Valahogy így ... :)

Szeretem az állatokat...

... ezért is lakom veletek, szoktam mondani a családomnak :), és lássuk be a kisállattartás legsokszínűbb formája, ha az embernek gyereke van, mert az a gyerek, aki reggel még mérges kutya simán átváltozik délre egy büdös disznóvá, de ettől még estére lehet belőle akár bújós macska is :)
De mivel ezek a csirkefogók olyan gyorsan nőnek és ezzel egyenes arányban oly kevés időt töltenek itthon, lassan már (még) csak Palika szórakoztat lelkesen.
Abszolút nem zavarta meg az új kalit, pont úgy viselkedik ahogy szokott, leszámítva, hogy néha nekiáll kiutat keresni. Komótosan körbejárja a kalitka tetejét, keresve a leggyengébb láncszemet. Aztán ahol arra érdemesnek látja a helyzetet nekiáll a bontási kisérletnek. Egyelőre még sikertelenül, de Istenlába pillanatnyilag úgyis csak legyint, mondván, "tesztidőszak van Baby".
Finoman észrevételeztem neki tegnap, hogy a kalit túl magasra került, és így a madar(ak) jóval magasabban van(nak), mint az én csodálatos orcám, és ezt nehezményezem. Mutatott hajlandóságot a probléma orvoslására, de ahogy ismerem elkapkodni nem fogja.
Még ez a hét és a következő aztán végre szabadságra megyek, és talán akkor már Zombika is jönni fog, ami a legjobb dolog ami történhet velünk, nem csak mostanában, de úgy globál. Szerintem nincs az a nyaralás ami felérhetne azzal, hogy egy ilyen szuper kis tollas költözzön hozzánk. Szerencsére ebben az érzésben osztozott itthon mindenki, és egy pillanatig sem volt vita abban, hogy nyaralunk, vagy tollasodunk. A nyaralást így is becsempésszük majd, pár napot eltöltünk majd az unokatestvérem Orfűi nyaralójában, oda a madarakat is lehet vinni, utazni sem kell és pont annyiba kerül, mintha itthon lennénk, mégis zöldben vagyunk, és körülölelnek a hegyek, mint egy nagy brokkoli (by Istenlába).

A mai itthonmaradásommal sikerült megörvendeztetnem Istenlábát és Bebét is. Soma tudta, hogy nem megyek el, ő volt a szövetséges (neki ugyanis szüksége van ilyen összetartozást erősítő cselszövésekre). Bebe mikor reggel felkelt álmos fejjel körülnézve közölte, hogy nem is tudta, hogy vasárnap van :) Majd mikor megmondtuk neki, hogy azért vagyunk itthon apával, mert ez a mi napunk rögtön közölte, hogy ez egy családi ünnep és nem csak a mi napunk, mert nyilvánvaóan azért házasodtunk össze, hogy ők megszülessenek, csak akkor még nem tudtuk, hogy Ő lesz az utolsó, mert születhetett volna Ő elsőnek is, de még jó, hogy nem, mert akkor már nagy lenne és nem tudnánk összebújni :)

Olyan jó, hogy néha elmondja nekünk az élet dolgait, és így mi is tisztán láthatunk.

Istenlábának a mai nap alkalmából nem tudtam mit mondani, ez megint egy olyan, "hogyan mondjam el Neked" dolog. Egyszerűen van amit nem lehet elmondani. Szerencsés vagyok, hogy ilyen sűrűn szembesülhetek ezzel a "problémával". Különben is benne van a nevében :)

Ünneplés helyett...

