Palika és a csili

Mégis jó lett...

... ez a nap. Pedig nem úgy indult. A múlt heti rémálom után már nem tudtam ma mire számítsak, de ha jót nem várok, nagyot nem csalódhatok alapon indult a napom.
Aztán jött is szépen a kaka sorjában, először egy titkárnői telefon, hogy táppénzre ment és nekem kell beülni a titkárságra. Na, ilyenkor persze már nyolckor elkezd zsezsegni a főnököm, pedig máskor kilenc előtt meg sem nyikkan. Szerencsére kilenc körül már találtam társakat is magam mellé, mert hogy nekem gőzöm sincs a titkársági teendőkről. Közben persze kiderült, hogy nincs net, ami egy csomó ügymenethez kéne, de még a nyomtatáshoz is. Ezt követően állhattam neki valami rizikóbecslő kérdőívet összeállítani - félszavas információkból - rák kutatáshoz. Épp hogy elértem a buszt. Itthon tele mosogató várt ami az utolsó csepp volt a pohárba, de komolyan.
Istenlába le is ültetett rögtön - miután elmosogattam :) -, hogy főz nekem kávét, meg mit kérek blablabla. A srácok meg csak özönlöttek kifelé a konyhába és öntötték egyszerre a sok zúdulatot.
Aztán szép csenben egyszer csak elszivárogtak. Ki a szobjába, ki a játszótérre... és csend lett.
Aztán telefonált Cs. akiről Istenlába rögtön vágta, hogy kicsoda :) és jól megbeszéltük az élet dolgait, meg hogy nemsokára találkozunk.
Aztán telefonált anyukám, akivel megbeszéltük, hogy egyikük sem nyert a lottón ...
Aztán telefonált Kati, akivel megbeszéltük, hogy nemsokára, és hogy hogyan és kivel és mikor ...
Aztán miután megbeszéltem Katival és ideültem, hogy megírjam Cs-nak, addigra Cs. is pont írt nekem :) És miután megírtam neki, utánam megírtam Cicusnak...

... és aki még nem vesztette el a fonalat, az megérdemli, hogy kötögessen :)

Pali és Chili (PaChili)

