Australian open 2010

Minden rosszban van valami jó :)

 

Vityának bedöglött a tv-je, a fizika miatt számítógép eltiltása van, így nem maradt más kénytelen "normális" gyerekként funkcionálni :)

Surranó kis árnyak

Most írhatnám azt, hogy itt minden rendben van, de mégis hogy nézne az ki, ha egy anya két beteg gyerek mellett ilyeneket ír (és be kell látni jó nagy kamu is lenne). Pedig lassan már fel sem tűnik. Persze megint Bebe kezdte, aztán betársult Somi is (igaz rá egy rossz szavunk sem lehet betegségügyileg (sem)). Hétközben nekem is voltak rosszabb napjaim, gondolom bennem is "cöcörög" a vírus, soha nem úszom meg, de preventív célzattal sem vagyok hajlandó Bebe csókjairól lemondani, akkor inkább a vírus, bacilus...

Kamasznevelésem egy fizika bukással, és az ezt nehezményező reakciómra kapott válaszokkal azt hiszem csődöt mondott. Ez a tény nagyban hozzájárul pillanatnyi fásultságomhoz, és annyira szeretném mindenki megelégedésére megoldani a fizika generálta feszültséget, annyira, hogy most már Istenlábával is összevesztem és hirtelen felindulásomban a fejéhez vágtam azt a keveset amit egyáltalán fel lehet hozni ellene. Persze mindezt abban az átkozottul kedves stílusomban, felerősítve minden egyes hibapontot... és szeretném azt érezni, hogy csak én voltam paraszt már megint, de nem.... Illetve persze, hogy paraszt voltam, de attól még jogosnak érzem az összes genyóságot amit a fejéhez vágtam...

Úgy érzem magam, mintha egy mozgójárdán mennék a mozgással ellentétes irányba, és csak megyek, megyek, .... és mégsem érek sehová. A gondok egyedüli megoldása, az egyedül rettegés, a terézanyaság, és a "jólvagyok" látszat fenntartása nem csak az erőmet zabálja fel, de lassan ki is készít. 

Mind ettől függetlenül nem fetrengek mélydepresszióban, nem ugrok ki az ablakon (földszint) és fantasztikusan keltem továbbra is a megingathatatlan "kitin"páncélos látszatot, de belül ott nyüszít Vuk, aki kicsi, éhes, fázik és egyedül van.

Kütyük és kutyulmányok

Az Istenlábától ajándékba zsákmányolt kütyükkel ma délután a család örömére Somi kuktával "kutyulásba" fogtunk, és felhasználva az új sütis könyvet az alábbi muffinokat kreáltuk.

 Rumos-kólás muffin

30 dkg finomliszt, 1 cs. sütőpor (kb 3 teáskanál), 1/2 teáskanál őrölt fahéj, 5 dkg aprított dió (esetünkben mogyoró), 5 dkg csokoládéreszelék (esetünkben a Lidl-ből), 1 tojás, 15 dkg cukor, 13 dkg puha vaj, 1,3 dl. kóla, 2 evőkanál rum, 10 dkg kefír.

A mázhoz 10 dkg porcukor, 2-3 evőkanál rummal alaposan kikeverve.

A sütőt 180 fokra előmelegítjük, a muffin formába egy arrajáró kiskorúval "kápszlikat" tetetünk. Mértékegységekkel tisztában lévő gyermekkel egy tálba kiméretjük a lisztet, majd hozzákeverjük  a sütőport, fahéjat, mogyorót, csokoládét.

Közben egy másik tálban - egy másik gyerek közreműködésével - feltörünk egy tojást, amit habosra keverünk a cukorral és a vajjal. Ezt követően hozzákeverjük a kólát, rumot, és a kefírt és megálljuk szó nélkül, ha a gyerek összefröcsköli a konyhát.

Ezt követően a lisztes keveréket a kólás keverékbe forgatjuk, a formákba kanalazzuk és 20 perc alatt készre sütjük. Elkészülés után 5 percig a formában pihentetni javallott.

