terápia

A szar ma nem

ért nyakig, csak bokáig gázoltam benne, és bár voltak a napnak bosszantó részei, de ez ma már alap.
Sokkal rémesebb, hogy az egyik pajtásomról ma kiderült, hogy alulműködik a pajzsa, és mondjuk a tünetei is tök stimmeltek hozzá, de valahogy mégsem vágtam én sem a nyilvánvalót.
Sajnálom szegényt. De neki is csak azt tudtam mondani amivel magam vigasztalom a szükség napjain, hogy még mindig jobb ez mint a csiga...
Elszomorodtam.

Én jól vagyok, azt hiszem minden rendben ment, már nem alszom el, és intenzívebben teszem a tennivalót. Mondjuk ennek nagyon így is kell lennie, mert én most nagyon működőre vagyok programozva :)

Összegzés

Sajnos lejárt a magamra szánt egy hét. Nem állíthatom, hogy élveztem minden percét, de mindenképp jobb volt mint mások hülyesége miatt még rosszabbul lenni. Lassan a vérvételsorozatok nyoma is felszívódik a karomon, és idővel remélem a feledés homályába vész majd az egész. Érdekes módon a pajzsmirigyem teljes kimúlása lelkileg is megviselt. Persze lehet, hogy ez is csak a hormonok játéka. 

Sajnos nem nagyon tudom visszaidézni az elmúlt hetek eseményeit, így nyilván csomószor kerülök majd bajba a munkahelyen és jópár általam véghezvitt baromságra derül majd fény.

Az itthonlét a lehető legjobban sikerült. Az emelt gyógyszeradaggal pár nap alatt érezhető volt a javulás, 3-4 napja teljesen rendben érzem magam pajzsmirigyfronton, de a tisztesség kedvéért meg kell itt említenem, hogy most kicsit több gyógyszert szedek a kelleténél, annyit mint egy egy enyhén túlműködőnek termel a pajzsmirigye. Ez persze nem folytatható a végtelenségig, mert a szívemnek sajnos nem tesz jót, de pillanatnyilag szükségem van erre az "élek" érzésre. Most van lendületem, sokkal jobb a kedvem, és visszatért a sajtkukac a seggembe :) Az utóbbi hónapokban már nem nagyon csináltam semmit, nem érdekelt semmi, nem mentem sehová, csak ültem itt a langyos nemtörődömségben és a kötőtűimmel hadonásztam. Persze a kötőtűkkel hadonászni fogok tovább, de úgy érzem most már képes leszek újra nyitottabb lenni a világra. 

Az elmúlt két napot Istenlábával kettesben töltöttem akinek a hétvégi dolgozás fejében hétfőn szabadnapja volt, tegnapra pedig kivett egy nap szabit. Nem mondom, hogy a kirándulást ugyanannyira élveztem mint a termál fürdőt :) de mind a kettő jó volt és szórakoztató.

mosolygós gülüszemfa

Lassan elmúlik a 21-e óta szarakodó sérv fájdalom is. Félelmetes, mert sosem hittem ilyesmibe, de anyukám adott valami méreg drága mágneses lepedőt, hogy tegyem éjjel a lepedőm alá, meg a fotelembe mikor kötök... Persze az ördög bent egyfolytában duruzsol, hogy nyilván anélkül is elmúlt volna. De mi van ha mégsem?

Az egész történet legnagyobb tanulsága, hogy ha már százféle módon kiabál a tested jó ha meghallgatod amit mondani akar. Úgyse fogja abbahagyni és te húzod a rövidebbet.

Nekem mindegy, csak a színe legyen zőőőőd

Tudtam, tudtam már előre, már tegnap este tudtam, hogy csomagom van a postán.... és tudtam azt is, hogy mi az, és Istenlába qrva jófej volt mert elment érte reggel, még mielőtt a hegyremenős projektet indítottuk volna.
Dobpergés:

... és olyan rend van a táskámban mint még soha :) nyilván ez péntekre már változni fog :)

Szóval rögtön be is laktam, mindennek megvan a helye és még Nadal is befér. És, hogy egy kis színt vigyek a téli erdőbe iziben magammal is vittem.

