életlen élet

A formábahozó projekt részeként ma kirándulni voltunk Bebe, Istenlába és én. A Barbakántól indultunk

Felbuszoztunk a TV toronyhoz, amit nem fényképeztem le, mert mindenki más igen, és szerintem igenis fontos különbözni :) Aztán csorogtunk szépen lefelé, meg-meg állva minden fű, fa, virág, bogárnál, mert szép, érdekes ... Sajnos fotózás terén egy nagy nullát sikerült összehoznom, de azért illusztrálni jók lesznek. 130 képből maradt 15 :) az is csak azért, mert nem akartam megsérteni magam :)

Bebe és Istenlába rókát is láttak a sípályán, én persze nem, mert sosem nézek rendesen, mindig csak a gépen át, és épp egy éltelen virág makró elkészítésén fáradoztam. 

A legjobbak a hangyák voltak. El sem hiszitek milyen hangosak tudnak lenni a hangyák. Egyszer csak azt vettük észre, hogy a turistaút szélén hosszú tömött sorokban menetelnek a hangyák. Aztán ha csendben voltunk akkor mindennek hangja is volt, a rengeteg apró hangyaláb az őszi avaron zörgött, zizegett. Követtük őket, mert kiváncsiak voltunk hová tartanak... Meg is találtuk a hangyabolyt egy korhadt fa alapon hatalmasodott, a kis szorgalmasok meg csak hordták, hordták a falevelet, hernyót, füvet... Vajon honnan tudják kinek mit kell vinni, és hogy dumálják meg ha segítség kell, mert ahogy egy nem bírt el a kiszemelt cuccával azonnal ott termett egy másik és vitték együtt. Hogy a túróba tudnak munkát szervezni a hangyák? Mert tudnak! Nagyon klassz, volt a hangyákat bambulni :)

A Dömörkapunál el kell menni a bezárt vidámpark mellett. Nem fotóztam le, mert nagyon szomorú volt.

A lefelé útnál megint nézetkülönbségek adódtak, hogy merre jöjjünk le, de most hagytam nyerni Istenlábát, aki mindig a gázos sziklás úton akar menni, úgyis edződnöm kell. Többször ki is nyomtam a kilátó a tetejét.

A sziklákon utáltam lejönni :) de nem rinyáltam, csak hogy lássák mekkora hős vagyok.

A Tettyén elfelejtettem lefényképezni a vasszörnyet, ami a rom helyén van és elég megosztó egy darab. Istenlábának bejön, nekem nem ... Ha nem lettem volna tök fáradt már akkor biztos lefényezem :(

A Tettyén lecsorogva követtük a patakot egészen az Ágoston térig.

 Szerencsére az óratoronyba nem csapott bele a villám, bár igazán jó lett volna egy kicsit visszamenni 1985-be :)

Itt már azért eléggé untam a kutyagolást, de még végigkellett menetelni a Király utcán, könnyítésként kaptam fagyit, aztán fel a Széchenyi téren, át a Sétatéren, míg végre visszaértünk az autóig.

Most persze nagyon menőnek érzem magam, és inkább nem is engedem a srácoknak, hogy megnézzék hány kilométert mentünk, mert akkor biztosan lelombozna, hogy csaaak :)

A zén kedvenc mesém

Ez kérem egy nagyon bonyolult kérdés, aminek a megválaszolása hatalmas körültekintést, odafigyelést, és kutatómunkát igényel....

mert volt idő mikor ez volt a kedvenc mesekönyvem és mesém

 amit ezek követtek

aztán ott volt ez is, amivel az öcsémet próbálták próbálták megmarketingelni...

