Tavaszi szél

Délelőtt szépen sütött a nap, Istenlába is ráállt egy kis sétára a friss levegőn, a fiúk közül Bebe is érzett magában lelkesedést, így elindultunk Püspökszentlászlóra ami az egyik legjobb hely a világon. Nagyon bírnék ott egy házat, sajnos anyagilag kicsit sem...
Ma az arborétumra koncentráltunk. Nagyobb lazulásra ott sem volt időnk, mert természetesen jött dörgős-villámlós felhőszakadás. Szerencsére időben kapcsoltunk, így minket már biztonságban ért. Miután hazaérkeztünk, a felhők huss, és újra ragyog a nap, hát ez a mi formánk :) Ettől független nagyon jó volt.

Kis csákó

Hosszú hétvége hosszabbítással

Már olyan régen kezdődött "ez a hétvége", hogy alig emlékszem. Pénteken elvesztettük a bajnoki döntőt. Szombaton a szokásos semmittevés (mosás, főzés...) után elvittük a kicsiket egy szülinapi buliba Kozármislenybe. Ha már ott voltunk jártunk egyet az ottani parkban, ahol épp azidőtájt garázdálkodott a hírekben is szereplő híres Gonzó, a megvadult véreb. Szerencsétlen gazdája meg járta a parkot, hogy "jajj istenem hol lehet, és ez egy békés-barátságos..." A kutya egyébként mikor a gazdája elindult dél felé az orrunk előtt loholt el békésen északi irányba, kicsit meglepödött mikor a nevén neveztük, de nem volt hajlandósága velünk maradni, így nem maradt más, mint hogy ordibáljunk a gazdájának. Az "attack" után ténylegesen körbesétáltuk a parkot. Fényképezni nem nagyon volt ihletem, ez meg is látszik azon a pár képen amit ellőttem, de azért ideteszem őket, mert miért ne.

A "büdös kölkök" este tízig dorbézoltak, Bebe természetesen megint gyarapodott egy-két zöld folttal... Vasárnap összeültünk egy jó kis húsvéti reggelire, amit Vitya átaludt, majd mikor felébredt dohogva érdeklődött, hogy mi van ma nem reggelizünk? Mindezt tizenegykor. Hát nem, ő már bizony nem reggelizhetett, mert délre meg anyciékhoz mentünk ebédelni. Természetesen most sem maradhatott el az elegem van apádból, anyádból dünnyögés, de ez már velük jár. Amúgy sem maradtunk sokáig, mert délután meg a tesómékhoz mentünk, mert nála voltak az ikrek...
Bebe ott felejtette a telefonját, ami csak másnap derült ki mikor nem találta, és hiába csörgettük sehonnan nem hallottuk, majd felvette az öcsém (elváltoztatott) 70 éve banya hangon, és közölte, hogy fiatalember ki mit talál övé. Láttam Istenlábán, hogy minnyá elszáll az agya pimasz "banyától", de hiába integettem neki, gyanítva tesómat a történet mögött, ez csak közelített az agyvérzéshez. A végén az öcsém már nem bírta tovább és elröhögte magát. Mi meg jót röhögtünk Istenlábán, aki (velünk együtt) már annyiszor részesült az öcsém féle szivatásba, hogy igazán felkészültebb is lehetne. Na de mindez már hétfőn reggel történt, mikor is sógoromékkal készültünk Égertetőre bográcsozni. Az indulást Istenlába kilencre tervezte, szerencsére a sógoromék igazi kényszerkésők, de tőlünk szokatlan módon mi sem álltunk a helyzet magaslatán. Elindulni sem volt már egyszerű, de aztán eszébe jutott a sógoromnak, hogy nem tudja, hogy a bogrács állvány, de sebaj mi csak menünk előre, ők elmennek egy ismerőshöz akinek van...
Szóval így eljutottunk Égervölgybe. Ott várakoztunk a sógoromékra.