 

Elvarázsolt kastély

Az erdőre ráfért a szín, mert nem sok volt neki.

Fehér alig, zöld aligabb, de míg sütött a nap legalább volt egy kis kék, bár az is hamar elfogyott, azért igyekezte volna én lencsevégre kapni egy kis zöldet (vagy legalább más színt) de az a drága jó ember már megint nem a turistaúton képzelte el a kilátóhoz jutást, így aztán minimális tér, fény, és látnivaló sem adódott, csak a dzsindzsa és a haláltmegvető bátorság. Teljesen más elképzeléseink vannak a kirándulásról.

A busz nem megy fel a Misinára (az autót ilyenkor mindig az állomáson hagyjuk, busszal felmegyünk és legyaloglunk), mert nem lehet tudni milyen útviszonyok vannak, mondta a sofőr, a tiszta fekete betonon. Az erdőben is jó hagy centi hó volt, és én szerettem volna felmenni a tévétoronyban, mert.... mert. De nem.

Így aztán a Dömörkaputól bandukoltunk lefelé, és kicsit bemásztunk a vidámpark helyére. Nem mondom, hogy szomorúbb mint az utóbbi évtizedekben bármikor, a játékok már eltűntek, csak a pár építmény, járdák, lépcsők... Nyomasztó volt míg volt, nyomasztó a helye is :( Meg a hiányérzet amit maga után hagyott. Mert bármennyire is elavult, unalmas és korszerűtlen volt, mégiscsak gyerekkorunk nagy napja voltak - meg a szüleink gyerekkoráé is) mikor ott lehettünk.

Jó kis nap volt :)

cseberből

Na, most, hogy kellőképp felső határra szubsztituált vagyok, és még a tachycardiát is sikerült elkerülnöm, nemhogy nem múlik, de egyre fájdalmasabb a gerincsérvem. Ott van gyakorlatilag a fenekemen a lumbális részen és olyan napokon köszönt rám mikor egész nap leül-feláll van műsoron D jóvoltából. Na, így volt ez 21-én, és bár máskor ennyi idő alatt már múlni szokott ez most nagyon makacs. És bár nem jó se ülve, se állva, fekve meg főleg nem azért a kedvem és az eszem már kezd visszatérni.

Ma megszabadítottam magam a súlyomtól és a szabadnapos Istenlábával a Siklósi Termál Spa-ban  liboegtunk, meg csapattam egy kicsit a derekam vízsugárral, és rózsakabinban pihentettem a lelkem, és infraszaunában méregtelenítettem a testem....

És mikor hazaértünk négykor visszakapcsoltam a telefonom és két percen belül már undok kolleginát hallgattam, hogy a D. téged akar... már egész nap... kapcsolom. Semmi, helló, szia, hogy vagy? .

Ezek után végighallgattam D-t, hogy írt nekem mélt a hétvégén, hogy milyen könyvet rendeljek meg neki.... meg kinek mit írjak.... és én nem is válaszoltam... táppénzen.... hétvégén.

Ja, és hogy ha jó a laborom akkor miért csak csütörtökön megyek, menjek holnap. Hát nem! Majd csütörtökön megyek... és tudjátok már most tele van a tököm!

Holnap a Mecseken fogok sétálni. Telefon nélkül.

Megkötöttem a tavaszt

 

Mikor rátaláltam Zsófi hosszú színátmenetes sárga-zöld fonalára (410 m/100 g) hamar összeállt a fejemben a fonal és a pillangók egyesítése. Ettől persze még nem álltam azonnal neki, csak akkor mikor az ajándékba kötött Boneyard kötését már annyira untam, hogy kellett valami mellé ami feldob. Aztán időközben elfogyott a fonal... és egyáltalán nem emlékeztem az összetételére... De Zsófi igen, és festett nekem egy újabb 10 dekás adagot, jelezve, hogy nem lesz pont ugyanolyan... Jelzem a sötétzöld alatti rész majdnem teljesen olyan, mint az első fonal zöldje, így tökéletesen harmonizál a két fonal.

