mókát aki Bfenyvesen tölti szabad napjait. Az indulásáról lekéstem, mert már Fenyvesen van, viszont az anyukájánál van a nekem kellő gyógyszerből és tud is adni egy levéllel. Megbeszéljük, hogy ebéd után találkozunk Fenyvesen. Mókáéknál ütközünk. Lent vannak a szülei, a tesója és annak a fia, ide toppanunk be mi, mint egy megszálló hadsereg, bár mióta csak négyen járunk – mert Vitya már nem igazán jön velünk sehová – nem is annyira érzem tömegnek magunkat. Nagyon jól érezzük magunkat, kártyázunk, beszélgetünk, nevetünk.
Közben persze hol esik hol nem. Bebe aggódik, mert ő tegnap óta készül zsebpecával halat fogni. Megnyugtatom, hogy legyen bármilyen idő én megyek vele horgászni. Veszünk egy zsebpecát és bár majd lefújja a fejünkről a szél a hajat mi kitartóan ülünk a parton. Látszik szegény gyereken, hogy majd megfagy, de ő aztán igazán nem egy feladós fajta.
A végén már a csajok próbálják rávenni, hogy álljunk odébb, mert ilyenkor már alszanak a halak, de az is lehet, hogy megfagytak. A hideg szélben azért magunkba szívhattunk némi napsütést, és látunk egy elhaló szivárványt is.
Egy kis sült ha igéretével eltérítjük Bebét a horgászattól majd veszünk két akkora hekket amekkorát még életemben nem láttam. Kaja után jön a kihagyhatatlan fenyvesi bazár. A „bazarazás” ősi sport nálunk, ki nem hagyná egyik gyerekünk sem, bár ahogy elnézem most már Bebe is kezd kinőni belőle, mert alig talál valamit. A végén egy slusszkulcsnak látszó sokkolóval és egy kis műtakonnyal leszünk gazdagabbak.
Pocsék volt ugyan az idő, de teljes az egyetértés abban, hogy ez egy igazán jó nap volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése