Egy aprócska pókapóka, vagy egy porhanyós potrohú pókanyó

Mai kertelésünk alkalmából ismét a földbe rendeztünk némi paradicsompalántát (a végén még paradicsom nagyhatalom leszünk). A maiak különleges tövek voltak, majd meglátjuk mik lesznek ha megmaradnak. Ugyanilyen eséllyel indulnak a paprika palánták is. Mi drukkolunk nekik :)
A cseresznye, érett, és finom :) Csak ne lenne olyan macera szedni. Azért egy kosárnyira szert tettem, amit aztán harmadoltam anyósommal és az unokanővéremmel.
Palika de Lányt majd megint jól megijesztem vele, félelmetes vércseresznye :)
A babok nagyon rendesek, a bokorbab ovi, és a lóbab csoportok is szépen szerepelnek. A futóbab hozzájuk viszonyítva hátránnyal indult, de jövő hétre szerintem már leküzdi ezt. A retket még mindig eszi valami, ami nem mi vagyunk. A borsó ritkán lett vetve (hát honnan tudtam volna, hogy hogy kell), a cukkini és fodrostök team igéretesnek tűnik. A petrezselyemnek eszébe sem jutott kikelni, és ebben társra talált a snidlingékben, akik szintén szabotálják a fejlődést, ebbe a csoportba tartoznak még uborkák is (a köcsögök).
A magról vetett virágok vagy nem bújnak, vagy nagy hasonlóságot mutatnak (az e végett) pillanatnyilag engedélyezetten növő gazokkal.
A kardvirág viszont az ég felé tör, még jó, hogy nem néztem égigérőfűnek és nem húzgáltam ki (ugyebár). A levendulácska virágzik (virágozgat) ötből csak az egyik, de kit érdekel, hiszen van, van, van lenvendulám :)
A tőlünk független dolgok mind virulnak, két cseresznyefa büfé üzemel, egy még érlelődik, zöld meggyecskék növögetnek, barackocskákkal, diócskákkal, körtécskével, almácskával. A füge óriásira dagadt a még zöld ruhácskájában. Szóval szép az élet sej-haj.
És ebbe az idillbe rondított bele Istenlába Papus névre hallgató fejjebbvalója, aki a tegnapi viharos, antenna szaggatós, háztető röppentős vihar okozta károk miatt, szép finoman arra unszolta Istenlábát, hogy a holnapi napon hibát hárítson.
Külön élmény ebben, hogy dolgozott a múlt szombaton, azelőtt vasárnap, szóval olyan jól esett volna már egy hétvége, ami a miénk. Reggel összebújni, ágyban kávét inni, együtt F1-et nézni...
Idén még egy F1 sem jött össze neki :(

A kis Zommer már három hetes

Kifőztem

Mivel ma (és holnap sem) nem kellett élveznem a főnököm társaságát, és kellemes beszélgetős-röhögős napom volt, így jó kedvvel mentem a fiúkért, onnan meg a kacatoshoz papesz kincsekért. Aztán meg Benedeknek kellett nagy fontossággal bakugrás (bakugan) figurát keresgetni a játék bolta, bevásárolni .... Istenlábának fáj a torka, így aztán mondtam neki, hogy muszáj lesz egy kis körtepálinkát venni, mert arra csak az jó (szerinte ugyana M-el kezdődő bucain-ra végződő szopogatós készítmény is megteszi, de abban nekem semmi jó nem lenne :)
Szóval már hat is elmúlt mire hazajöttünk, akkor viszont rendes asszony módjára nekiálltam kacsát főzni. Ettől persze mindenki éhes maradt, na de mindennel mégsem törődhetek.
Viszont szerelmetes Csibészkémnek, meg az ő soványka kedvesének szórakozásra van szüksége. Nem is beszélve Lord Sámsonról (alias HÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ), így történt a kacsa főzés. Főztem mellé egy kis kockát, miazmát, csak az íze kedvéért.
Azért holnap főzök egy kis töltött kápit is, még mielőtt kitör a forradalom.

PS. a gyerekek lenyúltak két gumikacsát, és egy órát ültek együtt a kádban (Bebe+Soma+2 gumikacsa) Épp az imént érkezett a legkisebbem, hogy nézzem már meg, hogy kiázott a keze, és ő most öregember :)

Zombi baby

vasárnap, jó dolgunk van, mint erdőn a madárnak

levendulácska

Istenlába mai alkotása, az asztal (imádom a pasit, na :) )
(ki mit talál, abból tákol)

Olyan szép ez a Somi :)

mákom van :)

Babovi

Bebe nem rókázott az éjjel :)
Reggel nem keltünk korán, nem kellett sietni. A kaját már megfőztem, kint csak melegíteni kellett... ránk fért már egy kis nyolcig lustulás.
A takonykórom nem múlt el, és egyéb "bajaim" is akadnak, de azért alig vártam, hogy menjünk már.
A kerti időtöltést felderítéssel kezdtem. Bab és Babka már beintegrálódtak egy ovis csoportba, a hagymacsoport is rendesen viselkedik. Retek gyerekek sosem fognak megtanulni rendes sorban állni, de nem szaladtak szanaszét. Paniska Panni és testvérei szépen ácsorognak. Borsó Bandi és családja igyekeznek nem túlzottan lemaradni Babkáéktól. A gaz néhol felütötte a fejét (nem vészes), viszont ahol még nem nőttek ki a magoncok nincs gazolás, mert gőzünk sincs, hogy kell kinéznie annak aminek a növekedésést várjuk :)
A Bebe által vásárolt hatalmas termést igérő tök magokat is elültettük ma, alulra a tűzrakós hely alá, meg néhány virágmagot is. Jó lenne ha egy két virág úgy döntene, hogy megvidámítja a lelkem :) Persze a virágágyásban sem tudok gazolni, a már említett okokból.
Mivel nem tudtam gazolni - micsoda keserűség -, és amúgy is fájt a hasam, jó pár órát a cseresznye fa alatt (árnyék végett) töltöttem a nyugágyban.
Később rászedtem a kicsiket egy kis cserkó szedésre, ők szedték szatyorba, én a számba. Ilyen gyagya kölyköket, nem szeretik a cseresznyét, sose fogom én ezt megérteni :(
Aztán rendes kislány is voltam és összegereblyéztem egy csomó - Albert bácsi által lekaszált - gazt, amiből aztán Istenlába szénaboglyát rakott, majd erősen kacsintgatott rám - mindhiába.
A kerti nap végén a gyerkőcök öntöztek, hol növényt, hol egymást...
Majd vittünk anyósomnak cserit, illetve Csabi felszaladt vele, mert mind koszosak, büdösek, és ebből kifolyólag nyűgösek voltunk.
Most fáradt vagyok, szutyis és nyűgös is, és úúútálom, hogy holnap már megint hétfő, de jó kis nap volt ez :)

Palkó
kapott bodzát, aminek azon nyomban neki is esett. Természetesen a lényeg nem a fogyasztáson, inkább a zúzáson volt :) Lógattunk be neki cseresznyét is, majd frászt kapott tőle, hiába no, bátor kislány :) Mostanában nagy energiát fordít a kinti madarakkal való kommunikációra amivel erősen bír az agyunkra menni, de ha rámordulunk, vagy rávilágítunk (a lényegre) akkor abbahagyja. Még mindig csak a szijjjjjjá-t mondogatja, és tojik minden egyéb kisérletünkre. Pedig szerintem tudja már a teljes Toldit, csak szégyenlős :)

péntek, szombat,

A péntek mindig dilis nap, egyszer majd megszokom. Persze történni semmi sem történt, csak folyamatosan lebegtetve volt a feszültség. Hogy majd ekkor, majd ebéd után, ... aztán egyszer csak a munka idő végén elő került Dumbledore álmos fejjel, és közölte, hogy majd hétfőn ...

Munka után kirohantunk a kertbe, hármasban Istenlába, Bebe és én. Somi egy barátjánál bandázott Kökényben, Vitya nagyfiú életét élte...
Sok szép piros cseresznye várt, és bár a fiúk próbálták megúszni a cseresznyeszedést, valami újabb bunki gyártása címén, de én nem hagytam magam. Szedtünk is egy nagy vájlinggal. Aztán futottunk boltba, én a kaját készítettem elő másnapra, Istenlába elment Somiért...

Szombaton jött az unokatesóm, aki Erika névre hallgat, Gergővel. Sajnos Tomika osztálykirándult, és így nem tudott jönni, pedig olyan mókás fazon, Somival korosztályos. Szóval jött Erika, és cseresznyéztünk egy tálból, és sírtunk, és nevettünk, de inkább nevettünk, sírjanak mások. Még hajnalban megfőztem a makarónit (Soma kedvence), meg egy kis betonfőzeléket, pörköltet a betonhoz, és vasárnapra a kertbe.
Soma reggel ügyességi bicikliversenyen volt, ahol második lett, és kapott érmet, és nagyon boldogok voltunk, mind ahányan....
Aztán telefonált anyukám, aki találkozott a sógorommal, és megtudta tőle, hogy anyósomat péntek délután elütötte egy autó (mint később kiderült inkább a mama az autót....), de nem lett komoly baja. Kivizsgálás után még aznap haza is küldték. Az számomra érthetetlen, hogy a sógorom miért nem értesítette erről Istenlábát, de már kezdem megszokni, hogy ez egy ilyen család. Istenlába például abszolút nem akadt fenn ezen, neki inkább az fura, hogy én mit görcsölök a kérdésen.
Minden esetre azért felpakolva kajával (gyerekeket egy barátnőfe hagyva) elrohantunk anyósomhoz, aztán vittünk szúnyogriasztót, a vasárnap Mohács környékére kiránduló szüleimhez, összeszedtük a skacokat, és kezdett tele lenni a szamócás napozóm.

Ekkor közölte Bebe, hogy fáj a torka (már pedig neki ha bármi baja van, akkor nekiáll éjszaka rókázni), Istenlába meg elkezdte szegény osztani, hogy nehogy hányni merjen, és meg Istenlábát osztottam, hogy ne cseszsegesse a gyerekemet, de közben teljesen bedugult az orrom és tiszta szutyi lettem...

Még jó, hogy öt napot kell várni mindig, hogy hétvége legyen, hiszen olyan élvezetes :)

