Olyan szép

"...ha kérhetnék az Istentől magam számára valami szépet és nagyot, azt kérném, hogy adjon nekem is egy egyszerű kicsi házat, négy szobával, vadszőlős tornáccal, öreg körtefával. Mohos legyen a teteje, s olyan kicsi legyen, hogy ne férjen el benne izgalom, perpatvar, békétlenség. Csak én s az, akit szeretek..."

(Wass Albert)

Na,

Bebe hányt az éjjel, így ma itthon maradtunk, de természetesen ma már kutya baja sem volt, csak randalírozott egész nap :) Még egy nap szabadság ment a veszendőbe :( bár nem is, mert jó volt vele kettesben itthon lenni. Jó nagyot lustultunk. Én sem vagyok százas, van egy kis hányingerem (jókívánságokat kérem mellőzni, nem vagyok áldott állapotban), de holnap elmék dolgozni szépen. Főleg mivel holnap kezdődik a nagy fürdőszobaszétverés. Már előre ver a víz tőle. Most jött meg Istenlába a délutánosból, most állunk neki kipakolni a fürdőt :( Állítólag két és fél nap míg újra fürdő lesz belőle.
Remélem a könyvespolc is elkészül időben, mert az asztalosnak meg megműtik a kezét. Komolyan nem hiszem már el, mi van itt. Ha kész lesz a polcom és kipakolhatom a dobozokat, majd lefényképezem a többi E.T.-t is, mert van egy pár belőle, persze egyik sem ilyen hiper-szuper, mint ez a mostani.
Ja, a sütő pillanatnyilag jónak lett nyilvánítva. Fűrészpor maradt mögötte a földön és azt szívta be a ventilláláskor, majd égette el... Mondá nekem Istenlába, és tegnap délután több mint egy órán át működtette, füstjelek nélkül. A kisgépek is a helyükre kerültek már, így a konyha az ablak mázolást (ami csak jóidőben fog bekövetkezni) és a polc faragást, ami Istenlába sem tudja mikor lesz meg - leszámítva készen van, és még víz is van benne, hurrá!
Holnaptól a fürdőben nem lesz víz, elvégre ez itt nem egy ötcsillagos szálloda, ahogy Soma mondaná :)

Ajándék E.T. Furby

Mágnyes féle meghittes

Végy két idiótát, ereszd össze őket, garantáltan sok kis idiótát fognak nemzeni. Fektesd le őket egy békés csendes péntek este, majd reggel ötkor ébreszd őket az asztalos sms-ével, akinek olyankor jut eszébe a könyvespóc árát közölni. Hagyd őket visszaszenderedni, majd hétkor keltsd őket telefoncsörgéssel, miszerint délelőtt egyszer majd érkezik vízvezeték szerelő. Aki még képes visszaaludni, azt nyóckó ébresszék t-comos kollégák, akik attól fogva telefonáljanak két órán keresztül tíz percenként. Ha véletlen van szabad pár perc, mikor a két nagykorú humanoid egymáshoz szólhatna, mindenképp vessünk be kiskorúakat.
Majd hagyjuk, hogy a delikvensek szarnapezbéjbideszarunkrá felkiáltással gyönyörű új konyhájukban főzőcskézni kezdjenek.
Mikor a hangulat túl békéssé, már-már idillivé kezd válni, kezdjünk el füstöt eregetni a sütőből (nem ételeredetűt). Majd nyugtassuk meg lelkünket, hogy ez csak az első bekapcskor teljesen természetes leég a kosz füst. Mikor már-már megnyugszunk gondolkodjunk el rajta, hogy ha nem látjuk egymást viszont sírunk feszt, az már még sem természetes, és hagyjunk fel a sütéssel. Ettől a ponttól kedve a sült húst, cserépedényben főzzük tovább, a sajttortát pedig igyekezzünk gőzfürdőben szilárddá varázsolni. A kiskorúak folyamatos mi lesz az ebéd kérdésére válaszoljuk nyugodtan, hogy gőzünk sincs, illetve gőz az még van.
Legjobb ha ilyenkor beesik a két hete várt vízvezeték szerelő, aki a füstben kitapogatja a mosogatót, majd aláfekszik és két órán át ki sem jön onnan. Mikor kijön, közli velünk, hogy az eddig tökéletesen működő csaptelepünk ezentúl orrán-száján ..., vegyünk másikat. Ő végzett, ötezer. Ezen a ponton én is elgondolkodtam, hogy végzek valakivel, ha mással nem hát magammal, de mivel csak egymillás az életem biztosítása meggondoltam magam.
A kaja ehetővé főtt, a tortát csak holnap lehet kibontani, de nem túl igéretes. Ezek után elmentünk még a nem hülyéknek való bótba szagelszívót venni, mert azt ma délelőtt megtanultuk, hogy jó ha van. Felszerelni nem szereljük ma, mert vannak napok, mikor jobb nem belefogni semmibe. Kár, hogy senki nem szólt, hogy ez a nap, az a nap.
Vettem egy csíráztató tornyot is, tettem bele búzát, remélem reggelre nem atomvillanás lesz belőle.
Istenlába befeküdt a mosogató alá az új csapteleppel, jó lenne ha szaporodnának, mert a csaptelep nagyon drága
Ez volt az utolsó napom amit 37 évesen tölthettem el, egy darabig biztos nem felejtem el. Holnap mire felébredek, megint egyel öregebb leszek, viszont megmutatom nektek, mit (kért) kap egy idióta 38-as ajándékba.
Szép nap volt ez a mai tényleg A lakás meg olyan szagot áraszt, mintha faszenes grillel sütöttünk volna egész nap.
Ehhez képest meg Sipiéknél olyan jó lehet, hogy tisztára esz a penész (inkább engem, mint a csirát).
Na megyek sirdogálni.
Cupp

még konyha

Na, még messze nincs készen, például nincsenek fent a fogantyúk és a dolgok sem kerültek a helyükre, de azért nagy vonalakban látszik, hogy milyen. Túl jó képeket nem lehet készíteni róla, mert az én objektívemhez túl kicsi a konyha :(

Konyha

Felújjítás mentes

Igyekszem úgy csinálni, mintha lenne élet a lakásvakaráson kívül is, pedig nincs. A táppénz és szabadság után (bármily fárasztó volt is) sikerült laza jókedvvel visszatérnem a munkába (illetve a munkahelyre). Idén még nem dolgoztam egy egészségeset :( Tavaly meg volt, hogy olyan volt a tempó, hogy majd belerokkantam. 10 nap késéssel sikerült fizetést is kapnom, ezt "nem is olyan rossz"-ként értékeltem. Így még jobban spórolok, hiszen sosem tudhatom mikor kapok fizut (mlost nem tudom ezen sírjak, vagy nevessek, igazság szerint lassan hozzászokok). Istenlába minden hónap első napján gazdagszik, abból kifizetjük a számlákat, aztán rá egy napra jön a MÁK a családi pótlékkal abból szerencsés esetben elketyegünk addig a titkos napig míg megkapom a nyomorenyhítő járandóságom. Ebben a hónapban ez ma következett be. Viszont még van pár maradék ezresem, így a hétvégi bevásárlás előtt hozzá sem kell nyúlni. Hallelúúúúja. Igaz, ebben a hónapban Istenlábának volt egy csomó melegételutija amit (tűzhely, víz, és idő hiányában) jól el is használtunk.
A skacok jól vannak. Vityánál volt szülői, természetesen bár ki van írva otthon a faliújságra, csak aznap reggel jutott eszünkbe, hogy hohóóóó, de akkor hozták a konyhabútort is. Mivel egyinkünk sem lelkes szülőire járó feldobtuk a lehetőséget a mamának, aki élt vele, és elment helyettünk. Mint kiderült a gyerek tényleg nem kamuzik, és második félévben csak csupa jó jegye van (igaz még csak most kezdődött...)
Bebe kikölcsönözte élete második könyvét a könyvtárból, és ebben már jóval kevesebb kép, viszont annál több bötű van, mint az első Kisvakondosban. Megigértem neki, hogy megpróbálom ma délután előkaparni a takarítónő szerep alól az anyukáját és elkezdem olvasni neki a könyvet. Onnantól, hogy belerázódunk az elejébe és el kezdi érdekelni már ő olvas nekem :)
Somával nem tudom mi van. Annyira rendetlen, hogy azzal már egyszerűen nem tudok mit kezdeni. Próbáltam én már mindent szép szótól, az olaszos-üvöltözős verzióig, sikertelenül. Legutóbb tegnap este sikerült ezen kiborulnom, mikor végre sikerült kirakni a konyhát a szobából (ez a rumli nyilván nem az ő sara volt). Közben szembesülhettem a földre hegyezés nyomaival, a ruhásszekrényben nadrágok közé gyömöszölt bakanccsal, a hétvégén még rendben, de tegnapra már gombócként elhelyezkedő póló heggyel.
Fáradt vagyok. Nem pihentető egész nap semmit csinálni, majd délután ötre hazaérve turbó felújjító-takarítónak lenni, miközben élelmezési tisztnek és anyának is kéne lenni, és mindenki mindent rajtam keres...
Szerencsére minden héten van egy-két nap, mikor Kati ráér kicsit és felhív és akkor hatalmasakat gurgulázunk a röhögéstől. Mert mi olyan jókat röhögünk a nyomorunkon, hogy csak na.
Nagy csoda ez az életemben (még ha hülyén hangzik is). Katival az első perctől olyanok voltunk, mintha ezer éve ismernénk egymást.
Na, most nekiindulok a délutáni műszaknak, összeszedem a cimborákat, elmegyek boltba, bevárjuk Istenlábát és indul a mandula.

