Szívmelengetően vicces

történetek esnek meg velem mostanában.
Vasárnap a vásárban pl. Somi általános iskolai osztálytársának az anyukája elsőre nem ismert meg. És azon morfondírozott magában, hogy Istenlábának új csaja van, és mennyire érdekes, hogy pont az a típus mint a régi.
Ma az intézeti folyosó egyik végéről integettem egy munkatársamnak a másikba, a munkatársam ott állt a szobája előtt, míg közelebb értem, mert gőze sem volt, hogy ki integet.
Az már többször előfordult, hogy a hátsó "fartájam" felől nézvést nem ismernek meg. Ma a buszmegállóban álló egyik ismerősöm miközben felé tartottam azt állapította meg, hogy olyan vagyok mint egy kislány :)

Hát ennek a fele sem igaz. Illetve minden szó amit leírtam igaz, de azért szerintem ennyire nem hatalmas a változás, bár tegnap láttam magamról egy fél évvel ezelőtti képet és jujjj.  Szóval ezek a kedves kis mondatok mind tele vannak költői túlzással, de annyira jól esnek, hogy minderre én most fittyet hányok.

Nem mellékesen lefogytam egy újabb kilót, így most -14-nél tartok, már csak egy a bűvös 15-ig :) és utána már csak egy laza tizes. Ráérek, van időm, előttem az élet, de azért februárig tervezem :)

Bökögetek ezerrel

A fenti hajpántokat egy volt munkatársamnak igértem már a nyáron, de még jó idő van, szóval nem késtem el velük. Közben a sárga csizmámhoz kellett valami egyéb sárga kiegészítő, így kötöttem magamnak nyakmelegítőt és most majd nekiveselkedem hozzá egy sapkának.

Közben közös horgoltam All Shawl kendőt, kötöttem hajpántot, nyakmelegítőt és karkötőt a Szimbiózis Alapítvány Habilitációs Központjának, egy két apróságot a Szememfényének. Idén a munkahelyemen a Szememfénye Alapítványnak kezdtem gyűjteni, remélem  lesz belőle valami. Tavaly a dévai gyerekeknek két hatalmas doboz gyerekjátékot sikerült összeszedni és jutott még a helyi gyerekkórháznak is.

Mindeközben "szereznem" is kell. Illetve nem kell persze semmit, de mint lehetőség felmerült a munkahelyemen (ami egy megelőzéssel foglalkozó egyetemi oktató intézet), hogy ha tudunk támogatást (anyagit, vagy tárgyit) szerezni fitness eszközök beszerzésére akkor kapnánk lehetőséget (helyet és időt), hogy ne csak prédikáljuk a mozgás fontosságát, hanem lyukas óráinkban éljünk is vele. Ez ugye nekem személyszerint nagyon jól jönne. Meg is kaptam feladatként. Egyelőre még csak gondolkodás szintjén vagyok, hogy honnan próbáljak kérni kérjek. Szívesen fogadok minden ötletet és javaslatot. Nem a világot akarjuk megváltani, kéne egy szobabringa, egy elliptikus tréner, egy evező pad, néhány súlyzó... Arra is gondoltam, hogy csinálok az intézetnek egy facebook oldalt, mert ha vesszük a kollégákat és azok ismerőseit, akkor nem létezik hogy ne lenne valakinél ezekből az eszközökből tárolókba félredobva. Ilyet mindenki vesz életében legalább egyszer, aztán rájön, hogy attól hogy megvette még nem fog fogyni, használni meg dögunalom... aztán szép lassan kiszorul a lakásból, csak a helyet foglalja...

Nagyon bírnám ha sikerülne összehoznom ezt a projektet. 

A hétvégén jövök majd a kötött, horgolt képekkel.

Na, akkor csak pozitívan!

Ez évben utoljára: teremts ma TÍZMILLIÓSZOROS erővel!

"A vonzás törvénye határozza meg az univerzum egészének rendjét, beleértve a te személyes életed minden egyes pillanatát és történését is. Nem számít, hogy ki vagy és hol élsz, teljes egészében a vonzás törvénye határozza meg tapasztalataidat, mégpedig az elmédben felbukkanó gondolatok által. Ez utóbbiak révén te magad hívod életre és működteted ezt a mindenható törvényt."  /Byrne Rhoda/

Ma van 2013 utolsó tízmilliószoros napja, ami annyit jelent, hogy minden, amit teszel, gondolsz, az tízmilliószorosan jön vissza – ez alól pedig a negatív tettek, gondolatok sem kivételek. Gondolj azokra a dolgokra, amiket szeretnél elérni! Ne feledd, amire a figyelmedet irányítod, azt meg is teremted. Mélyülj el, nézz belülre, meditálj és relaxálj!