És mindig imádtam az esti mesét, főleg ezeket

Később elolvastam mindent ami csíkos volt, vagy pöttyös ....
és a kedvenc mesém (máig is az egyik kedvencem) ez lett

Aztán jöttek a gyerekek és én modernizálódtam. Rászoktam a Disney Pixarra. Valójában azonban nem az amerikai csodatechnikák és fantasztikus animációk bűvöletében ragadok a dvd előtt, persze van, hogy megfog a történet, vagy karakterek, vagy nagyon jó a rajz, de a legeslegjobb mindezen mesék magyar szinkronja, ami szerintem még egyszer annyit tesz a dologhoz, mint maga a film. Egyszerűen imádom :)

Mára ez

Professor D

Dumbeldore hazament :) mármint az őt eddig fogvatartó egészségügyi intézményből, volt olyan szerencséje, hogy a saját lábán, a saját akaratából, az általa választhatott irányba távozhatott. Ha jól belegondolunk ez - túlélni a magyar egészségügyet - már önmagában véve is hatalmas tett, hát még ha hozzátesszük D-t az ő bajaival és a kórházi pechjeivel.
Kár azt gondolni, hogy a Professzornagyember másik professzorbarátja vagy akkor nagyobb sanszod van a túlélésre. Persze van olyan, hogy az atyaúristen segítsége sem elég, de a fent vázolt esetben a hatalmas jószándék folyamatos műhibákhoz vezet. Klasz nem, mikor annyira keresik benned a rákot, hogy fel sem tűnik nekik, hogy mindeközben perforál a vakbele... aztán jön a szepszis...
Persze ahhoz képest, hogy lassan két éve "temetjük" lehet, hogy úgy kell majd agyonvernünk a századik születésnapján :)
Nagy túlélő az öreg, olyan igazi csakazértsemhalok meg :) hiába próbálkoztok...
De biztos vagyok benne, hogy lendítettek rajta a jószándékú fohászok, amiket ezúttal is köszönök.

Túl a szentimentalizmuson elmesélem, hogy ma, hogy végre hazajutott már neki is kezdett az idegesítésemnek, tíz perc leforgása alatt négyszer hívott fel, szinte a semmiért, biztos csak az várta, hogy beszólok-e, de rácseszett mert ma (még) nagyon kis türelmes voltam, de holnap szétcsapok közte :) nehogymá' azt gondolja, hogy annyira beteg, hogy bármi is változik..., ő beszól, én vissza, aztán együtt röhögünk.

Beszélgetés D-vel.
- Figyejjjjen szivi!
- Monnya bébi!
- Á, semmi...
- Akkor jó.


- Ágicám...
- Igen Károlyom?

- Maga hízott a hétvégén?
- Én maga nélkül nem hízom Professzor Úr.

Kórházban.

- Helló szivem.
- Hogy van P. Úr?
- Maga szerint mégis hogy vagyok... hogy tud ilyen hülyéket kérdezni... miközben itt fekszem kiterítve... biztos remekül vagyok...
- Akkójóvan, én is így gondoltam.

- Vegyen má nekem gatyát!
-??? (itt elgondolkodom, hogy a felesége, vagy a titkárnője vagyok-e, de aztán simán felülreppenek a kérdésen)
boxert, vagy fecskét
-???
nem kutyát, nem madarat gatyát akarok :)

Ilyen D-vel lenni mikor vicces. Mikor nem vicces azt inkább nem írom le, akkor gondolatban a fejét ütöm fapapuccsal.

Mára ez

Fodor Ákos - Még: Mindig

Még mindig


nem vagyok elég szegény.
Még nincs bennem elég csend ahhoz,
hogy ne vitatnám a vitathatatlant:
még van szavam.

Nyomorultan, tériszonyban,
könyörögve a semmitsemtudásért,
még mindig magamhozszorítanék valakit, valamit,
Veszendőt a Veszendő.

bakker

Most mikor minden anyagi kapacitást igyekszem a horvátországi projektre összpontosítani... kilyukadt a fürdőkád radiátor. Ráadásul ez a lakásban a legeslegeslegújabb radi, szerintem nincs még öt éves. És ez még nem minden, mert mindez csak az okozatból derült ki, miszerint felpúposodóban van a padló. Először azt gondoltam a gyerekek kiöntöttek valamit (nyilván egy tónyi vizet - hát ez meg milyen hülyén néz ki, tónyi (hahaha)), de mindegyik tagadott. Persze ettől én még konspiráltam, de semmire nem jutottam, ma viszont Istenlába felfedezte, hogy a radiátor alatt áll a víz... 

Tehát vár ránk egy új radiátor vásárlás, cseréltetés, majd szedhetjük fel a padlót a szoba közepéig, cserélhetjük a púpost és tehetjük vissza azt amit a felszedés alatt majd nem törünk el...

Mostanában többször megfordulta fejemben, hogy mozogni kéne... Látjátok, már megint bejött a "kérjetek és megadatik".

Azért jó dolog is történt, pl. Dh (Dumbledore helyettese) hazaengedte az egész bagázst délben, név szerint kiemelve engem is :) ami azért érdekes, mert mindig úgy megy a dolog ha D van és véletelen elenged minket (amit nem szokott), hogy valaki maradjon a titkárságon (én vagyok ott egyedül) a többiek meg hazamehetnek. Szóval délben hazajöttem :) A többiek eleve itt voltak, aztán lerogytam egy kicsit és találtam egy a Dráváról szóló természetfilmet az M1-en, ahol olyan szépen csiripeltek a madarak, hogy be is aludtam egy kicsit, aztán meg az M2-őn szombat délutánonként hetvenes évek beli ifjúsági filmeket adna egymás után... és a Bebe is halálra röhögi magát rajta, nem csak mi felnőttek :) Holnap meg - remélem nem fog esni - vásári kincskeresés :)

Sajnos a hörgőim elvesztették a rakoncájukat és fájnak, meg sípolok, de majd pár nap múlva elmúlik, ha elkezdem rendszeresen szedni a gyógyót meg a spréket.

D jól van - azt hiszem, de mindig kamuzik ezzel kapcsolatban, így csak - gondolom. Végül is él, mozog, beszél, parancsolgat, beszól bunkókat, én meg vissza és röhögünk... szóval csak kikerül már onnan.  Ma közölte velem, hogy egyedül maradok dagadt mert ő most biztos fogyott már vagy tíz kilót (szerintem nem, és ezt persze meg is mondtam neki) nincsen szánakozó kímélet :) még a végén azt hinné, hogy beteg.

A boldogság és én...

avagy mi az ami boldoggá tesz

Hát engem szinte minden :) 

Egy szombat délutáni összebandázódós filmnézés a kanapén, napsütés, szép fények, az eső illata, egy jó könyv, a sülő kenyér illata, ha valamelyik gyerkőccel jó dolog történik, ha a Csík zenekar húzza a fülembe..., egy jó koncert, egy lazább munkanap, pár kedves szó, egy ölelés, süti, hogy Vitya fényképezőt kér ballagásra, elnézni a skacokat, Chili, ha kincset találok a vásárban ...

Nem vágyom túl nagy dolgokra, minden ami fontos megvan. Volt idő mikor álmokat kergettem és folyamatosan frusztrált és boldogtalan voltam ha nem értem el. Sokszor nem értem el. Aztán rájöttem, hogy ami a boldogsághoz kell az mind itt van körülöttem. Szerintem könnyen boldog az akinek gyereke van. Minél több van annál szegényebb boldogabb vagy, azt gondolom ez még csak nem is életkörülmény függő.

Tegnap este nagyon boldog voltam, mert Bebe elment a felnőtt edzésre megnézni, de nézés helyett végigcsinálta, és a májusi vizsga után már odajárhat. Nagyon tetszett neki, és tanult egy olyan fogást amivel padlóra tette az egész családot :) A nagyoknak ehhez persze le kell térdelni mivel 180 cm fölé magasodnak és térdelve is magasabbak Bebénél.  Soma közölte, hogy kezd félni ettől a gyerektől, Vitya meg háromszor padlózott mire sikerült neki felfogni, hogy ezt tényleg az öcskös teszi vele. (Bebe régóta vágyódott már elfelé az "ovis" csoportból, és nála bénább gyerekek már rég felnőttre járnak, és nagyon frusztrálta szegény, hogy azért mert ő alacsony...) Most valóra vált egy álma, én meg boldog vagyok ettől. Meg attól is ahogy a tesói tegnap néztek rá, nem volt takonypócozás :)

Ma is boldog vagyok, mert semmi okom rá, hogy ne legyek az. Ráadásul a Vitya által tegnap írt próba matek érettségi első részét mára kijavította a matek tanár és 30-ból lett 24 pontja, ami egyrész második legjobb lett az osztályba, másrészt már ebből is meglenne a kettes. Persze nem mondom én, hogy a kettes jó, de mivel Vitya retteg a matektól (szerencsére, mert ezért folyamatosan gyakorolja) így mindig ehhez igazítja a dolgot, hogy a kettes meglegyen... Szerintem sokkal jobb lesz :) De nem zavarom ezzel össze :)

