Megmondós

Kedves barátaim, ti, akik csak akkor kerültök elő ha kell valami. Magam és Istenlába nevében tudatom, hogy az ez évi szivesség ládánk kifogyott. Nem szerkesztünk semmit, nem szerelünk telefont, nem nyomtatunk, nem húzunk drótot... Mától csak a lóbőrt húzzuk...

Bebe aranyat köp

Reggel mikor a siserehad mély felháborodással felfedezte, hogy az apjuk már megint dolgozik Bebe elmésen megjegyezte.
- Remélem ma nem növök, mert a végén még apa nélkül kell felnőnöm.
Nem tudom honnan veszi ezeket, szinte minden napra jut egy aranyköpés, amit általában nincs időm azonnal leírni, később meg hiába görcsölök nem jut eszembe.
Ma délután mikor végre megapásodtunk tévét néztek kettesben (a többiek nem voltak itthon). Az apja valamire mondta neki, hogy az nem az amit ő gondol, csak hasonló. Erre édes gyerekem megkérdezte, hogy ha valami ugyanolyan az is hasomló?
Lassan megtanulnak írni az iskolában :) Elképzelem mikor leírja majd amit ért :)))
A házifeladattal is gondban van sokszor. Mire itthon elmondaná mit kell csinálni már ő sem biztos benne. Hogy most a bal oldalon négy sor és a teljes jobb oldal, vagy fordítva??? Természetismeretből az a feladat, hogy fákat kell kivágni és felragasztani egy lapra. Én mint rendes anyuka, nyomtattam a nyomdába egy csomó színes képet neki fákról, bokrokról. Aztán ma megpróbáltam rávenni a gyereket, hogy legalább vágja ki, na azt a girbe-gurba szerencsétlenkedést. Hát segítettem, aztán Somi felragasztotta rajzlapra. Mikor kész lettünk megmutattuk Bebének, milyne szépen megcsináltuk a háziját. Erre közölte, hogy neki nem ez a lecke (azt hiszi legalábbis, vagyis lehet, hogy ez, de lehet hogy nem). Hanem vágjak neki fát és ragasszam lapra :)))) Vagy fatörzset kell rajzolni egy lapra, és leveleket ragasztani rá. De az is lehet, hogy az a házi, amit csináltunk. Így aztán gyakorlatilag egy napomba tellett míg egy tárgyból elkészült a házifeladat. Na és persze fogadni mernék, hogy ezen variációk egyikének sem lesz köze a tényleges feladathoz :))

Álomgáj

Ugye milyen szép? Egy édes kedves kis plüss csomó.
Régen valahogy sosem gondoltam úgy a madarakra, hogy kedvesek, okosak, ragaszkodóak, jópofák...
Az állatvásárban sosem tudtam elmenni a kiskutyák mellett, úgy, hogy ne akartam volna mindet hazavinni. Főleg a kis szálkásszőrű foxikért és tacsakókért vagyok oda :)
A madarakról (már ha nem az épp főzni való csikréről beszélünk) leginkább a galambok jutottak eszembe. Azoktól meg beteges szinten írtózom. De annyira, hogy ki sem megyek a kapun ha a ház előtt totyorásznka. A gyerkőcökkel hessentem el őket.
Ezek után, mikor Bebe előállt a legyen nekünk is papagájunk műsorral, az első 5 percben nem voltam túl lelkes.
Aztán eszembe jutott, hogy mikor gyerek voltam én is mennyire szerettem volna minden féle fajta állatot, de nem nagyon értékelték otthon az ötleteimet.
Hát engedékennyé tett ez is, meg a bennem lakó gyerkőc is (mármint a gyerekénem, nem lakik bennem senki remélem :)).
A nehezebb eset Istenlába volt. Őt legalább egy napig kellett győzködni. Nagy segítség volt persze, hogy időközben rátaláltam és villámsebesen végigolvastam Mizo és Csibészke szimbiózisának történetét, amiből megtudtuk és megtanultuk milyen is együttélni egy papagájjal.
Innentől már egyenes út vezetett ahhoz az egyetlen pécsi tenyésztőhöz akit a neten találtunk. Túl nagy választék nem volt fiókákban, a gyerekek meg nem nagyon akartak hónapokat várni. Így választanunk kellett a barnaarcú artinga és az énekespapagáj mellett.
Na itt kezdődtek az bonyodalmak, mert azt megtudtuk, hogy az aratingák értelmes, okos, mókás tollasok, viszont "hangicsálósak" (papgájszerető emberek így hívják a brutál visítást), ezzel szemben az énekes ugyan nem rendelkezik az aratinga előbb felsorolt pozitívumaival, viszont szép csendesen dalolgat. Istenlába nem nagyon értette miért kell nekünk 15 ezerért egy üvöltöző madarat venni, a helyett, hogy ötért egy danonászót vennénk :)
Most már érti. Olyan egyetértésben ülnek ugyanis Palikával esténként a fotelben, hogy öröm nézni.
Azt hogy tavasszal miért is kell nekünk Palika árának többszöröséért a fent látható gyönyörűség egy fajtársát hozzánk költöztetni már meg sem kellett magyarázni. Nagy egyetértésben gyűjtük a pénzt :). Mert akit a mozdony füstje egyszer megcsapott ...

