Palika De Lány

Elkészültek Somika emléklapjai

Esik eső szép csendesen csepereg

Tudtam én, hogy nincs az a természeti erő, mely megkockáztatná, hogy még egyszer esőtáncolni kezdjek :)

Várakozás feladós, érte tevős

Ma feladtuk a tétlen várakozást az esőre, és Bebével esőtáncot lejtettünk a nappliba, miközben elmélyülten ismételgettük, hogy ESSEN AZ ESŐ!!! Szerencsére adott időpontban csak ketten tartózkodtunk a helyiségben.
Remélem most már odafent is komolyan veszik eme kérésünket. Ennek jeleként néha dörög az ég, de mi nem égzengést kértünk kérem szépen, hanem ESŐT!

A barométer esőre áll ...

a nap viszont már reggel fél hétkor sütni kezdett. Halló, hát mi van itt?

Még mindig nem esik :(

"Jajmán"

Hát most meg már olyan elegem van. Brrrrrrrrrr. Ma megint majdnem egész nap semmit tettem, történetesen féltizenegytől délután háromig. Akkor kaptam javítani valót, helyesebben inkább kódfejteni valót, mert ahogy a nagyfehér kapar, az azért az írástól messze van.
Ezt követően hazazötykölődtem, ez a rész elég kellemes volt, mert folyamatosan ismerősökkel találkoztam, trécseltem, blablabla.
Majd hazaértem, rittyentettem egy villámpesztóstésztát, mert már majd éhen vesztem, ettem, kávéztam, és nekiálltam.
Ugyanis ma reggel telefonált a Soma osztályából az eszemanyuka, hogy elfelejtettük a két tanárninek a rajzot leadni az emlékkönyvükbe. Na most aki ismeri akár a Somát, akár a diszgráfiát az tudja, hogy ő ugyan nem fog rajzolni. Így kitaláltam, rajzoltam-vágtam, megvalósítottam, holnap felragasztom (mert nincs itthon ragasztó), és így az utolsó utáni határidőre, csütörtökre pont le tudjuk adni. Ez persze az én saram is, mert elfelejtettem, de mentségemre legyen, hogy a januári szülői után esett róla szó.
Mindegy túl vagyok rajta, de mire a két mű elkészült este nyóóóócóra lett, én meg hisztis lettem. Szkenner híján azért holnap majd lefényképezem az alkotásom.

Add már Uram az esőt

Uram! Elvetettük a magokat, elültettük a palántákat, elöntöztük a víztartalékokat. Eső kéne, de csak hétköznapokra.

Köszönjük!

Nem kell parázni

Csajcsikák, Istenlába délutános, így nincs géphozzáférésem csak este nyolc után.
Szóval nem kell parázni, hogy miért vagyok eltűnve a héten, vonatkozik ez természetesen péntek-szombatra is, mikor is újra Istenlába lehet a munka hőse.
Szóval vagyok, megvagyok, jól vagyok, csak hol a hálózati, hol pedig a személyi feltételek nem felelnek meg a kommunikatív élet kívánalmainak.

Ezt a pár sort édes elsőszülött gyermekem jóváhagyásával írtam. Ez úton is köszönöm neki, hogy nagyfontosságú, spórából güzmivé válását, illetve nagyhatalmi harcait a világuralomért a kedvemért negyedórára megszakította, lehetőséget biztosítva ezzel aggódó(s) pajtásaim megnyugtatására.

Amiről lemeradtam, mert nem lehet mindent...

Két meccset követően 1-1-re áll az orosz női bajnokság döntője, miután a finálé második összecsapását több, mint meggyőző különbséggel nyerte az első találkozót két ponttal elveszítő Szpartak Moszkva.

Rátgéber László együttese 86-67-re verte el az alapszakasz-győztes UMMC Jekatyerinburg csapatát, a moszkvaiak soraiban Diana Taurasi 20, míg Sue Bird 18 ponttal zárt.

„Ez a győzelem volt mindközül a legnagyobb. Nekünk ezúttal már nem volt előnyünk a többiekkel szemben. Ezek a srácok talán már túlléptek rajtunk, de a futam első fele nagyon fontos volt. A csapat nagyon keményen dolgozott. Rendkívül büszke vagyok mindegyikükre" - köszönte meg a sikeres hétvégét a négyszeres futamgyőztes Button.

Rafael Nadal nyerte a barcelonai férfi tenisztornát. A világelső spanyol klasszis a közel kétmillió euró összdíjazású salakos viadal döntőjében 6:2, 7:5-re verte honfitársát, a negyedik kiemelt David Ferrert.

Vasárnapi kapirgálós

Istenlába hóbortjainak élve tűzrakót és ahhoz vezető kacskaringós téglautat építgetett


Persze mindezt csak az után, miután teljesítette a csemeték fabalta utáni igényét :)


Íme a tűzrakóhely (még nem túl látványos), de hát ugye egy nap, az csak egy nap
A köveket jó messziről kezdték még tegnap összeszedni Vityával és a kicsikkel, aztán meg cipelték jó messziről, mert a kertben nincsen kő. Ide fog vezetni majd a téglaút.


Én a nárcisz és tulipán sorok közé, alá ültettem nyáron-ősszel nyíló virágmagokat. Ha lesznek olyan jók és kikelnek, akkor tavasztól-őszig mindig lesz valami ami virágzik.
A hordó (ebben égetjük el a szemetet) mögötti dzsindzsásban a fügefa alatt gyöngyvirágot is találtam.
Dísznapraforgót is ültettünk, mert a gyerekek ragaszkodtak a mag megvételéhez, mondván, hogy olyan márpedig kell!
A veteményest is kibővítettük 4-5 sorral a paradicsompalánták mellett, abszolút kisérleti jelleggel, mert paradicsomot és paprika magokat ültettünk, a palántázás fázisát kihagyva. Mert ugye a palántázást itthon kéne csinálni, mert a palántát öntözni-gondozni kellene, viszont az erkélyen "sarazás" nem tartozik a kedvenc időtöltésünk közé. Szóval kisérleti veteményesünkben vagy nő majd valami, vagy nem, ez van.
Idénre szerintem ennyi lesz. Most reménykedünk, hogy a héten fog esni az eső, mert a ciszterna üres, legközelebb pedig csak jövő szombat este tudunk kiszaladni öntözni. Addigra még kell szereznem kannákat (kérek a nyomdából kiürült hívós-fixálós kannát), amiben viszünk vizet. De azért sokkal egyszerűbb lenne ha esne. A tegnap elültetett paradicsompalánták (amiket Zsuzsa nénitől kaptunk) eléggé ki vannak feküdve, pedig őket azért öntözgettük.

Azt hiszem a mai ásózás, kapálás és hajlongás mindenképp jót tett, mert tegnap ilyenkor sokkal kevésbé volt fitt a mozgásom (gyakorlatilag alig bírtam megmozdulni) és éjszaka is nyögtem rendesen minden forduláskor. Ma viszont miközben kerteltem kutya bajom sem volt, persze miután leültem... alig bírtam kiszállni az autóból :)
Mivel annyira ismerem már magam, hogy ha ilyenkor leülök többet fel nem kelek, így itthon egy gyors mosogatást követően gofri sütéssel nyitottam, és csak aztán nyúltam el egy kád vízben.
Jó kis hétvége volt na, végig a jó levegőn, szerintem mindenki élvezte.
Mág nem is mondtam, hogy a nagy fehér bálnatestemet megmutattam a napnak (bikiniben), és most olyan szép piros a hátam, hogy csak na. Szóval egy igen ritka faj, a szárazföldi piroshátú nagy fehér bálna egy példánya írogat éppen.
Kint volt velünk Albert bácsi is, aki a Zsuzsanéni férje, a Zsuzsanéni meg az akié a kert. Őt nem zavarja a bikinis bálna testem, mert kicsi korom óta ismer, és úgy szeret ahogy vagyok, és sokkal idegesebb volt rám, mikor sovány voltam. Albert bácsi gondozza a szőlőt, metsz, permetez meg ilyesmi, általában nem is látjuk, mert akkora ez a kert, a szőlő meg leghátul van.Viszont jó ha néha ott van, mert legalább van kitől kérdezni, olyasmit ami másnak lehet, hogy evidens, nekem viszont....
Ma például egy csomó gazt védetté nyilvánítottam, miután szépnek találtam. Hát hol érdekel engem, hogy az gaz, ha egyszer szép. A szépség a lényeg, nem a nemesség, mármint nálam a kertben Mizokám, mert nálad azért számíthat a nemesség is :) (jelzem akkor is Csibi a kiráááály)!