Kevés olyan dolog van amitől boldogabb lennék annál, amilyen vagyok.
Egyetlen egy dolog van amire vágyom, ha lehet akkor szeretnék banki hitel nélkül egy autentikus parasztházat 500 négyzetméter telekkel, kemencével... Kedves Jézuska, húsvéti nyúl, és egyéb csodatévők...

ha ezt az igényt a fentiek túl elavultnak találnák, hajlandó lennék kiegyezni egy passzív házzal is.

Köszönöm :)

Mára ez - ráadás :)

Széljegyzet

úgy döntöttem

csinálok egy fotókönyvet. Pár gyerekkori kép rólam, aztán Istenlábáról, aztán a közös képek, esküvő, gyerekek... Mert nekünk - nyilván korunknál fogva nincs ilyenünk, és nekem most, hogy Dumbledore még mindig - még jó darabig - a magyar egészségügy útvesztőjében kereng túl sok szabad energiám marad. Bár van dolgom bőven, de mindennel olyan gyorsan végzek ha senki nem akadályoz :)

Ma láttam Dumbledoret, mert magához rendelt engem, meg a helyettesét. Be is voltunk szarva, mert azonnal .... De csak látni akart minket, meg beszélgetni. Mi meg megállapítottuk, hogy egész jó néz ki, és egyébként is kötekedő volt már, meg parancsolgató, és közölte velem, hogy kövér vagyok :) mert ő fogyott pár kilót, és ettől rögtön fessnek érezte magát. A látogatás után ha már kiszabadultunk elmentünk ebédelni, majdnem lekéstük a mai PhD szigorlat elejét :) De nekünk úgysem volt fontos fellépésünk, csak jelenlétünkkel hatunk nyugtatólag.

Aztán mire fellélegeztünk volna telefonált D., hogy ő most minden körülmények között az operába megy operálni, mert meglett az MR eredménye és ....

Hát bővebbet nem tudok, de majd megírom ha ...

Nem tudom, ez a fenti minta az első próbálkozás, (lehet letölteni mindenféle háttereket, én csak belemostam kicsit, meg képet öregítettem, mert nyilván túl fiatal vagyok...) de ez nekem túl sok, szerintem.

Mára ez

Tiszta erőből nyár

Ahogy azt a jó dolgok között említettem idén Horvátország a nyaralási uticél. Illetve már ezer éve az a cél, de csak most érünk oda. Megvártuk míg kurvára drága lesz a benzin :)

Ide megyünk.         ITT

Nem nagyon halogathattuk tovább a dolgot (nem mintha jó kedvünkből nem mentünk volna eddig), mert mindenképp szerettem volna ha öten együtt sikerül menni. Az meg már most is csoda, de Vitya után lassan Soma is lemorzsolódik majd...

A gyerekek (is) persze teljesen be vannak sózva és már nagyon várják. Június 1-8-ig megyünk, az ugyan még iskola idő, de ezt könnyen át tudjuk hidalni :) Vitya pedig épp az írásbeliken túl és a szóbelik előtt lazulhat majd.

Nincsenek illúzióim, (dehogy nincsenek :)) már előre készítem magam, hogy nem lesz olyan idilli a dolog, mint amikor barátokkal mentünk. Három gyagyás összezsúfolva hátul, úgy hogy ebből kettő 180 centi fölött van... és mindkettő balhézós.... A telerakott öreg autó (öt ember, kempingben, 8 napot). Olyanok leszünk, mint a Szeleburdi család :)

A nyár további részében július közepén leszünk két hetet szabadságon, mert az Olimpia alatt a kolléganőm szeretne otthon lenni. Ebben az időszakban csak itthoni programjaink lesznek.