Olajbogyós sajtos pórés

25 dkg liszt, 1 teáskanál sütőpor, 1 csipet bors, 10 szem kimagozott olajbogyó, 10 cm póréhagyma apróra vágva, 1 tojás, 2,5 dl kefír, 0,6 dl olaj, fél karika camember.

A szokásos muffin készítő alapelv szerint szárazat a szárazzal, nedveset a nedvessel, aztán zutty.

Egy tálban alaposan elkeverjük a lisztet, sőt, sütőport.

Másik tálban az olajat egy tojással kikeverjük, hozzáadjuk a kefírt, az apróra vágott olajbogyót, pórét (akármit), majd ebbe a keverékbe forgatjuk a lisztes keveréket.

Egyharmad részig megtöltjük a formát, majd a tészta tetejére camember sajtot rakunk (vagy amilyet akarunk), ezt követően a sajtot tésztával befedjük és 20 perc alatt készre sütjük.

Névnapi mulatságok

Csütörtök reggel nagy súgásbúgásos szervezkedésben találtam a kicsiket, amitől nem voltam elragadtatva. Gondoltam na ezek már megint valami rosszaságon törik a fejüket. Aztán mikor mosakodásból bejöttem már dugdostak is valamit a kanapé mögött. Na ennek a fele sem tréfa gondoltam, és megtartottam a jajjgyerekeknemviszünkjátékotaziskolába előadást. E két kis genyó meg jól kiröhögött és boldognévnapotanyu felkiáltással megajándékoztak egy muffin receptes könyvvel :)

Istenlába később elmesélte, hogy maguktól kezdtek szervezkedni és gondolták vesznek nekem édességet, de ezen összevesztek, mert Bebe közölte Somával, hogy szegény anyunak nincs pénze inkább adjunk neki, és úgy gondolta megajándékoz egy ötszázassal :) (Mikor ezt Istenlába elmesélte egyszerre sírtam és nevettem). Szerencsére az apjukat hívták döntőbírónak az ajándék vitába, így kaptam sütis könyvet :)

Ezt követte az intézeti névnapozás sok ajándékkal és finomsággal, pezsgővel és csokikkal, virággal... és sok, sok kedves szóval.

De az igazi mulatság másnap történt, mikor is Móca születésnapom alkalmából hozott nekem egy sütit gyertyával és egy gyönyörűséges fehér tulipánt :)

A hab a tortán, hogy egyáltalán nem volt szülinapom, és ezt valahol a tudata mélyén Móca is elraktározta, mégis 22-én előtört belőle a szülinapi fülhúzás, napra pontosan, de egy hónappal korábban.

Pár hete meséltem neki, hogy mivel a szülinapom és a névnapom között egy hónap és egy nap van, és az egyik 01.21-én, a másik pedig 02.22.én van ez anyukámat, akinek ugye az egészet köszönhetem annyira megzavarja, hogy össze-vissza köszöntget meg engem.

Így aztán január 22-ei nemszülinapomon ránéztem arra az édes vörös boszorkányra és közöltem vele, hogy pont olyan hülye, mint az anyám, viszont imádom :)

A dolog pikantériájaként Istenlába vett nekem konyhai kütyügépet 22-én, így aztán tényleg olyan volt mintha szülinapom lett volna, fújtam gyertyát, kaptam virágot, ajándékot és este pezsgőt bontottam (Mócától kaptam a névnapomra), de a poharakat nem a saját egészségemre emelgettem.... azt valaki másnak igértem, aki most jobban rászorul.

Ma este a Gyöngyibabától kapott pezsgővel követem el ugyanezt, kizárólag segítő szándékkal, még több egészséget kívánva Dumbledorenak, aki ezzel egyidőben lehet, hogy épp ellenem merényelve előadást tart a diktafonomnak :)

Egészségére!

Bizonyos körülmény

Nos, a fentiek miatt egy ideig a megjegyzések csak moderálás után fognak megjelenni.
Nem szeretném ha életem ezen részére rátelepedne a miskolci konzolos köcsög.

Természetesen az egyéb megjegyzéseket változtatás nélkül közzé fogom tenni, és nem szeretném, ha ettől a kommentálási szokások változnának, szóval csak hajrá!