 Közben persze a lusta asszonyban (én) kezdett megfogalmazódni, hogy ha itt nincs senki, viszont legalább öt csapat ment már el mellettünk, akkor a tetőn biztos tömeg van. Szerencsére a sógornőm még nálam is nehezebben bírkózik az emelkedő adta kihívásokkal, így aztán ott is maradtunk Égervölgyben. A fiúk főztek, mi meg egy kis krumplipucolásnak álcázott vörösborozásba fogtunk.

jó nagy fejem van

 Aztán ettünk és hazajöttünk, hiszen a Star Wars trilógia befejező része kezdődött a tévében. Persze megvan mindez nekünk dvd-n is, de az úgy teljesen más. Akárhányszor adják a tévében nekünk azt kötelező...
Kedden annak boldog tudatában, hogy dolgoznunk kéne és mégsem dolgozunk aludtunk (legalább is én) 11-ig, főzni nem kellett, délután pedig Harry Potter 7-et néztünk.
Ma már ugye a jutalomnap jutalomnapja van, mert ma sem mentünk dolgozni :) Istenlába elvitte reggel a kicsiket, aztán elszöszögtünk kilencig, elmentünk a kacatoshoz ahol találtunk Bebének deszkás térdvédőt, meg kézvédőt, aztán elvágtattunk boltba. Bebe holnap osztálykirándulásra megy két napra, így még vissza van a becsomagolás, ehhez képest viszont mi a zindijánokat nézzük a tévében. Viszont ebédre ettünk borsó főzeléket, hús csömörünk lévén.
Holnap megyünk dolgozni (két napot csak kibírunk). Szóval ennyi az annyi.

el classico

Igazi kosárünnep volt. Igaz, a végén inkább sírtunk, mint nevettünk, de tisztes helytállással, hosszabbításban kaptunk ki... És fantasztikus élményekkel lettünk gazdagabbak. A legutóbbi szurkolótábori "lefagyás" után a vezérszurkolók most fantasztikus hangulatba hajszolták a csarnokot.

Több ezer torokból zúgott a hajrá Pécs. Katartikus élmény volt, nagyon jól éreztük magunkat, kicsit szomorú, hogy nem mi nyertünk, de ha őszinte akarok (dehogy akarok) lenni, akkor nem mi voltunk a jobbak.
A Sopron nagyon jól játszott, egy-egyben sokkal jobb volt, nálunk elfáradtak a vezérek, de ettől függetlenül mindenki odatette magát, harcoltak, küzdöttek, és mi hálásak vagyunk, hogy évről évre folyamatosan részünk van ebben a csodában.

 Nekünk külön csoda, hogy most már a gyerekeinknek tanítjuk a kosárlabda szeretetét, a szurkolás örömét. És nagyon bízom benne, hogy sikerül a közös meccsre járásokkal valamelyes a tudatalattikba vésni, hogy szurkulni, - bár néha elborul az ember agya -, de ugyanolyan sportszerűen kell, mint a pályán játszani, hogy nem lehet mindig nyerni, és hogy sírni nem csak a győztesnek szabad.
Gratulálunk a Sopronnak, tényleg jobbak voltak, de jövőre rohadtul fog fájni nekik, mikor visszavesszük azt a bajnoki címet. Félreértés ne essék, a Magyar Kupát is visszavesszük, "Mert az nem lehet soha...."

Tök hülye

Hogy lehet ugyanaznap többször azt gondolni, hogy csütörtök van. Aztán rájönni, hogy nem. Aztán két óra múlva azt hinni, hogy csütörtök van.....
Az imént épp harmadszor koppantam ma, hogy nem lesz holnap péntek, mert kedd után szerda, és aztán csütörtök, a péntek csak akkor jön mikor végre túlesünk a pénteket megelőző szíváson.