Palika de Lány

Chilike de Brünhilda

Régen írtam már a tollasnépségről, aminek leginkább az az oka, hogy a szabadidőmben Chili rajtam lóg, hátráltatva minden hasznos tevékenységben, amik legtöbbjéhez amúgy se lenne kedvem :)
Palkó a szokványos csendes szemlélődő formáját hozza, és talán szelídebb is lett mióta Chili nálunk van. Mondjuk előtte sem volt egy vérpapagáj, de látja hogy Chili mennyit dögönyözteti magát és ő sem akar kimaradni. Régebben a kintlétei alatt inkább a játszóján mutatványozott, és csak néha-néha reppent valamelyikünkre, akkor sem azért, hogy fogdossuk, csak úgy megűlt. Manapság sokkal aktívabban vesz részt az életünkben, és a tollasmajomsághoz híven nem kimaradni semmi buliból.
Nagyon érdekes a különbség kettejük között. Már alkatilag is, míg Palika de Lány gyakorlatilag Hamupipőkére, addig Chili Bubó doktor Ursulájára emlékeztet. Ha Palkó rászáll az emberre azt meg sem érezni, és aztán elücsörög nyugodtan. Mindez Chilivel és a suta landolásával már maga egy kihívás, nem beszélve arról amit rajtunk művel, mint egy úthenger. Palika elé ha kaját teszünk akkor óvatosan közelíti meg, először csak hozzáérinti a csőrét, majd hátrál, bátorságot gyűjt és újra szemlét tart. Mindezt Chili előadásában egy szárnyasdisznó sárban fetrengéséhez hasonlatos. Mert nehogy már Ő féljen valamitől. Ugyan. És nehogy már finoman közelítsen. Elrugaszkodik lesz ami lesz alapon és igyekszik a kiszemelt dolog közelében landolni, na most ha arra felé az én arcom tűnik a legjobb leszállóhelynek akkor ott. Ezt követően szó szerint röfögve ráveti magát a kiszemelt tárgyra vagy ételre (pl. beleül a tányérba) és vígan dagonyázik önnön sikereiben.
A tizedmiliméter pontosan manőverező, gyakorlatilag hang nélkül szárnyaló Palika mellett Chili olyan mintha egy teljes helikopter raj jönne éppen, de csak gyarkorló repülésre, mert a kivitelezés (legalábbis Palihoz hasonlítva) hagy maga után némi kívánnivalót. Édes "kis" Brünhildánk azt viszont már megtanulta, hogy a függöny bármikor biztos leszállóhelet nyújt neki, így ha elvéti a landolást kiszemelt áldozatán akkor nehézkes irányváltoztatások közepette megcélozza a függönyt. Bár a múlt héten már megfigyeltünk nála némi repülésbeni fejlődést, miszerint egy pillanatra gyakorlatilag a levegőben állva új célpontot keres és közelít meg.
Néha aprócska jelét adják az egymás iránti érdeklődésnek, múltkor pl. egész közel kerültek egymáshoz, míg az érdeklődő kisdömper annyira közel nem került, hogy gyakorlatilag lelökte Palit a kapaszkodóhelyéről, és így elrepült. Mikor Chili a padlón "röfög" a "most már pediglen magot fogsz enni" előadás idején Palika gyakran odasasszézik egy kis zsákmányért. Imádom azt a bátortalan totyogást ahogy ezt teszi, merthát kéne az a mag, mert nehogymáne, de ott van a röfögő szörny is.
Chili órákat képes randalírozni rajtam, kurkászni, a fülem morzsolgatni és a kezemmel harcolni, és néha bizony rá kell morogni, hogy ne durvuljon, Palkó csak leül a lábamra és szundít egyet.
Palkó ott pottyant ahol épp van, de az a kis kakipötty nem okoz nagy károkat és egyszerűen takarítható. Ha Chili lefos, na akkor aztán teljes generál kell. Néha még mindig nagyon vizeset kakál, de gondolom ez függ az aznap elfogyasztott gyümöl létartalmától is, ami nem azonos minden nap. Ha fél óránként a helyére tesszük majd eléguggolva mondjuk, hogy "kaka" akkor szépen leereszti a kis tollas valagát és rákakál az odakészített papírra. Tegnap viszont sűrűbben volt kedve kakálni, így elvesztettük a fonalat a mikor kakált műsorban, így nekem póló váltás, Istenlábának hajmosás jutott :) Istenlába nem volt túl vidám ettől.
A kalitkában Chili lakosztály mindig olyan mint egy cefreüzem. A rácsot az aznapi gyümölcsből felkent vakolat fedi, a tálkából a gyümölcs százfelé dobálva, a víz, mint egy mocsár. Palkó lakosztályában a víz általában tiszta, a maghéja egy helyre vannak szórva, a rács mint a patyolat ...
Chili tisztántartása napi húsz percemet veszi igénybe naponta, miközben ő rajtam randalírozik, és én próbálom elmagyarázni neki, hogy ő tulajdonképpen nem egy mocsári szörny, vagy vízidisznó és igazán viselkedhetne kicsi úrinő modjára. Ilyenkor motyog pár vigasztaló szót a fülembe, nem mintha rászorulnék mert - fura, de - élvezem az egészet.
Palkó a hangokban teljesedik ki, mindenféle csörgést csörömpölés utánoz, és teljesen meg van veszve a neki tetszó hangokért. Órákig ül tévén, és csörög ahogy meglát egy telefont, igazán mókás az életünk. És akkor is százegyedszerre is muszáj elmondanom, hogy Palkó=barnaarcú aratinga nem egy ordibálós hangos madár. Ahogy minden egyéb papagájnak úgy neki is van naponta 3*5 perc mikor rikácsol, de a többi időt jóval csendesebb produkciókkal tölti.
Minden áldott nap mikor Chilit dögönyözöm gondolok Csibészkére - aki az én legkedvesebb papesz barátom - és aki nélkül azt sem tudnám, hogy létezik feketesapkás papagáj.
Márpedig feketesapkás nélkül sokkal szegényebb lenne a világ.

Ha visszamehetnénk az időben...

... lennék a haverotok.

