Igazi kosárünnep volt. Igaz, a végén inkább sírtunk, mint nevettünk, de tisztes helytállással, hosszabbításban kaptunk ki... És fantasztikus élményekkel lettünk gazdagabbak. A legutóbbi szurkolótábori "lefagyás" után a vezérszurkolók most fantasztikus hangulatba hajszolták a csarnokot.
Több ezer torokból zúgott a hajrá Pécs. Katartikus élmény volt, nagyon jól éreztük magunkat, kicsit szomorú, hogy nem mi nyertünk, de ha őszinte akarok (dehogy akarok) lenni, akkor nem mi voltunk a jobbak.
A Sopron nagyon jól játszott, egy-egyben sokkal jobb volt, nálunk elfáradtak a vezérek, de ettől függetlenül mindenki odatette magát, harcoltak, küzdöttek, és mi hálásak vagyunk, hogy évről évre folyamatosan részünk van ebben a csodában.
Nekünk külön csoda, hogy most már a gyerekeinknek tanítjuk a kosárlabda szeretetét, a szurkolás örömét. És nagyon bízom benne, hogy sikerül a közös meccsre járásokkal valamelyes a tudatalattikba vésni, hogy szurkulni, - bár néha elborul az ember agya -, de ugyanolyan sportszerűen kell, mint a pályán játszani, hogy nem lehet mindig nyerni, és hogy sírni nem csak a győztesnek szabad.
Gratulálunk a Sopronnak, tényleg jobbak voltak, de jövőre rohadtul fog fájni nekik, mikor visszavesszük azt a bajnoki címet. Félreértés ne essék, a Magyar Kupát is visszavesszük, "Mert az nem lehet soha...."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése