2009. április 27., hétfő

Nem kell parázni

Csajcsikák, Istenlába délutános, így nincs géphozzáférésem csak este nyolc után.
Szóval nem kell parázni, hogy miért vagyok eltűnve a héten, vonatkozik ez természetesen péntek-szombatra is, mikor is újra Istenlába lehet a munka hőse.
Szóval vagyok, megvagyok, jól vagyok, csak hol a hálózati, hol pedig a személyi feltételek nem felelnek meg a kommunikatív élet kívánalmainak.

Ezt a pár sort édes elsőszülött gyermekem jóváhagyásával írtam. Ez úton is köszönöm neki, hogy nagyfontosságú, spórából güzmivé válását, illetve nagyhatalmi harcait a világuralomért a kedvemért negyedórára megszakította, lehetőséget biztosítva ezzel aggódó(s) pajtásaim megnyugtatására.

Nincsenek megjegyzések: