M mamája

M. mamija után maradtak ezek a fonalak, aki azt gondolta, milyen jó lenne ha lenne az anyukájának mamusz a Mami fonalából, mert az olyan mindennaposan együttlevős. Rajtam meg ne múljon, abba se tudtam hagyni a mamuszolást.

Jó szar képek, de a fény máshol tartózkodik, a tutyikat meg holnap elviszem. Szóval ez van ... :(

A nagy repülő projekt

Hát ki gondolta volna, hogy ekkora lesz? Mondjuk az orra meghorgolása után én már igen :) Még szerencse, hogy van kinek ajándékozni :)

A hallgatás oka - a rettegés foka

Na, akkor a tegnapi laza felvezetés után csapjunk a lecsóba. Mostanság elég hallgatag vagyok, mind a megszokott fb baráti társaságokban, mind itt. Akik kicsit jobban ismernek tudják, ha bajom van nem beszélek, ilyenkor rámtör a hallgatás. Ezt nem direkt csinálom és idővel nyilván ki is beszélem, meg sokszor akutan is megvitatom a problémákat aktuális személyekkel, de pl. a mostani helyzetben anyámnak is csak annyit szoktam mondani, hogy én nem szeretnék erről a dologról beszélni, de ő megvitathatná a Szent Ritával (vele van jóban, na :), egyébiránt nem is katolikus, amúgy meg mindenki olyan "barátot" választ amilyet akar, az ilyen szentek meg legalább nem kritizálnak, nem itélkeznek, nem méricskélnek...

Tőmondatokban.
A múlt pénteken temetésen voltam, a keresztanyám édesanyját temettük, nagyon sok kedves régi emlékem fűződik hozzá, és szép kor élt meg.
A nagybátyám egyre rosszabbul van a fél évvel ezelőtti agyvérzést követően.
Az unokatesómnak rosszak lettek a rák markerei (5-6 éve mellrákja volt)
Az anyám lassan csonttá van soványodva, bár állítja, hogy semmi baja, és persze orvoshoz már miért is menne.
D. hát D. pillanatnyilag a legneccesebb ebben a körben, pl. ha holnap ilyenkor is lesz még az már félsiker hatalmas siker. És miközben én egész nap szorongok - hogy már a refluxom is kiújult - ő telefonon baszogat (alaptalanul, és durván). A nap végére már konkrétan inkább miatta sírtam mint érte, és valahogy mégis annyira nem akarom, hogy alagutakban rohangáljon a fény felé. Mert valahol mélyen D. jóember is tud lenni, vicces, meg szórakoztató, miközben persze ő a legelviselhetetlenebb ember akit valaha ismertem. Talán ezért is nem akarom elveszíteni, hiszen egy kuriózum.

kéne egy varázspálca

Imádom Vekerdy Tamást

Hát nem vagyok egy könyvből nevelős. Mi több önfejű vagyok, nagyon, szóval inkább a nekem aztán ne mondja meg senki... Gyerekneveléssel kapcsolatos könyvet sem olvastam életemben - hiszen már 20 évesen is sokkal nagyeszejobbantudja voltam :), hiába nyomta kezembe anyukám a már akkor elavult Spock-ot (ha még a kapitány lett volna a Star Trekből talán...) Na lényeg a lényeg nem kedvelem mikor megmondják nekem a tutit és ösztönből nevelek, természetesen tökéletesen, hogyan másként.
De! Soha ki nem hagynám, hogy elolvassam a Nőklapjában Vekerdy rovatát, és most miközben épp háttértévézek egy délután műsorban beszélt a tévében arról, hogyan mondjuk el a gyereknek, hogy....
Mondjuk, hogy valaki meghalt, és hogy erre nem az a válasz, hogy értsd meg meghalt, nem látod többé, berakják a föld alá, megeszik a kukacok, és kész. Brrrr, azt, hogy ez nem illetve igen pocsék válasz magamtól is tudtam (hurrá, mondtam én, csúcs szülő vagyok).
DE! Hogy egy ilyen kérdésre azt válaszoljam, méghozzá igazul, hogy elment és ezentúl felhő lesz, meg szél, meg eső.... na ez soha eszembe nem jutott volna, pedig olykor, gyakran, szinte mindig igen szentimentál tudok lenni, meg költői is, de ez valahogy annyira szép, és mégis (se) eszembe sem jutott soha.
Szeretem én ezt a Vekerdyt.

még mindig lila

A világ legnagyobb kendője

amit megkötöttem. Hatalmas lett, de tényleg :) Blokkolni nem is tudom, mert nincs ekkora helyem, inkább csak a szélcsipke simítására törekedtem. Mérete 270x70 cm, ha akarnám lehetne nagyobb is :)

Mindeddig még sosem kötöttem rövidített sorokat, még szerencse hogy van internet és az ember ma már bármit megtanulhat ha a világhálóra röppen.

A fonal már legalább egy éve búslakodott a fiókban, mert valahogy sosem jött, hogy mi legyen belőle amíg ezt a mintát meg nem találtam. 

Igazából a kötős horgolós csoportban feltett sárga köteménybe szerettem bele, sajnos már nem emlékeszem azt ki kötötte, pedig eszméletlen szép volt. Amiatt a sárga miatt vettem meg a mintát itt: http://www.ravelry.com/patterns/library/lady-moth-shawl---hand-knitting-version

A fonal zauberwiese (1029 lila, asszem a Barkából vettem) 420m/100g pont megfelelt a megadott fingering vastagságnak (210 m/50g). A tűmérettel nem teketóriáztam sokat, mivel elég lazán kötök (és a fonalamon is ez a méret szerepelt) 2-es tűvel kötöttem.

A "repeat section" előtt már kezdett világossá válni, hogy nem lesz elég a fonalam, bár volt belőle 840 m. A chartokat nézegetve úgy döntöttem, hogy a C szekciót nem hogy nem ismételgetem, hanem egyáltalán meg sem kötöm, szerencsére a minta ezt minden változtatás nélkül lehetségessé tette.

Most már csak azt bánom, hogy nincs egy próbababám amin normálisan lefényképezhetném, mert szép ám :)

Kit hív, a felhők szarnak rá, mennek,

dolguk van, délen esni fog, fölöttük egy egykedvű, roppant nagy rendnek világítanak égve hagyott napok...

Na, mi például egyáltalán nem gondolhatjuk, hogy szarnak ránk a felhők, és mennek mert nem. Hozzánk a felhők csakis jönnek, hol lágyan, hol fergeteges sebességgel, de mindig közelítenek, ha kell, ha nem. A gemenci hétvégénket megint elviharozta az időjárás, de azért nincs panasz, elvégre a természet miatt megyünk oda, és azt is kapjuk :)

Legyen elég annyi, hogy képek nem nagyon vannak, mert vagy esett, vagy sötét felhős ég volt.
Az első tervezett bringázáskor a kocsitól 5 km-re olyan jégeső zuttyant a nyakunkba, hogy csak na. Valami eszméletlen intenzitással kaptunk viszonylag rövid idő alatt olyan mennyiségű vizet és jeget a nyakunkba mint még soha. Na de mi élmény ha ez nem? Istenlába meg csak biztatott, hogy hajrá most aztán húzzunk bele, így aztán mivel egy vonalban mozogtunk a viharfelhővel sikerült a leghosszabb ideig áznunk :) Extrém volt tényleg, és miközben úgy folyt a víz a képünkön, hogy szinte nem is láttunk, és Istenlába félt, hogy rámjön a hiszti - de akkor épp nem jött - nagyon jókat röhögtünk, és tényleg egy igazi élmény volt. Sajnos az idő a továbbiakban sem volt túl kegyes, így sokat mesélni nem tudok, mert van ugye amiről úrinő nem beszél :)

Hát ennyi volt a tavaszi Gemenc.