Holnap péntek :) + egy kis gyerekezés

Mizo meglátogatja Zombikát, remélem le is fényképezi, és mesél majd róla.
Mi meg kimegyünk megnézni a cseresznyét. Reményem szerint nem csak nézzük. És kiváncsian várom előcsalogatta-e az eső a növénykéimet. Tisztára be vagyok sózódva ettől, DE köszönjük szépen az esőt, most pár napig nem kérnénk, elvégre ez itt nem Anglia (amit más szempontból persze sajnálok).
Bebe - a mi polgármesterünk - csalódottan közölte, hogy a matek felmérője csak 98% lett, "de azért kiváló ám anya, csak nem 100%, haragszol?" Én meg csak álltam, mint a hülye gyerek, mert sosem támasztottam ilyesfajta elvárásokat egyik gyerekem elé sem. Ezt most el is magyaráztam, hogy mindig minden nem lehet 100% és a98 ráadásul ugyan olyan jó mint a 100, és ha egyszer csak 70 lesz akkor sem lesz semmi baj, mert mindenkinek lehet rossz napja, és nem tudhat mindig mindent mindenhol mindenki...
Erre - mint ha meg se hallotta volna mit mondok - közölte, hogy nincs ám semmi baj, mert jövő héten is írnak matek felmérőt. Azt is bírom még mikor közli, hogy utálja a matekot, és nem érti. Még szerencse, képzeljétek mi lenne ha értené.
Soma is kivirult mióta voltunk vele a nevtanban (további vizsgálati időpontot még nem kaptunk, mostanában meg nem tudok napközben telefonálni...) és megállapították a diszgráfia gyanút sokkal jobban teljesít. Lehet, hogy neki is megnyugvás volt, amit annyiszor ismételgetünk neki azóta, hogy nem ő tehet róla, és ezt ne kudarcként élje át... A tanárok is segítik, amennyire tudják, másolják neki az anyagot (mert amit ú ír az olvashatatlan (professzor lesz, most már biztos)), ha nem végez az írásos felmérőkkel akkor a végét befejezheti szóban... A gáz csak az, hogy jövőre felsős lesz, új tanárok, minden tantárgyat más..., és ráadásul felső tagozatban ez az iskola nem volt nekem szimpatikus soha, mert erősek a követelmények. Vitya is idejárt, ami itt maximum hármas volt, az most négyes ötös, a középiskolában, ahová (némi segítség nélkül) fel sem vették volna, mert az átlaga nem érte el a szintet.
Ez mondjuk egy külön tanulmányt megérne, hogy a falusi iskolából jönnek a kítünő, vagy a közeli gyerekek, akikből aztán első tanév első félévében 18-an buktak magyar nyelvtanból, nem beszélve a többi tantárgyról és az idegen nyelvről.
Vitya elég jól veszi az akadályokat. Bár tanulni nem túl sokat látom, de emlékeim szerint ennyi idősen én sem vittem túlzásba, és amíg nincs közepesnél rosszabbja nem is cseszegetem. Egyrészt mert még (csak) elsős, másrészt, mert cseszegetéstől sem okosabb sem szorgalmasabb nem lesz senki. Az érettségiig, meg a szakmai tárgyak felvételéig meg még magától is megszorgalmasodhat, de ha így marad én azt sem bánom. Jó fej kölyök. Lehet rá számítani, humoros, és bár vannak kamaszos agymenései, de még azokon is lehet szórakozni. Ja és van (új) csaja, akit én ugyan még nem láttam, de a kicsik - természetesen - susognak, és a barátnőm is mondta, hogy látta őket.
Palika de Lány kalitját átrendezte Istenlába változatossági alapon :) Még mindig csak almát hajlandó enni, néha egy kis petrezselymet, répazőőőődet cincál és szotyit zabál. Úgy döntöttem, hogy ezen most már nem idegesítem magam. Nem tudok annál többet tenni, mint hogy a lehetőségét biztosítom, hogy egészséges dolgokat is egyen. Megtömni nem fogom. Remélem ha lesz (zöldség-gyümölcs faló) kistollasom akkor majd Palika de Lány is kedvet kap. Istenlába fejébe vette, hogy megtanítja neki, hogy Bebe, meg Ági. Szerintem előbb fog a szomszéd kutyája Radnóti Eclogát szavalni, de azért hagyom.... Csak baromira idegesít, mikor hosszú perceken csak a saját nevem hallom, egyébként itthon nem is hív senki Áginak :)
Istenlába mostanában mellkasi fájdalmakra panaszkodott, elzavartam dokihoz. Az EKG-je rendben van, és valószínúleg csak valami bordaközi ideg becsípődése van, holnap megy kontrollra. Természetesen egy hétig kellett könyörögni neki, hogy húzzon már orvoshoz, a végén közöltem vele, hogy ha meghal itt nekem, a saját felelőtlensége miatt akkor kinyírom :) Ettől aztán jól megijedt. De az is lehet, hogy nem bírta tovább hallgatni a pampogásom :)
Több gyerekem nincs :)

Polgármester választás - minden szavazat számít

Egy szülő legfőbb kötelessége, hogy támogassa a gyerekét!

Most őszintén jóérzésű ember tud ezekből az opciókból megfelelőt választani?
ez a kérdés, válasszatok! KLIKK IDE!

Polgármester választás - 2009 Pécs

Nem riad meg ha magas a mérce ...

tiszta, és őszinte ...

Jó vezető ....

van neki józan esze

és az erő vele van!

Szavazzanak az egyetlen épeszű, gyűlöletmentes, és őszinte jelöltre!

ÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ happy day

talán igen, talán nem, de mindenképp nagy öröm :)

Cseresznyéskert

érika....

füge

ház, csak messziről néz ki jól, viszont gyorsan messze lehet menni...

munka előtt, munka után, munka közben ... nincs is jobb a nyugágynál, egy baj van csak vele, hogy nincs belőle elég :(

Taligatöltelék

Íjjj, jajj úgy élvezem én a kertet

gyom-rider - a népszerű taligajárat

lógunk a szeren

mindig a sárga úton...

akácos úúúúúúúúúúúút

Babka

Ma ismét kerteztünk. Istenlába végre megépítette az ő útját, a skacok talicskáztak, fán lógtak, vagy erősen pihentek, a nap a cseresznyét érleli. A föld meg száraz. Legnagyobb baja szerintem az, hogy a nagy eső után bekövetkező napsütés, szilárd réteget képezett a magoncok tetején. De azért küzdenek rendesen, és a tehetségesebbek már megtalálták az utat a fény felé.
Nagyon bírom a girbe-gurba reteksort (tudom, hogy ki kell majd egyelni, csak azt nem, hogy mikor). Elültettük a nagy nehezen beszerzett 5 tő levendulát is, és futóbabot Istenlába kedvéért, mert neki az a szép. Főztünk paprikáskolompért bográcsban, és egy kis rendet is vágtam a kalyibába. Nagyot úgyse lehet ..., de ez nem is érdekel, hiszen még sosem töltöttünk ben napi 5 percnél többet.
Nagyon kéne egy kis eső, de nem merek nekiállni az esőtáncak, talán sasszézok egyet-kettőt, de olyan igazi báránybőrös pörgős-forgóst nem merek, mert elátkoznak a barátaim :)
Istenlába holnap dolgozni megy. Mikor megjön, akkor elmegyünk szavazunk a Bebére!
Aztán villámgyorsan már megint hétfő... és kezdődik a főnök nevelési kísérlet.
Elfelejtettünk lottót venni :(

Palika május ötödikéje

E jeles napon (azaz egészen pontosan tegnap) egy éve, hogy Palika de Lány velünk lakik. Elmondani nem tudom (szerencsére Ti így is pontosan értitek), hogy ez idő alatt mennyi móka-kacagás volt az életünkben, és ráadásként még itt vagytok Ti is, akiket Palika de Lány nélkül nem is ismernénk.
Egy szóval Éjen Május 5.-e (is)

kertelek

Délelőtt a Bebét Vityára hagyva azért kirongyoltunk hárman a kertbe. A paradicsom palánták nem bírták kivárni az esőt, és előbb feladták, pedig azóta van égiöntözés rendesen. A virágosba kihúzgáltam némi gazt, meg kaptam dughagymát amit eldugtunk somival, és a tűzrakó mögé is került pár kardvirág hagyma. Megritkítottam a dzsindszást a kert hátsó részéhez vezető út mellett. Istenlába közben alakított az ereszen, hogy az eddig szabadon lévő feléből a hordóba folyjon a víz. Meg fityefának valót, hintának való fát keresett. Kipróbálta a kaszálást is, mondván, hogy ő ugyan nem vesz egy vagyonért fűnyírót. Szerencsére ebben is nagyon profinak bizonyult, így eztán kaszálhat is :) Jó sok munka van vissza mire rend lesz kint, de végül is ráérünk. Most nagy volt a sár és az időnk is kevés.

Virágozni, most épp semmi sem virágzik, a gyümölcsfák, már a bogyóikat mutogatják, virágok meg leginkább tavasziak voltak. Ezért is szórtunk szét legutóbb némi nyári-őszi virágmagot.

Istenlába miután megkértem, hogy próbálja ki a kaszálást, megkérdezte tőlem, hogy "hát mi vagyok én béjbi, paraszt???, hogy most meg már kaszáljak is. Majd miután megnyugtattam, hogy dehogyis paraszt ő, blablabla elmentünk a használtcuccoshoz talicskát venni. De nem paraszt, egyáltalán, mert például gumicsímmmája még nincsen :) és saját felindulásból sosenem is kaszálna, csak ha én felindítom, mert akkor én addig mondom... és akkor sokkal egyszerűbb és gyorsabb kaszálni, csak csend legyen. Persze ez egyáltalán nem róható fel nekem személyiség hibaként, mivel én egyszerűen csak rájöttem, hogy lehet elérni, hogy egy pasi megcsinálja amit akarunk :)