Csillagromboló flotta a hiperűrből

Kis hó, kis ember

Ebéd után szánkót ragadtunk, - teljesen feleslegesen - és felmentünk a Mecsekre. Várakozásommal ellentétben ott sem volt több hó, mint lent a városban, de attól még jól elbohóckodtak a gyerekek és jó levegőn voltunk. Ha mindehhez hozzáadjuk, hogy ma hétfő van, és mi mégis a hegyet jártuk, akkor meg egyenesen fantasztikus.

 

 

Eldobták, visszajött...

Szól a bumeráng.

Ami elvész a vámon megkerül a réven

Na, jól kifordítottam a közmondást :)

Gabriellától (http://csipcsirip.blogspot.com/) az alábbi díjat kaptam.

Gabriella sajátosan értelmezve a kreatívitást, íme az indoklás.

"Mágnyesnek viszont kettöt is küldenék, egyet a kreativ madaras játékaiért, amiket készit, másikat a kreativ idöbeosztásaiért, mert képes 7 dolgot csinálni egyszerre ugy közben még a 3 fiát is eligazgatja."

Mentségül szolgálhat, hogy tényleg kreatív vagyok, viszont a családi zűrzavar, a papagájos és a Pécs 2010 mellett ennek dokumentálására már nem igazán marad időm.

Gyeses időszakaim alatt festettem üveget, üvegmatricát, sóliszt kerámiát, papírmasét, merített papírt, kötöttem sapkát, sálat, varrtam gyerek pulóvert, keresztszemezem, gobelint készítek, és ha nem a pillanatnyi munkám (bár ma is épp egy folyóiratot szerkesztettem), hanem a valódi hivatásom nézem az is igen kreatív.
Szóval talán annyira nem "gáz", hogy megkaptam ezt a díjat, és ezzel Gabriella arra ösztönzött, hogy egy két alkotást megmutassak majd itt.

A díj együtt jár azzal a feladattal, hogy hét dolgot írjak magamról. Már írtam hetet a csodacsirkén, írok ide is hetet, lehet hogy lesznek átfedések, dehát ennyire egyszerű vagyok :)

1. minden vágyam egy tornácos parasztház, egyszer már nagyon-nagyon közel volt, aztán az élet közbeszólt, de én nem adom fel.
2. 22 éve élek boldogan Istenlábával és a "hozadékaival" (ez a legfontosabb, nem is értem, hogy került a második helyre)
3. azokért akiket szeretek, mindig, mindenhol, bármi áron, és feltétel nélkül ...
4. azokkal akiket nem szeretek nem beszélek (soha, semmilyen körülmények között, mert ha beszélnék velük akkor ők megsértődnének, én pedig rosszul érezném magam, pedig csak őszinte lennék)
5. nem lennék a magam ellensége, (de lehet, hogy a barátja sem)
6. imádok játszani
7. nekem vannak a legbénább munka mellé járó legjobb fej kollégáim.

A díjat olyan embereknek küldöm tovább akiknek a nagy részét egyáltalán nem ismerem, ennek ellenére vidámabbá, érdekesebbé teszik az életemet.

Ennek alapján továbbküldöm a díjat a blogom oldalsávjában található csodabodega cím alatt található kreatívoknak, akik pillanatnyilag 6-an vannak, és a hetediket pedig továbbküldöm drága barátnőmnek mizonak, aki lehet, hogy kétkezileg nem kreatív, viszont azzal ahogy a családjáról gondoskodik, a papagájait neveli, és ahogy mizoblogját írja mindenképp kiérdemli ezt a címet. Azoknak akik ez után keverednek az oldalára mindenképp javasolnám, hogy olvassák el a kezdetektől Csibészke nevű fekete sapkás papagájáról szóló blogját (ja, és ezek után ne reklamáljanak itt nekem, ha nem bírják megállni, hogy nekik is legyen :)


Ime a díjazottaim:
http://szarvasmici.blogspot.com/
http://fercmuvek.blogspot.com/
http://oltogeto.blogspot.com/
http://bardoczeva.blogspot.com/
http://bolhapiac.blogspot.com/
http://foltgina.blogspot.com/
http://mizoblogja.blogspot.com/

Az online aukción történő vásárlásról

A legrégebbi magyar aukciós portálon történő póruljárásom nyomán az alábbi következések vonhatóak le.

