ahogy Istenlába mondaná.
Volt egy kis technikai malőr, ami kivitt az észből. Nevezetesen, hogy hétfőn egy másfél órás szösszenetet rámodott a főnököm a diktafonomra, amibe - mikor kedden reggel bekapcsoltam, hogy nekiálljak papírra vetni - beleállt a görcs és errort írt ki. Majd miután nagy nehezen hajlandó volt bekapcsolódni jelezte, hogy a rajta lévő filok szám 00. Nos saját szemekkel láttam előző délután, hogy egész pontosan 43 file volt rajta.
Képzelhetitetk hogy be voltam tojva, mert az én amúgy sem kedves, és nem halk szavú főnököm, nem nagyon bírja az ilyen stresszhelyzetet. Hát volt is cirkalmas mondanivalója, és pár javaslata, hogy mit tegyek a diktafonommal, de összeségében normálisan kezelte a helyzetet. Igaz, hogy azóta szörnyű nőszemély, borzasztó asszony, iszonytató bestia nevekre vagyok kénytelen hallgatni (de többek szerint nála ez a szeretet jele).
Viszont így újra kellett kezdeni minden rémes munkát ami azt eredményezte, hogy kedden nyolcig bírtam a kézírását bogarászni, aminek az egyeztetése tegnap is elhúzódott. Így aztán állandó késésben és rohanásban vagyok, ami már így is marad holnap estig szerintem. Mert ma még nem tudni, mit hoz a nap itt, viszont otthon sürgősséggel neki kell állnom összedobni egy répatortát, mert az én kicsi Bebikém holnap nyolc éves lesz...
Szóval semmi baj, bocs, hogy rátok ijesztettem :)
2 megjegyzés:
Istenke éltese sokáig, kacagásban, szeretetben:)))
Tudja már mi is történt azon a bizonyos napon? Rá kétévre pont, meg a svéd külügyminisztert ölte meg egy bolond.
Receptet köszi, már csak rum kellene;)
Rum küld fénypost! Ablakot nyiss!
Persze tudja Bebe, akkora a média a történet mögött, hogy nem lehet nem tudni. De azért ez nekünk akkor is egy boldog nap.
Megjegyzés küldése