Én kis kertet kerteltem

Annyira hülye vagyok, hogy elfelejtettem ma lefényképezni a konyhakertet, mikor még csak gaz volt. De a kép jobb oldalán a tulipánoknál látható a térdig érő fű, és volt valami nyakig érő száraz kóró is (ebből jó sok volt he-he-he)

Itt ez a kis rész a tulipánok mögött lesz a helye a paradicsomnak, de majd csak holnap.


Bár nehezen indult a dolog, mert eleinte senki nem akaródzott nekiállni és egyedül kapáltam a térdigérőt, meg húzkodtam, de aztán csak-csak lettek társaim. A Vitya például azért, hogy ma tízig legyen kimenője, a Soma azért mert ő mindig (egy igazi férfi komolyan, úgy tud dolgozni, hogy mindenki csak csodálkozik rajta, és irigylésre méltó a lelkesedése). A Bebe igazi munkaimitátor (na meg persze kicsi is), néha rángatott egyet-kettőt a gereblyén, és nagy lelkesen szórta a magokat, mindezt azért, hogy nehogy már ő ne segítsen nekem, csak a többiek, szóval ő szép szóért szeretetért.
Istenlába a végén magára maradva szintén szeretetből ásott nekem, remélem holnap is fog :)


A kis parasztgyerek. Pillanatnyilag polgármester szeretne lenni (nálunk most lesz polgármester választás), és én olyannyira támogatom ebben, hogy rá fogok szavazni. Szerintem egyik jelöltnek sincs ennyi esze, meg becsülete. És ki támogassa a gyereke ambícióit, ha nem az anyja. Szóval egy Bebe szavazat tuti lesz!
A későbbiekben miniszterelnök is akar lenni! Teljesen elfajzott egy gyerek. Tegnap majd beszartam, mert itthon nem nagyon beszélünk politikáról, max. hiradót nézünk. Szóval tegnap majd betojtunk Pöpimamáéknál mikor megszólalt a kisember (épp a 13. nyugdíj és a karácsony összefüggéseiről panaszolt anyi), hogy ez a Gordon még a Gyurcsánynál is rosszabb, pedig az nem könnyű :)
Szóval mivel a későbbi politikai törekvéseknél még jól jöhet, íme egy kép mely bizonyítja, hogy szegény sorból érkező földmíves a gyerek!

És íme, ez itt nem a nagyon hosszú és vékony földönkívüliek temetője, hanem borsó, bokorbab, uborka, fodros-tök, cukkini, nyári retek, fodros-petrezselyem, póréhagyma és mittoménmégmi, de a karókon ott van a papír. Most jó sokáig nem kell majd gazolnunk, ugyanis lövésünk nincs, hogyan kell kinézni annak amit ültettünk, és sanszos, hogy lelkesen kigazolnánk. Tehát amíg nem nő ki olyan ami beazonosítható addig nem 'tom mi lesz. Már ha egyáltalán kinő valami, bár nagy genyóság lenne ilyen hatalmas fokú lelkesedést letörni holmi nemkinövéssel.

Holnap tovább lelkesülünk. Már ha fel tudok majd egyenesedni, meg a kezem felemelni, mert most elég robotosan mozgok, és fáj minden porci(c)kám.
A sürgős veteményezés okán a viskó takarítás a jövő hétre marad, amitől nagyon boldog mindenki, mert takarítani ugyebár egyedül is tudok, a pasiknak meg mindenféle fábólvaskarika dolguk van, meg tűzrakóépítés, meg blablabla

Azért remélem nem a jövő héten kap a főnököm ihletet, mert nem annyira zongoristás az ujjaim járása :)

Hurrá, van kertünk! Qrva nagy kertünk van! Ezért aztán ahogy eddig a valódi tulajok is, mi sem fogjuk az egészet leleksedésünk alá vonni. Élvezkedő kertészek leszünk, nem rabszolgássak.

Mindig van valami

Ma például a laboratóriumi (kísérleti) állatok világnapja van.

A laboratóriumi állatok száma a világon évente eléri a 100 milliót. Az állatvédők minden évben felhívják a figyelmet április 24-én (a laboratóriumi állatok világnapján) a laborállatok védelmének fontosságára, illetve arra, hogy a tudomány lehetőség szerint alkalmazzon élőlénybarát alternatívát.

