A reggeli lassú semmittevésből észrevétlen csúsztunk át a gyorséttermi (hála néked sodaxo) ebédelésbe. Ezt követte a szuronyroham, ami a tanszerek beszerzésében csúcsosodott ki. Jó ötletnek tűnt, merthogy hétköznap kora délután, ráadásul július végén csak nincs még teljes haderős vásárlási láz. És az tényleg nem is volt, de én így is totál lefáradtam. Csak a Vityának kellett új zsák, a Bebe még nem talált kedvére való tolltartót, beszereztük az összes vonalzó, körző, színes, grafit, golyós, natúr, színes, tubusos, ragacsos miazmát (mindenből az olcsó, vagy középkategóriát, de semmiképp sem méregdrága nevet), füzetből kizárólag a piros-kék-zöld elejű legolcsóbb (értsd 60.- /darab) a Bebének egy pólót amin a vörös Ranger van (tehát nem lehetett otthagyni), és még le is volt olcsózva, vettünk egy pezsgőt (tényleg csak egyet - totális önmegtartóztatás) és fizettünk 40 ezer magyar pénzt (illetve a helyett iskolakezdési utalványt). Ja, még egy kiló szőlőt is bátorkodtunk. Ilyenkor mindig égnek áll a hajam, és ez még akkor is így volt, mikor sokkal jobban éltünk... Szerintem ugyanis ez felháborító.
De ettől most mégsem megyek a falnak dühömben, mert szerencsére meg lehetett oldani utalványból és kész, de akkor is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése