mintha eltűntem volna, pedig nem. Csak nagyon lefoglal az olimpia, meg a horgolás. A kettőt összekapcsolom, nézem az olimpiát, aztán mikor úgy érzem, hogy szó szerint szétbaszvet az ideg akkor vadul horgolni kezdek. Ehhez persze van egy rémegyszerű mintám (ezt is többször kellett javítanom már) és egy sok hibát elrejtő fonalam (hínár). Az alkotást eleinte Fionának hívtam, mert olyan Shrekkes színe van, de mostanában csak idegbaj-ként gondolok rá.
Előtte meg horgoltam egy sálat (még le sem fényképeztem), meg fonalas szekrényt pakoltam. Mindezt valószínűleg abból a felindulásból, hogy folyamatosan az mocorog az agyamban, hogy kéne már horgolni valami szép kendőt, valami olyat amit tényleg lehet mutogatni. De egyrészt nem tudom minek kéne lennie, mert igazából én nem tudok horgolni. Tehát valami nagyon egyszerű kellene, de most már valami látványos is kéne... , és mivel a magyar mintákba és leírásokba is bele tudok bonyolódni, lehet, hogy nem az angol újságommal kéne kezdeni :) Mennyi dilemma. Ráadásul nem is vehetek addig fonalat amíg nem pusztítok...
Rémes.