Egy emberről se telefonos, se levélbeni kommunikáció alapján nem dönthető el, hogy megbízható, vagy becsületes-e. A legnagyobb, legprimitívebb szélhámos is - ha eladni akar - tud olyan kulturált módon kommunikálni és érvelni, hogy bedőlünk neki. Körülbelül három eladó közül választottam ki azt (akit nem kellett volna) az eladót aki korrektnek tűnt. Mivel elég régóta teszveszezem és vaterázom abszolút pozitív tapasztalatokkal nem éreztem különösen rizikósnak a manővert (pedig kellett volna). Mivel elég nagy összegű vásárlásról (ötvenezer felett) volt szó, és az eladó meg akarta spórolni a jutalékot még abba is belementem, hogy egy olcsóbb terméket leütve jussak az elérhetőségéhez. Azt mondjuk elég érdekesnek tartom, hogy erre az aukciós portál kérdezzen az eladótól oldalon nyíltan buzdíthat minden szankció nélkül, ezáltal megkárosítva az aukciós portált is. Az hogy a vásárlás a portálon kívűl bonyolódott egyébként semmiféle hátrányt nem jelent nekem, hiszen az aukciós oldal semmilyen felelősséget nem vállal az egyébként nem ingyen folytatható adás-vételi tevékenységek jogi gubancaiból. Szóval miután hivatalosan egy játékot vettem, valójában viszont egy xbox360 konzolt teljes tartozékokkal, így az adásvétel magánszemélyek között jött létre (amúgy is).

Az eladóval többször konzultáltam levélben és telefonon is a legjobb konfiguráció elérése végett, és tájékoztattam, hogy a játékot karácsonyra veszem a gyerekeknek (az adásvétel november közepén jött létre). Az adatok fixálása után az befizettem az összeget az adott bankszámlára és minden gond nélkül, pár nap után megkaptam a terméket. Bedugtuk, kipróbáltuk (mikor a kicsik elaludtak) majd elraktuk. Karácsonykor szépen becsomagolva a fa alá tettük a három gyerek által vágyott játékot. Az ünnepek alatti betegségben néha-néha nyomkodták, de leginkább csak feküdtünk, jó ha három nap alatt 10 órát üzemelt összesen, majd tönkrement. 27-én felhívtuk az eladót, hogy a nem működik a cucc, és mi a helyzet ilyenkor. Igen arogáns, és lekezelő stílusban közölte, hogy elmehetünk a francba, meg hogy ő nem vállal garanciát.... Majd felajánlotta, hogy postázzuk vissza és megjavítja. Ez meg is történt, visszaküldtük, ő megkapta és állítása szerint nála a gépnek semmi baja nem volt, napokig járatták folyamatosan minden hiba nélkül. E hét hétfőre visszaért a játék, és szerdára egy e74 (szerencsére javítható) hibaüzenettel bemondta az unalmast.

Ismét írtam az eladónak, levelemben jeleztem, hogy talán kompromisszum késznek kéne lennie, mert az általa eladott termék (új termék) minősége erősen kifogásolható, gyakorlatilag használhatatlan, és amennyiben nem jutunk egyezségre felkeresem a fogyasztóvédelmet és megteszem a szükséges jogi lépéseket.

Erre aztán egy olyan kioktató helyesírási hibákkal telitűzdelt NINCS GARANCIA levelet kaptam, ami erősen meghaladta már a tűréshatáromat. Ekkor úgy döntöttem csak a saját stílusába ért, így meg is írtam neki, hogy mekkora hülye és olvassa már el, hogy mit írtam, ne csak pampogjon. Na erre a válasz az volt, hogy beperel engem rágalmazásért, és ő nem hülye :) Na ekkor megírtam neki, hogy pereljen csak bátran és most írásba adom neki azt is, hogy ő egy barom, de sajnos tudomásom szerint ez nem meríti ki a rágalmazás fogalmát. Válaszlevelében javasolta, hogy fordítsak időt a jog "tanúlmányozására"....