A "nagy" nap eredete

A tibeti ("nagy") buddha napokat hívják 10 milliószoros napoknak, sorrendben az első holdhónap 15. napja, a negyedik holdhónap 15. napja, a hatodik holdhónap 4. napja és a kilencedik holdhónap 22. napja. A tibetiek évente négy ilyen napot tartanak. Ezeken a napokon minden, amit teszünk, gondolunk, mondunk, 10 milliószorosan száll vissza ránk. Ezeken a napokon érdemes megtennünk mindent, amiről szeretnénk, hogy elementáris erővel hasson ránk.

Ezért ezeken a napokon a legjobb, ha már reggel kinyilvánítjuk, mit szeretnénk elengedni, illetve megteremteni az életünkben, és elképzeljük, átéljük (a nap folyamán akár többször is), amint már be is következett, meg is valósult. Igyekezzünk, hogy az öröm, a harmónia, a béke és a szeretet járjon át bennünket egész nap, és ezeket az érzéseket terjesszük ki családunk tagjaira, barátainkra, az emberiségre, minden élőlényre, és a Földre is.

A tízmilliószoros napokon Buddha életének eseményeit idézik meg.

Fontos, hogy arra gondolj, amit teremteni szeretnél az életedben. Ha negatív érzelmeid, gondolataid merülnek fel, nyilvánítsd ki, hogy elengedhesd őket. A nagy terheid feloldását is érdemes erre a napra időzíteni!

A kulcs időszak (időzónáktól függetlenül) a 17:10-es csúcspont! Ha ebben az időszakban lehetőséged van arra, hogy találj egy csendes helyet, akkor telepedj le és meditálj, fókuszálj! Gondolataidat összpontosítsd bármire, amire vágysz! Ezek a szeretetteljes, pozitív gondolatok táplálják majd életed kerekét. 

Miről szól ez az időszak?

- Elindítja a múlt terheitől való megszabadulást;

- Segít a gyógyulás útjára lépni (nagyon erős gyógyító energiák fognak mozogni);

- Végre felismerjük valódi érzelmeinket, kimondjuk lelkünk igazságát, ami az első lépés a gyógyulás felé;

- Támogatja érzelmeink felvállalását, a felelősségvállalást önmagunkért és nemzetünkért;

- Nagy hatással lesz a párkapcsolatokra;

- Sokak számára a sorsfeladat felismerésének ideje ez.

Csak pozitívan!

Ezen a napon tehát érdemes összeszedni, összeírni, hogy mi az, amit  és akit nagyon szeretnénk; a barátokról, családtagokról sem szabad megfeledkezni. Ezen a napon különösen fontos kifejezésre juttatni, hogy mennyire szeretjük őket – ezt naponta akár többször is. A nap végén, lefekvés előtt pedig gyújtsunk gyertyát, és gondoljuk át, hol szeretnénk tartani egy hónap, egy év és egy évtized múlva! 

Éljünk az erővel, éljünk tudatosan! 

forrás: 

Mára ez :)

Erdőjáró

 

 

 

Szegény Istenlába

Nem elég, hogy egész hétvégén dolgozott, és hogy egy péntek esti buliban én pálinkáztam helyette, mert ő vezetett (jelzem ezért inkább én vagyok szegény, mintha a pálinka és én már nem lennénk olyan nagy barátok). Szóval szegény ember ennyi megpróbáltatás után hétfőn, kedden szabadnapos, én meg mivel jó feleség vagyok és nem szeretném, hogy jól egyedül érezze magát jól elmentem szabadságra (tök mindegy, hogy itt vagyok vagy ott, a hasznom pont ugyanannyi) és most boldogítom.

Szerencsére ma minden unszolás nélkül elvitt délelőtt bringázni egyet a tó körül, remélem egy holnapi kirándulásra is megagitálható. Mindenesetre most sütök neki sütit, hátha sikerül lekenyereznisütizni :)

Az utóbbi hónapban bebizonyosodott sajnos, hogy mozgás nélkül nem lehet fogyni :( Én meg annyiira belepunnyadtam önnön sajnálatomba, amennyire szoktam, így nem igen gyötörtem még a testem is. 

