Hát valakinek biztos jól jön a sok eső. Vannak ugye a hazánkban nagy létszámban képviselt rizstermelők, a gumicsizma-esőköpeny-és esernyő biznisz prominensei, a pszichiáterek és a papagájok.
Mivel ebben a szottyos időben kimozdulni sincs kedve az ember fiának, lányának, hát mi mással lehetne viccessé tenni egy ilyen napot?
A papagáj lányok közeledése talán folytatódik, minden esetre most már attack nélkül zajlanak az események, mintha senki sem akarna megtámadni senkit, na persze leszboszi csókokba sem fonódnak, de anélkül már simán kibírjuk.
Mai napi megfigyelésünk megerősíti legutóbbi gyanúnkat Palika kivételes intelligenciájával kapcsolatosan. Chilivel - akit ha nem viszünk pottyantani, akkor ott engedi el tonnányi adagját ahol éppen van - Palkó ha jön a szükség fogja magát és elrepül a fityefájára, pottyant, majd visszatér.
Tudom én, hogy nem oly nagy kunszt ez a nagypapagájoknál, na de a mi Palikánk csak egy fűmagocska, és mégis mennyi ésszel áldotta meg a magasságos. Mindezek mellett teljesen hitelesen húzogatja ki-be a zippzárat, és folyamatosan fényt mér (mármint hangban) mikor fényképezem, kattog (a telefon gomb hangot utánozva) mikor telefont lát, és lett légyen bárminemű barkács, avagy technikai tevékenység amit előtte végzünk, ő bizony ki nem maradhat. Ez annyira kiváncsi, hogy az már botrányos :)
Chilikénk mint táncos komikus szórakoztatott ma minket, valamint a függöny alatt kiszökdösünk, majd visszasunnyogunk műveletet gyakorolta. Verbalitása Palkó utánzásában merül ki. Üvölteni viszont néha úgy tud mint a fábaszorult féreg. Szegény Palkó is csak riadtan nézi, mikor rázendít a hol a friss kaja előadásra. Ezt persze akkor simán nyomja ha tele van a tálkája, mert neki kérem délután fél ötkor akkor is friss kell mindenből, ha háromnegyed négykor kapott. Akrobata mutatványaival mosolyt csal minden arcra, és a mérnök beállítottságú Palkóval ellentétben Ő minden bizonnyal fodrász lenne, már ha emberi volttal verte volna meg a teremtő.
Álomittasan bírom szagolgatni a kis plüsspocakját, és sosem felejtem el mennyire vágytam rá. Istenlába ma átsétált vele a legózó fiúkhoz, mert a kis kiváncsi persze azért vágtatott ki a függöny alatt a nagyszobából, mert a fiúk hangját hallotta szemből a csukott ajtók mögül. Így aztán végre szemrevételezhette a kis Brünhilda a legózást. De akkor még ott volt Palkó, aki eddig szinte sosem mehetett ki a nagyszobából, lévén az van biztonságosnak minősítve, de a függönyön lóg mindig mikor a legó zörög és hívófüttyöl a skacoknak.
Mondtam is Istenlábának, hogy csak meg kéne mutatni már ennek is mi folyik odaát. Így aztán átvittük, rögtön meg is telepedett Bebe vállán, aztán mikor vissza akartuk hozni, akkor akárhányszor indultunk vele ki a szobából mindig visszaszállt valaki olyanra aki a biztos maradást mutatva ülve legózott tovább.