Nesze nekem

Az unalom-szindróma nem csak állapot, betegség!

http://www.harmonet.hu/cikk.php?rovat=57&alrovat=61&cikkid=16861#

Brrrr. Tehát az eddigi stresszes rizikófaktoromat, most sikeresen felváltottam az unatkozó rizikófaktorral.
És komolyan mondom, ma úgy jöttem haza, mint akit agyonvertek, pedig konkrétan semmit sem csináltam, egész álló nap, semmit. Értitek?!
Ez borzasztó. Már az olvasás sem szórakoztat, kifolyik a szemem. Internetem sincsen, pedig akkor legalább hasznosan tudnám tölteni az időm :)

A Föld napja

Olyan szép! Minden nap a Föld napjának kéne lenni.

Csak össze kéne fogni, nem törődni politikai-, gazdasági hazugságokkal. Egyszerűen csak a szívünk mélyéből tudni, hogy mi a fontos, és tenni érte.
Persze erről, egy már-már kivesző fogalom jut eszembe, amit társadalmi összefogásnak hívnak.
Miért emlékszem én úgy, hogy kb. húsz évvel ezelőtt még tudták az emberek, hogy mik a fontos dolgok, és nem csak tudták, de tették is. Vagy egyszerűen csak az akkori kamaszos-világmegváltás okán vannak ilyen emlékeim.
Mitől, és miért lettünk ilyen nemtörődöm, egoista, pénzhajhászok, akik bár mindent megnéznek, de semmit sem látnak?

Valaki mondja meg....

honnan a csudából tudnék levendula palántát szerezni, és ha végre kapok valahol, akkor hány kicsi palántát kell egymás mellé ültetni, ha mondjuk szeretném hogy legyen nekem 2-3 ilyen levendulagombócom. Márpedig szeretném. Ja és mindezzel ugye nem vagyok még elkésve? Teljesen elborította az agyamat a lila (értitek :) , LILA köd, annyira kell nekem levendula :)

CSAK ÚGY

Ócskapiac. Verbális anomália. Egy totális paradoxon.
Engem bosszant, hogy hogyan lehet, egy ilyen kincsesbányát az ócska szóval összefüggésbe hozni?!

Beborultunk. Amiről persze lehet azt gondolni, hogy de szar, mert esik az eső, és sötét van (útálom is), viszont végre hétköznap esik. Tavaly gyakorlatilag csak hétvégén esett. Nem is értettem, vajon honnan tudja az ég mikor kell megnyitni a csapokat. Most viszont hétvégén nem esett, mára viszont (ahogy az ígérték) fokozatosan beszürkültünk. Szóval hurrá, hétköznap esik az eső!

Én viszont nem hétköznapi módon vagyok idióta. Végre nagy nehezen megírtam az államkincstárnak az anyasági támogatás lemondó levelét. Eddig egyszerűen nem vitt rá a lélek, úgy gondoltam kitapasztalom kibírom-e az egyetemen, és feleslegesen nem mondom le a támogatás, hátha úgy döntök, hogy na ebből ennyi elég is volt...
De, persze nem döntök úgy, így aztán pénteken megírtam, kinyomtattam, beborítékoltam, és letettem valahová. Három napja nem találom. Így holnap újrakezdem. Persze ez által már nagyon későn fog célba érni, és kiküldik majd a finom kis támogatást, amire rá se nézhetek, és küldhetem majd vissza. Lehet, hogy mégse kellett volna három hétig érlelnem ezt a hatalmas elhatározást? Istenlába szerint egy dolgot nem kellene csinálnom, bármit is eltenni, hogy meglegyen, mert az ilyen dolgok soha többet nem kerülnek elő. Sajnos igaza van, egyszerűen nem tudom, hogy történik mindig meg, de folyamatosan ezt csinálom :)
Ja, a dolgozóban ma se csináltam semmit se. Viszont, hogy ez :), vagy :( azt már nem tudom eldönteni. Viszont ma ketten is kerestek a nyomdai megrendelőkörből, akik nem tudták, hogy már nem vagyok ott, és ettől megint hiányérzetem lett. El fog ez múlni valaha is? Bár ettől a mostani munkámtól biztosan nem. Egy darabi nagyon élveztem, hogy nem igazán ér stressz, és nem állítanak teljesíthetetlen kihívások elé, de itt igazán semmilyen kihívás nincsen, és teljesen el fogok punnyadni agyilag. Ráadásul borzasztóan fárasztó napi nyolc órán keresztül ülni egy gép előtt, és várni...

