beszarás

Először is Istenlába reggel teljes pánikban keltett, hogy elaludtunk. Majd elrohant itthonról, én meg keltettem a gyerekeket. Még veszekedtem is mindegyikkel, hogy kelljenek már fel, mire valamelyik kinyögte, hogy jó hogy háromnegyed van, de hat nem hét. Telefon a pasinak, hogy húzzon vissza a megállóból, nem hogy nem aludtunk el, de még vissza is fekhetünk.
Azért az alaphangulat már megteremtődött a naphoz. Ezek után sikerült öt óra után hazaindulni négy helyett, igaz nagyon nincs okom panaszra, mert Dumbledore hazahozott, így negyed hatra már itthon is voltam.
Na, nem mintha ez örömre adna okot, ugyanis arra érkeztem, hogy Soma sniccerrel belevágott a lábába. Megtekintettem, aztán hívtam a tesómat - mert a mi autónkat pont ma vitte el a szerelő -, hogy jöjjön már le a hegyről ment vinni kell a gyereket hímzésre. Most épp ott van a tesómmal meg az apjával.
Most már nem a szamócás napozóm, hanem konkrétan a f@szom van tele.
Holnap fél kilencre megyek ultrahangra, szerdán meg a sebészetre, pedig inkább az idegklinikán lenne a helyem.

PS.: a gyerek persze lazán röhög az egészen a szétvágott lábával, hogy hogyan lehet ilyen béna. Én biztos beszarva nyüszítenék ha engem készülnének összevarrni.

Három öltés, már jönnek hazafelé.