Mindennapi röhögésünk

Miközben jót szórakoztam NH-né és TB utóbbi pár napján eszembe jutott, hogy sürge gyors meg kell írnom valamit. De mire ideértem (volt vagy 2 másodperc) elfelejtettem :) De közben eszembe jutott a másik mesélés, így még sem megyek el szó nélkül magam mellett.
A főnököm mostanában rászokott, hogy miután végez a munkával felhív és ezt közli velem :) Egyébként a főnököm egy nagyon főnök, szóval ez a fordított beszámolás nem tudom miért jön rá, de ez van :)
No, ebből kifolyólag mostanában gyakran keveredem vicces helyzetekbe, miszerint miközben felveszem a telefont még épp egy gólörömet ordítok ki magamból, vagy épp megrohadást kívánok (a leeső hagymának), vagy egyszerűen csak közlöm, hogy az összes krumpli egy rohadt gennykupac. Mert valahogy ha csörög az a hülye telefon, akkor előbb megnyomom a gombot, oszt míg elér a kütyü a fülemig folytatom amiben épp vagyok. Így aztán személyes tapasztalataim megosztom Dumbledorral is, akivel egyrészt ma munkahelyi telefon felvétele közben közöltem, hogy "hülye vagy" persze ezt T-nek, mondtam, Ő csak úgy beleszaladt. Másrészt hazafelé jövet miközben épp egy sms-re vártam választ az uramtól megcsörrent a telefonom. Én meg gondoltam, hogy Istenlába az, hiszen épp az elébb smseltem rá, hogy merre van a hány méter. Ezért aztán felvettem a telefont, és ahogy szoktam belegajdoltam (jelzem a buszon) a csengőhangomból azt a részt ahol épp tartott. Konkrétan: "szaladjon kifelé belőlem gondoltam egyetlen", mire Dumbledore beleröhögött a telefonba és közölte, hogy na, akkor most végeztünk, indulok haza. Valószínűleg pont annyira voltam rászorulva erre az infóra a buszon, mint ő az én dalolászásomra :) Gondolom egyre inkább meg van győződve róla, hogy nem vagyok épp eszű, dehát ha erre csak ennyi idő után jön rá... :)
Kiváncsi vagyok holnap mi módon sikerül hülyét csinálnom magamból.

Már megint nem...

Szerintem nincs ember a Földön aki azt mondta volna, hogy kétszer egymás után egy ilyen kvalitású csapat tud ennyire szarul játszani. Pedig de! Ezek bizony tudnak. Most annyira mondanám, hogy sebaj, majd pénteken, de már én sem hiszem el. Ha 2:0 után nem hitték el, hogy be lehet húzni a harmadikat, akkor 2:2-nél már főleg nem nekünk áll a zászló.
Már megint nagyon hiányzik Rátgéber (az Isten) :(
Attól, hogy mos mérges vagyok, csalódott és hitehagyott még összeszedem magam péntekre és kimegyünk, és szurkolunk. De sajnos ez édes kevés lesz, akárhányan is tesszük ezt.
Csak csendben mondom, és bánatosan: HARJÁ PÉCS!

Na, akkor fussunk neki újra!

HAJRÁ PÉCS!

Mára ez

Hát nem (még nem)

Nagyon nem. Borzalmas játék. Egyszerűen nem találok szavakat. Ezer éve vagyok rajongója ennek a csapatnak. Láttam már mélypontokat. Ez a mai mindennek az alja volt. Több ezer ember állt lefagyva, és nem hitte el. Ez talán szörnyűbb volt, mint a játék maga, hogy teltházas pécsi mérkőzésen harminc soproni szurkoló hangját lehessen hallani ebben a csarnokban. Borzasztó volt.
Mondhatnám, hogy legalább a gyerekek is megtapasztalták, hogy nem lehet mindig nyerni, és hogy ezt az érzést is el kell viselni, de csessze meg, ezt a tapasztalatot tét nélküli meccsen is meg lehet szerezni. Kedden 19.15-kor folytatás Sopronban. Ha ott sem akkor még mindig ott a szombat. A Pécs szempontjából a Húsvéti bajnokavatás gyakorlatilag hagyomány.
És bárhogy is van, "Az nem lehet soha...."

Hajrá Pécs!

Mára ez - mi más :)

Nesze neked pihenés

Úgy gondoltam, ma nem megyek Bebével aikidora, elég lesz neki az apja is, én pedig alszom. Hát aikidora tényleg nem mentem, viszont aludni sem aludtam. Felébredtem már idejekorán, aztán mikor a fiúk elmentek megnéztem a F1-et. Közben bekevertem egy adag keksz tésztát, a múltkorinál kevesebb sütőporral, viszont ugyanazzal az eredménnyel. Sebaj, attól, hogy nincs mintája még finom :) F1 után nekiálltam a rakott krumplinak, meg a medvehagymás pogácsának. Egyre meg is voltam mindennel, de akkor meg kénytelen voltam nekiállni a húsvéti tyúkoknak, lévén nincs több hétvége húsvét előtt. Közben persze végig azon bosszankodtam, hogy Bebe edző gatyájának kiszakadt a térde elég durván, és vajon hogyan fogom megvarrni. Mire a 24 tyúkkal végeztem legalább a varrásba belejöttem már :)

 Apróbb zökkenőkkel megoldottam a gatyaproblémát, de a biztonság érdekében azért gyorsan vettem egy újat a vaterán. A dolgok végeztével kornyadtan vettem tudomásul, hogy hat óra van :( Elvánszorogtam hajmosós projektre, mert holnap ugye kosármeccs, nem lesz ilyesmire időm. 

Holnapra hasonlóan "békés" nap igérkezik. Kezdünk a vásárban, aztán ha nem nagyon csesszük el az időt akkor megyünk a kézművesre, utána főzés, talán egy kis pihi, este meccsre megyünk :) Remélhetőleg bajnokok leszünk! Illetve tuti BAJNOKOK LESZÜNK, remélni csak azt reméljük, hogy HOLNAP :)

Mára ez

Mint akin átment az úthenger

Nem ez volt életem napja. Nem mintha az utóbbi két évben munkahelyileg lett volna akár egy normális péntekem is (na jó, azért biztos volt, de garantáltan nem jellemző). Annyira fáradt vagyok, hogy alig bírtam hazavánszorogni. Ma nem is mentünk csavarogni a Mókással. Agyhalott zombi érzésem van. Olyannyira, hogy ma ugyan ott lesz Tibi (The Braindogs*) az Estcaféban, de mi nem. Illetve Móka talán, de mi tuti nem. Egyrészt Istenlába délutános, én ugye meg egy teljesen befogadásképtelen zombi vagyok. Teljesen szokatlan módon itt gubbasztok péntek délután, a gyerekek játszanak, a kicsik legóval, a Vitya a csajával, én meg egy kis zenehallgatás mellett itt rívom ki magamból a péntek borzalmát.
Pedig nekem aztán tényleg megvolt a pozitív hozzáállásom, a lelkesedésem és miazma, hogy hurrá, mert most aztán jön a hétvége. Remélem holnapra összekaparom magam romjaimból. Ehhez mondjuk kevéssel járul hozzá, hogy Soma beleejtette a felmosó vödörbe a telefonját, Vitya épp most nyúlt le némi bulipénzre, Istenlába meg most közölte, hogy csak sokára jön, mert valami komoly gebasz van a mentőknél és sürgegyors oda ment problémát hárítani.
Én most szépen leülök a kanapéra és igyekszem nem kárt csinálni.
Hogy legyen valami jó is ebben a bejegyzésben elmondanám, hogy van jegyünk a vasárnapi kosárdöntőre :)

* A rekedtes hangú énekeslegenda, Tom Waits születésnapját megünneplendő, a mester tisztelőiből állt össze pár éve a Braindogs. A nemzetközi együttesben olyan régi ismerőseink játszanak, mint az osztrák Ripoff Raskolnikov, az angol blues-énekes, Ian Siegal, a magyarok képviseletében Kiss Tibor és Varga Líviusz a Quimbyből, Laca és Frank a Hiperkarmából, és Nagy Szabi a Hobóból.