Az első fonal adta kendő testét, a második a szélét. Nagyon tetszik benne az a sötétzöld rész, szerintem üdítően hat, és külön öröm, hogy úgy jött ki a minta, hogy a kendő szélén visszaköszön egy kis sárga.
A testet 3-as, a szélét 4-es tűvel kötöttem. Addig ismételtem a kendőtest mintáját míg az első fonal el nem fogyott. Értelemszerűen a szél egy sokkal lágyabb, laza szerkezetű bongyor lett.

Nem is fogom blokkolni, mert bár így nem annyira érvényesül a szélrész tulipán mintája, viszont textúrájában sokkal érdekesebb az egész.
180x80 cm blokkolás nélkül.

Egyelőre bárgyú mosollyal az arcomon bámulom, le sem veszem a szemem róla :)

Fonal: Zsófi
Minta: itt A mintáért külön köszönet Pironak aki nem csak kitalálta, érthetően leírta, de hozzáférhetővé is tette.

Ébredések

Néha egészen éber vagyok, mármint ma, mert tegnap én voltam a gödör a völgyben.

Mert például elfelejtettem Bebe edzését (ő is, na akkor ki a bolond?). Szóval a gyerek nem ment edzésre, mert bár az apja a lelkemre kötötte, hogy el ne felejtsem, de de. Aztán benn felejtettem a húst a sütőbe, de mivel elővigyázatosan le fóliáztam és valamiért a hőfokot sem tekertem fel nyugodtan mondhatjuk, hogy nem elfelejtettem, hanem konfitáltam... mennyivel jobban hangzik. Bár nagyon koncentráltam, hogy frissen készítsem estére a krumplipürét, mire Istenlába megjön, na azt elfelejtettem. Viszont villámgyorsan orvosoltam a problémát porból. Akár le is tagadhatnám, hogy nem vagyok magamnál olyan jól tudok alkalmazkodni a hülyeségeimhez.

Ma itthon voltak a kicsik, valamiért nincs iskola, ezt nem tudom pontosan, mert egyelőre csak létfontosságú információkkal terhelem magam. Például tudom, hogy Istenlába dolgozik a hétvégén, és holnap abból kell főznöm ami itthon van, mivel ma reggel mikor Istenlába agitált a boltbamenésre és elhesegettem mert üres volt a fejem és ilyenkor túlbiztosításként mindent megveszek. Na, hát ez se hiba... gondoljunk csak bele mennyit spóroltam :)

A véremben helyreállt a hormonszint, mi több csúcson szubsztituált vagyok, és ebből nem is engedek. Az agyam mintha nem ezt mutatná... lehet, hogy elhülyültem?

Ma délután meglátogatott anyukám, rá kellett jönnöm, hogy sokkal jobban vagyok, ha intenzitásra (pl. beszéd :)) vagyok kényszerítve. Ebbe a nagy pihenésbe teljesen belegárgyulok. Ma azt hiszem nem felejtettem el semmit, de ha igen akkor azt elfelejtettem :)

Még fánkot is sütöttem. Meg teniszt néztem (igaz azt el-el untam). És elővettem egy fonalhiány miatt félretett kendőt és chartból kötöttem (2 sort). De délután szundikáltam egy órát, az nagyon kell!

Dumbledore írt nekem (biztos hiányzom neki, ezt minden irónia nélkül írom), hogy aludni ott is lehet.

Vissza is írtam neki, hogy aludni????!!!! Maga mellett????!!!!! és hogy csak csütörtökön megyek. Punktum.

mandalatakargató

Ahogy horgolgattam össze a négyzeteket egyszer csak az jutott eszembe, hogy olyanok mint megannyi mandala. És tényleg van valami spirituális az ezerszínű négyzetek megalkotás közben...

