Hajnali öröm

Vasárnap nálunk hajnalban kelés van. Minden vasárnap, ha az eső nem esik (a hó nem igazán akadály) Istenlábával és Bebével a pécsi vásárba indulunk. Nem mindig vagyok boldog ettől, mert néha úgy aludnék... Szerencsére most már elég fél hétkor felkelni, mert sötétek a hajnalok és később indul a nap. 

Szóval a ma hajnali kelés a mérlegre kergetett ami kivételesen örömforrásként funkcionált. Megvan! Sokat vártam rá, (ha még csak vártam volna) sokat küzdöttem érte és ugyan ez nem az út vége, csak egy állomás de mégiscsak egy hatalmas jó nagy állomás.

-15

Ebből a jeles alkalomból kifolyólag meg is ajándékoztam magam egy túrakabáttal :) Juhééééé!

Remélem most már hamar utolérem a grafikont is.

Szívmelengetően vicces

történetek esnek meg velem mostanában.
Vasárnap a vásárban pl. Somi általános iskolai osztálytársának az anyukája elsőre nem ismert meg. És azon morfondírozott magában, hogy Istenlábának új csaja van, és mennyire érdekes, hogy pont az a típus mint a régi.
Ma az intézeti folyosó egyik végéről integettem egy munkatársamnak a másikba, a munkatársam ott állt a szobája előtt, míg közelebb értem, mert gőze sem volt, hogy ki integet.
Az már többször előfordult, hogy a hátsó "fartájam" felől nézvést nem ismernek meg. Ma a buszmegállóban álló egyik ismerősöm miközben felé tartottam azt állapította meg, hogy olyan vagyok mint egy kislány :)

Hát ennek a fele sem igaz. Illetve minden szó amit leírtam igaz, de azért szerintem ennyire nem hatalmas a változás, bár tegnap láttam magamról egy fél évvel ezelőtti képet és jujjj.  Szóval ezek a kedves kis mondatok mind tele vannak költői túlzással, de annyira jól esnek, hogy minderre én most fittyet hányok.

Nem mellékesen lefogytam egy újabb kilót, így most -14-nél tartok, már csak egy a bűvös 15-ig :) és utána már csak egy laza tizes. Ráérek, van időm, előttem az élet, de azért februárig tervezem :)

Szegény Istenlába

Nem elég, hogy egész hétvégén dolgozott, és hogy egy péntek esti buliban én pálinkáztam helyette, mert ő vezetett (jelzem ezért inkább én vagyok szegény, mintha a pálinka és én már nem lennénk olyan nagy barátok). Szóval szegény ember ennyi megpróbáltatás után hétfőn, kedden szabadnapos, én meg mivel jó feleség vagyok és nem szeretném, hogy jól egyedül érezze magát jól elmentem szabadságra (tök mindegy, hogy itt vagyok vagy ott, a hasznom pont ugyanannyi) és most boldogítom.

Szerencsére ma minden unszolás nélkül elvitt délelőtt bringázni egyet a tó körül, remélem egy holnapi kirándulásra is megagitálható. Mindenesetre most sütök neki sütit, hátha sikerül lekenyereznisütizni :)

Az utóbbi hónapban bebizonyosodott sajnos, hogy mozgás nélkül nem lehet fogyni :( Én meg annyiira belepunnyadtam önnön sajnálatomba, amennyire szoktam, így nem igen gyötörtem még a testem is. 

Ideje lesz újra megrugdosni magam aztán nyafogás nélkül csinálni a dolgom. 

Szerintem az elkövetkező két napból egyen még sikerül rávennem a Lábat, hogy gyötörjön :)

Ez a mai csak egy kellemes erdei bringázás volt. Persze az elején kapaszkodtam, mint az állat, majd leszakadt a csuklóm..., de most már szerencsére pikkpakk túl vagyok a parázós részen. Azért az erdei bringázás elég nagy koncentrációt kíván tőlem, mert hol keskeny az út, hol meg jó sok a gyökér (pont, mint az életben), viszont az erdőben bringázni mégiscsak csudajó :)

Na, ez itt a bibi, két kilóval le vagyok maradva :(

hat hét és hét

Hat hét telt el, és még mindig élvezem. A végén még tényleg így maradok :) A kalóriabázis segítségével egyszerűen nyomon követhetem, hogy adott pillanatban hogy állok a kalóriabevitellel, nem kell számolgatnom. Sajnos a szükséges tízórai és uzsonnázgatás még mindig nem pálya nekem, de ha nagyon kevés kalóriát eszek a reggeli, ebéd étkezésekkor akkor egy kis gyümölcsöt, korpovitot, joghurtot beiktatok, hogy boldog legyen a dietetikusom :)