Péntek tralala

Hihetetlen, hogy holnap már megint péntek, és egyben szuper is. Kivéve, hogy ha ilyen gyorsan kergetik egymást a péntekek akkor én villámgyorsan néni leszek (nyilvánvalóan most még egy kicsit sem vagyok az). Szerencsére ma végeztem a Supplementummal. Holnap már csak a nyomdába kell vinni, de azt is csak online teszem. Ma még azért leellenőrzöm vagy tízszer, hogy biztos minden OK-e.
Tegnap nagyon készültem nézni a  kosármeccset és néztem is! De, hogy nehogy felhőtlen legyen a nyugalmam félidőben felhívott Dumbledore, hogy elfelejtett egy anyagot magával vinni, ami kell a mai álomtitkári találkozóhoz. Lehiggasztottam a kétségbeesését, hogy majd a meccs után bemegyek előkeresem (pontosan nem tudtam kinek a gépében van, milyen file név alatt), elmélezem, kinyomtatja...
Így aztán sajnos az emlékezetes sporteseményt sem tudtam maradéktalanul élvezni, de azért a végére jó nagy vigyor ült a képemre. Szerencsésen abszolváltuk Istenlábával közösen a főnöki kutyulást is, virtuálisan fogtam a kezét is míg otthon kinyomtatta a feljegyzéseit. Negyven perc alatt megvoltunk oda-vissza. Erősen gondolkodom rajta, hogy a vasárnapi meccsre ki kéne menni a gyerekekkel, de este nyolckor kezdődik :( Viszont sanszos, hogy vasárnap bajnok lesz a csapatunk :)
Nagyon gáz anyuka lennék, ha vasárnap este tízig egy kosármeccsen örjöngenék a fiókákkal, majd másnap igazolnék nekik egy napot? Az élet mégiscsak egy élményvásár nem? Istenlába is itthon tudna maradni, csak én nem :( Ezt még megvitatjuk este...
Holnap van a kolléganőm búcsú napja. Remélem Dumbledore nem cseszi el, bár kizártnak tartom, hogy simán menjen a dolog.

Bebe jól van, volt matekversenyen és most elment aikidózni Vityával.

2:0

HAJRÁ PÉCS

beszarok

Most konkrétan nem én, és szerencsére szó szerint Bebikém se, de most őt kapta el a gasztrorém :( Pedig holnap matek verseny. Szerencsére hányni nem hány, és a közérzete is rendben van.
Nem úgy az enyém. Most épp egy győri Kongresszus miatt szívok, mert valami oknál fogva Dumbledore bevállalta, hogy majd mi elkészítjük az absztrakt füzetet, meg akkreditáltatunk, ... Én meg már két napja mindenféle nett (értsd ahogy akarod) bürokratával, meg processzorral egyezkedek, szerkesztek, konvertálok, segítségért kuncsorgok, reggel megyek, estig bindzsizek, nyomdával alkudozom... Pedig azt hittem, hogy a saját novemberi kongresszusunk nyárvégi szervezkedéséig nem kell ilyesmivel törődnöm. És pfujjj.

csaló világ

Nagyon durva ez a VV. Most, hogy idejekorán hazaértem próba sütöttem, majd leültem dokumentálni a keksz projektet, bekapcsoltam a tévét. Hát nem kellett volna. Iszonyat milyen emberek vannak. Ötvenen túli banyák, hiperaktív ribancok üvöltöznek, hogy a Kazal, az Alkesz, vagy a Laci a nagyobb hülye. A húsz körüli Zsuzsi névre (nem) hallgató cafat azt hiszi igaza lesz attól, ha ordít, és degradáló megjegyzéseket tesz a mellette ülőkre. A műsorvezető kicsit hitelesebben mint Liluvnya eljátsza, hogy itt aztán minden a nézőkön múlik. Olyan ez, mintha elhinnénk, hogy szerda este House majd azt teszi amit a kanapéról mondunk neki. Előre szólok, szerintem Lupus. De ha szerdán stimmel a diagnózis attól még nem fogok hinni a csalóvilágban.
Szerencsére megjöttek a gyerekek, megyek matekleckét írni, még mielőtt agyvérzést kapok, egy kis délutáni tévézéstől.

Próba keksz

Mivel a főnököm lógott nekem egy fél nappal (már nem égitesttel, hanem négy óra lógással) és ma büdipestre ment előadni, ráadásul ma még van kolléganőm is hát eljöttem délbe. Erősen piszkálta ugyanis a kíváncsiságom a keksz gyártás. Letöltöttem a netről egy alap keksz receptet, és próbát tettem vele. Nem mondhatom, hogy nagy sikerrel jártam. A tészta amit kikevertem lágynak tűnt, és bár a recept nem írt elő hűtőben pihentetést és azért megkíséreltem, de az sem segített rajta. Némi liszttel igyekeztem formába hozni, így már igéretesnek tűnt a dolog. Sajnos sütés alatt sokat vesztett képi jellegéből a dolog, talán egy kicsit kevesebb sütőpor kéne bele, nem tudom. Ha van valakinek formatartó keksz receptje szívesen fogadnám. Az íze egyébként teljesen ok, és ha forma szaggatóval szaggattam volna, akkor szerintem kinézetre is rendben lenne, de én ilyen mintásat szeretnék.

