Na már három napja nemcsinálomasemmit az új munkahelyemen. A prof ma sem jött, így egykor mondta a titkárnője, hogy nyugodtan húzzak el, ha véletlen mégis arra fújja a szél majd ő viszi a balhét. Na hívtam is Istenlábát sebtiben, hogyúgyhiányzik és be is társultam mellé.
A kezdeti izgalomból, a hogyan fogok én diktálásra gépelni című fejezet így tovább burjánzik a hétvégén is, mert ezt még nem sikerült kipróbálnom. Viszont ebben a három napban legalább aklimatizálódtam, beszéltem pár szót a kollégákkal, de gőzöm sincs ki mit csinál, kutat, lötyköl, szervez, rendez. Egy csomó orvos a rangléta különböző fokozatain. Egy-kettőt láttam a mellettem lévő szemináriumi teremben oktatni, néha látni a laborban laborost, néha senkit nem látni. Fura egy hely, de szimpatikus társaság.
Hétfőn már nagyon sanszos, hogy jön a nagyember, és megkezdődik az új élet dolgos része. Erre viszont igyekszem mostantól hétfő reggelig nem nagyon gondolni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése