Rémhétvége

Pihenésmentes rémhétvégét abszolváltunk Istenlábával. Orfűre mentünk tapétázni "segíteni". A dolog úgy nézett ki, hogy mi ketten két napig tapétáztunk, az unokatesóm főzött, a pasija meg ott lógott, ahol tudott, de gyakorlatilag nem csinált semmit, ugyanez állt az unokatesóm 16 éves fiára is, aki nyilvánvalóan példát követ. Ők kettecskén folyamatosan pingtek, pongtak, sakkoztak, olykor pókereztek a kupleráj kellős közepén, hogy úgy kellett odébb löködni őket. Soma volt az egyetlen aki segített valamit, őt meg már sokszor mi küldtük, játszani, mert nehogy már...  Hát qrva jó volt mondhatom.

Tele van a szamócás napozóm

Nem fogok újat mondani mindazoknak akiknek van gyerekük, de mikor az ember gyerekének bújabajabánata van az kegyetlen. Vitya épp az  első szakítás bánatát emészti... nagyon rossz érzés látni ahogy kínlódik..., és hát Kitty is hozzánk volt már növődve.
Szóval alapból beborultunk már tegnap, erre ma miután egész nap hajtottam mint a kukorica, és a főnököm jóvoltából eljöhettem a 3,20-as busszal épp, hogy összeszedtem Bebét a suliba, mikor kiderült, hogy Somit a tanárbácsi nemrég vitte a gyerekklinikára, mert megsérült a bicikli-kresszen. Hurrá. Rohanunk a gyerekklinikára, gyerek épp varrás alatt vagyon, várunk. Szerencsére nem nagy a vágás, nem annyira mély, de azért pár öltés kellett bele. Ezzel is megvagyunk. A suliban holnap lesz gyereknap, kirándulás, akadályverseny..., nyilván ez most kimarad.
Mindeközben hétvégén Orfűre kell menni tapétázni, de Vityát nem szívesen hagynám most két napra magára - jönni meg nem akar - Somi kripli...
De ha mindez nem elég akkor elmesélném, hogy a hónapok óta várt Fishing on Orfű egybeesik Soma országos kerékpár döntőjével ami Pesten lesz. Még egy gyerek megy Pécsről, de sem őt, sem a szüleit nem ismerjük. Szóval vagy elküldöm a gyereket Pestre ezzel a családdal  - na ez még az én szememben is gázos kicsit, pedig én elég laza vagyok, - főleg ha a bulizásomról van szó - és akkor nincs fesztiválozás, már csak azért sem, mert egyszerűen mind a kettőre nem futja. Hiába mehetnénk csütörtök-péntek Orfűre (Quimby persze szombaton lesz), ha egyszer a félretett pénzt benzinre kell költeni.... bár, most hogy ezt leírtam talán nem is annyira képtelenség... hiszen Isten Lába (tényleg ő az :))) kap adóvisszatérítést.
Most elkezdtem látni a fényt az alagút végén, úgyhogy gyorsan befejezem a gondolkodást.

No, az előbbi storno, mert az ötlet hamvába hótt. Az a rohadt döntő nagy vszínűséggel - tavaly úgy volt - 10-kor kezdődik. Reggel tízkor!!! Biztos gondoltak a vidékiekre is sok szeretettel mikor ezt az időpontot kitalálták. Ergo nem bulizhatunk pénteken éjjel egyig és indulhatunk 5-kor vissza Pécsre, majd Pestre.

Most akkor marad az eredeti, fingom se nincsen megoldás :(

Térfigyelő

Istenlába kényszerszabadsága és a végre elálló eső, valamint az én szabadság-szolidaritásom lehetővé tette, hogy ma napközben térfigyelést tartsunk édes kettesben. Az első tér amit megnéztünk faramuci módon - gyerekek nélkül - egy játszótér volt Uránvárosban.

 egy darabka múlt

A városrész ezidáig az ötvenes évek nyomait idéző, kicsit elhanyagolt látszatot keltett. Az ötvenes évek nyomai persze még mindig megvannak (szerencsére), és az elhanyagoltság nyomai sem tűnnek el hipp-hopp nyomtalan (sajnos), viszont szuper játszóteret építettek a városrész frekventált helyére. Hibátlan, tökéletes, szemet gyönyörködtető, okosító....

Városnéző sétánkat a belváros közeli 48-as tér felé folytattuk ami közvetlen a Jogi és közgáz kar mellett található, ennek közelében épült a Tudásközpont, ami igen ronda, így nem vettük a fáradságot, hogy keresztülvágtassunk az építési területen és megörökítsük, valamint mivel semmi látnivalóval nem kecsegtet, így nem mentünk el a Zsolnay projekt területére sem.
Szóval a 48-as teret vettük célba, nem kellett volna. Egy működő munkagép, öt ücsörgő munkás, feltúrt tér, és egy elgondolkodtató parkbejárat fogadott.

Innen csalódottan a belváros irányába távoztunk, mert már nagyon hidegem volt. A Király utca ezen oldali végét  pedig amúgy sem sűrűn látom. Itt fotózhattam volna, bár sok minden látnivaló nem akadt, és kedvem sem nagyon volt, hiszen nem sütött a nap :)
Nagyon muszáj volt a Mekiben ebédelni, mert ott volt :)
A Széchenyi teret ellepték a takarító munkások, tucatjával sertepertéltek, ami dicséretes, de engem akkor is zavart. A tér még mindig börtönudvarszerűnek hat számomra, de már barátkozom vele, más lehetőségem nem lévén. Tetszik a vakok és gyengénlátók számára kihelyezett braille írással feliratozott bronz látvány-tér.