 megsülve már teljesen elvesztették magukat :)

vásárnap

Nem telhet el vasárnap vásár nélkül. Illetve nekem nyugodtan eltelhet, de Istenlába és Bebe nem tudom kibírnának e vasárnapot vásár nélkül. Még nyáron mikor nyaralunk akkor is hosszas nyomozásba kell kezdenem, hogy hol van ócskapiac. A mai napsütéses reggelen én is velük mentem. A kincskeresés folyamatából nem igazán veszem ki a részem, mert az nekem túl káoszos, de azért egy nagy káosz kupac tetején megakadt a szemem ezen

amiről meggyőződéssel állítottam Istenlábának, hogy ezzel bizony kekszet lehet mintázni. Jövő héten majd jól ki is próbálom (mondom most mindezt nagy arccal, aztán meg majd jól nem csinálok semmit). Kemény ötven forintot adtam érte, szóval nagy veszteség az ügyben nem ér.
Bebe gyarapította a Power Ranger gyűjteményét, és szert tett Jakabra a majomra, aki elég jó fej :)

Kilencre már itthon is voltunk :) Mivel leves maradt tegnapról, és a chilis-mézes hús is jól el tud sülni egyedül a sütőben csak a rizst kellett megfőznöm, így tudtam nézni a Forma1-et.
Ebéd után a srácok még legóztak, mi meg punnyadtunk egy kicsit, aztán nekiindultunk ide, hogy birtokba vegyem a táskát, amibe már ősszel beleszerettem, és várt rám tavaszig :) Már jól meg is pakoltam, úgyhogy holnap hozzáöltözöm :)

A vásáron találkoztam Abilével (akitől a táska van) és Molikával, és ott volt Lidércke is :) Igazán jó, hogy mi akik ismeretlenül olvassuk egymást ilyen formán találkozhatunk.
Aki szeretne jó kis kézműves ajándékot Húsvétra az jöjjön jövő héten vasárnap délelőtt a vásárcsarnokba, a kreatív lányok is ott lesznek!

Mivel nagyon fújt a szél, az égervölgyi séta most kimaradt, és hazafelé szerencsésen lebeszéltem az én drága uramat arról, hogy bevágtassunk a a csíkos gazdaságos nagyáruházba. Hazaérve már csak némi nyelvtan szorgalmi és a holnapra készülődés maradt.  Illetve el kellett volna vinni még a zappámnak a felvarrt melegítőt, de azt elfelejtettem, és már megmostam a hajam, aztán fél órát balzsamoztam, és most órákig szárad majd.... szóval erre még rá kell vennem Istenlábát. Csak a jó ég tudja ezért is mit kell beigérnem. Képes volt kicsalni tőlem olyan ígéretet, hogy ha jövő hétvégén elmegyünk a kézművesre akkor a jövő hét minden napján adok neki vacsorát. Ez kérem felháborító! Főként, mert ha neki adok, adok magamnak is... Mai vacsora gyanánt vettem is neki izibe 3 db medvehagymás pogácsát (több már nem volt).
Kár, hogy holnap már hétfő van, még annyi mindent tudnék csinálni.

Ja!

 

Az imént ugye eszembe (főleg Istenlába eszébe) jutott a toxikológus, a tortáról amihez semmi köze, mármint a Z. Gábornak, nem Istenlábának aki azóta megette, nem a toxikológust, hanem a tortát. Hú, de bonyolult az élet, már el is vesztettem a fonalat, de mégsem. A Zacher Gáborról eszembe jutott a másik hiteles ember, a mentős szóvivő Győrfi Pál. Róla meg eszembe jutott, hogy a múlt héten volt nálunk EFEN Katasztrófa bemutató. Nem annyirán a katasztrófát, mint az azt követő mentést mutatták be, és ott volt a Győrfi. Mi meg "páholyból" néztük a műsort, bár Dumbledore azért finoman igyekezett akadályozni minket ebben, de nem hagytuk. Közöltük vele, hogy a jóképűeket nekünk már pedig muszáj nézni :)

jóképűek demonstrálása

ezt a kevésbé mutatós barkaszt először elfüstöltették-lángoltatták, aztán jöttek a lánglovagok és szétvágták (meghámozták), avagy cabrióvá alakították

az alábbi két kép az egyetem honlapjáról van.