Régóta vártak már sorukra szegény négyzetek, míg eljött ez a pillanat. Jólestek a színei, a sok különböző minta, és hogy csak monoton csinálni kellett, semmi számolás, semmi gondolkodás.
Most ennyire futotta írnám, ha nem lenne az egész (főleg élőben) egy káprázatos csoda :)

öööööö nem tudom

- Gyógyszereid bevetted?
- öööööö, izé... nem. nem? nem!
- ?????!!

szóval most itt nyomot hagyok, jelentem bevettem a pirulákat.

Kihívás nélkül

teljesen titokban tudom tartani, hogy épp nem vagyok normális :) Különben is ki mondja meg mi, különösen, hogy ki a normális? Szuper, hogy így egymagam itthon mennyire tökéletesen érzem magam. Mivel nincsenek elvárások, nem kell teljesíteni sem...
Reggel elmentem a laborba, hazafelé boltba. Mikor hazaértem épp volt még egy félóra míg elkezdődik a tenisz. Elmosogattam, felsepertem, megnéztem a leveleim. Most pedig megyek és teniszt nézek... hétköznap... hátradőlve... miközben még csak rosszul sem érzem magam.
Élni tudni kell :)

hajbókolás

én: - olyan klassz lett a hajad Bebe, teljesen nagyfiús.
Bebe: - ja szerintem is, a tiéd meg pont az ellenkezője, olyan cuki kislányos.

Nem annyira mint amennyire

Hiába a kicsivel emelt gyógyszer adag, megint kezdek elfogyni, és itt sajnos egyáltalán nem a kilóimról van szó, mert jelen helyzetben azok csak gyarapodnak.
Tény, hogy D mellett dolgozni egy egészséges embernek is kihívás. És a helyzet vele kapcsolatban (sem) nem javul, szóval egyre nehezebben elviselhető. Én az elmúlt pajzsmirigyemmel és a még nem hozzá passzintott gyógyszerezésemmel pillanatnyilag csak vegetatív funkciókra vagyok képes. A gondolkodás, gyors helyzetváltoztatás, szellemi frissesség, elfogadható reakcióidő, rövid távú memória .... és még sorolhatnám jelenleg nem képezik részét az eszköztáramnak.
Ellenben bárhol bármikor képes vagyok például elaludni. Tíz perc alatt el tudom felejteni akár a saját nevem is. Hát mekkora szenzáció ez!
Mivel azonban D tegnap névnapom alkalmából akkora gyökér volt mint az állat, és a nap végére könyörtelenül "kicsinált", miközben orvosként tisztában van azzal, hogy milyen állapotban is vagyok úgy döntöttem nem érdemel meg engem. És én sem őt érdemlem. Egy hétre táppénzre száműztem magam. Holnaptól több gyógyszert szedek. Ha szerencsém van pikk-pakk jobban leszek, valahogy nagyon bízom ebben.
Holnap vérvételre megyek, aztán beszedem az emelt gyógyszert és elkezdem jobban érezni magam. Ez a terv. Aztán teljesen extrém módon az ágyamban fogok bóbiskolni.
Holnaputántól kiterjesztem érdeklődésemet bugyuta filmet tévén bámulásában.
Pénteken már könyvet fogok olvasni, és meg is fogom érteni.
Szombattól újra megbírkózom a mintából kötéssel.
Vasárnap végigjárom a vásárt.
Hétfőn összebújok a - remélem szabadnapos lesz - Istenlábával.
Kedden élvezem, hogy élek.
Szerdán élvezem az életet.
Csütörtökön elmegyek dolgozni.
Pénteken hálát adok Istennek, hogy péntek van....