A Városháza előtti "szökőkút" faramuciságán túltesz a tér ellenkező oldalán beüzemelt "vízlépcső". Én nem tudom kinek a kije érdekelt ebben a városban a szökőkút iparban, nyilván anyagilag rendbeszedte az életét, de logika és fantázia híján lehet szegény.

Ezt a virágos megoldást a város összes zöldterületének kiírtása után nagyra értékelem, de azért jobb lett volna valami kevéssé temetős kompozíciót kitalálni.

Persze lehet, hogy napsütésben-langymelegben mindez boldoggá tett volna :)

Ja, és mindemelletteztleszámítvaénamúgyiseléggé boldog vagyok :)

Kispál és a Borz: Emese

Eső, eső veregeti

Még mielőtt bárki előállna a feltételezéssel, nem jártunk idén még esőtáncot, tehát a pillanatnyi helyzet nem a mi sarunk. Viszont mivel folyamatosan esik két napja, se vásár, se koncertek, se sörözés... mindezek helyett nadrág felvarrás, beázás...
Hosszas gondolkodás után holnapra elővettem a vékony csizmám, mert én ugyan nem megyek körömcipőbe dolgozni ilyen időben :(
Istenlába holnaptól megkezdi kényszerű szabadságát, remek időt fogott ki :( Szerdától lehet, hogy én is itthon maradok, bár ha ilyen pocsék idő lesz azért átgondolom még...

Ki mit főzött egye meg

Nálunk ma Somi főzött :)
A hétvége a kívánságok jegyében telt, így tegnap Bebe kedvére aranygaluska volt, mivel én nem szeretek édeset ebédelni (csak ebéd után tolom a fejembe) így lett mellé az én kedvemért egy kis petrezselymes újkrumpli kapormártással és csirkemellel.
Ma Soma rendelése a bolognai spagetti következett. Mivel az idő totálisan elzárt minket a külvilágtól (csónakunk meg nincsen), így megkérdeztem a kisembert nincs-e  kedve főszakácsnak lenni, én meg kuktáskodtam. Így a mai ebédet Somi főzte. Az imént is épp egy megpakolt tányérral érkezett a tévé elé, s mikor az apja megkérdezte, hogy te már megint eszel?, én közölem, hogy ki mit főzött egye meg. Erre megszólalt a kis franc Bebe, hogy a Soma Kimit főzött, jajj szegény Raikkonen :)

A mai F1 legnagyobb csúcsa MSC volt, ahogy megelőzte azt a nagy fejű spanyolt. Sajnos aztán mindez mit sem ért, sőt még bünti is lett belőle, pedig nem Sumi lengette a zöld zászlót.

Quimby : Don Quijote ébredése

péntek, szombat, vasárnap...

jó dolgunk van, mint erdőn a madárnak :)
Illetve lehetne akár jó dolgunk is, de én már egy hete beteg vagyok, és megfertőztem már Istenlábát is, és ezzel még biztos nincs vége a fertőzöttek névsorának.
Pedig mindjárt itt a hétvége (bár állítólag pocsék idő lesz), és nekem olyan mehetnékem van...

Malomvölgyi séta

A reggeli vásár-bolt-főzés utáni hajtást kipihentük egy kis F1 nézéssel majd felkerekedtünk és elsétáltunk a Malomvögyi tóhoz. Igazából sörözni mentünk, kiskorúak fagyizni-pattogatott kukoricázni-üdítőzni, de ez a lényegen mit sem változtat, mert felkerekedtünk, mentünk, láttunk.

mobilképek

Nem is vagyok dagi

Tegnapquimbymócának

Malomvölgyi tó

Kis csavargás Bebével

Sajnos csak telefon volt nálam, de ez rendjén is van, hiszen a blogolás miatt kellett nekem ez a telefon :)
Pár órát csavarogtunk ma a belvárosban, leginkább hogy ezt a szökőkút műremeket megtekintsük.

Elmaradás

Igen, tényleg régen írta már. Minden rendben van. A gyerekek jól vannak, és én is jól vagyok
Dumbledore már bejár napi pár órát dolgozni, és jól le is fáraszt engem. Igaz ezt nem a bentléte alatt, inkább előtte, folyton telefonál, nyüzsög, kitalál.... nagyon fárasztó - de még mindig tartom, hogy szórakoztató - figura. Jól érzem magam az intézetben lettek új barátaim, lassan tradicionálissá váló együttprogramjaim...
A fogyókúra három hét és -3 kiló után kimúlt a BK-ben, dehát egy hibám se legyen?
A tavasz most már gyakrabban visz az utcára és kezdődik a nyüzsgés a városban is. Lett egy új kedvenc helyem a városban - Pécs 2010 - és lassan felnövök a söriváshoz is - mint fogyókúrás kiegészítés :) . Már nagyon várom a fishing on orfű nevű rendezvényt, ahol - valószínűleg utoljára - meghallgathatom a Kispált, és igyekszem a rendezvény idejére édeskettest szervezni Istenlábával Orfűre.