Konkrét tralala

Nem is tudom, hol kezdjem. Mint arról értesülhettetek én bizony irígy vagyok. Erősen irigyeltem a testvérem által örökölt szőlőt (kisház, pince, gyümölcsös, veteményes, szőlő). Ezt közöltem is minap anyukámmal, mikor kint voltunk az öcséméknél és minden virágzott, és illatos volt... Szóval mondtam anyinak, hogy bocsi, de én igenis irigy vagyok. Ezen aztán anyika jót mulatott, és el is mesélte Zsuzsanéninek aki az ő barátnője már vagy harminc éve.
Erre Zsuzsanéni azonnal közölte, hogy ugyan ne irigykedjek már, van neki a regenyei szőlőhegyen egy szőlős, gyümölcsfás, kis házikós földje, az apukája után örökölte. De mivel neki már eddig is volt két szőlője, hiába igyekszik, nem marad energiája, ideje, kedve, hogy művelje. Eladni nem tudja, mert busszal igen körülményes kimenni, sokat kell gyalogolni, meg nincs kint villany se..., és mostanában amúgy sem lehet eladni semmit.
Szóval nem kell tovább sárgairigykednem, van már hol kapirgálnom. Zsuzsanéni azt mondta, jó pár évig nem adja el, nyugodtan kapirgáljunk, csináljunk amit akarunk, ha nem akarunk, ne csináljunk semmit, kaptunk kulcsot és tralala.
Ma voltunk kint, megmutatták merre kell menni, mit hol találunk, meg hogy a kertben van egy fa bungi és azt pakoljuk ki, mert milyen jó kuckó lesz a srácoknak. Kint voltunk másfél órát, ami alatt a srácok már meg is csinálták maguknak a kisfakuckót :)
És van cseresznyefa korai, meg nagyszemű, meg meggy, meg dió, meg alma, meg füge....
konrkétan tralala :)

Tralala

Felszállsz egy vagonba. Hideg van, sötét, tömeg, és félelem. Magadhoz öleled a gyereked, és a fülébe suttogod, hogy nem lesz semmi baj. Azt gondolod ennél rosszabb már nem lehet. De mindig van rosszabb.

Hihetetlen!

"A takarékosság jegyében a közszféra fizetéseit két évre befagyasztják, eltörlik ugyanebben a körben a 13. havi juttatást. "

Komolyan boldog vagyok, de tényleg, hogy egy telizsebbel érkező macskajancsi, ilyen fantasztikus megtakarítási formát talált. De tényleg. Gondoljunk csak bele hogy a bruttó kilencvenezer forintos fizetésemmel eddig milyen nagy mértékben járultam hozzá az államcsődhöz. Meg is érdemli az összes közalkalmazott, hogy most már visszavegyen.

Európai ipartörténet - nagy találmányok - Nyomtatás nagyüzemi módon

Ma délután ezt a műsort néztük. Olyan jól esett, de most megint érzem az űrt a lelkemben.

Egy ráadás nap - éljen a szabadság

Mecsextrém játszótér reggeli esős időben

A gokartozás mindig bejön

Amikor kint esik

rügyfakadás

makró próba

makró próba

lógós hernyós makrópróba

Kötélpiramis

Bebe gólya

Bebe Mester

Húsvét hétfőn reggelivel egybekötött erdei séta

Égervölgyből (itt van tó, patak, forrás, tűzrakó) séta Égertetőre, kellemes nem túl nagy emelkedőkkel tarkított, kanyargós turistaút, tornapályával (maradvánnyal) tarkítva.
Fent kilátó, játszótér, pihenőhelyek, jó levegő (bár vannak akik ide is autóval érkeztek), madárcsicsergés. 10 óra körül gyors sonka-tojás reggeli, mert mammerékhez megyünk ebédre és nagyon kikapunk, ha nem eszünk rendesen :)

A gyerekek jól érezték magukat, nem veszekedtek..., mennyivel jobb volt ez, mint ha otthon tespedtünk volna délig a tv előtt.