Így lesz ez :)

csip-csip csipke

talán ezen látszik  egy kicsit a színe, majd lefényképezem ha egyszer kisüt a nap :)

  

 Minta: http://knitcrochet.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=6:vlad-csipkekendo&catid=9:mintak-reszletek&Itemid=101

Fonal: http://www.flickr.com/photos/nina_betweencrosses/8328910545/in/set-72157631499627776

Az 1300 m/100 g fonal azért kifogott rajtam, így összefogtam egy egy 600 m-es sötétlila fonallal. Féltem, hogy sokat elvesz majd Nina fonalának élénkségéből, de a szimplán kötött próbakötés és a kétfonalas között csak árnylatnyi különbség van. Igen a képek nem ezt igazolják, de nem bírom ki míg kisüt a nap és muszáj volt kifeszítve lefotózni :) Igérem lefényképezem majd természetes fénynél is, mert nagyon szép színe van. A szélén lévő csipkeminta csak a sötétlila fonallal készült. Kicsit féltem, hogy a 600 méter előbb fogy el, mint a mintaleírás, de éppen elég lett. A kendő mérete így: 170x80 lett, és bár vannak hibái, de határozottan jól néz ki. Féltem kicsit mikor nekiálltam, hogy nagy fa lesz a fejszémnek, de a minta magyar fordítása nagyon korrekt, egyértelmű, a rajz jól átlátható és értelmezhető. Köszönet érte.

És a szín:

Megmutatom, mert ezt is én...

számolásos mintarajz alapján

Mire megfő a bableves

sorsok dőlnek el.

Soma felvételizni indul.

És bár ez a bizonyítvány az előző fényében nem tűnik jónak, de az. Nem mondom, hogy nem lehetne jobb, de mindegyik gyereket a saját képességeihez képest mérünk. Somi a rengeteg diszével kérésünkre összekapta magát az első félévre. A 2.-tól mondjuk félek egy kicsit, mert a kérés úgy hangzott, hogy nagy erőfeszítéseket várunk az első félévre, a másodikban meg hátra lehet dőlni, csak megbukni ne tessék...

Mire megfő a bableves túl lesz a felvételin.

genius hungaricus

Van aki nem változtat a szokásain :) Szerencsére!

Mára ez - csak mert befészkelte magát a fejembe (Erzsónak köszönet érte)

kékítőt old

hótlan

simán

rés a pajzson

Még novemberben - mikor persze már hónapok óta pocsékul voltam - elmentem a háziorvoshoz és kértem labor beutalót, és kiderült, hogy nem elég a hormonpótlás amit szedek a pajzsmirigyemre. A doktornő biztos ami ziher alapon elküldött pajzsmirigy UH-ra is aminek ma jött el a napja.

Az alábbi leletet kaptam:
A pajzsmirigy várható helyén érdemben pajzsmirigyre jellemző szerkezeti képletet nem lehet látni.

Ennyi, és kaptam még a semmiről egy UH képet is. A pajzsmirigyem eltűnt.
Van ilyen? Van ilyen. Fura. Félelmetes.

Még hogy boldog...

29-én elkezdett fájni a torkom, meg Istenlába torka, vagy fordítva, és természetesen együttérzésből. Na azóta szenvedünk. Persze 2-án mindketten elkocogtunk dolgozni, de iszonyat zombik vagyunk. Feldagadt pofa, krumpli orr, folyton könnyező vörös szem.... igazán szépek vagyunk, és szórakoztatóak. Nekünk még trombita sem kellett szilveszterkor, és azóta se, bár én minden orrfújás előtt előre sírok már...

Pozitívumként el tudom mondani, hogy ma már legalább nem fájt semmi (csak az élet), viszont totál elfáradok  már reggelre mire bebuszozok az egyetemig, arról már nem is szívesen értekezem, hogy érzem magam mire mindezt visszafelé is abszolválom. 

Kötni nem tudok, mert nem bírom el a kötőtűt olyan izomlázam van, bár Istenlába megjegyezte elsején, hogyha nem kelek fel záros határidőn belül akkor felfekvésem is lesz, nem csak végtagfájdalmam, de erre preventív alkalmaztam 2-án a munkát. Már egy hete a szexre sem gondolok, de most, hogy gondoltam rájöttem, hogy én csak egészséges életerős egyeddel.... ez a nyámnyila Istenlába meg itt betegeskedik :) (hahaha, méghogy itt, természetesen a megye (éljenek a hobbitok) vmely más pontján, valakinek a háza, padlása, parabolája tetején vigéckedik).

Annyi ötletem lenne, de nincs egy sem :)