Ráadásul tisztán kiviláglott, hogy az ember nem is érti amit írok neki, a nincs garancia kimeríti a kommunikációs készletét. Időközben az értékeléseit megnézve találtam a múlt év decemberéből három olyan negatív értékelést amit mind olyan emberek adtak neki, akik szintén xboxot vásároltak tőle. Más kérdés, hogy azok között volt olyan is, aki használt és már javított, de az eladó által jónak mondott gépet, de én ugyebár teljesen újat...

A három ember negatív értékelésére válaszként az eladó szintén bicskanyitogató stílusban nyilvánult meg.

Ebből kifolyólag Istenlába ma felkereste a fogyasztóvédelmet, ahol egyébként nagyon kedves emberek dolgoznak - legalábbis Pécsett biztosan -, és azt az infót kapta, hogy ilyen esetben, minthogy magánszemélyek között létrejött adásvételről van szó (amit egyébként az eladó nem is ért, bár ő buzdított erre, viszont ő állandóan csak a vaterát hajtogatja) polgári perre lehet vinni a dolgot.

Kaptam egy olyan tanácsot, hogy ha szeretnék néhány "kellemes" percet szerezni (a saját karácsonyunkért cserébe) az eladónak akkor az adóhatóság nagy szeretettel vár akár névtelen bejelentéseket is, és a tanácsot adó szerint jelen esetben az eladó (és a más néven ugyanezzel foglalkozó társai) magánszemély mögé bújtatott üzleti tevékenységet végez. Én pedig nyilvánvalóan törvénytisztelő állampolgárként ezt nem nézhetem tétlenül.

Hát jelenleg itt tartunk.

A legfőbb tanulsága ennek a bejegyzésnek, hogy.... nevű felhasználótól BAZ megyéből ne vásároljunk, így sok bosszúságtól kímélhetjük meg magunkat.

Feladathegyek

Valahogy sosem veszem a fáradságot arra, hogy az általam látogatott blogokon legalizáljam rendszeres olvasói státuszomat.
Na reményeim szerint ezt még ebben a hónapban megteszem. Kislépés az emberiségnek tudom....
Van egy csomó játékkészítős elmaradásom...
Fogok kirándulni is...
Fotózni is fogok....
Akkor is felkeresem az általam érdekesnek ítélt rendezvényeket, ha elinduláskor már semmi kedvem...
Átnézem és további sorsuknak megfelelően szelektálom a kinőtt gyerekruhákat...
Délutánonként szemrehányó pillantások nélkül írom végeláthatatlanul Bebével a pótlásokat...
Elmegyek aikido edzésre akkor is ha inkább aludnék...
Ha még egyszer kiborul valami a szekrényemből akkor rendet rakok benne...

és
nem genyózok Istenlábával csak azért mert épp rámtör a világfájdalommal kombinált para.

és drukkolok Dumbledorenak folyamatosan, akkor is ha épp az agyamra megy...
és kiélvezem minden napját a munkámnak ami még vissza van...

és úgyis lesz valahogy, mert bárhogy lesz, úgy lesz...

Tegnap este...

miután Istenlába hazajött a munkából összecihelődtünk és bementünk az EKF-es nyitó rendezvényre. Utólagos információk (rendőrség) szerint 23 ezer érdeklődő fordult meg az este folyamán Pécs belvárosában... én nem számoltam, de jó sokan voltak, nagyon sokan, túl sokan...