A reggeli lassú semmittevésből észrevétlen csúsztunk át a gyorséttermi (hála néked sodaxo) ebédelésbe. Ezt követte a szuronyroham, ami a tanszerek beszerzésében csúcsosodott ki. Jó ötletnek tűnt, merthogy hétköznap kora délután, ráadásul július végén csak nincs még teljes haderős vásárlási láz. És az tényleg nem is volt, de én így is totál lefáradtam. Csak a Vityának kellett új zsák, a Bebe még nem talált kedvére való tolltartót, beszereztük az összes vonalzó, körző, színes, grafit, golyós, natúr, színes, tubusos, ragacsos miazmát (mindenből az olcsó, vagy középkategóriát, de semmiképp sem méregdrága nevet), füzetből kizárólag a piros-kék-zöld elejű legolcsóbb (értsd 60.- /darab) a Bebének egy pólót amin a vörös Ranger van (tehát nem lehetett otthagyni), és még le is volt olcsózva, vettünk egy pezsgőt (tényleg csak egyet - totális önmegtartóztatás) és fizettünk 40 ezer magyar pénzt (illetve a helyett iskolakezdési utalványt). Ja, még egy kiló szőlőt is bátorkodtunk. Ilyenkor mindig égnek áll a hajam, és ez még akkor is így volt, mikor sokkal jobban éltünk... Szerintem ugyanis ez felháborító.
De ettől most mégsem megyek a falnak dühömben, mert szerencsére meg lehetett oldani utalványból és kész, de akkor is.

18

Holnap nagykorú lesz a házasságunk.
Elég hihetetlen, viszont baromi jó :)

Holnap Istenlába csúszón lesz itthon
és én sem megyek dolgozni (de ezt ő még nem tudja)
majd reggel elárulom neki :)

Papagáj munkában

Ilyen jó házban lakik aki rendes munkát végez

Kulturáltan közli a véleményét

csak ritkán lóg

és alaposan tesztel

az ilyen munkaerő egy dolgos nap után gond nélkül mulathat

Faház

Bár én erősen tartottam a dologtól, de Palkó gond nélkül abszolválta a beköltözést. Most épp minden kényszer nélkül randalírozik a kalitka oldalán, mi meg lessük, hátha bemegy magától :) Betettük neki és Zombikának is a sátrat, Zommé fetrengősebb, és Zombika lakrészét is berendeztük nagyjából, hogy Palkó is így szokjon hozzá, és ne frászozzon, ha oda valamit pakolunk. De a dolgok pillanatnyi állása szerint Palkót egyáltalán nem viselte meg a dolog. Igaz a kalitka belsejét pontosan ugyanazokkal a dolgokkal, és úgy rendeztük be, mint az előző volt, kivétel a sátor, ami a régi kalitba nem fért volna be.

Kéne egy név

... egy különleges

de minden olyan kisstílűnek tűnik ahhoz a fantasztikus dologhoz képest, hogy lesz sapisunk :)

Kéretik javaslatokat tenni!

Mint pl.
Bodza, Füge, Kavics, Yoda, Nyunyez, Pablo, Borka, Morci, Málna

persze igazából célszerűbb lenne valami lány név, de mint tudjuk az ellenkezője sem akadály :)

Inzultáló rovarvilág

Délután, miután Istenlába hazaért kirongyoltunk a kertbe ágért-bogért. Zsákmányoltunk némi fügét is - ami rögtön fel is merült papagájnévéként, merthogy olyan unisex - Füge -. Holnap ebből kifolyólag egy kis fügelekvár főzésre adom a fejem, mert Palkó nem szeretei a fügét (húha, ez rossz ómen) és mi sem vagyunk oda érte. Ez ráadásul nem is az a finom lilára érő fajta, hanem inkább sárgul-barnul és nem olyan édes. Na mindegy, veszni azért nem hagyjuk. A paradicsomok még mindig zöldek, viszont egy-két paprika is megjelent, igaz a méretük kész vicc. A bab még nem babult be, hogy ezzel az igen perfekt szakkifejezéssel éljek :) Viszont a sárga kardvirágok szépen virágoztak, ellenben az ugyanakkor ültetett, ugyanolyan "márkájú" kékekkel (már majdnem el is), és Bebe dísznapraforgója is virágzik.

