Eljött az én időm

Mint az elég köztudomású az advent nem annyira jön be nekem :) Igazából nem is a Karácsonyt, hanem az azt megelőző cirkuszt utálom. Annál jobban kedvelem viszont ezt a békés-puha karácsony után nihillt.
A Karácsonyt a saját hagyományaink szerint az esti karácsonyfa díszités nyitotta 23-án. Az ébredező gyerekek másnap reggel a fa alatt találták az ajándékaikat. Idén egy nagy közöset. És onnantól folyamatos a móka. Volt itt ünnepi vacsora mamával-papával, ünnepi ebéd mamával-tesóval, én tesómék szinte minden délután hol gyerekkel, hogy anélkül. Volt sütés-főzés tinglitangli módon és szuronyroham verzióban, de leginkább csak játszás, filmnézés, olvasás, semmittevés volt. Pont ahogy szeretem. Érzem is ahogy simulnak a ráncaim. Istenlába holnaptól 3 napot dolgozik, én pedig pénteken egyet, de utána még itthon leszek egy hetet :) ha minden igaz nem is egyedül. Nagyon élvezzük ezeket a munkanélküli együttlevős napokat.

Ja, igen, minden vágy teljesült, lett dolce gusto, meg zila tortaforma, meg istenlábának vmi II. Vh-s gázhenger amilyen még nem volt (szerintem mind egyforma, de mivel szerinte meg a kávé az kávé bármilyen kütyüből jön is ki, és mivel mindketten tudjuk, hogy hülyeséget beszélünk így békén hagyjuk egymás hóbortjait).

Ez úton köszönjük a képeslapot NHnének és Táltos Bandinak :) Pusszancs!

Ide nekem az oroszlánt is

Olyan régóta szeretnék egy ilyet:

meg még egy ilyet is:

de ha épp lenne is pénzem valamelyikre akkor nem tudok dönteni melyiket vegyem, mert bár egymáshoz semmi közük nekem egyformán nagyon kellenek :) Aztán mikor már majdnem elhatározom magam, akkor elkezdem sajnálni rá a pénzt..., mert hát milyen felesleges cuccok ezek, csak a design meg a rongyrázás... és inkább vágyakozom tovább.
A múlt hónap végén kaptam egy "kis" jutalmat a kongresszusért és újra éreztem a motoszkálást, hogy na most..., de aztán inkább elköltöttem mind a gyerekekre. Aztán a hónap elején megint kaptam most már tényleg nem horribilis, de azért barátságos jutalmat, amit gyorsan áttettem a nyaralásra spórolós számlára. Ki a fene gondolta volna, hogy ma megint jutalmazzák a munkámat :)
Most vagy nekem van a világon a legjobb legnagyvonalúbb főnököm, merthogy a jutalmaim nyilvánvalóan nem a befagyasztott közszférából, hanem egyéb főnöki bevételekből érkeznek, vagy én vagyok a munka hőse :)
Minden esetre ma megrendeltem magamnak a Zila formát, hétvégén meg elmegyek és veszek kávéfőzőt, ha már ennyire akarják ...
Juhéééé!

Hab a tortán:

megszületett Emma Lujza Jánoska Gyuszika az unokahúgom kislánya :)
Őt nyilvánvalóan nem lehet mással köszönteni e világon, mint egy Miciséggel, úgyhogy most megyek Micihez "mazsolázni".

Na itt a Karácsony

Van-e égősorod, van-e izzósorod

Csakazértsem Karácsony! Persze minden tiltakozásom ellenére nyilván idén sem marad el, de én egyre kevésbé tolerálom. A Karácsony arról szól, hogy a munkahelyeken megindulnak a harcok, hogy ki mikor szabadságolódik, kinek mikor hová nagyon muszáj... Én meg nem vagyok hajlandó ilyen küzdelmekre, viszont elég nehéz ünnepi hangulatba kerülni úgy, hogy az ünnepet megelőző héten három ember helyett kell helyt állni.  Így aztán ki dolgozik még 23-án is és megy összesen három nap szabadságra? Hát persze, hogy én, persze gyerekem is csak nekem van..., viszont én vagyok az egyetlen úgy tűnik e színes bagázsban akinek nem a kimosni, lemosni, megvenni, kisütni a legfontosabb a Karácsonyban. Takarítani minden héten szoktunk, minek kéne óriási felhajtást generálni körülötte? Enni is szoktunk... Viszont a legritkább esetben szoktunk plázákban parádézni, és kamionnyi ajándékot vásárolni. Persze ajándékot mindenki kap az életkori igényeinek, sajátosságainak és az anyagi lehetőségeknek megfelelően, hol kicsit, hol nagyot, hol közöset, hogy egyénit... ráadásul a megvásárlásuk sem korlátozódik a decemberi időszakra, mert volt már itt olyan is kérem, hogy szeptemberben megvolt minden :)
A Karácsonyban a legnagyobb ajándék nekem az idő, hogy lehet egy kicsit lassabban, nyugodtabban, csendesebben...
Annyira azért nem hagytam magam hülyére venni, hogy a két ünnep között is én dolgozzak végig egyedül, így azt a négy napot elosztottuk, én december 30-án megyek.
Így viszont marad még négy nap szabim, igazi kincs :) Január első hete az enyém :)
Igaz, hogy addigra a gyerekek már iskolába mennek, de biztos ennek is lesz jó oldala, és különben is ha nem tud az ember örülni annak ami van, akkor igazán szar lenne az élet, mert olyan sosem lesz, hogy az lesz amit én akarok, ami nekem a legjobb, amit elterveztem... Legalábbis az én életemben nem sűrűn akadnak ilyen percek, viszont gond nélkül képes vagyok elfogadni és boldog lenni azzal ami van. Lássuk be az sem kevés :)
Na, hogy ez az egész ne legyen ilyen édes-bús, jelzem, hogy holnap az egész lakást belengi majd a mézeskalács illat, mert már a hűtőben pihen a tészta. Lesz itt kérem figurázás, ahogy a fiúkat ismerem leginkább Star Wars-os, de már részvételi szándékát Vitya és a barátnője is. Szóval itt buzgólkodik majd apraja és nagyja :)

Nem beteg

Nem vagyok már beteg, illetve még mindig köhögök, de már jól vagyok. Lassan kiheverem a kongresszust is, bár ha belegondolok, hogy jövőre kettő is lesz legszívesebben a Dunának mennék.
A Dunáról eszembe jutott, hogy a szülinapi csavargást Esztergomba tervezem :)
Na de a lényeg az, hogy azért nem írok, mert semmi jó nincs, rosszat meg nem akarok... és különben sem érek rá, mert horgolok :)