A mozgás... lassan eljön az ideje, hogy a szobabiciklit leváltsam rendes bringára, mert bármennyire utálok is a gemenci erdő területén kívül biciklizni annál sokkal jobban utálom ezt az unalmas és rohadtul tekerős szobabringát. Pont úgy érzem magam, mint a hörcsög abban a forgó szarban. Tegnap 45 percet gyalogoltam inkább. Szegény Istenlába jól rácseszett, mert ő kérdezte nem megyünk-e sétálni kicsit, mert ő megnézne egy fagyizót a Rózsadombon én meg elkísérhetem, mert nekem úgyis kell a mozgás. Megállapodtam vele, hogy OK, de nem lötyögünk, hanem megyünk, és én találtam is egy olyan ritmust magamnak ami tényleg tempós volt, de nem lihegős-meghalós, erre a láb közölte, hogy ő többet nem jön így velem gyalog, inkább jön mellettem biciklivel, mert neki rohadt kényelmetlen ez  a rohanás. Szerintem nagyrészt vetített, hogy királylány lehessek, bár megkértem rá többször is, hogy ne tegye, mert szükségem van egy racionális, őszinte véleményre, nem csak a sok de jól nézel ki ágikára.... A kolléganőim nagyon cukik ugyanis, nekik én mindig szép vagyok és csinos, és jajj mennyire látszik már a derekadon, az arcodon... miközben én nem látok semmit, és Istenlába se igazán. Mindettől függetlenül ma mérlegre álltam, és hurrá megszabadultam még egy kilótól. Összesen eddig -7 kg, -2% testzsír (ezt egy kütyüvel méri a dietetikus) és a másodfokú elhízás kategóriából máris az elsőbe kerültem. 37,2-ről 34,8-ra csökkent a BMI-m. Mikor 75 kg leszek (mikor leszek?) akkor fogok átkerülni a túlsúlyos kategóriába. Szerintem ott már jó lesz nekem :) Jó lenne ha februárig véghezvinném ezt.

Most már van annyi erőm és kitartásom, hogy újra járhassuk a hegyeket hétvégente, már ha Istenlába nem dolgozik épp mindkét nap, mint most. Sokkal jobbnak gondolom a mozgást ilyen formában, meg bringázás formájában, mint az itthoni igen fárasztó ám kínos bohóckodást. Ettől független persze mindjárt nekiállok a tv előtt ugri-bugrinak. Képtelen vagyok ugyanis a pulzusomat az előírt tartományba (127-142 közé) emelni. Egyszerűen ha felszáll a bicikli akkor sem lesz 115-nél magasabb a pulzusom, a gyaloglás is 110 köré vitte csak, most ki kell próbálnom mennyire dobja meg a kardió tréning (zóna light). Alapból nagyon magas a pulzusom 100 felett volt régen - mikor még nem szedtem gyógyszert - akkor mikor nem csináltam semmit. Most 70-80 között mozog ha ücsörgök, és beledöglök mire 100 fölé tornázom. 

Hát itt tartok, már azt sem tartom kizártnak, hogy egyszer majd fussak :)

4 hét és vészfék

Beintett nekem a testem. Persze tudtam, hogy ez be fog következni, de ettől még nem esik jól. Hétfő reggelre meglett a -5 kilóm azóta viszont egy grammtól sem sikerült megszabadulni. Mikor ez ma reggel nyilvánvalóvá vált nem én voltam a legboldogabb ember a világon, viszont elég gyorsan sikerült a dolgot helyrerakni a fejembe. Egy nap sem eszem többet 1200 kcl-nél, és minden nap lemozgok ebből minimum 159-et ami 15 perc szobabringa közepes tempóban, vagy 224-et ami 20 perc kardió. Tegnap délután kardióztam este pedig bringáztam. Ma csak öt körül értem rá, így a 20 perc kardióra még bringáztam 10 percet, hát eléggé kivoltam :) Szóval a fentieket figyelembe véve nyilvánvaló hogy fogyni fogok... majd... valamikor a közeljövőben :) Az erőnlétem már most javult, a múlt héten még a tornát sem tudtam végigcsinálni, nemhogy bringázzak utána. Ja és mindezt önszorgalomból, mert a szakemberem csak a hétköznapokon kötelez mozgásra. Ja és bár a fogyásom még nem szám számottevő mégis van egy gatyám ami végre újra rámjön :)

Na de, mindennél sokkal fontosabb az oldal amit találtam és ami óriási segítségemre van abban, hogy megfelelően kajáljak és azonnal kontrollálni tudom a bevitt és ledolgozott kcl-ákat.
Mindenkinek aki hasonló cipőben jár és nem szeretne kalórákat számolgatni ajánlom a www.kaloriabazis.hu oldalt, a megfelelő táplálkozáson és a mozgáson kívül mindent megcsinál helyettünk. A használathoz regisztrálni kell, aztán már csak annyi a dolgod, hogy beírd mennyit ettél és mennyit mozogtál. Szerintem szuper.