Túl sok időt nem töltöttünk kint, én végeztem annyi idő alatt, míg Istenlába fát vágott és menekülőre is fogtuk mert a szúnyogok elviselhetetlen módon nekünk estek.
Közben azért ismét megállapítottam, hogy ennek a négyezer négyzetméternek a hatoda is bőven elég lenne nekünk, sőt igazából nem is kéne több nyolcszáz-ezer négyzetméternél és egy kis fabódénál.

Jó dolgunk van mint erdőn a madárnak

Istenlába tegnap teljesen összezavarta a fejem :) Mondtam neki, hogy ma úgyis péntek van, és ez meg az lesz. Mire közöltek, hogy azt én csak szeretném, mert ma csütörtök lesz. Na ebbe a végén annyira belezavarodtunk, hogy már az év és a hónap sem volt fix :) Ráadásul a gyerekek se nagyon tudják mikor milyen nap van, így aztán frappánsan lezártam a vitát azzal, hogy ha ma még csak csütörtök következne, akkor az adott nap szerda (bár ki tudja) márpedig szerdán dr. House van... De azért csak akkor vette fixre a tényt, mikor ma reggel bemondták a rádióba, hogy 24-e péntek van :)
Most, hogy hazaért a délutánosból nekiállt újra faragni. A frissen feltakarított szobában vígan üldögél a fotelben és csak úgy hullik körülötte a forgács, amikor így elnézem mindig a "szalonnázó paraszt" jut eszembe, de ezt azért nem mondom meg neki.
Holnap is dolgozik szegény, amit erősen nehezményez, mert hiszen neki F1-et kell nézni. Szerencsére vasárnap már itthon lesz és a futamot láthatja, viszont akkor kötelező előírtan faragnia kell közben :)

Palkó ma ránk hozta a frászt, délelőtt bebújt a kalit aljába a kajás tál alá, szegény Istenlába majdnem frászt kapott mire megtalálta :)
Délután folytatódott a bújócska velem akkor az ülőrúd göcsörtje és a létra közé igazította be magát, - és pont ahogy Bebe is - hiába hívogatjuk, keresgetjük néma csendben bujkál. Aztán mikor észrevesszük, és közöljük vele, hogy gyökér dolog frászt hozni ránk akkor előmászik és nekiáll csörögni.

Késztetés

Istenlábában nagy a késztetés :) A kalitka már teljesen be van rácsozva, külön nyithatóvá téve a tetejét, hogy könnyebb legyen a berendezés és fel van fúrva a helye a falra. Hétvégén fogjuk csak felszerelni, majd délelőtt átpakoljuk szépen bele Palkó megszokott dolgait, és beköltöztetjük. Nem akartuk ezt hétközben megtenni, bár a nagy kalit elfoglalja a szoba felét és macera kerülgetni. De azt gondoljuk, nem lenne szerencsés pont este olyan helyzet elé állítani a tollast, hogy ismeretlenbe kelljen mennie aludni.
Istenlába viszont úgy tűnik addig sem bír tétlenkedni (értsd teljesen be van sózva) és így ágakat-bogakat farag, amit majd a kalitka tetejéről lelógat a papeszok örömére.
Vasárnapi programként Dávidnak fogunk játékokat készíteni, illetve végre befejezzük Zsebi, és Bib+Saf sátrát is, ami már erősen időszerű.
Kiváncsi vagyok Zombika mit fog szólni a neki kitalált függőágyhoz :) Azon viszont erősen agyalok, hogy Palkónak (aki imádja a sátrát) betegyük-e a sátrat a kalit sarkába (magas a kalit, így bőven elférne benne), viszont nem szeretném, hogy egész nap ott "kotyuljon". De az is megfordult a fejembe, hogy mivel szereti azt a sátrat az új kalitban biztos biztonságot nyújtana neki. Nehéz ez a papeszfejjel gondolkodás :)

Istenlába délutános, ebből következően délelőtt itthon volt, és most mesélte, hogy a Palkó a varjakkal beszélgetett. Szerencsére még nem károg, csak minden kár-ra közölte, hogy szijjjjja :)

A nemek aránya

Azt hittem már egész életemet "elnyomásban" fogom tölteni, de Zombikával 4:3 ra javítunk a nemek arányán. Istenlába szerint jajj nekik, mihez is kezdjenek ennyi nővel? De mint a mellékelt ábra mutatja azért megbírkózik a feladatta. Itt kell megjegyezzem, hogy Palika de Lány igen szemérmetlen egy ......