Kis konyha, nagy szívás

Hát ilyen színű lett (remélem majd megszokom :) ), eddig fehér volt.

Reggel nyolckor nekiálltunk (majdnem) utolsó feladatunknak a konyha kifestésének. Persze előszőr jött a vakarás, aztán a glettelés, közben átpakolni ide, aztán oda ... Este hatra lettünk készen, akkor még gyors elmosni a pemzlit, fándlit (ezektől a szavaktól Vitya majd betojt :) ), feltenni a függönyt. Aztán gyorsan felporszívózni a lakást, mert a koszt ugye hordtuk össze-vissza. Nah, mindegy készen van, de ma nagyon kipurcantam.

Kétlépésszernégylépés - Vitya szobája

Íme a fal (tapéta, nem épített, mint a nappaliban), se nem kínai, se nem nagy, de a miénk :)
a lámpa poén (álítólag)

A képen épp egy Soma nevű szobabitorló nyúzza a gépet

Haladunk

kicsik szobája, Bebe oldala

Bebe ágya fent a galérián

Kuckó

a galéria feljárója

íme a rend, jól az eszembe vésem, mostanában úgysem látok ilyet

(a galéria eddig is megvolt, csak a padló, tapéta ... új)

Egyre jobban nézünk ki. Elkészültek a gyerekszobák és a nagyszoba is (igaz itt még állnak dobozok, a könyvespolcra várva) A konyhabútor (kellemes meglepetés) kedden érkezik, és ha minden igaz akkor a jövő héten a fürdőszoba is elkészül. Rend lesz végre és tisztaság, és minden olyan lesz, amilyennek szerettük volna.
Ez a kárpótlás, amiért itt maradunk. Nyolc éve költöztünk ide a szomszéd utcából, hogy legyen egy fél szobával többünk. Ott a szomszéd utcában volt az otthonunk, ez meg itt mindig csak egy lakás volt. Hiába mondta mindenki, hogy de klassz, meg milyen hangulatos, sosem éreztem, hogy ez az otthonom. Mindig úgy tekintettem rá, mint valami átmeneti szállásra. Mostantól át kell értékelnem ezt a hozzáállást, mert jó darabig itt maradunk. Igazából a nemsikerült házunkra is mindig csak hálásan tudok gondolni, mert ha sikerült volna akkor most azon százezrek táborát gyarapítanánk, akiknek a törlesztőjük 25 ezerről 40-re emelkedett és teljesen ellehetetlenedett az életük. Ezzel a racionalista hozzáállással magamat is megleptem. Én mondtam ki, hogy szóljunk a tornácos néniéknek, mert ez most már nem fog menni, én döntöttem, nem sírtam-ríttam. Olyan volt ez mint mikor eldöntöttem, hogy többet nem dohányzom. Vettem egy doboz cigit, betettem szépen a szekrénybe, hogy legyen, hogy ne azért ne dohányozzak mert nincs, hanem mert nem akarok. És bár jó néhány éve már ennek, és néha elkap az érzés, hogy mennyire rágyújtanék, de eddig még nem tettem, nem is áll szándékomban, de a tudatra, hogy ha akarom megtehetem szükségem van.
Na, ez egy jó nagy kanyar volt, de a lényeg a lényeg. A ház helyett, az otthonosság elérése céljából "kaptam" ezt a felfordulást amiből a jövő héten kialakul az otthonunk. A csempés munkán kívül mindent magunk csináltunk, ez nagyon sok megtakarítással, még több munkával, és jó adag itt fáj, ott fáj érzéssel járt, fogyni biztos egy dekát sem fogytam közben, de le is sz@rom. Egész pontosan a tervezettnek megfelelő költségvetéssel zárunk. A konyha ugyan majdnem kétszer annyiba került mint terveztük, de a költségek megtakarítódtak egyéb helyeken. Például találtunk egy helyet ahol a laminált padló alá a fóliát és a szegélylécet is megkaptuk annyiért, amennyiből máshol csak a padlót adták. A masszázs kád ára is a konyhába ment, úgy gondoltuk azért a pár percért amit mi a fürdőben töltünk inkább nem adunk ki száz ezret (17-ért lett rendes kádunk), viszont a konyhában sokat vagyunk. Minden délután ott beszéljük meg a nap dolgait ... A konyha fontos! Nagyon kiváncsi vagyok hogy fog kinézni mikor teljesen összeáll. És nem utolsó sorban főznék végre valami finomat, olyan jó lenne már egy kis kaja :)

