Konkrét tralala

Nem is tudom, hol kezdjem. Mint arról értesülhettetek én bizony irígy vagyok. Erősen irigyeltem a testvérem által örökölt szőlőt (kisház, pince, gyümölcsös, veteményes, szőlő). Ezt közöltem is minap anyukámmal, mikor kint voltunk az öcséméknél és minden virágzott, és illatos volt... Szóval mondtam anyinak, hogy bocsi, de én igenis irigy vagyok. Ezen aztán anyika jót mulatott, és el is mesélte Zsuzsanéninek aki az ő barátnője már vagy harminc éve.
Erre Zsuzsanéni azonnal közölte, hogy ugyan ne irigykedjek már, van neki a regenyei szőlőhegyen egy szőlős, gyümölcsfás, kis házikós földje, az apukája után örökölte. De mivel neki már eddig is volt két szőlője, hiába igyekszik, nem marad energiája, ideje, kedve, hogy művelje. Eladni nem tudja, mert busszal igen körülményes kimenni, sokat kell gyalogolni, meg nincs kint villany se..., és mostanában amúgy sem lehet eladni semmit.
Szóval nem kell tovább sárgairigykednem, van már hol kapirgálnom. Zsuzsanéni azt mondta, jó pár évig nem adja el, nyugodtan kapirgáljunk, csináljunk amit akarunk, ha nem akarunk, ne csináljunk semmit, kaptunk kulcsot és tralala.
Ma voltunk kint, megmutatták merre kell menni, mit hol találunk, meg hogy a kertben van egy fa bungi és azt pakoljuk ki, mert milyen jó kuckó lesz a srácoknak. Kint voltunk másfél órát, ami alatt a srácok már meg is csinálták maguknak a kisfakuckót :)
És van cseresznyefa korai, meg nagyszemű, meg meggy, meg dió, meg alma, meg füge....
konrkétan tralala :)