Timike, Zoli, Zorro és a többiek!

Nem tudom szavakba foglalni, tényleg nem tudok mit mondani. Ha azt mondom köszönöm azzal nem mondtam semmit, hiszen azt is megköszönöm, ha azt mondják egészségemre.
Mivel elmondani nem tudom inkább körül írom...
Vizualizálni kéretik egy majd' 40-es nyomokban sem filigrán engergiagombóc, amint egy ronda és mogorva intézet közepén sikongatva indián-szökell (mint a statikusok rémálma), és közben igyekszik egy telefonnal egy időben öt embernek is elmondani, hogy Zombika lány, DE! Hogy Timike lemondott róla a javunkra, és így a miénk lehet, és hallgatni a sikongató gyerekeket miközben csorog a könnyem és már nem is tudom, hogy miért sírok, saját örömömben, vagy az ő örömükön, vagy azon, hogy mekkora áldozatot hoztak értünk Timikéék. És most is csak megint pityergek itt mint egy óvodás. És gyakorlatilag egyszerűen nem is értem, hogy valaki akit sosem láttam személyesen (bár egyszer csak összejön), akivel csak telefonon és levélben kommunikálok, hogyan tudott értem és a családomért ekkora áldozatot hozni. És csak remélni merem, hogy ettől a hatalmas áldozattól amit értünk hoztatok még továbbra is jó szívvel fogtok gondolni ránk. Mert bár én hajlamos vagyok mindig jó emberként gondolni magamra, nem hiszem, hogy képes lettem volna erre, amit Ti megtettetek értünk. Mivel ennyi sor után sem találok szavakat csak azt tudom mondani, hogy KÖSZÖNÖM, KÖSZÖNJÜK, de amit érzünk az sokkal több ennél.
Cupp

Nem kalitka - remekmű

Dili

Ma teljesen begolyóztunk!

Nyomdás golyózós

egy kis munkával és némi türelemmel ez lesz ...

A reggelem a tegnap előrejelzett szerint a nyomdában indult. Elég érdekes volt, mert a főnököm (mármint a volt főnököm, de ezt sosem fogom megszokni) akivel megbeszéltem ezt pénteken (amikor is ő a Balcsin volt) nem szólt a többieknek, így elég hülyén néztek mikor megjelentem fél nyolckor :)
Az igazság kedvéért azt is meg kell jegyeznem, hogy a két (volt) közvetlen kolléganőm sem volt lelkesebb nálam, illetve nagyon tarózkodóan viselkedtek (Istenlába szerint egyszerűen csak irigyek, mert a vak is látja, hogy én jól vagyok, és jó helyet találtam magamnak).
Miss Rázomavalagam azért igyekezett nagyon beszélgetni, én meg válaszolgattam is, ha kérdezett, meg meséltem neki egy kicsit az Intézetről, de leginkább ezerrel szkenneltem. Olyannyira, hogy másfél óra elteltével gyanúsan készen kezdtem lenni :) Ez Intézeti gép tempóval eltartott volna délután háromig.
Így félt tízkor már - az egyébként délutános - Istenlábával az ócskásnál kotorásztunk golyós üléshuzatot, amit hazaérve gőzerővel igyekeztem szétszedni, közben mostam egyet, és egy kolleganőm férjének a szakadt nadrágszárát is megvarrtam. Szóval igen hasznos napom volt :)
Délután fél háromkor elindultam a város másik felébe a gyerekekért. A busz elment az orrom előtt, de mivel már ilyen jól belejöttem az időhasznosításba addig legalább bevásároltam míg jött a következő. A jól szervezettség jegyében még a buszról felhívtam a skacokat, hogy készüljenek, mert tíz perc múlva ott vagyok, és ha ügyesek vagyunk ugyanezzel a busszal vissza is tudunk menni. Azt persze nem tudhattuk előre, hogy arra amire majd átszállunk húsz percet kell várni :( Somi bevállalt némi golyóbontást cserébe ha sütök gofrit, és csak a hasznosság végett az idő alatt sütöttem kiflit is. Majd a gyerekek játszózni mentek én meg nekiálltam felépíteni a lebontást. Szerény számításaim szerint még kell egy golyós ülést szereznem, mert egy ülésből csak 10 sor golyó leszen, és nekem 40 kell, az ócskásnál viszont csak két golyós ülés volt, meg nekem is vannak tarcsi golyóim :) hehehe, de még így sem leszen elég. DE! mire kell minden meglesz :)
Igen hasznosan telt a délután, Katikám, már a negyede megvan :)

