Nem is olyan régen felháborodva azon, hogy nekünk Istenlába munkabeosztása miatt sosincs hosszú hétvége kitaláltuk, hogy a vasárnapi kirándulást követő hétfőn, itthon maradunk édeskettes. Aztán csütörtökön kiderült, hogy a Vityának ma nincs iskola. Na bumm, hát ez van, attól mi még megyünk, intézzük amit kell, aztán átrágjuk magunkat a sártengeren és megnézzük mi újság a kertben.
Hát ember tervez, a gyerekek meg majd végeznek. Bebe ma reggel fél hétkor az "összehányom az ágyam" című előadással nyitott. Pánikba nem esünk a dologtól, mert Bebe sűrűn hány, nem tudni miért, de ha bármi kis baja van, megfázás, izgalom, akármi akkor ez van. Istenlába simán el is küldte volna iskolába, mondván, hogy én is tudom, hogy soha nincs ilyenkor semmi baja.... blablabla. De hát én ugyan nem engedtem. Fáj a pocija. Így lett, hogy kettő helyett máris négyen lettünk. A fotelban kuporogva kávét szürcsölve viszont át futott a fejemen, hogy szegény Somi milyen rosszul érezheti magát, nem elég, hogy mi a szülei itthon vagyunk, most már a két tesónak se kell menni, csak ő ücsörgött indulásra várva felöltezve tévézve a szobájában. Miután a felmerült kérdéseket Istenlábával megvitattam, aki az "azt csinálsz bébi amit akarsz" választ adta (némileg csalódottan a sokadalom láttán és a hányástakarítást követően), megkérdeztem Somit szeretne-e itthon maradni. Hülye kérdés nyilván, én is tudtam, fel is csillant a kis szeme, majd fülig érő mosollyal köszi anya felkiáltással, megkönnyebüllten visszament mesét nézni.
Hát, így leszünk mi ma édes kettesben :)
2 megjegyzés:
Fiam volt hányos, szerencsére már elég jol kinötte. Igy alvása közelében vagy zárt szemetes vödör vagy fagyis doboz mindig volt, s mivel utazást sem birja jol mai napig autoban vagy fagyis doboz vagy lékváros doboz.
Ehhez add hozzá, hogy én meg hányásfobiás vagyok, ha gyerek hányt, akkor Apa!!! Ágynemü kuka, több liter klor ha földre, mopp csere, szoval kész dili, nagyon korán még 2 éves kor elött megtanultak gyerekek (legtöbbször) jo helyre rokázni. De ritkán is fertözték le a családot a hasi-influenzáikkal, sok járványt megusztunk a hisztis-takaritásom miátt ;)
Nálunk is van a Bebének az ágyában mindig egy hánytál, csak ő mindig mellé hány :(
Én meg ha hányást látok én is hányok, így ez nálunk is apai feladat. Ettől viszont ő is mindig hisztis lesz, és osztja az észt a kicsinek, hogy ott a tál, nem igaz már blablabla. Persze egész nap kutyabaja a törpikének (szerencsére), így holnap mindenki megy is a dolgára.
Megjegyzés küldése