Ja, hát majd elfelejtettem, hogy ha nagyítóval nézzük a földet, és erősen meresztgetjük a szemünket akkor láthatjuk a retek felbukkanó levélkéit. Hiába no... igazi nagy kertész vagyok :)

Sajnos elfelejtettem fényezőgépet vinni, pedig láttam egy olyan klassz madarat, csak nem t'om mit, meg sok-sok pillangót. Meg egy csomó dolgos méhet akik az akácot hordták.
Jó meleg napsugaras, csicsergős, akácillatú délelőtt volt. Egyszer kipróbálom hogy csak leülök és mindezt élvezem. Na, nem mostanában, de egyszer..., majd...

Hétfői édeskettes ötösben

Nem is olyan régen felháborodva azon, hogy nekünk Istenlába munkabeosztása miatt sosincs hosszú hétvége kitaláltuk, hogy a vasárnapi kirándulást követő hétfőn, itthon maradunk édeskettes. Aztán csütörtökön kiderült, hogy a Vityának ma nincs iskola. Na bumm, hát ez van, attól mi még megyünk, intézzük amit kell, aztán átrágjuk magunkat a sártengeren és megnézzük mi újság a kertben.
Hát ember tervez, a gyerekek meg majd végeznek. Bebe ma reggel fél hétkor az "összehányom az ágyam" című előadással nyitott. Pánikba nem esünk a dologtól, mert Bebe sűrűn hány, nem tudni miért, de ha bármi kis baja van, megfázás, izgalom, akármi akkor ez van. Istenlába simán el is küldte volna iskolába, mondván, hogy én is tudom, hogy soha nincs ilyenkor semmi baja.... blablabla. De hát én ugyan nem engedtem. Fáj a pocija. Így lett, hogy kettő helyett máris négyen lettünk. A fotelban kuporogva kávét szürcsölve viszont át futott a fejemen, hogy szegény Somi milyen rosszul érezheti magát, nem elég, hogy mi a szülei itthon vagyunk, most már a két tesónak se kell menni, csak ő ücsörgött indulásra várva felöltezve tévézve a szobájában. Miután a felmerült kérdéseket Istenlábával megvitattam, aki az "azt csinálsz bébi amit akarsz" választ adta (némileg csalódottan a sokadalom láttán és a hányástakarítást követően), megkérdeztem Somit szeretne-e itthon maradni. Hülye kérdés nyilván, én is tudtam, fel is csillant a kis szeme, majd fülig érő mosollyal köszi anya felkiáltással, megkönnyebüllten visszament mesét nézni.
Hát, így leszünk mi ma édes kettesben :)