Kaptam sms-t is egy kolleganőmtől, hogy milyen uncsi nélkülem... :)

Több felvonásos beszélgetést folytattam Katival, akinek van új unokája :)

Sajnos "az én gyerekemről" még nincsen hír :(

De majd holnap :)

Istenlába lassan, de biztosan készrevarázsolja az új kalitot :)

press press press

Dumbledore szkennelést talált ki nekem holnapra nagy mennyiségben. Mivel bent elég szar gépek, és pocsék monitorok vannak, gondoltam majd itthon megoldom. Igen ám, de ... valami oknál fogva hiába installáltam fel a szkennert mégsem működik a dolog (ellenőrizze a csatlakozást blablabla), így kénytelen voltam felhívni a volt főnököm, aki már csak alkalmazott a - volt - cégénél, és megkérdezni bemehetek e holnap egy jócsomót szkennelni.
Így holnap reggel a nyomdába megyek melózni. Meg kell mondjam egyáltalán nem esik jól ez a gondolat. Egyszerűen annyira rossz emlékeim vannak, és annyira negatív az a környezet, még jó, hogy tudom, hogy kedden mehetek a kihívások nélküli, viszont nagyon szórakoztató, és barátságos munkahelyemre :)
Kedden mindenesetre beviszem a szekennerem és keresek egy használható konstrukciót..., mert bár mindenütt jó, de mégis vannak helyek ahol kevésbé.

Csodapofa

Csababácsi a király

Elkészült a kalit váza. Csababácsi aki király, most kivételesen nem apánk, hanem Gyöngyi kolleganőm férje aki asztalos és 20 ezer magyar pénzért ezt a gyönyörű és hatalmas csodát alkotta nekünk. A héten vagy a végén a mi Csabánk - aki naná, hogy szintén király - készre alakítja és akkor aztán királyi lakosztálya lesz a kis tollas(ok)nak :)

Olyan hülye vagyok

Ültem a fotelben olvasgattam és néztem ahogy aludt. Aztán beleállt a gyomromba a görcs, az agyamba meg az ideg, hogy mi lesz, ha egyszer ez majd nem lesz így. Ha majd valamelyikünk egyszer csak nem lesz itt...

... és bár annyi mindent akartam elmesélni, ettől az érzéstől olyan jelentéktelennek tűnik minden.

Kerti villám

Villámlátogatásra ma végre kijutottunk a kertbe. Hatalmas gaz volt a veteményben, máshol még mindig az van :( Istenlába hathatós segítségének köszönhetően viszont a veteményes fellélegezhetett. Persze én is kaparásztam, csak nem vagyok tökéletesen hitelesítve a déli gazolásra. A virágoskertet igyekeztem azért rendbe szedni, mert arra azért nem biztos, hogy hajlandó lett volna. Két és fél órát dolgoztunk szorgalmasan aztán futottunk tovább, mert még egy csomó dolgot kellett venni Vityának, aki holnap megy... Soma meg mindjárt jön, már csak egy óra és jön a vonat :)
Holnap viszont már megyünk dolgozni. Szerencsére főnökmentes napok jönnek (bár ez sosem tutifix, mert tréfás a bácsi), és a főnökmentesség ebben az esetben nem fog munkamentességet jelenteni (mint általában), mert a nyakamba varrt egy folyóirat szerkesztést, ami kb. 100 oldal, és a körülmények sem nagyon adottak, de majd csak...

Túl a sövényen

Hahh, hát nem is vagyok kövér :) Kifejezetten jól áll nekem az árnyék :)

"Éjszakai" fürdő party

tüskés makró

Sosem tudom kihagyni rózsa

végül is vannak akik örülnek az esőnek

Jó kis hétvégét töltöttünk Orfűn, igaz a szokásos 5 gyerek helyett csak 2 volt velünk.
Bebe behajtotta rajtunk a taviszörnyes fürdés igéretét, szerencsére a részvételünkhöz nem ragaszkodott, persze ehhez kellett Era tante önfeláldozása is :)
Délután megfazoníroztuk a sövénykészletet, összehúztuk-taligáztuk a levágottakat, pinyóztunk, dumáltunk, ittunk és röhögtünk, és röhögtünk, és röhögtünk.
Aztán beáztattuk egy 20 percre Bebét tántistól.
Vasárnap napsugaras reggelizést csaptunk a teraszon, aztán kifeküdtünk az árnyékba olvasni.
Fél egy környékén mikor már elég magasra hágott a nap - és senki nem mondhatta, hogy még vízes a fű - megtartottam a segítsünk már Pista bácsinak gyerekek félórát, és egy kis fűnyírásra bírtam a népet. Mentségemre szolgáljon, hogy a lenyírt füvet délután egykor én gerebeneztem össze. Ezt követően elfogyasztottuk a tegnapi ebéd és vacsora maradékait, majd lassú készülődésbe kezdtünk hazafelé. Negyed ötre haza is értünk. Vitya eltöltötte itthon az első éjszakáját egyedül(?).
Holnap este jön Soma :) Kedden reggel megy Vitya.
Mi meg holnap Bebe napot tartva felderítjük a kerti helyzetet, bár az imán már dörgött, de lesz@rom.

Zombika

"Én mondtam a kiscsákónak, hogy a páleszra ne szívjon füvet mert nem lesz jó vége!!!!!!!!!!!!!!!!!:-DDDDDDDDDDDDDDDD" - by Mizo

Wimbledon

Federert már sokat láttam győzni, senkinek kétsége sem lehet afelől, hogy ő a legjobb (bár én Nadal játékát jobban kedvelem), de soha nem láttam még ennyire jól játszani (mint az idei szezonban) és ennyire küzdeni Andy Roddickot, mint a mai wimbledoni döntőn.

Roger Federer lett minden idők legeredményesebb teniszezője, miután maratoni csatában legyőzte Andy Roddickot Wimbledonban. Federer 15. Grand Slam-sikerét aratta.

Nem vagyok egy Federer rajongó, most sem neki drukkoltam, bár meg kell mondjam ahhoz, hogy rájöjjek kinek drukkolok el kellett jutni az ötödik játszmáig. De attól, hogy nem neki drukkoltam még nagyon megérdemelte, hogy felülírjon minden eddigi rekordot.
16-14. Még belegondolni is hihetetlen, nem ám végigjátszani. Fantasztikus volt.

Nem gondoltam, hogy Nadal nélkül ilyen wimbledoni döntő lehet. Nem gondoltam volna, hogy az adogatásaival csodálatot kiváltó, de a nagyok között a tenisztudásával soha nem kitűnő Andy Roddick ilyen fejlődésen lesz képes átmenni a tavalyi kudarcok után.