Áldatlan állapotok

íme a járólap, nem szeretem az új cuccokat, viszont ez a réginek látszó bejön...

a csempe

a lap még egyszer, három egymáshoz közeli színből lett összerakva

konyha-fürdő

és a raktárbázis, amiből holnapra már újra gyerekszoba lesz :)

Ma reggel ezekre a képekre ébredtem. Nem nagyon voltam boldog tőle, bár a fürdőben kávéfőzés igen praktikusnak bizonyult, mire végeztem a fogmosással kifőtt a kávé :) Szerencsére időre csak a gyerekeknek kellett elkészülni, mert a lépésnyi fürdőszoba fürdőként és konyhaként funkcionálva 5 emberre elég necces. Ma ki lett fugázva a konyha és délután visszapakolhattunk. Ez pillanatnyilag úgy néz ki, hogy a mosogató szekrényt, az asztalt és a székeket mint bútor visszatettük, minden egyebünk dobozban van. Nem tudom írtam e, még két hét a bútorig. Mielőtt elcsúfítottuk volna az egészet, gyorsan lefényképeztem a csempét és a lapot, hogy meg tudjam mutatni nektek, a napsárga falat kéretik hozzáképzelni, de addig nem festünk amig nem végeznek (jövő héten) a burkoló és a vizes a fürdőben. Mondjuk most is megérne egy képet, amilyen iszonyatos, de nincs erőm kimenni :) A Vitya szobája is elkészült teljesen, ma már a mi szobánk is újra járható, mi több még egy kis délutáni szundi is jutott nekem. Holnap jön az utolsó tapétázás. Ma volt az asztalos is felmérni a könyvespolcot, ő is hónap végére mondta, hogy meglesz.
Hurrá
Holnap este majd jövök a gyerekszobák képeivel.

Ma látványtalan

Mai penzum. Ezerrel kipakolni a kockaszobát, letenni a padlót (galéria lábazattal nehezítve) majd visszapakolni mindent iziben. Leszedni a konyhabútort és betenni a padlózott szobába. Holnap jön a burkoló megcsinálja a konyhát, csütörtökön kifugázza és visszamennek a bútorok, mert az új bútor csak 3 hét múlva lesz meg. Míg ő holnap burkol mi a félszobát tapétázzuk, padlózzuk. Időközben valamikor meg kéne jelennie az asztalosnak a nagyszobai könyvespolc miatt.
Ma reggel el kell húznunk, tűzhelyet venni, hogy a konyhalapba be lehessen vágni, el kell menni vésőért, elvinni egy jelmezt az unokatesómnak, és leadni az alsó szekrény pontos méreteit a bútorosnál. Brrrr, mikor fogunk padlózni? Na megyek, mert elfogyott a kávém, Istenlába meg egyedül pakol.

Szarból várat

Na, haladunk ám! Az első képen látható gyönyörű színkompozíciót találtuk a falon, miután leszedtük enyhén piszkos tapétánkat. Szorgos kezek aztán mindezt a rémséget vasárnap tiszta fehér tapéta alá rejtették. A bejárati oldal rövid falán felhelyezett piros tapéta nem azért van, mert elment az eszem, hanem ott lesz majd egy földtől-plafonig, faltól-falig könyvespolc ami mögött alig-alig láthatóan szerintem klassz lesz egy kis szín.
Ma Istenlábával életünkben először padlót tettünk le, eleinte akadtak nehézségeink, de aztán belejöttünk. Csütörtökön jön a burkoló pajti aki kifugázza majd a téglarészt.

