Egyszer régen, nagyon régen, kerekerdő közepében...
írtam már a tésztakönyvről, a tésztagépről, meg a tészta készítésről itt.
Azóta nem nagyon locsogtam itt erről, mert minek, ha már egyszer elmondtam. Amit mondtam megmondtam :)
De ma nem bírom megállni, szó nélkül hagyni, hogy a tészta amit otthon készítesz és a tészta amit a boltban veszel, szóval e kettő között a különbség olyan, mint a talicska és és az X6-os BMW között.
Igaz a tésztagyártással életünk része lett az a paradoxon, hogy a boltban a hétvégi ebéden diskurálva először megállapítjuk, hogy együnk valami tésztát, mert az pikk-pakk megvan (és mostanában nincs nagy kedvem konyházni), és nem is drága, aztán szombaton délelőtt azon kapjuk magunkat, hogy gyúrjuk, tekerjük, formázzuk, a maradékot szárítjuk....
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy eközben én gyakran szentségelek és nyafogok, hogy fáj a hátam, és semmi kedvem, és hagyjon már mindenki békén, meg nem is vagyok konyhásnéni...., de aztán mikor letelik a 3-4 perc főzési idő és összekeverem a tésztát az aktuális feltéttel, és ott gőzölög, és illatozik ...
Gondolom mondanom sem kell, hogy ma tészta volt az ebéd :)
