napozz holddal

Egy hónap... ennyit bírok... eddig bírom  a kínzó vágy nélkül. Pedig most még sokáig ki kell bírni. Egy vasunk sincs... jön a Karácsony... De, ha megkapom a pénzem a könyvért akkor azonnal fizetem a foglalót tavaszra, de ha leesik a hó akkor azonnal fogom a telefont...

Szeretem..., hiányzik.

Magamutogató

 

Nyakmelegítő karácsonyi projekt.

A fb-on találtam

Ady döbbenetes gondolatai 110 évvel ezelőtt

"Néznek bennünket kultúrnépek. Látják képtelenségünket a haladásra, látják, hogy szamojéd erkölcsökkel terpeszkedü

nk, okvetetlenkedünk Európa közepén, mint egy kis itt felejtett középkor, látják, hogy üresek és könnyűk vagyunk, ha nagyot akarunk csinálni zsidót ütünk, ha egy kicsit már józanodni kezdünk rögtön sietünk felkortyantani bizonyos ezeréves múlt kiszínezett dicsőségének édes italából, látják, hogy semmittevők és mihasznák vagyunk, nagy népek sziklavára, a parlament, nekünk csak arra jó, hogy lejárassuk. Mi lesz ennek a vége szeretett úri véreim? Mert magam is ősmagyar volnék s nem handlézsidó, mint ahogy ti címeztek mindenkit aki különb mint ti. A vége az lesz, hogy úgy kitessékelnek bennünket innen mintha itt sem lettünk volna.

Legyünk ez egyszer számítók. Kerekedjünk föl s menjünk vissza Ázsiába. Ott nem hallunk kellemetlenül igazmondó demokratákat. Vadászunk, halászunk, verjük a csöndes hazai kártyajátékot, s elmélkedhetünk ama bizonyos szép ezredéves álomról.

Menjünk vissza, szeretett úri véreim. Megöl itt bennünket a betű, a vasút, meg ez a sok zsidó, aki folyton ösztökél, hogy menjünk előre. Fel a sallanggal, fringiával, szentelt olvasókkal, kártyákkal, kulacsokkal, agarakkal, versenylovakkal, és ősökkel! Menjünk vissza Ázsiába!."

Ady Endre
Nagyváradi Napló - 1902. január 31.

Mára ez

Tegnap titkos

vendégség volt nálunk :) Az egyik munkatársam és családja volt itt, de erről jobb nem beszélni, mert az én munkahelyemen ugyan fene nagy a demokrácia, de azért jobb ha csak azzal beszélsz akivel a főnököd gondolja. Általában tudom, hogy ez rémes és nem normális dolog, de van, hogy csak megvonom a vállam, röhögök egyet és szarok az egészre.
A vendégség jól sikerült. Volt konfitált kacsa, posírozott körte, párolt zöldség, rizs, creme brülé, muffin, pogácsa, bor....

Erről az egészről ez jutott eszembe

"Számon tarthatják, mit telefonoztam
s mikor, miért, kinek.
Aktákba irják, miről álmodoztam
s azt is, ki érti meg.
És nem sejthetem, mikor lesz elég ok
előkotorni azt a kartotékot,
mely jogom sérti meg."

/J.A./

Mára ez

Csak egy nap a világ

mondhatnám, de nem :) mert a november elsejei együtt töltött hétvége után most eljön a kánaán és együtt tölthetjük a teljes hétvégét, és még a holnapot is, ez így már három nap, kész Karácsony :) Lesz benne filmnézős összebújás, konyhában szöszmötölés, borozgatós kacsasültes vendégvárás, hajnali vásárba menés...