Volt polgármesteri, meg gordonkai beszéd, nem harsant füttyszó és nem volt lelkes tapsvihar sem. A beszédek tele voltak közhellyel és némi önigazolással, megemlítődtek az előző polgármesterek is pozitív kontextusban. A nyitó ünnepség látványos volt és impozáns (már amennyit láttunk belőle), a hangulat összegészében pozitív volt, de nem volt meg az a jó kis fesztiválhangulata az egésznek, ami amúgy a nagyobb programokat jellemezni szokta. Ennek persze oka lehet maga az évszak is, nemcsak a városlakók szkepticizmusa és csalódottsága. A tér kinézete körül még mindig óriási viták folynak. Ezt én azért pozitívumkén ítélem meg (nekem egyébként személy szerint nem tetszik, nagyon nem, de én csak egy vagyok a sok közül, lehet hogy sokkal több embernek tetszik, mint ahánynak nem) mert azt mutatja, hogy még nem fásultak bele a pécsiek totálisan se a folyamatos polgármester váltásokba, politikába (nem életbiztosítás itt polgármesternek lenni) se az EKF cirkuszba, meg még ezer millió más dologba, és van ami még megmozdítja a népeket, még ha kifelé is a sodorból.

Nem mondom, hogy tegnap este maradandó élményekkel lettem gazdagabb, pedig így kellett volna lennie. Nálam a városban lévő programok csúcsát a 2004-ben megrendezett FOLKLORIÁDA jelenti, és azt gondolom annak sokszínűségét az idei év sem fogja felülmúlni.

Azt azért mindenképp fontos megjegyezni, hogy tavasztól-őszig igen színvonalas és jó programok vannak a város terein, rengeteg ingyenesen látogatható koncerttel és előadással.

Szóval mindenkit bíztatnék, bár nem vagyok egy igazi lokálpatrióta, hogy ha megteheti idén mindenképp töltsön el egy pár napot Pécsett.

Rémes kezdés utáni...

... remek hetet zártam. Jó napjaim voltak, jó hangulatban :) Olyannyira, hogy csütörtökön meg voltam róla győződve, hogy szerda van :)

Eddig ilyenfajta tévedéseket csak az ellenkező irányba követtem el :)

A fiúk is jól vannak, bár Istenlába délutános volt és vasárnap dolgozik (pedig akkor van az EKF megnyitó, jó lenne ha legalább az eső nem esne)

Függetlenített kfa

Vízkereszt ide, rémkarácsony oda, a kfa még marad :) Olyan kellemes fenyőillat járja be a szobát, és az apró fehér fényecskéket is annyira kedvelem.... és akkor még nem beszéltünk a papagájdíszről, az angyalkákról és a dagadt télapókról... A kfa marad, kész :)

Tőgondolatosan

Életem legszarabb karácsonya után, sikerült az első munkanapot is hasonló szinten hoznom.

Még mindig köhögök. A köhögés fáraszt. A köhögés fáj.

Ha minden nemjót leszámítok akkor jól vagyok :)

A srácok jól vannak, úgy néz ki (lekopogva) meggyógyultak, és az iskolát is túlélték :)

- ennyi -

Európa Kulturális Fővárosa

2010-ben többek között a mi városunk Pécs is.
Ebből az okból kifolyólag indítottam egy PÉCS blogot, ami leginkább a városról és az EKF-ről fog szólni, leginkább objektív módon a saját véleményem nélkül. Az megtartom a zűrnek, ezért néha minden bizonnyal itt is lesznek EKF-es posztok.

Szerencsére a január 10-es megnyitó még csak képletes, a teljes üzemig még van pár hónap, hogy aztán tavasszal a szokásos programok kibővülésével induljon a banzáj.

A korrektség kedvéért annyit el kell mondani, hogy a beruházások sehol sem tartanak. A Zsolnay projektet még csak most kezdték, és bizony több a hiányosság, mint amivel dicsekedni lehet, de mivel én pesszimista is vagyok, meg örök elégedetlen is, és a szkeptikusok társaságának is simán tagja lehetnék, még az is lehet, hogy kész lesz minden (na jó, legalább valami).

Nyilván sem időnk, se energián, se pénztárcánk nem engedi, hogy mindenről beszámoljunk, de igyekszem majd a helyi sajtóból is ideollózni az érdekességeket.

