Kütyüleadási nap szívultrahanggal

Végre péntek reggel megszabadultam minden kütyütől. A ragacsok okozta bőrirritációtól tiszta vörös a nyakam és a mellkasom, viszketek, mint a bolhás macska, az arcom és a szemeim feldagadva a kialvatlanságtól. Szívem szerint hazamennék aludni, de nem tehetem a kolléganőm már beelőzött (sajnos erről nem túl hízelgő a véleményem).  Fél tízkor egy szívultrahanggal bevégeztem az összes előírt vizsgálatot. Semmi egetrengető szívbajom nincsen, de azért rendben sem vagyok  Balkamrai relaxációs funkciózavar - na ezem van.
Egész nap alig bírom nyitva tartani a szemem, persze a főnököm folyamatosan ugráltat, szerencsémre az asszisztens csajok besegítenek. Délutánra már alig élek, csoda ha nem csinálok valami egetrengető baromságot. Dumbledoreban nincs egy szemernyi együttérzés sem, sőt... A munka idő vége után fél órával azért csak sikerül végre eljönni. Szokásos pénteki program M-kával. Turi muri, sörözéssel kombinálva. Közben megfájdul a fejem. Fél órát állunk sorban a patikában gyógyszerért. A kocsmázáshoz már Andi is csatlakozik. Egyikünk sincs a toppon, de azért mindig kipottyan valamelyikünkből valami oltári baromság amin jókat röhögünk. Hét körül értem haza (a buszmegállóban Istenlába várt, hogy hazfuvarozzon, Isten áldja meg érte). Végre normálisan zuhanyozhattam, fél nyolckor ágybazuhantam, 15 óra alvás után úgy gondolom átértékelhetem a sötét hátteremet (leginkább Ulaiva kedvéért, mert a szemüvegem azért még mindig nem rózsaszín).
Szeptember 22-én megyek legközelebb orvoshoz, akkor ahhoz aki kiértékeli az eddigieket és megmondja a teendőket. Addig a szívügyeim témát berekesztem.