mert szeretem

Minél többet annál kevésbé

Minél többet gondolkodom a világon annál kevésbé értem. Egyszerűen felfoghatatlan hogyan jutottunk idáig, hogy már nem számít semmi, csak profit legyen, lehetőleg jó nagy.
Itt van példának okáért Istenlába cége. Emlékszem még azokra az időkre a 80-as évek végén, 90-es elején mikor büszke volt rá, hogy ott dolgozott ahol. Volt munkaideje, néha ügyelt hétvégén és kapott tisztességes fizetést. Aztán jött a gengszterváltás annak minden következményével. Még! van munkahelye, és még mindig ugyanannak a cégnek a jogutódjánál ahová tanulóként leszerződött, de már nem büszke rá, lehet, hogy már érzései sincsenek, lehet, hogy agya sincs  már, bár azt mossák, mossák...
Nyíltan megmondják nekik, hogy nem számít ki milyen szakember, az számít mennyi terméket ad el. És ez nem egy bolt, hanem egy szolgáltató cég. Tegnap 6 embernek mondtak fel közülük, ez kb 20%-a a csapatnak, és hogy nehogy már valaki is nyugodtan aludjon, közölték, hogy tavasszal folytatják. És ez nem helyi ügy egy jó nagy cégnél folyik éppen országosan. Hallotta valaki, mert én sehol sem hallok róla, csak itthon sajnos.
Ne gondoljátok, hogy megnyugodtunk tegnap, hogy Ő nem kapott borítékot, mi sokkot kaptunk. Nem gondolta volna senki, hogy ennyi lesz az annyi, miközben így is szinte állandóan dolgoznak... Mindeközben ki kellett töltenie anonym=egyén azonosítóval ellátott elektronikus kérdőív (mivan???) egy kérdőívet, hogy mennyire elégedett a cégével, és úgy érzi elegendő ideje jut a családjára?!
Ha valaki tudja árulja már el nekem pl., hogy hogyan lehet 18 napot ledolgozni egy pihenőnappal, úgy hogy közben 12 órázik azért ebből pár napot (mert már nagyon unja a családját)?! Mindezt folyamatos, mindennapos basztatás és nyomás alatt.
Ja, a 6 menesztett ember nagy része bőven ötven feletti, tehát ha már nem elég gyorsan csúszol-mászol akkor úgy tűnik mehetsz. Mihez fognak kezdeni azok a fizikai munkát végző emberek akiket a multik miután kizsigerelték őket elhajítanak. Mihez kezd valaki 55 évesen ha egész életében csak ezt csinálta, és csak ehhez ért?!
Akarom én egyáltalán érteni ezt? Egy kis manó folyamatosan duruzsol a fejemben, hogy fuss, menekülj... szóval már hangokat is hallok.
Még jó, hogy decemberben jön a világ  vége :)

Mára ez

Ma nem

volt itthon kenyér. Erre persze csak a boltból hazaérvén derült fény, és jó ideig hidegen is hagyott mindenkit ez a probléma. Aztán a vacsoraidő közeledtével engem egyre inkább piszkált e baj. Viszont nagyon nem akartam - a 18 napja folyamatosan melózó - Istenlábát boltba küldeni - és legalább tíz percig nélkülözni - így mivel minden hozzávalót találtam itthon sütöttem egyet. És milyen jól tettem :)

Heti jó

Ezen a héten magammal tettem jót, azzal, hogy elmentem táppénzre.
Bebe beteg volt a hét elején és én is elég pocsékul voltam két napig, de már jól vagyunk mind a ketten. Igaz, most Vitya nincs jól, mert neki leszedték a nagy lábujja körmét. Igazából már Ő is jól van, kivéve kötözéskor, mert akkor nagyon nem.
Mivel így végre - majdnem - annyi szabadidőm volt, mint amennyire szükségem van gyorsan kötöttem Marisnak.

nyakmelegítők

igazi színterápia (élőben nem ennyire szöszös, csak a makrón)

A próbababa nem tiltakozott, de mint látjuk nem is repesett az örömtől :)

Ez kényelmes, és olyan jó, mondta a tesztalany

Na, megyek egyéb kívánságokat teljesíteni...

Katalin napi csíny 2

A szerelem a fonal és köztem nem csillapodik :) És annyira izgalmas, ahogy az első Katalin napi alkotás "harsánysága" és a mostani közötti különbség kidomborodik. Ez utóbbit addig kötöttem, míg végre fel nem bukkant egy kis zöld is a fonalban, így ebben is megmutatkozik annak minden színe, de mégis mennyivel visszafogottabb érzést kelt így kötve. Igyekeztem törekedni a kép színhelyességére amihez azért kellett némi PS, mert fény, na fény az nincs. Ezt mostantól azt hiszem minden bejegyzésben meg fogom említeni tavaszig, mert már most szenvedek... pedig még vannak színes levelek .... és szerencsére vannak színes fonalak is.

