Íme a privát kőbányám termése. Bár ezt csak csendben írom, tartva tőle, hogy a jövő héten már jön is a csekk, hogy fizessek vagyonadót, ha saját kőbányám van :)
A vasárnapom elég rémes volt, bár az unokatesóimnak nagyon örültem, és nagyon jó volt velük. Aztán mikor elmentek a Bebe már nagyon ragacs volt, csak ölelgetett, puszilgatott, amitől én állandóan sírva fakadtam, így mondtam egy órával a végzetes időpont előtt Istenlábának, hogy inkább menjünk. Őt is gyorsan kitettem a kórházból, tudtam, hogy ha elmegy könnyebben megnyugszom majd, és így is lett.
Vasárnap este kaptam egy vérhigító szurit, meg altatót, hogy ne stresszeljem át az éjszakát. Aludni ennek ellenére nem sokat tudtam, egyrészt hatágyas szobában voltam, másrészt az ajtó állandóan nyitva volt, a folyosón égett a villany, és állandó volt a zaj. A hőmérőt biztos valami nagyon fontos meggondolásból már háromnegyed ötkor hozták reggelente.
Hétfőn reggel magam is megleptem a nyugalmammal. Reggel jött a dokim, álnéven Józsi és mondta, hogy második leszek, fél tíz körül jönnek értem, ne féljek, majd találkozunk. Én mondjuk pont ettől féltem, de mindegy :) Fél tízkor jött is a tolológus szakember, akit hiába próbáltam rávenni, hogy a móka kedvéért a lépcsőn menjünk le, de megígérte, hogy amint szerzek neki másik állást végig rodeózzuk a klinikát :) Aztán leparkolt a műtét előtt, ahol elidőztem még vagy negyed órát, mert az előző delikvenst még csak akkor hozták ki. Közben kijött az ajtón az altatóorvos, akinek nagyon megörültem, mert ezer éve ismerem, és jóérzés volt, hogy mégsem egy idegennel kell aludnom. Aztán fekvés, kikötözés, branül, infúzió. Közben azon gondolkodtam, hogy pont ilyennek képzeltem egy bonctermet, na nem egy NCIS-est, hanem egy egy hetvenes évekbeli kelet európait. Az idő telt, Józsi még nem jött, Gazsi nyugtatgatott, mondták, hogy csak akkor altatnak el, ha megjön Józsi. Aztán az az utolsó emlékem, hogy egymásra mosolygunk Józsival, miközben halkan szól a zene és az anesztes nővér belémnyom egy nagy fecskendő "tejet".
A következő emlékem Móka barátnőm felvillanó arca, aztán filmszakadás tovább. Hétfőn nem sokat voltam magamnál, néha jött Józsi, kérdezte láttam-e a köveket, merthogy milyen durva, nem erre számítottunk az UH alapján. Mivel még nem láttam fogta az egész zacskó követ a szekrényemről és odaragasztózta az ágyam fejéhez, hogy tudjam nézegetni. Felhívtam, Istenlábát, hogy élek, amit persze tudott, mert Móka tudósította erről, aztán kómázgattam, fél három körül felhívatott a kolléganőmmel Dumbledore, hogy most már dumáljunk :) Aztán eltelt a nap. Este elvánszorogtam pisilni stikába, mert hogy aznap még csak ágytálba pisilhettem volna, azt meg azért mégsem.
Másnap reggel egy órát tervezgettem, hogy valahogy felkelek, aztán a következő fél órában igyekeztem kivitelezni a dolgot, de nem ment könnyen. Aznap mesélte el Józsi, hogy a legfelső sebem nagyobb, macerásabb, fájdalmasabb egy sima sebnél, mert kitermelési nehézségek voltak. Meg mondta azt is, hogy ami az alatt a seb alatt van oldalt, az majd belilul, mert ott meg átvágott egy eret, viszont rajtam már annyi színjátszó folt van, hogy ez fel sem tűnik. Józsi azt mondta talán délután kiveszi a draint, nem igéri biztosra, de ha lehet akkor megszabadít tőle, mert az nagyon szar volt. A kivétel is. Azt hittem az összes belsőszervem kiszedte :( viszont utána sokkal jobb lett. Kedd délután négy után volt ez már, és akkor megegyeztünk abban, hogy másnap kilenc körül elhúzhatok. Az utolsó éjjel elég ugribugrira sikeredett, mert két nagyon görény nővér volt az éjszakás a szobámban meg volt egy frissen műtött, meg egy pár napja epével műtött néni, akinek viszont minden baja volt szegénynek, ezek meg szartak rá, merthogy semmi baja, csak nyűglődik. Én meg sajnáltam szegényt, nyilván 78 évesen amúgy sem olyan könnyű már az élet, úgyhogy takargattam, itattam, kisérgettem. Aztán éjszakára mindenki kapott altatót, én is éltem a lehetőséggel, és reggel hatig aludtam.
Mikor felébredtem megállapítottam, hogy már csak három óra.... :) Megmosakodtam, és összepakoltam a cuccomat. Ebben annyira elfáradtam, hogy másfél órát szusszantam utána. Józsi reggel már a vizit előtt jött, mondta, hogy siet, hozza majd a papírokat. A szobámban lévő laparoszkóposokból mindből kivették a varratokat hazamenetel előtt, de Józsi azt mondta nekem majd csak a jövő héten, szerdában állapodtunk meg. A kurva varratok nagyon böknek egyébként, de mivel élek, és csak ez volt a kívánságom, így nem panaszkodom.
Józsi elég szavahihetőnek bizonyult, mert már fél kilenckor megkaptam a papírjaim, hívtam Istenlábát, aki villámgyorsan meg is jelent értem - tanulva egy évekkel ezelőtti kórházból hazahozós afférból. Mivel dolgozott így dolgozós autóval is jött, elég nagy kihívás volt beszállni, aztán kiderült, hogy utazni még szarabb, mert nálunk - falun (hehehe) - csak döcögős út van, én meg sikongattam :) Még betértünk a boltba is egy-két olyan kajáért amit én is ehetek, aztán hazahozott, megcsinálta nekem az ágyat, és elment. Nem mondom, hogy sokat unatkoztam, mert egyfolytában csengett a telefonom, de azért leginkább aludtam. Aztán jöttek a kicsik :) Bebikém, mint valami kiscica mellém kucorodva töltötte a délutánt.
Délután jött anyukám, beadta a véralvadás gátlót - ma már Istenlába fogja (félelmetes) - meg hozott nekem levest. Féltem, hogy ennyi henyélés után, hogy fogok éjszaka aludni, de annyira jól aludtam, hogy csak na. Néha emlékszem, hogy forgolódok, meg kitámasztom magam párnákkal, de gyakorlatilag átaludtam az éjszakát.
Minden nap jobban vagyok egy kicsit. A mai nap is sokkal jobb már mint a tegnapi, ami szuper, viszont nagyon unatkozom, mert annyira azért nem tudom kényelembe helyezni magam, hogy olvassak, a tévét viszont nagyon tudom unni, mert azt úgy szoktam nézni, hogy közben gépezek, olvasok...., csak tévézni unalmas :)
Hát ennyi a történet.
így vártak engem a pasik :)
