Széljegyzet

Hurrá, nyaralunk

Szerencsénk volt, az időjárás lassan reagált a balatonparti megjelenésünkre, és így másfél nap is rendelkezésünkre állt strandolni. Szerencsére a gyerekek már napokkal előttünk megkezdték a nyaralást, így azért nekik ennél több is jutott. 

Aztán az utolsó nap azért ráhúztunk még egy strand napot, igaz akkor már csak én vágtattam lelkesen a húsz fokos vízbe, a fiúk mind kimenekültek, megállapítva, hogy nyilván nem vagyok normális. 

Azért nem hagytam, hogy legyűrjön a mocsok idő, meg a járulékos szarulvagyokság és igyekeztem elszórakoztatni hol magamat, hol másokat :)

Így míg kettesben voltunk két helyszínre is elmentünk Csík zenekart hallgatni. Siófokon ott volt a Tibi is :) ezzel aztán annyira belelkesítettem Mócát, hogy elmentünk Szemesre is, de ott meg már nem volt A Tibi :( ettől viszont mi még jól éreztük magunkat.

A gyerekek csatlakozása után - szerencsére inkább csak hűvös volt, és ritkán esett - (vicces, hogy ez már szerencse, miközben húsz fok körül volt a hőmérséklet) azért igyekeztünk gyerekbaráttá válni. 

Így megtekintettünk egy military parkot, naná, hogy Istenlába kedvéért. Szerintem rohadt uncsi volt, és nem is lehetett mindenbe beleülni, belenézni, mint ahogy az a szórólapon volt, de nem szólhattam egy szót sem, mert Istenlábának sem szívecsücske a Csík, A Tibi meg főleg nem :)

 Aztán például lógáztunk lábat is....

de még az is előfordult, hogy olykor kisütött a nap. Persze elővigyázatosságból ilyenkor is tetőt kerestünk a gyerekek feje fölé :)

és mivel ismét nagy sikerrel abszolváltunk egy amúgy pocsék nyaralást, így elnyertük méltó jutalmunkat (és hazajöhettünk :))

... hát itt a vége, fuss el véle, leginkább pedig azok meneküljenek akik annyira ostobák, hogy velünk egy időben járnak nyaralni.