Ezt mondta nekem tegnap Viktor :)

GC - avagy lendüljünk mozgásba

Tavasszal, hogy lett a kert és állandóan ott voltunk nem járunk geocaching-elni. Nyáron meg amúgy sem nagyon szoktunk, hiszen nem feltétlen esik jól az emberne negyven fokban hegyetmászni.
Szombaton rávettem a srácokat, hogy vasárnap menjünk már el egy kicsit, és igyekeztem olyan helyet keresni ami talán érdekes, de fizikailag azért nem annyira megeröltető (mert én nem vagyok csúcsformában).
Így aztán megnéztünk három tavat a Mecsekben ahol a ládát nem találtuk, majd Istenlába és Soma kettesben felderített egy másik közelben lévő ládát a bányavidéken.
Ezt mi Bebével túl meredeknek ítéltük és inkább játszottunk.
Mind e "sportos" tevékenységet egy kocsimosással (szegény nubira már nagyon mocskos volt) vezettük le a T-s helyen, majd még mindig a sportnál maradva elmentük a Somának az októberi szülinapjára gurulós cipőt venni, nehogy addigra elfogyjon.

Így aztán most mindenki nagyon happy :)

Reggel villámmegbeszélést tartottunk Istenlábával, amiből kiderült, hogy mind a ketten totál ugyanazt álmodtuk (még csak hasonlóról sem beszélgettünk mostanában, így nem is értem hogyan), egy nagy házban laktunk, amit ismertünk (házat), de mégsem pont olyan volt, és pont egyszerre mondtuk egymásnak, hogy az én álmomban szerintem Gy háza volt :) Mindenesetre álmunkban nagyon jókat rendezgettünk abban a házban :)

Kéne neked egy bicikli

mondta Soma nekem a minap, mikor is jó előre kölcsönkértem tőle az övét.
- Dehogy kell, Isten őrizz (hiszen akkor biciklizni is kéne) gondoltam, főleg mivel már vagy nyolc éve egyáltalán nem is ültem biciklin, és annak előtte sem indultam a Giro d'Italia-n.
Gyerekkoromban nem is bicajoztam, és őszintén mondom hiányát sem éreztem mindaddig, míg Istenlábával össze nem hozott a sors. Ekkor éreztem először sportbéli hiányosságaimat, így tanultam meg biciklizni (és jó nagyokat esni), korcsolyázni, pingpongozni, ésmástnem.
Most viszont kitaláltam, hogy egy őszi hétvégén biciklizni fogok Istenlábával a Balatonon (hála a T-nek a lehetőségért), ezért is szóltam már jó előre Somának a bringáért.
Csabi régen nagy bringás volt, és a gyerek közül most Soma az aki folyamatosan bringázik, bicikli-kreszre, és versenyekre jár. Így szombaton délelőtt Istenlába és Soma elmentek valami kerékpáros családi napra, amit egy biztosító szponzorált. Regisztráltak annak rendje-módja szerint, majd letekerték (rendőri felvezetéssel - Sominak ez tetszett a legjobban) az adott távot, majd a nap zárórendezvényén tartott sorsoláson nyertek - nekem - egy biciklit :)

Beszél, csak beszél....

Ajánlanám mindezeket azon aggódó szülők és nagyszülők figyelmébe akik türelmetlenül várják, hogy imádottjuk megszólaljon.

NE SÜRGESSÜK

- mert soha többet nem fogja befogni
- mi soha többet nem tudunk este kilenc előtt se zenét, se egy tv műsort meghallgatni
- többet nem fogunk napközben mással beszélni
- ...

mert ez csak beszél, beszél, beszél

Mindegy hogy van e mondanivalója, vagy egyáltalán követ e egy beszélgetés, az meg abszolút nem szükséges, hogy kérdezzék. MERT CSAK MONDJA.

Ma Istenlábának feltettem egy kérdést, amire a Bebe azonnal válaszolt, hogy történelem!

Történelem? Hát abszolút annyira oda nem illő volt, hogy röhögnöm kellett.

Lehet, hogy azokat a dolgokat, amiket a Vitya - mint csendes gyerek - egész életében nem mondott ki, azt Benedeknek kell megtenni helyette?