Kalandra fel! klikk ide

kfa

Lassan itt a vízkereszt, és én eljutottam addig, hogy legalább lefényképezzem az idei kfát.
Szerintem ugyan minden évben ugyanilyen (maximum eddig magasabb volt), de én szeretem ezt a pirosgömbös, mézeskalácsos kombinációt.

 

 

 

 

Próbaüzem

 

Ebéd után, látva a derengő napsütést, úgy döntöttem eljött az ideje a próbaüzemmódnak, és meg kéne próbálni élőlény funkcióba kapcsolni.

Bementünk Istenlábával a városba. Megnéztem a könyvesboltban, hogy még szépen várnak a könyvek, amiket egyszer majd talán..., bohóckodtunk sapkákat próbálgatva a 'cundába' (mégiscsak meg kellett volna vennem a fekete fülessapkát, de most már...), majd felsétáltunk a Széchenyi térre, amit 30-án adtak át (de még messze nincs kész). A Kossuth tér, még csak-csak (de mivel még építési terület nem fényképeztem), hatalmas nyitott tér lett a parkoló helyén (alatta mélygarázs), a szobor a tér közepén áll, az önkormányzat épülete szépen passzol az egészhez, a Konzum már nem annyira és az egész végén hosszában ott áll a zsinagóga, szép sárga épülete (szín, kb. annyi van az egész térben) Ha optimista lennék azt mondanám, hogy majd tavasszal biztos sokkal "élőbb" lesz az egész a padokkal..., de a Sétatéren már megmutatták, hogy lehet egy ódon részt "elmodernizálni", így inkább nem kiváncsiskodom.

A Széchenyi tér. Volt olyan ismerősöm aki azt mondta, sírva fakadt mikor meglátta. Most már értem miért. Abszolút sablonos, színtelen, műkövekkel (már most töredeznek) végigburkolt, minden eredetiséget nélkülöző, a belváros hangulatához nem igazodó, viszont minden ízében a mediterrán jelzőre hajtó, kőkupac. Sok zöld eddig sem volt a téren, de eddig legalább volt valamennyi. Most még csak a lehetősége sincs meg egy négyzetméternyi fűnek sem. Nagyon fakó, szintelen, jellegtelen, bárhol lehetne a világon...

Az egésztől olyan érzésem támad, mintha a kőkereskedők érdekvédelmi szervezete tervezte volna a városfelújítást (a minap valaki azt mesélte, hogy a kövek Kínából jöttek - hát nagyon remélem, hogy ez csak egy városi legenda.)

Ha távolról nézhetném az egészet (és ez nem az én városom lenne) lehet, hogy nem idegenkednék tőle ennyire. Próbálok optimista lenni (pont én, hehehe) és azt gondolni, hogy majd tavasszal a fesztiválok és az egyetemisták színt visznek a dologba, meg hátha van valami koncepció az egész mögött, mert ennyire béna nem lehet egy városvezetés (ó, dehogynem)... Én lennék a legboldogabb, ha pár hónap múlva pozitív jelzővel tudnám illetni az átalakulást. Addig is beértem egy jó kávéval és egy sajttortával a Mekiben.

Erőtlen

Össze kéne szednem már magam, mert már csak két nap...
De nekem még mindig nincs semmi erőm, csak dőlök erre, meg arra és alszom napközben órákat. Nem viszem túlzásba a gyógyulást sem. Persze sokat nem is teszek érte (sajnos, ennyi eszem van). Mindig azt gondolom, hogy egyszer csak hipp-hopp meggyógyulok, ha már eleget voltam beteg :) De most már biztos vagyok benne, hogy eleget voltam... mégis ma jobban köhögök mint tegnap, és egy kis tésztafőzéstől is elfáradok. És türelmetlen is vagyok. Most pl. majd az őrületbe kerget az az idióta Yoko Ono, akit a storyn vagyok kénytelen nézni, ha Lennont látni akarom :( Mert persze az által, hogy délutánonként szunyókálok éjszaka itt viribülök.
Ma megállapítottam, hogy szép a karácsonyfa, a fiúk úgy néztek rám, mintha a Marsról jöttem volna, nem értették, hogy jutott ez ily hirtelen eszembe :)