Ideje lesz újra megrugdosni magam aztán nyafogás nélkül csinálni a dolgom. 

Szerintem az elkövetkező két napból egyen még sikerül rávennem a Lábat, hogy gyötörjön :)

Ez a mai csak egy kellemes erdei bringázás volt. Persze az elején kapaszkodtam, mint az állat, majd leszakadt a csuklóm..., de most már szerencsére pikkpakk túl vagyok a parázós részen. Azért az erdei bringázás elég nagy koncentrációt kíván tőlem, mert hol keskeny az út, hol meg jó sok a gyökér (pont, mint az életben), viszont az erdőben bringázni mégiscsak csudajó :)

Na, ez itt a bibi, két kilóval le vagyok maradva :(

Lassan, de biztosan

Istenlába szerint ez a kép nem is szemlélteti annyira a valóságot, mert ott lóg rajtam az az egy-két számmal nagyobb felső, és a barátnőm is megjegyezte, hogy megmutathatnám a karcsú (ez azért túlzás) derekam. Persze örülök ezeknek a kedves megjegyzéseknek (nem kicsit), de az a derék sem annyira karcsú (még) és fejben sem igazán állt még össze nekem az énképem. Talán most volt először olyan érzésem mikor megláttam magamról egy fényképet, hogy húúú, én tényleg fogyok. Illetve azt nyilván mutatja a mérleg, hogy fogyok, de most először van az, hogy ezt nem csak mások mondják hanem én is látom. Jó érzés.

Az utóbbi egy hónap olyan eseményeket tartogatott amik lelkileg megviseltek. Sem kedvem sem energiám nem maradt mással foglalkozni. Kicsit (nem kicsit) háttérbe került a mindennapos torna, és a kreatív énem is begubózott. Ami nem öl meg az megerősít, azt mondják. Lehet, hogy igaz. Az is lehet, hogy minden szarhoz hozzá lehet szokni. Meg az is, hogy a leckék azért vannak, hogy tanuljon az ember. Hát én tanulok. Az okos a más kárán, én meg ugye a magamén, de ez most nem annyira érdekes.

Az utóbbi egy hónapban nem tornáztam, és nem is nagyon fogytam. A bevitt kalóriát persze tartottam, de ennél többre nem volt energiám. Azért az elmúlt hónap az utolsó lehelletével lefújt rólam egy kilót, így mégsem tragikus a mérleg. Meg hát amúgy sem az. A leglényegesebb változás és amiért mégsem a derekam mutogatom, hanem ez a képet ott jobbra az a háttérben a biciklim. Hétköznapokon nem sok időm, energiám van rá, de az elmúlt három nap szoros (és fájdalmas) barátságot kötöttünk mi ketten. Sokkal több ez ráadásul annál mint aminek hangzik, tekintve hogy elég öreg felnőtt voltam már mikor egyáltalán biciklire ültem, és akkor is inkább a rettegés fokát jelentette nekem, mintsem élvezetet. Aztán egy-egy alkalommal már itthon és a Gemencen is barátkoztunk, tekintve hogy ez még mindig élvezetesebb, és kevésbé nevetséges módja a testmozgásnak mint a tévé előtt szerencsétlenkedve próbálni utolérni a dögösmacát a mozgásban. Azt mondjuk sosem gondoltam, hogy lesz az életemben egy olyan nap mikor 40 kilométernél többet fogok bringázni, arról meg hogy egy hosszú hétvégén majd több mint száz kilométert tekerek álmodni sem mertem. Na, ez is jó érzés. Ahogy "szűkül" a súlyom úgy tágul a világ.

-14 kilónál tartok, még 11 vissza van, és a frizurám bőröm még mindig tart. Nagyon rendes bőr, de tényleg :) és én továbbra is bízok a börömben :) , leginkább abban, hogy ő és én nem válunk ketté egymástól, mert nagyon megszoktam már én ezt a bőrt, nem szeretném ha távolodni kezdene. Na, le a gravitációval!

Jó nekem :)

Ott voltam ahol a legjobban szeretek lenni. Azzal voltam akivel a legjobban szeretek lenni. Azt csináltam amit csak akartam. Hogy mi volt előtte leszarom, hogy mi lesz utána nem érdekel. Letekertem több mint 100 kilométert, láttam szarvast, őzet, nyulat, tehenet, sólymot... embert alig. Láttam az őszt arany folyóként úszni, hallgattam a csend hangjait, vad vérkaticák áldozatává váltam :) ....