Hát olyan jó lenne egy kis csend... hétfőn elmegyek dolgozni és ez egy felüdülés lesz :)

Nem is tudta Mehemed hány félék a tehenek

Tudatlan vagyok, no. Sokrétű - ámde felszínes - műveltségem nem terjed ki a küzdősportokra (viszont vágom a focit, kosárlabdát, kézilabdát, teniszt és F1-et). A sors fintora, hogy tehetséges ámde asthmás Vityám nem focizhat már :( Soma atlétikára jár (az apja is atlétizált) drága Bebe pedig teljesen bele van zúgva a fehér ruhába (amit jó szülőhöz méltón meglepiként prezentáltam szülinapi plusszként). No, most már van gyerek, van ruha... Így el is jutottunk a karate felkiáltásig, ami, mint kiderült nálunk minden küzdősport gyűjtőneve :) Épp hogy a cselgáncs nem karate. Aztán meg itt ez a sok zavar, shotokan, taekwondo, aikido ... a rossebb se bírja követni.
Viszont találtam a közelben (Nevelési Központ) gyerekenek tartott aikidot, és egy karate néven futó edzést is. Ha Bebe csütörtökön jól lesz elmegyünk és megnézzük mind a kettőt. Van egy pajtikája aki aikidora jár oda, és van egy kolléganőm akinek a férje aikidozott, na meg ott van békipeti is, így már biztos lesz valaki aki érti is ezt az egészet :)
Annyit sikerült kiderítenem, hogy az aikido edzést tizenvalahány, míg a karatét harmincvalahány gyerek látogatja, és mindkettő megfizethető áron van.
Ezek után elég furának tartom az általános iskolában kétszer ennyiért tartott, és már első szemrevételezéskor is szembetűnően üzleti alapokon nyugvó, felnőttekkel telitűzdelt shotokan edzést.
Istenlába először nagyon tiltakozott, hogy Bebe olyan kicsi, és nem szeretné, hogy folyamatosan "lenyomják", én viszont úgy gondolom, hogy Bebe olyan kicsi, és szeretném ha meg tudná védeni magát, főleg mivel a kicsi testéhez jó nagy a pofája (már bocsánat). Amennyire ki tudtam bogarászni ezt a sokféle fehérruhás műsorszámot az aikido edzésen védekezési formákat tanulnak...
Na majd meglátjuk, mindenesetre ez a drága köhögős kispasi két napja itt rohangál nekem totál harci díszben (és percenként szemrevételezi magát a tükörben), és külön könyörgések árán sikerült csak elérnem, hogy legalább az orvoshoz menjünk már rendes ruhába :)
Ja, Bebe szerint jó lenne ha én is járnék vele edzésre, mert akkor nem kéne őt várnom, és akkor ketten lennénk nagy harcosok. Nagyra értékelem ugyan az ajánlatot, de asszem ezzel mégsem élnék :)

Csak vírus nem kémrobot

Na, belecsaptunk a lecsóba. Ma reggelre két beteg gyereket sikerült felderíteni a lakásba, hangkövetéssel. Bebe köhög, folyamatosan reggeltől estig, Vitya csak fújja-fújja az orrát. Így aztán Soma egyedül vonult iskolába, "én vagyok itt az egyetlen normális gyerek" felkiáltással. Én pedig táppénzre vonultam, annak a biztos tudatában, hogy nem áll meg nélkülem nem hogy a világ, de az intézet sem. Délután negyed négyre kaptunk időt a doktornénihez (akiről ma kiderült, hogy a fia abban az intézetben orvos ahol dolgozom), jó sokan voltak. Bebének valami vírusa van, ha nem csökkennek a tünetei akkor viszont antibiotikum lesz belőle, de még várunk. Vitya csak szottyos, neki nem olyan piros a torka sem annyira, viszont csak fújja-fújja a nagy vörös orrát.
Én szerencsére jól vagyok, háziasszony üzemmódban vettem ma az akadályokat. Délután pedig kigurultunk a kertbe Istenlábával, de jól rá cseszerintettünk, mert a földes út egy része nagyon sáros volt, de annyira, hogy épp hogy ráhajtottunk már éreztük is, hogy csúszunk, nem volt megállás... Aztán amikor végre megálltunk akkor erősen elgondolkodtunk a hogyan továbbon, mert lefelé már nem vezet út, felfelé meg nem tudtunk menni, tökig voltunk a sárban. Istenlába szentségelt, én meg kacagtam, hiába mondta, hogy ne röhögjek, mert innen nem megyünk ki, de hát én mindig bízom benne és még sosem csalódtam. Láthatjátok, most is hazajöttünk :) No, nem ment könnyen, mivel kő a környéken nincs, viszot találtunk levágott dióágakat, így azt raktuk a kerekek alá, de még így is necces volt, igyekeztem tolni (felfelé a sárban), de az autónk sem kicsike, én meg nem vagyok egy feketelaci. Mikor végre kijutottunk a sárból, és leparkoltunk biztonságos helyen rögvest szembesültünk a kárral amit csináltunk. Az utat ugyanis nincs két hete, hogy a szomszéd kiegyengette (ebbe a friss földrétegbe akadtunk el és túrtuk szét). Szóval lebaktattunk a kertbe, én sírtam a röhögéstől, aztán elmentem a vödrömmel a barackfához (amit állítólag le kell szedni, ezt üzenték az okosok) majd néztem erősen a sok kis zöld barackot. Oszt gondoltam, hogy ha így hát így, lehet, hogy ilyen fajta. És mivel mi ugye bio gazdaság vagyunk hát leakasztottam a fáról meg is kóstoltam azt az iszonyatos szőrös, fogvásós, savanyú borzalmat, amiért egy órát autót tologattam. Na ekkor már Istenlába is csatlakozott a hülyék kórusához és kánonban vonyítottunk. Mikor sikerült rendezni a sorainkat akkor vállunkra dobtunk gereblyét és lapátot és elmentünk rendbe rakni az utat. Hát baromi fárasztó volt, de még közben és néha rámtört a hihihihihihihi amit általában abbahagyni sem tudok, csak mikor már nem kapok levegőt, és fáj a hasam....
Jajj, annyira jó volt, nem is tudom mikor nevettem ennyit, pedig sűrűn röhögök ez tény :)