Már nem vagyok éhes!
A megváltozott étkezés egyáltalán nem zavar, inkább csak az, hogy mivel a szénhidrátot igyekszem kerülni (persze azért eszem, mert kell az) így nehezen tudom elérni az 1200 kalóriát, sokszor csak 700-800-ig jutok a nap végére, ami viszont azt eredményezheti, hogy a szervezetem nekiáll tartalékolni (merthogy jön a nagy éhínség). Salátából, húsból (nem is nagyon szeretem, bár most egyre többet eszek belőle) nem könnyű annyit enni. Persze egy-két pogácsa orvosolná a dolgot rögtön, de azt nem engedem meg magamnak :)
Legújabb legjobb barátom a görögdinnye, már nagyon várom, hogy legyen magyar, de addig is (kerül amibe kerül) eszem a spanyolt. A magyar sem lesz olcsóbb, de ez most nem érdekel, nem mekizek, nem iszom :(, nem fesztiváloztam (mert nem iszom), hát a dinnye luxusa marad :)

Hát ennyi a hét. A jövő héten szabin leszek, de azért holnap délután bemegyek, mert lesz egy kis kismama búcsúztató. Soma és Bebe kedden megy a táborba, holnap még megpróbálunk valami levehető sínt venni Soma ujjára, hogy tudjon azért fürdeni, a neten találtam, szóval elvileg van. Vitya Fishingelt két napot (irigyeltem), jó buli volt azt mondta, bár tegnap kibicsaklott a lába és be van dagadva, úgyhogy holnap reggel Istenlába viszi orvoshoz. Voltak ma a trauma ügyeleten, de 30-an voltak előttük. Még el sem kezdődött a szünet, de minden héten összetöri magát valamelyik büdös kölyök :(

aranyos fodorka, egy óra lassú séta annyi kalóriát éget el, mint húsz perc kardiózás :)
Jövő héten Pesten én is ezt a mozgásformát választom, bejárom az állatkertet és mire végzek ledolgoztam a napi bevitelt :)

3 hét

-4,5 kiló. Sajnos nem lett belőle 5 pedig bíztam benne, de igazából nincs jelentősége, tehát bánkódni nem bánkódom miatta.

Egyéb hozadékok. Mióta napi 2-3 liter vizet iszom nem dagad a lábam, és alacsonyabb a vérnyomásom. Nem tudom, hogy ugyanennek, vagy a táplálkozásomnak köszönhetően sokkal több az energiám és nyilván ebből kifolyólag jobb a kedvem is :) Folyamatosan munkál bennem az érzés, hogy büszke vagyok magamra, és ettől jól érzem magam.
Már nem hiányzik a cukor, és napi 2 zöldteára cseréltem a napközbeni 3-4 kávét, és már csak egyet iszom itthon mikor a munkából hazaérek.
Már nem botránkozom meg azon, hogy hogyan lehet így élni, ennyi, és ilyen kajákkal, mert lehet, simán. Nem vagyok eltiltva semmitől, rajtam áll. Tegnap pl. ebédre egy nyolcad szelet (32cm-es) tonhalas pizzát ettem, mert ebéd gyanánt pizzarendelés volt a fiúk kérésére. A pizza jó volt, de a saláta mellé bőven elég volt az a kicsi.

Ma életemben másodszor (egyszer már tornáztam Norbira) önszántanból tornáztam. Mivel Istenlába dolgozik ma, hát felkeltem reggel hétkor mikor elment (és még a gyerekek alszanak) és nekiálltam a Zona light kardiójának. Még jó, hogy nem láttam magam kívülről, mert sokszor köszönő viszonyban sem voltam a dögös csajjal a tévében, de végigcsináltam a magam faramuci módján. Elfáradtam, megizzadtam és most öndicsőülten ünneplem magam a tejhabos kávémmal :)
Nekem ugyanis ez a legnagyobb mumusom a mozgás. Mivel sosem csináltam, így elég hülyén is érzem magam közben, topa is vagyok, a ritmusérzékem valaki más kapta, dehát nem is fitnesz versenyt akarok nyerni :) Ráadásul úgy nyikorog mind a térdem, mind a csipőm, szerintem még a fülem is, hogy más emberek közt neki sem futnék ennek. Egyelőre azon agyalok, hogyan oldhatnám meg, hogy legyen napi 20 percem erre az ugribugrira, úgy hogy a fiúk ne legyenek itt, mert akkor bepisilős röhögés lenne az egészből. Persze a rekeszizmok mozgatása is fontos, de inkább egyedül bénázgatnék :)
Cél: három hét alatt végigcsinálni a húsz percet a dögös csajjal normálisan, hogy aztán egy újabb cél jöhessen.

Hős vagyok na!