Zűrzavar

Mivel nincs munkám és nagy valószínűséggel elzavartak volna szabadságra, önként vállaltam a száműzetést. Társítottam magam mellé Istenlábát és belecsaptunk a lakásrenoválásba. Mivel gyűjtőszenvedélyünk igen erős mind a kettőnken, csak míg a "kacatjainkat" összecsomagoltuk beletelt egy napba. Szombat este leszedtük a falról a tapétát a gyerekek nagy örömére. Vasárnap feltettük az újat, miközben a burkoló feltette a téglaburkolatot az ágy falára, így már nem tudjuk többet a fejünkkel összekenni a fehér falat :)
Ma a padlót tesszük le édes kettesben, elég izgalmas, mert bár tapétázásban igen profi vagyok, padlót viszont még egyikünk sem tett le, de ez nem tántorít el minket.
Holnap a burkoló napirendjétől függően vagy a konyhának, vagy a félszobának fogunk nekiállni. A konyhától eléggé parázok, mert onnan kipakolni azért nem kismiska. Ráadásul hetekbe fog telni míg teljesen kész lesz. A felső szekrényeket már megrendeltem, de csak négy hét múlva lesznek készen, az alsóknak téglalábazatuk lesz. Azt viszont a burkolást követően Istenlába fogja megépíteni, de ilyet sem csináltunk még soha. Közben a héten valamikor jönni fog az asztalos, hogy felmérje a könyvespolcot.
Szegény kicsikéim szobájában meg doboz, doboz hátán. És még mennyi lesz, ha a Vityánál is bedobozolunk. Amíg nincs kész a könyvespolc ki sem tudunk pakolni.
Nem így terveztem, de ha most tudunk itthon lenni akkor már szeretnénk a nagyját letudni. Hát ez van.

Palkónak az egész úgy nem tetszik ahogy van. Mivel a nagyszobában csak a legszükségesebbek vannak benn, és cseng-bong az egész elég beszarás mikor "csicsereg". A mérőszalag látványa is sokkot okoz neki, gondolhatjátok mikor meglát egy laminált padló darabot mit szól :)
Na megjött Istenlába a gyerekfuvarból, úgyhogy megyek gályázni.

Annyi minden...

... van. Pedig semmi nincs.
Lépésről lépésre jutok közelebb a munkanélküliséghez.
20 éve folyamatosan van mukahelyem. Aztán majd egyik pillanatról a másikra nem lesz. Hát váratlanul legalább nem fog érni, azt hiszem a mi utunk a világgazdasági trutyi nélkül is ide vezetett volna. Van nekünk saját trutymónk. Persze az ügy kimondatlan, de látni bankos embereket, meg a főnökömet Pestre menni bankosokkal tárgyalni... Azt hogy ment, vagy menekít nem tudom.
Lassan viszont meg kell majd szólalnia. Addig csak sejtem mi vár ránk, utána már tudni is fogom :(
Ebből a trutyiból következően pl. ahogy beteg lett a gyerekem meg is kértek szépen, hogy húzzak táppénzre és maradjak amíg csak tudok (az hogy a tb-től majd csak egy hónap múlva kapom meg ezekre a napokra a pénzt csak engem izgat). El is jutottam nem rövid pályafutásom alatt oda, hogy itthon vagyok beteg! Ezt eddig nem nagyon volt alkalmam kipróbálni, mert a tüdőgyulladásaimat is dolgozni hordtam, megfelelvén az elvárásoknak.
Most itthon vagyok, bedugult fejjel, de már viszonylag jól. Kinézek az ablakon, süt a nap, mehetnék fotózni, sétálni, olvashatnék... de semmit sem tudok csinálni. Bármibe kezdek, tőlem független mindig átveszi az agyam az irányítást és csak gondolkodom, pánikolok, agyalok...
A munka amiben bíztam, nem jött össze. A munkáltatónak kevés a hat óra amit ott tudnék tölteni, de mivel a cég egy másik városban, a lakhelyemtől 40 km-re van én nem tudok többet vállani ennél. A munka nem lett volna rossz, a pénz meg nagyon jó lett volna, de hát ez van. Én nem tudom felvállalni azt, hogy hajnalba megyek el és csak este hat után érek haza. Itt vannak a gyerekek. Kontroll kell nekik ahhoz, hogy a dolgukat tegyék. Segítség kell a tanuláshoz, ölelés a vigaszhoz, mulatás az örömhöz. Olyan undocsmány és veszélyes a világ. Ha mi most nem mutatjuk meg nekik, hogy mik a fontos dolgok, ha egész nap magukra hagyjuk őket, milyen értékrenddel fognak élni? Kitől fogják megtanulni, hogy segíteni kell egymásnak, hogy olvasni jó, és nem lehet kontroll nélkül gép előtt ülni... ilyesmik kavarognak bennem.