Haladunk

kicsik szobája, Bebe oldala

Bebe ágya fent a galérián

Kuckó

a galéria feljárója

íme a rend, jól az eszembe vésem, mostanában úgysem látok ilyet

(a galéria eddig is megvolt, csak a padló, tapéta ... új)

Egyre jobban nézünk ki. Elkészültek a gyerekszobák és a nagyszoba is (igaz itt még állnak dobozok, a könyvespolcra várva) A konyhabútor (kellemes meglepetés) kedden érkezik, és ha minden igaz akkor a jövő héten a fürdőszoba is elkészül. Rend lesz végre és tisztaság, és minden olyan lesz, amilyennek szerettük volna.
Ez a kárpótlás, amiért itt maradunk. Nyolc éve költöztünk ide a szomszéd utcából, hogy legyen egy fél szobával többünk. Ott a szomszéd utcában volt az otthonunk, ez meg itt mindig csak egy lakás volt. Hiába mondta mindenki, hogy de klassz, meg milyen hangulatos, sosem éreztem, hogy ez az otthonom. Mindig úgy tekintettem rá, mint valami átmeneti szállásra. Mostantól át kell értékelnem ezt a hozzáállást, mert jó darabig itt maradunk. Igazából a nemsikerült házunkra is mindig csak hálásan tudok gondolni, mert ha sikerült volna akkor most azon százezrek táborát gyarapítanánk, akiknek a törlesztőjük 25 ezerről 40-re emelkedett és teljesen ellehetetlenedett az életük. Ezzel a racionalista hozzáállással magamat is megleptem. Én mondtam ki, hogy szóljunk a tornácos néniéknek, mert ez most már nem fog menni, én döntöttem, nem sírtam-ríttam. Olyan volt ez mint mikor eldöntöttem, hogy többet nem dohányzom. Vettem egy doboz cigit, betettem szépen a szekrénybe, hogy legyen, hogy ne azért ne dohányozzak mert nincs, hanem mert nem akarok. És bár jó néhány éve már ennek, és néha elkap az érzés, hogy mennyire rágyújtanék, de eddig még nem tettem, nem is áll szándékomban, de a tudatra, hogy ha akarom megtehetem szükségem van.
Na, ez egy jó nagy kanyar volt, de a lényeg a lényeg. A ház helyett, az otthonosság elérése céljából "kaptam" ezt a felfordulást amiből a jövő héten kialakul az otthonunk. A csempés munkán kívül mindent magunk csináltunk, ez nagyon sok megtakarítással, még több munkával, és jó adag itt fáj, ott fáj érzéssel járt, fogyni biztos egy dekát sem fogytam közben, de le is sz@rom. Egész pontosan a tervezettnek megfelelő költségvetéssel zárunk. A konyha ugyan majdnem kétszer annyiba került mint terveztük, de a költségek megtakarítódtak egyéb helyeken. Például találtunk egy helyet ahol a laminált padló alá a fóliát és a szegélylécet is megkaptuk annyiért, amennyiből máshol csak a padlót adták. A masszázs kád ára is a konyhába ment, úgy gondoltuk azért a pár percért amit mi a fürdőben töltünk inkább nem adunk ki száz ezret (17-ért lett rendes kádunk), viszont a konyhában sokat vagyunk. Minden délután ott beszéljük meg a nap dolgait ... A konyha fontos! Nagyon kiváncsi vagyok hogy fog kinézni mikor teljesen összeáll. És nem utolsó sorban főznék végre valami finomat, olyan jó lenne már egy kis kaja :)