Chili

Nagyon bio

Répatorta

Bebe

Már nyolc éves, pedig még csak most született...

Semmi baj van...

ahogy Istenlába mondaná.
Volt egy kis technikai malőr, ami kivitt az észből. Nevezetesen, hogy hétfőn egy másfél órás szösszenetet rámodott a főnököm a diktafonomra, amibe - mikor kedden reggel bekapcsoltam, hogy nekiálljak papírra vetni - beleállt a görcs és errort írt ki. Majd miután nagy nehezen hajlandó volt bekapcsolódni jelezte, hogy a rajta lévő filok szám 00. Nos saját szemekkel láttam előző délután, hogy egész pontosan 43 file volt rajta.
Képzelhetitetk hogy be voltam tojva, mert az én amúgy sem kedves, és nem halk szavú főnököm, nem nagyon bírja az ilyen stresszhelyzetet. Hát volt is cirkalmas mondanivalója, és pár javaslata, hogy mit tegyek a diktafonommal, de összeségében normálisan kezelte a helyzetet. Igaz, hogy azóta szörnyű nőszemély, borzasztó asszony, iszonytató bestia nevekre vagyok kénytelen hallgatni (de többek szerint nála ez a szeretet jele).
Viszont így újra kellett kezdeni minden rémes munkát ami azt eredményezte, hogy kedden nyolcig bírtam a kézírását bogarászni, aminek az egyeztetése tegnap is elhúzódott. Így aztán állandó késésben és rohanásban vagyok, ami már így is marad holnap estig szerintem. Mert ma még nem tudni, mit hoz a nap itt, viszont otthon sürgősséggel neki kell állnom összedobni egy répatortát, mert az én kicsi Bebikém holnap nyolc éves lesz...

Szóval semmi baj, bocs, hogy rátok ijesztettem :)

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ

Ha a hülyeség kivirágozna, az emberiség már régen botanikus kert lenne. És én ott virítanék színpompásan a közepén.

Böbe-féle puncsos

Ami késik nem múlik :)

Hozzávalók a tésztához:
50 dkg liszt
1 cs. sütőpor
25 dkg vaj
20 dkg cukor
2 tojás sárgája
4,5 dl tej

A krémhez:
10 dkg vaj
10 dkg cukor
3 ek. rum
3 ek. kakaó
3 ek. baracklekvár (nekem múltkor csak meggy volt, de úgy is tökéletes)

A tetejére:
4 tojásfehérje
20 dkg cukor
10 dkg étcsokoládé

1.) A tésztához a lisztet és a sütőport a vajjal elmorzsoljuk, majd a cukorral, a tojások sárgájával és 1,5 dl tejjel összegyúrjuk. Lisztezett deszkán 3 darab, kb. 30x30 cm-es lapokká nyújtjuk, és sütőpapírral bélelt tepsiben, előmelegített sütőben egyenként 12 percig sütjük.

2.) Ha kihűltek, az egyiket összetörjük, a maradék tejjel leforrázzuk. A krémhez a vajat a cukorral habosra keverjük, a rummal, a baracklekvárral és a kakaóporral ízesítjük, majd az előzőekhez adjuk.

3.) A krémet a két tésztalap közé kenjük. A tetejée a habbá vert tojásfehérjét vízgőzre állítjuk, és a cukorral 4-5 percig tovább verjük, a tésztára kenjük, majd a megolvasztott csokoládét rácsorgatjuk. Villával megcifrázzuk, és hűtőben dermedni hagyjuk.

(eredeti recept: Újhold Kiadó - Édes költemények)

Csendespihenő

Imádom a Chilit :)

Minden áldott napomba boldogságot csempész, már csak azzal is, hogy van. Imádom nézni, ahogy akrobatikázik a kalitban, persze néha elvéti és csak a puffanást hallom. Úgy tűnik ez a háttal a kalit oldalának préselődés már örökre sajátja lesz.
Mindenkivel jó barátságban van, de abban a pillanatban ahogy belépek a szobába már repül is. Néha elfelejti bekapcsolni a gps-t és kissé mellé navigál, de ilyenkor alkalmazza a saját tapasztalatából szerzett tudását, miszerint a függöny nagy és könnyen megközelíthető. Mindenképp el kell ismerni, hogy sokat ügyesedett már, de Palkó kecses-pontos repülése mellett, olyan mintha egy nagy krumplit hajítanánk át a szobán. Olykor mintha gyakorolna, repked Istenlába és köztem, és azon az 1-2 méteren problémamentesen landol is. Na jó, néha lábbal előre az arcomon, de az már ugye az én problémám. Folyamatosan lóg rajtunk, úgy tűnik ez számára a legnagyobb élvezet. Bár gyakran leülünk a földre a játékok közé, de egy-két percnyi játék után visszatér a fülünk csipkedéséhez, kezünk alá bújáshoz... Remélem ez a szárnyvergetős kuncsorgós sivítás lassan abbamarad, mert erre rögvest rázendít ha velem van, még akkor is ha tele a pocakja. Pár perc után szerencsére abbahagyja ezt a műsort, de még így is elég halláskárosító.
Egy megoldásra váró problémánk viszont van. Chili egyáltalán nem fél a golyósfüggyönytől, annyira nem, hogy vígan átsétál alatta. Ez viszont így biztonsági hiányosságokat eredményez, aminek a megoldásán még agyalunk, illetve igyekszünk tudatosítani Chiliben, hogy a golyós függöny tilos. Bár egyelőre a nem szabaddal is akadnak még értelmezési problémák :) Bár ahogy figyelem kezdi kapisgálni, hogy mit is jelent, de azért próbálkozik...
Talán lassan a kajálási nehézségeken is túljutunk. A fellógatott fürtösköles mindig szépen fogy, és szombat délután egyszer csak azt láttam, hogy az én kis "Brünhildám" ücsörög a magos tál szélén és ropogtat. Nem mentem a közelébe, hogy megnézzem mit fogyaszt, mert akkor azonnal rámstartolt volna, hogy vegyem ki, de jó húsz percet foglalatoskodott ott. Tegnap vettünk neki egy mézes-magos bigyót is, és abból is eszeget szépen. A reggeli barnarizs is elfogyott, és ezáltal a kaka se egy kupac víz már (ami bevallom nagyon idegesített).
Chili hazaköltözésével bekerült az erkélyről a már fél éve Palkót hidegen hagyó, és ezért kint örződő játszó. Egyelőre Chilit nem nagyon érdekli a dolog, viszont annak az alsó rúdjáról megy mindig a kaka. Ha nem merülünk bele nagyon a játszásba és időnként odavisszük, akkor nagyon szépen megy "kaka" vezényszóra a dolog. Eddig kétszer ment padlóra, egyszer az én, és egyszer Istenlába hátára :)
Palkóval szépen elvannak egymás mellett. Ahogy elnézem őket lehet, hogy sosem lesznek barátok, de a békés egymás mellett élésre jó esélyünk van.