Két napja nem esett egy csepp eső sem :)

A végén még mehetünk holnap locsolni :)

Végre dörög és villámlik!

Ezt már vagy 7 órája nem láttam. Már kezdtem aggódni, hogy jön az aszály és menni kell öntözni, de szerencsére nem. Holnap nekiállunk bárkát ácsolni. Ezért nem is leszünk itthon a hétvégén. Hétfőn viszont munka helyett kievezünk a kertbe, ha százszor szakad is ránk az ég. Ami látványra mostanában meg is van, konkrétan hatalmas felhők esnek a fejünkre, és igen ettől még fáj is a fejünk. Most akkor merje valaki azt mondani, hogy nem vagyok frankó papagáj tartó, amikor még az esőerdei klímát is biztosítom, miközben szép csendben fulladozom, mert lassan a levegő helyét is a víz veszi át.

Most svédül mondom, hogy mindenki megértse :)

Ma felidegesített engem egy kanyar apa (értsd kurva majom), így nem tudtam nyugodtan fikázni és kakát enni (kávézni és sütit enni), amitől annyira ideges lettem, hogy lerágtam a seggem (szakállam).
Na, ez volt ma. Tetszik nekem ez a svéd nyelv :)

Makacsegydög

A Nubi (szeretett brümink) tegnap reggel megadta magát, és mint egy makacs öszvér (beállította a fékjeit) és nem volt hajlandó dolgozni vinni. Szerencsére a tesóm sáros volt az autószerelés elmaradásában (mivel hetek-hónapok óta mondjuk neki, hogy el kéne vinni kocsidokihoz), elszégyellte magát és azon nyomban orvosolta a hiányt. Különben aztán itthon dekkolhattunk volna egész hétvégén, így viszont unokatesós bandázásra megyünk Orfűre.
Somi jól van, minden este telefonál, boldogságos hangja van, minden nap fürdenek, ma indián nap van, holnap Tihanyba mennek...
Vitya két napig nem volt címerezni, mert az adott tábla kész lett, és az újat még nem jelölték ki, de állítólag holnaptól újra megy.
Én ma jól elfáradtam, mert a nagyfehérre rájött a közlési láz.
Istenlába délutános, sok vizet nem zavar.
Palika már megint beült a sátrába kint és ki sem jön. Istenlába azt mondta elveszi tőle, mert totál aszociális lett mióta sátra van. Csak ül ott fent és prüntyögő előadásokat tart.
Eddig azt hittem, hogy csak a fedett pályás teniszt nem szereti, mert ott bosszantja a cipő nyikorgás, de nem. Ennek már a füves pálya se jön be. Állandóan tiltakozik ha teniszt nézek, így ma muszáj volt elmagyaráznom neki, hogy a tenisznézés alapfeltétele a családban maradásnak. Na, ha ezt olvasná a fekete észosztó biztos hosszasan elmagyarázná nekem, hogy mentális károkozó vagyok és gátlom a madaram a szabad vélemény-nyilvánításban, a végén még le is csukatna.

Fontos megjegyeznem, hogy a mai égszakadás sem maradt el.
De ha holnap nem esne véletlenül akkor majd locsolunk :)

Holnap péntek! Anyukámnak ma van a szülinapja! Ma volt fizetés!
Micsoda mozgalmas egy élet (ahhoz képest, hogy semmi sem történt)

HÍR

Dráganagyonhiányzósbarátném Mizoka tollfosztotta Zombikát!
Görcsben van a gyomrom, és tiszta ideg lettem. Az azonnal tudni akarom, és a nem akarom tudni közötti lidércben leledzem éppen. Ráadásul megrendeltem az asztalosnál a kalitkát, hogy kész legyen amikorra kell. Mert ugye inkább legyen feleslegesen itt fél évig, minthogy szegény Zombit egy-két hét után újabb környezettel sokkoljuk. Na szóval, most nem vagyok beszámítható (nem mintha valaha is az lettem volna).