Nekem mindegy, csak a színe legyen zőőőőd

Tudtam, tudtam már előre, már tegnap este tudtam, hogy csomagom van a postán.... és tudtam azt is, hogy mi az, és Istenlába qrva jófej volt mert elment érte reggel, még mielőtt a hegyremenős projektet indítottuk volna.
Dobpergés:

... és olyan rend van a táskámban mint még soha :) nyilván ez péntekre már változni fog :)

Szóval rögtön be is laktam, mindennek megvan a helye és még Nadal is befér. És, hogy egy kis színt vigyek a téli erdőbe iziben magammal is vittem.

 

Elvarázsolt kastély

Az erdőre ráfért a szín, mert nem sok volt neki.

Fehér alig, zöld aligabb, de míg sütött a nap legalább volt egy kis kék, bár az is hamar elfogyott, azért igyekezte volna én lencsevégre kapni egy kis zöldet (vagy legalább más színt) de az a drága jó ember már megint nem a turistaúton képzelte el a kilátóhoz jutást, így aztán minimális tér, fény, és látnivaló sem adódott, csak a dzsindzsa és a haláltmegvető bátorság. Teljesen más elképzeléseink vannak a kirándulásról.

A busz nem megy fel a Misinára (az autót ilyenkor mindig az állomáson hagyjuk, busszal felmegyünk és legyaloglunk), mert nem lehet tudni milyen útviszonyok vannak, mondta a sofőr, a tiszta fekete betonon. Az erdőben is jó hagy centi hó volt, és én szerettem volna felmenni a tévétoronyban, mert.... mert. De nem.

Így aztán a Dömörkaputól bandukoltunk lefelé, és kicsit bemásztunk a vidámpark helyére. Nem mondom, hogy szomorúbb mint az utóbbi évtizedekben bármikor, a játékok már eltűntek, csak a pár építmény, járdák, lépcsők... Nyomasztó volt míg volt, nyomasztó a helye is :( Meg a hiányérzet amit maga után hagyott. Mert bármennyire is elavult, unalmas és korszerűtlen volt, mégiscsak gyerekkorunk nagy napja voltak - meg a szüleink gyerekkoráé is) mikor ott lehettünk.

Jó kis nap volt :)