Szeged

Szeged

Boldog anyáknapja

Annyira jó nap volt :)
Reggel hétkor bepattantunk a Nubiba és nekiindultunk. Persze még tankolni kellett, meg az útba eső gazdaságos áruházakba is be kellett szaladni a Vityának terepmintás térdgatyáért. Végigdöcögtünk az épülő (vagy nem épülő) M6-os mellett, ami bár Pesten már legalább 4-5 éve ki van táblázva, miszerint M6 Pécs, de mintha sosem érne ide. Lehet, hogy jobb is persze, így kisebb égés lesz az EKF 2010, mert út hiányában nem tudnak majd idejönni a népek, és akkor nem szembesülnek azzal, a "nagy büdös semmivel" ami itt van.
A néha úttal megszakított kátyúk több helyen csak egy sávban járhatók (útépités miatt), így a két sávos út egyik oldalát piros jelzőlámpával lezárják, majd jönnek a szemből jövők...
Ez persze cseppet sem szegte kedvünket, Somika térképpel a kezében próbálta mindig megsaccolni, hogy a következő település hány km-re van, Bebe játszott valami kütyün, Vitya zenét hallgatott, én nézelődtem, és ott volt még apa, aki kocsit hajt.
Fél tízre időzített érkezésünkbe egy húsz perces késés csúszott, de Mizokáék ezért nem szedték fejünket.
A zákányszéki madárkert csoda klasz, tulajdonosai kedves, segítőkész emberek (de ezt már ezelőtt is tudtuk). Sokféle papagájt, fácánt, libát, kecskét, mókust.... láttunk, finomakat ettünk (természetesen nem a felsorolt fajtákból), és jó bort ittunk (már csak a vérképzés miatt) :), és jókat beszélgettünk. Nagyon jól éreztük magunkat, talán Ádit kivéve, aki előző nap túlteljesítette magát, így járás- és ébrenlétképtelenné vált, de azért hajnalba Cicus felkeltette, és ráparancsolt, hogy most már pedig indulás. Fáradtságból kifolyólag Cicusék Zákányszékről hazafelé, míg mi Mizoékkal Szegednek vettük az irány. Nem is nagyon bírtam volna ki, hogy ez ne így legyen, mert imádom Szegedet, ahogy átlépem a Szeged táblát, mindig sűrű ködben borul rám az eufória, és ugra-bugráló gyerekké (na jó vizilóvá) változom.
A kihagyhatatlan fagyizást a Kisvirágban Mizo apus vezényletével folytattuk le, ezúton is köszönjük, majd a Dóm-téren randalíroztunk (inkább csak a gyerekek). Keveset szóló kamasz gyermekemben a Kárász után végig sétálva, a Dóm térre érvén - szerintem joggal - felmerült, miért is Pécs lesz Európa Kulturális Fővárosa. Sajnos az égi zenekar hangolni kezdett, így szélnek eredtünk, de aztán addig duruzsoltam Istenlábának, hogy hé még nem láttam a Tiszát, hogy 50 m-rel lejebb újra megállva Tiszát bámultunk, majd elsétáltunk egy általam ismert jó kis játszóra, csak, hogy lássák a gyerekek, hogy ilyen is van, mert Pécs ezen a szinten is fejlődésre szorulna. Majd közfelkiáltással - én felkiáltottam, a köz meg beleegyezett - megszavaztunk egy villámlátogatást a Sárgára (Szögödieknek Lapos). Sajnos addigra megnyiltak az égi csatornák, de a két kicsit és engem ez már nem tudott meggátolni abban, hogy egy esernyős gyorsvizitet eszközöljünk Manófalván :)
Mindent egybe véve fantasztikus, felejthetetlen napunk volt.

Csak egy tánc volt...

ami annyira jól sikerült, hogy ma nem tudtunk kimenni a kertbe, mert akkora volta a sár, hogy értelmetlen lett volna. Ráadásul holnapra is esőt mondanak. Érdekes, hogy kizárólag az ország déli részére, szóval a Pécs-Szeged vonalra, ahol leszünk. Ez már csak azért is gáz, mivel holnapra erősen szabadtéri programunk van, és hétfőn meg ki kéne menni egy gyors ellenőrzésre a kertbe is. Bár Istenlábával megbeszéltük, hogy lesz ami lesz alapon, maximum Gyódtól gyalogolva, de kidöcögünk majd kettecskén. Én meg szeretek kettecskén döcögni :)

Nagyon bejött

Hát ez az eső tánc amit Bebével lejtettünk igen hatásosnak bizonyult. Sőőőőőőőt. Ma úgy csapkodott a villám pár kilométerre tőlünk, olyan nagyzenekari kísérettel, és jégesővel, hogy zengtek az ablakok. Mi persze az erkélyen kukkoltuk a műsort, miközben a Faradayről és az ő kalitkájáról beszélgettünk. Mert Bebében felmerült, hogy mi lenne, ha belénk csapna a villám mikor a kocsiban vagyunk. Remélem sikerült megnyugtatnunk, minden esetre Istenlábát elkápráztattam Faraday-el (mert, ő naná, hogy tudja, na de én???). Nem árultam el neki, hogy fizikával kapcsolatos minden tudásoma a NG műsoraiból szedem, csak szerényen mosolyogva felvontam a vállam, és gyorsan odébb álltam még mielőtt elröhögtem volna magam :)