Minta: itt
Fonal: itt

hol van már a tegnapi napfény

Hajnalban keltem, berongyoltam a munkahelyemre, még mielőtt mások is ezt tették volna, megtettem amit meg kellett, aztán uzsgyi vissza :) Istenlába délutános, és ma kivételesen ezt nem úgy értelmezte, hogy reggel héttől este nyolcig dolgozik, szóval még itthon van. Ő volt a sofőröm reggel. Bebe még alszik, szerintem már kutya baja, ellenben én igen pocsékul vagyok. Nagyon fája a hasam, ráadásul nem csak a gasztro hasam fáj hanem a nőgyógyászatis is ... Mé' van nekem ennyi hasam?
Az eső meg csak hull...

betegség miatt

csúszik a Mócaszületésnapi ajándék átadása, de azért van :)

A betegség meg (Benedeké) nem vészes, viszont feljogosít némi távolmaradásra, ami épp nem esik rosszul. Valahogy jobb szeretek a kanapén összebújva mesét nézni... végre van időm beszélgetni a gyerekkel.

Isten nem bottal... mert mennyire örömködtem a bebebajon, és az itthonmaradás lehetőségén... na de most már én is hányok :)

Hajnalban

keltem már megint, hogy minél több jusson a napból, és hogy mindennek a végére érjek aminek szeretnék. El sem tudom mondani mennyire utálom ezeket az egynapos "hétvégéket" meg az Istenlábanélküliséget. Utóbbiból zsinórban jut 18 nap, egy kivételes vasárnappal a jövő hétvégén. Annyira gáz, hogy manapság az ember már a saját blogjában sem jut szólásszabadsághoz, és nem írhatja le amit valójában gondol...
Loptunk azért pár közös órát, ő dolgozott én meg faleveleket gyűjtögettem és kattintgattam néhányat, de nagyon szürke volt az ég...

nem tudok betelni az ősz színeivel, bárcsak raktározhatnék színt és napfényt a télre

a tegnapi ajtódísz készítésen felbuzdulva még.....

remélem ennyi telefon elég neki egyszerre

ez a mosoly azért inkább nekem szólt mint a vasárnapi dolgozásnak

csillagromboló flotta  a hiperűrből

Katalin napi csíny és az őszi ajtódísz

Egy szombat amin dolgozni kell nyilván nem válik az évszázad napjává.... Mikor napközben rámtalált ez az ötlet már tudtam, hogy hazafelé gyalogolni fogok, meg gyűjtögetni, a levél gyűjtögetés és a sétálás remek hatással volt a pillanatnyi elmeállapotomra. Az ajtódísz elkészítéséhez nem kellett több fél óránál, szóval mindenki bátran vágjon csak bele.
A dísz elkészülte után elvarrtam a lover's knot szálait, és csomagolásként megdíszítettem egy horgolt virággal. Most már jobban vagyok :) A sálhoz használt fonal (szerintem nagyon szép) itt beszerezhető.

PS.: annyira szeretem ezt az érzést, amikor jóleső elégedettséggel hátradőlök és szemlélem a művet :)

tolnai dombság

I like Gemenc

I like Gemenc

I like Gemenc - hajnal

   

Csak ülni egy kövön, egy meleg kendővel a seggem alatt, nézni, hogy változik a fény, hallgatni az ébredő madarakat és egyéb neszeket, és tudni, hogy az emberek messze vannak... Na jó, ilyenkor általában rámjön a dudorászás, durvább esetekben a dalolászás, és a hallgatóság néha megkérdezi normális vagyok-e..., de nem.

... egy felhőn ülünk, fenn a város fölött, távolról nézzük ahogy átöltözött .... sálálá

Reggel hat és nyolc között a Sió torkolatnál. Nem gondoltuk volna, hogy két óra múlva már nyoma sem lesz a kék égnek és egész nap esni fog...