Karácsonyi eszem-iszom

Malacsült
Csak hogy mindenkinek meg legyen
az öröme. Papinak malacsült,
nekem meg a recept után megmaradó
pezsgő :)

Hozzávalók

• burgonya 60 dkg
• császárszalonna 15 dkg
• cukor
• fahéj
• fokhagyma
• hagyma 3 fej
• karaj (malac) 1 kg
• káposzta 60 dkg
• köménymag
• majoranna
• pezsgő 2 dl
• só
• sör 2 dl
• zsír (sertés) 4 dkg

A malacot besózzuk, majd zúzott fokhagymával bedörzsöljük, és köménymaggal, majoránnával megszórjuk. Sörrel felöntjük és 2 napra hűtőbe tesszük.

A császárszalonnát apró kockákra vágjuk, és zsírjára pirítjuk. Rátesszük a félkarikára vágott hagymát. Ha szükséges, akkor még kevés sertészsírt adunk hozzá. Lepirítjuk.

Egy másik edényben cukrot karamellizálunk. Félkarikára vágott hagymát adunk hozzá, majd a szeletelt káposztát, az egész fahéjat. Kicsit dinszteljük. Végül sózzuk, és őrölt köménnyel megszórjuk. Legvégén pezsgőt adunk a káposztához.

A malacot betesszük a 150 fokos sütőbe. Folyamatosan locsolgatjuk sörrel a bőrét. Malactól függően 1-1,5 órát sütjük. Tálaljuk a káposztával és a burgonyával.

Karácsonyi eszem-iszom. Libasült.

Gyümölcsös sült liba

Hozzávalók 8 személyre: 1 nagy liba (kb. 4 kg) 5 evőkanál ételízesítő 30 dkg sárgarépa 2 körte 20 dkg aszalt barack 2 zsömle 1 evőkanál vaj 10 dkg vágott dió 1 teáskanál méz 2 húsleveskocka 2 evőkanál ételsűrítő

Előkészítés: A libát megtisztítjuk, a zsírosabb részeket levágjuk róla. Kívül-belül megmossuk, és bedörzsöljük ételízesítővel. A répát meghámozzuk, megmossuk. A körtét meghámozzuk, magházát kivágjuk, húsát a répával együtt kis kockákra vágjuk. Az aszalt barackot felaprítjuk. A zsömlét vízbe áztatjuk. Elkészítés: A vajat felforrósítjuk, és kb. 5 percig pároljuk benne a répát. Hozzáadjuk a körtét, a barackot és a diót. Kinyomkodjuk a zsömlét, és a gyümölcsökhöz keverjük. Ételízesítővel és a mézzel ízesítjük. A libába töltjük. A nyílást fogvájóval betűzzük. A libát a mellével lefelé tepsibe fektetjük. A sütőt 200 fokra (gázsütő 3. fokozat) kapcsoljuk. Felforralunk fél liter vizet, feloldjuk benne a leveskockát, és a felét a liba alá öntjük. A sütőben 30 percig sütjük. A liba bőrét a combjánál több helyen megszurkáljuk. A sütőt lekapcsoljuk 180 C-fokra (gázsütő 2. fokozat), és a libát további 1 órát sütjük. Ha megbarnult, megfordítjuk, locsolgatva további 1,5 órát sütjük. A sütési idő lejárta előtt 10 perccel meglocsoljuk a libát 2 dl sós vízzel, és 260 C-fokon (gázsütő 6. fokozat) befejezzük a sütést. A libát letakarjuk alufóliával, és 15 percig pihenni hagyjuk. A pecsenyelevet zsírtalanítjuk, az ételsűrítővel besűrítjük, és a szószt a libához kínáljuk. Önmagában is laktató, de rizsgombóccal is tálalhatjuk.

Ki vagyok én?

SEM UTÓDJA, SEM BOLDOG ŐSE...

Sem utódja, sem boldog őse,
Sem rokona, sem ismerőse
Nem vagyok senkinek,
Nem vagyok senkinek.

Vagyok, mint minden ember: fenség,
Észak-fok, titok, idegenség,
Lidérces, messze fény,
Lidérces, messze fény.

De, jaj, nem tudok így maradni,
Szeretném magam megmutatni,
Hogy látva lássanak,
Hogy látva lássanak.

Ezért minden: önkinzás, ének:
Szeretném, hogyha szeretnének
S lennék valakié,
Lennék valakié.

/Ady/