Pasta carbonara

Egyszer régen, nagyon régen, kerekerdő közepében...
írtam már a tésztakönyvről, a tésztagépről, meg a tészta készítésről itt.

Azóta nem nagyon locsogtam itt erről, mert minek, ha már egyszer elmondtam. Amit mondtam megmondtam :)
De ma nem bírom megállni, szó nélkül hagyni, hogy a tészta amit otthon készítesz és a tészta amit a boltban veszel, szóval e kettő között a különbség olyan, mint a talicska és és az X6-os BMW között.

Igaz a tésztagyártással életünk része lett az a paradoxon, hogy a boltban a hétvégi ebéden diskurálva először megállapítjuk, hogy együnk valami tésztát, mert az pikk-pakk megvan (és mostanában nincs nagy kedvem konyházni), és nem is drága, aztán szombaton délelőtt azon kapjuk magunkat, hogy gyúrjuk, tekerjük, formázzuk, a maradékot szárítjuk....
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy eközben én gyakran szentségelek és nyafogok, hogy fáj a hátam, és semmi kedvem, és hagyjon már mindenki békén, meg nem is vagyok konyhásnéni...., de aztán mikor letelik a 3-4 perc főzési idő és összekeverem a tésztát az aktuális feltéttel, és ott gőzölög, és illatozik ...

Gondolom mondanom sem kell, hogy ma tészta volt az ebéd :)

aztaPASTA

Egyszer régen, nagyon régen...., de tényleg legalább 5-6 éve már kaptam anyósomtól egy nagy tésztakönyvet. Azóta készülök, hogy házi tésztát gyártsak. Jó pár éve, hogy elkezdtem vágyni egy tészta nyújtó-vágó gépre, de amit kinéztem magamnak elég drága. Viszont vannak még csodák, egy hete a pécsi vásárban ott várt engem ötezer forintért minden tartozékával az én gépem :)
Csütörtökön kezdtük meg a hétvégének, és ezzel együtt a tésztakisérleteket. Már az első próba sikert hozott a széles metélt előállításával. Aztán pénteken a húrok közé csaptunk és nekiálltunk töltött tésztapárnácskákat gyártani. 3 tojás, 30 dkg liszt, 30 perc szabadidő, pillanatok alatti főzési idő, és a miénk. Íze és állaga mérföldekre van a bolti tésztától, amit én is nehezen hiszek el, hiszen a hozzávalók egyrészt erősen adottak, másrészt nem is túl cifrák. De ez a döde a mi dödénk...