A nyarat szeptember 20-23 között zárjuk majd - szintén iskolaidőben, éljen a lógás (de már csak akkora volt szabad időpont) - a balatonkenesei Telekom Hotelben.   Ez ugyan az édes kettes őszibújás ideje lenne, de mivel a pécsi önkormányzat nem támogatja idén az iskolai táborozást, így az nem is lesz. Szóval kárpótolni kell a gyerekeket. Gondolom tetszeni fog nekik, mert ilyen puccos helyen még nem voltak.

A fenti nemes cél érdekében idén sajnos kihagyunk több koncertet (az elsőt - Quimby - épp tegnap), kihagyjuk a Fishing on Orfűt (ezt még nem tudom, hogy bírom ki), és elmarad az édeskettes is. Nekem erősen fáj mindegyik, ezért igyekszem addig nyerni a lottón :)

Magyar Epidemiológia

Ezek a képek kerültek a folyóiratba. Első lépésben a szerkesztők válogattak a neten lévő képekből (stikában). Mivel részt veszek az újság szerkesztésében szerencsére ez még időben (leadás napján) kiderült, így felül tudtam írni a döntéseiket, bár ehhez a pókhoz ami se nem éles, se nem a jó felét mutatja ragaszkodtak.

a hét gondolata

A legfontosabb "dolog" az életemben Istenlába. A legfontosabb dolog az életemben a családom. A legfontosabb dolog az életemben a szeretet. A legfontosabb dolog az életemben a szerelem. ...

Ha ezt írnám bármelyik igaz lenne, és egyben is igaz az összes. Viszont ez így annyira csodálatos szimplán szarnak  hat, hogy inkább megírom a lényeget.

És ez olyan lesz amiről jobb nem beszélni, mert "ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz" egyszerűen jobb, és kész :)

Első lépés a történetben a választás szabadsága. Hogy egy olyan kultúrában és társadalomban nőttem fel ahol folyamatos korlátok között tereltek, és ma már nevetséges fizikai és eszmei határok között tartottak, de szabadon, mindenféle szülői, társadalmi, ... korlát nélkül választhattam meg, hogy ki az akivel le szeretném élni az életemet. Ez olyan semminek tűnhet itt Európa közepén, de gondoljunk csak bele mennyire elképzelhetetlen még mindig a világ több pontján. (Ja és persze a mi kultúránkban (is) sokszor fontosabb, hogy kinek mennyi, mint a szerelem)

Minden ami fontos az életemben erre az egy szabadon meghozott "döntésre" vezethető vissza.

A legfontosabb ezért az életemben nem is Istenlába, hanem a kapcsolatom Istenlábával, és az a közös akarat ami ezt a kapcsolatot fenntartja és működteti a dinoszauruszok kora kamaszkorunk óta. Minden ami jó van az életben, a gyerekektől, a biztonság érzésig, a vigasztaló szavaktól az önfeledt szerelemig, a hancúrozások és féktelen röhögések, minden ebből fakad. Ez a biztonságot nyújtó összekapaszkodás az amivel túl tudom élni ezt az undorító világot a viharokat.

Na, ez az az érzés például amiről nem nagyon beszélek senkinek, Istenlábának meg főleg nem, mert ő nem ilyen negédesen érzelgős, neki ez az egész természetes :) "Idegeneknek" sem, mert egyrészt minek, másrészt biztos rögtön azt gondolnák, hogy jajjszegénynekbiztosbajvanaházasságával... :) Ez egy olyan dolog (nem mondhatom el senkinek elmondom hát mindenkinek) amit max. itt a blogon ecsetelek olykor, mikor nem tudom magamban tartani, hogy tök szar ez a világ, de mégis annyira jó nekem :)

(Ez most végig olvasva megint egy olyan bejegyzés lett aminek a kitörlésén elgondolkodtam, mert ilyeneket inkább csak gondol, mintsem kimond az ember, de csakazértsem)

a holnapi elé

Nagyon sok minden

történt mostanában, és  mindig eszembe jut, hogy mit felejtettem el elmesélni és közben azon parázok, hogy végleg el ne felejtsem. Ezért aztán most idemaszlagolom, mielőtt elenyészik.

Történt, hogy pár fotóm megjelent egy kis példányszámú folyóiratban :) Nem nagy szám, mert ez a Magyar Epidemiológiai Társaság folyóirata, aminek Dumbledore a vezére, de azért ott vannak...

Húsvétkor a fiúk hideg vízzel locsoltak egy fecskendőből, és olyan jól esett :)

Bár Istenlábával nem szoktunk Húsvétkor ajándékozni - nem anyagi okokból - ráakadtunk a vásárban egy öreg, szuette, régi asztalra és egy vén hokedlire Húsvét vasárnap amit haza is hoztunk :)

Idén végre eljutunk a horvát tengerpartra :))

Dumbledore nincs jól :(

Az utóbbit kivéve a többiről majd részletesen is beszámolok, mert most már itt lesznek ezek az emlékeztető mondatok, és biztos lesznek még történés mentes idők is.

Akinek van "szakértelme" és pár szabad perce az legyen kedves intézkedjék a feljebbvalónál Dumbledore ügyben. Lehet, hogy egy utálatos, egocentrikus vénember, és néha szívem szerint seggbe rúgnám, de azért szeretem. 

Mindenből a jó

jut nekem. Ilyenkor mindig szégyellem az előzmény nyafogást.

..."Nem nyafognék, de mos már késő"...
És akkor ha már itt tartunk Isten vigyázza József Attilát bárhol is írja most a verset.

Szóval kezdem az elején. A kolléganőm felajánlotta, hogy beül helyettem a titkárságra (óh, ez kész csoda), én meg nézzem meg Bebét ahogy szaval. Szerencsére Dumbledore valami vírus folytán nem tartózkodott a színen, így semmi akadály nem gördült. Egy másik kolléganőm szólt, hogy ő a Tudásközpont felé megy, elvisz. Bebe örült nekem :)

Szerencsére annyira szerencsétlen (kész képzavar) volt a szervezés, hogy be nem fértem a kis szobába, ahol az eredményhirdetés volt, így az ajtófélfának támaszkodva viszonylag elbújva morzsolgathattam a könnyeimet mikor a kicsi fiam elszavalta a Mamát. Anya legyen a talpán aki könnyek nélkül kibírja. Nagyon édes volt, mert mielőtt elkezdte volna mondani a verset azért megkeresett a szemével és rám mosolygott (még a zsűri is kiszúrta, mert ők is gyorsan megkerestek a szemükkel :)) Szerintem Bebe mondta a legszebben a verset, ez teljesen egyértelmű :), de volt más aki szerint is.

Kapott is könyvjutalmat (külön helyezések nem voltak csak három jutalmazott) a versmondásért és az irodalmi stafétáért is. Aztán elgyalogoltunk a parasztig (távolsági buszpályaudvar - ezen hosszan kellett gondolkodnom, hogy mi is a rendes neve:)) és útközben jót beszélgettünk, majd felszálltunk egy 72-re és felmentünk a Rózsadombra, ahonnan aztán átgyalogoltunk a mi lakótelepünkre (hozzánk csak ritkán jön a busz) és közben jót beszélgettünk...

Hazaérkezve úgy dönttöttemtünk, hogy rendelünk egy pizzát - bár a Bebe nemrég megjegyezte, hogy sok gyorskaját eszünk, és tényleg abban az időben sokat ettünk, és el is gondolkodtam ezen, de ez most más. (Amúgy, nem mentegetőzésként mondom, (de igen) nem eszünk sok gyors kaját, mert van hogy hónapokig egyáltalán nem is, viszont van, hogy a körülmények következtében meg egy héten kétszer).

Na, a lényeg, hazaérve lehuppantunk a kanapéra és vad tévé kapcsolgatásba kezdtem, míg a pannontévén rátaláltam egy műsorra II. János Pálról. Bár nem vagyok katolikus és igazán vallásos sem, valamiért úgy vagyok Karol Wojtylával, mint mikor Bebe József Attilát szaval. Úgy gondolom, hogy Ő volt az egyik (ha nem az egyedüli) legjobb ember a világon és én nagyon szeretem, őszintén csodálom azért ahogy élt, amit tett, ahogy a fiatalokhoz viszonyult... (Igérem a jelenlegi Pápáról, sosem fogok dicshimnuszt zengeni, és az őszinte véleménynyilvánítástól is csak az tart vissza, hogy mégiscsak ő a Pápa).

Ma nagyon elkanyarodós vagyok, mert igazából arról akartam írni, hogy Bebe is idetévedt, és mikor egy-két szóban elmondtam neki, hogy mit nézek és mit gondolok arról amit nézek itt is maradt a tévé előtt. És annyira jó volt nézni az én apró laza kisfiamat ahogy ül a tévé előtt a földön és nézi A PÁPÁT. 

Mindeközben én titokban sirdogáltam, úgy hogy közben nem is tudtam kajálni (ráadásul ennyi pasi mellett nem annyira lehet ilyesmit felvállalni - szerintem :))

Mikor vége lett a műsornak gyorsan idezuttyantam megnézni, mi újság a nagyvilágban. Konkrétan jöttem lecsekkolni, hogy szerepel Altair ha a fordítást nem a horgolásán teszi :O és őszinte örömmel töltött el, hogy szerencséje volt a fordítandójával. És akkor befordultam a sarkon, hogy átlessek a közeli Bécsbe, ott meg egyszerűen csodák történnek :) 

Hát így nyafogjon az ember lánya, hogy milyen szörnyű az élete.

Aktualizált idézettöredék, a költészet napjára

 ...

Itt élünk mi! Idegünk rángó háló,
vergődik benn’ a mult sikos hala.
A munkabér, a munkaerő ára,
cincog zsebünkben, úgy megyünk haza.
Ujságpapír az asztalon kenyérrel
s az ujságban, hogy szabadok vagyunk -
poloskát űzünk lámpával s a kéjjel
s két deci fröccsel becsüljük magunk’.

... 

J.A.

Pusztul a szürke

állományom, és logisztikai nehézségeim is akadnak. Egyébként sem értem, hogy várhatja bárki is, hogy megbirkózzak a felmerülőkkel.

Bebe holnap a költészet napján egy irodalmi verseny eredményhirdetésére hivatalos, ahol József Attilát fog szavalni. Az én fiam (melldöngetés). Mindebből persze én semmit sem fogok látni, hallani (de legalább tudom) mert az esemény természetesen munkaidőben zajlik. Viszont kell fekete nadrág (ami nincs mert kinövődött, ami öröm, mert hát mégis növekszik a gyerek), fehér ing (amit állhatok neki vasalni) és valaki aki fél négy- négy körül érte megy. Istenlába már megint kihúzza magát minden alól délutánossággal takarózva. Én mindig csak ilyen helyzetekben vagyok valaki. Közben azért senki se felejtkezzen meg róla (és itt mindjárt senkivé is válhatok), hogy Soma csütörtökön a a fővárosba megy SZKT versenyre (nézőnek), tehát kell neki hideg ellátmány, ami ugye nem nő banán fán, szóval még boltba is kell majd mennem (amit majdnem mindennél jobban utálok). Lehet, hogy ezek irigylésre méltóan piszlicsáré problémák, de azért kikérem magamnak...

Kovácsszénája

Ma termelői és kézműves vásár van Kovácsszénáján. Az időjárás nem túl kedvező, így a vásár - legalábbis a délelőtti órákban - elég kis helyre szorult. Lehet, hogy én melléfogtam a látogatással, mert még délelőtt elmentünk, amikor bizony szemerkélős volt az idő és nem sütött a nap. Ellenben most süt. Legalábbis a hegynek ezen az oldalán, de sosem tudhatjuk mi van a másik oldalon. A visszafelé úton mintha láttam volna Dorkát és Mónit szembejönni. Kár, hogy nem egy időben voltunk egy helyen.
Hazafelé még megálltunk a mamának medvehagymát szedni. Ott találkoztunk csigusszal és hatalmas bogárral.

Kovácsszénáján tó is van

ez egy béna fotó viszont nagyon jó sajt

színek és illatok kavalkádja - kecsketejes háziszappan Gyűrűfűről (öko falu)

disznó oktatás

disznó portré

fénnyel szemben teljesen felesleges, de olyan szép volt

volt aki sportosan érkezett

csigusz

nagybogár

medvehagymás tulipános cipó

muskotályos fehérborban főtt körtelekvár

A sajtokat nem fotóztam le, mert nincs kedvem rendezgetni, magukban meg nem nagyon mutatnak.