Annyi minden olyan jó

Húúú, esküszöm, hogy soha többet nem iszom....

Talán egy kis V-vitamin jót tesz

Elgondolkodtató, de mintha jobb lenne

Te, figyelj haver jobb, ha soha nem nyulsz a pohárhoz...

Elkapott a pozitív feeling, vagy mit tudom én, de olyan kerek volt ma minden. Pedig az első tanítási nap nem épp nyugodtságot szokott hozni ennyi gyerek mellett, és bizony a mai napra az iskoláktól több feladatot kaptam én, mint a gyerekek.
Reggel szépen sütött a nap és megérkezett Békipetiborijától a szép olvasókönyv, ezúton is hála érte. Az én munkahelyem nem olyan, hogy feszülten vágtázni kéne reggelente, így aztán teljes nyugalomban buszozgattam végiv a városon, ácsorogtam húsz percet a félig lezárt felüljárón, de kit zavar mindez, ha van az ember tarsolyában egy jó könyv? Főnököm háromkor érkezett meg, de már délelőtt üzente, hogy el ne menjek, mert kellek neki.
Majd 3,20-kor már dolgom végezve hazabuszoztam. Istenlába a héten délutános kivéve holnap. Ez szintén kapóra jön, mert így holnap el tudunk menni bevásárolni, ami nem hátrány, mert már semmi sincs itthon. A bevásárlólistát lassan wc papír tekercsre írhatom :(

A napom fénypontja természetesen Chili volt. Attól a vircsafttól mondjuk amit hazajövetelemkor rendezett nem voltam épp boldog, de akkor Vitya közölte, hogy ezt mindig csak akkor csinálja, ha engem meglát-meghall. Na így már rögtön megnyugodtam, és meg is értettem a dolgot, hiszen engem is szétrepeszt a boldogság ha őt meglátom :)
Délelőtt Istenlába rendes magot szórt az almájára, nem kanárit így alig evett belőle (francos egy étkezési stílusa van), gondoltam biztos éhes, és csináltam egy kis reszelt almás-banános-kekszes papit meghintve kanári maggal, ebből a banán (kb 1ujjnyi karika) új íz volt, s nem tudom, hogy ezért-e, de egyáltalán nem kérte. Itt azért egy cseppet emgkeményítettem a szívem, mert nehogymár éhen haljon nekem úgy, hogy papival kínálgatom és tele van (magos) almával a tálja... Leültem vele a földre, elővettem a házikóját a játékaival és nekiálltunk hancúrozni. Ma volt az első olyan pillanat amikor teljes erővel éreztem a köztünk lévő véd és dac szövetséget. Már nem csak azzal töltötte az idejét, hogy a vállamon ülve nagy hangon koldul.
A bal oldalamon felszaladt a jobbon le. Befúrta magát az állam alá és simogattatta a fejét, rohangált össze-vissza. Kétpercenként hanyattvágta magát, ami nagyon-nagyon vicces, közben hol egyik lábával a másikat, hol a kezemet fogja és motyorászik. Játék közben isteni sugallatra eszembejutott, hogy kéne adni neki egy paprikacsumát (mert azért a szívemre nem venném, ha éhes lenne az a kis válogatós begye). Hát azt a vircsaftot... Először a kezemből adtam neki paprikamagokat, aztán mikor megbátorodott a dologtól oda adtam neki az egész csumát. Hát jó nagy rumli kerekedett, de nagyon jókat mulattunk. Még Palkó is betársult, ami egy kicsit félelmetes nekem ha egyedül vagyok, mert nem nagyon kedvel engem, más meg nem volt itthon, de neki elég ha megmutatom a pirosfényes szerkezetet és akkor odébb áll. A végén erre nem is volt szükség, mert ne kaptak össze. Igyekeztem a lábammal demarkációs vonalat képezni :) Chili állandóan jön simogatásért. Egyelőre csak én érdeklem, a játékok alig-alig, bár van, hogy ráveti magát valamire mint az őrült. Aztán mikor elfáradt akkor odafeküdt a kezemhez, és mikor simogatni kezdtem a buksiját hanyattvágta magát a kezemben :)
Mindezek mellett fülem, orrom, szám, hajam tisztaságáról is gondolkodik, tiszta luxus az életem :)