A torta egyébként egész jó volt :)

Mára ez

Hogy is volt

Tavaszkényszertől vezérelve muszáj volt betennem ide ezt a képet a fáról, ami a konyhánk ablaka előtt virágzik, illetve most már inkább elvirágzik. A továbbiakhoz ennek a fának maximum annyi köze van, hogy a beszámoló a bimbózás és elvirágzás alatti időszakot öleli át.

Szóval, az undorító calici előtti estén  Quimby - Teátrum koncerten voltunk. A koncert jó volt, kicsit idegesített, hogy ülni kellett, mint egy orgona hangversenyen, de jó volt. A koncert végén már nem igazán éreztem jól magam, illetve nem nagyon tudtam hogy mi bajom van, csak remegtem, mint a kocsonya. Először azt hittem, a vércukrom hagyott el, de nem. A caliciról több szó ne is essék.
Péntekre kivettem egy nap szabit és vagy műsort adtam, vagy aludtam. Leginkább aludtam. A hétvége szerencsére elég volt a regenerálódásra, legalábbis hétfőre járásképes állapotba hoztam magam.
Hétköznap kiderült, hogy a kolléganőm két hét múlva (most már csak egy) talált magának jobb munkahelyet. A helyére nem vesznek fel senkit, illetve felvesznek, de oktatói státuszra. Szóval maradok Dumbledorral kettecskén. Erről most nem is tudok bővebben mit mondani, meg előre nem is akarok, majd meglátjuk mi lesz, milyen lesz...

Szerencsére a hét nem rejtegetett több meglepetést, se kellemest, se kellemetlen. Ez így jó is nekem, a csendes állóvizet kedvelem, jobb ha nem történik semmi, abból baj nem lehet. 


Tegnap Mókával annyira világmegváltottunk a" kocsmában" egy üveg sör mellett fél négytől hétig, hogy sokként ért bennünket az idő múlása. Így aztán a kései időpontra tekintettel már nem is mentünk bevásárolni. Persze az időponttól mehettünk volna, de annyira elfáradtam a világmegváltásban :) Előtte persze megejtettük a szokásos ruhavadászatot is, de nem lőttünk semmit. Egyikünk sem. 
Szóval ma reggel kelhettem hétkor, nyolcra edzésre kellett menni Bebével, utána bevásárlás (útálom), főzés...


Ebéd után kénytelen voltam rászánni magam apám melegítőnadrágjának felvarrására. Szentségeltem is ezerrel, hogy mégis miért gondolják, hogy azért van varrógépem, hogy varrjak vele?! Ha már előpakoltam az egész bazarat, és tíz perc alatt kivégeztem a gatyót elérkezettnek láttam az időt az Abile féle pipi varrásra. A prototipussal már meg is vagyok, a többiek kiszabva várják, hogy rájuk kerüljön a sor, illetve megtörténjék a csoda, hogy megint elővegyem a varrógépet.


Miután rendet raktam a rövid varrást követően igen hosszan, elzúztunk a gyerekekkel kosármeccsre. 

a kép nem mai és a netről van

 A skacok nagyon élvezték és az itthoni berendezésnek is jót tett, hogy nem vagdostam a papucsom folyamatosan valaminek. A bíróverés gondolata azért átfutott az agyamon, dehát mégiscsak egy tisztes családanya vagyok, vagy mi. 
Hazaérvén előkaptunk a fagyasztóból egy sacher tortát (istenlába értelmezésében toxikológus torta (ld. Zacher Gábor)). Míg itt a betűt vetem erősen reménykedem a gyors kiolvadásban.
Terveinket tekintve a holnap sem múlik majd eseménytelenül, de az már a jövő muzsikája.

Szűkszavú

A calici és én csatázunk. Eleinte nagyon vesztésre álltam. Mikor már járni sem tudtam, fejben végrendelkeztem. A pillanatnyi állás döntetlen. Van esélyem a győzelemre, de meg kell küzdenem érte. Most megyek edzeni,  kanapén fekvés lesz kézilabda nézéssel.