Békességben, boldogságban

szuperül telt a hétvége, pedig igazán semmi különleges nem volt benne. Szombaton Bebe edzése után bementünk az Árkádba megnézni a LEGO kiállítást.
Sajnos a telefonom kameráját összetapizta valamelyik éhes csirkét játszó gyerek, így fantasztikusan pocsék képeket sikerült készítenem, de sebaj az élmény a lényeg, nem a művészi érték :)

Az ebédet ügyesen megoldottuk, reggel míg a fiúk edzésen voltak én főztem rizst, az Árkádba menet pedig szóltunk a Spárban, hogy két grillcsirkét szeretnénk délre. Így aztán már pipistől jöhettünk haza és csak egy salátát kellett összedobni. Az ebéd után punnyadást követően, kitaláltam, hogy sétálhatnánk kicsit a Mecseken, de a gyerekeket nem nyűgözte le az ötlet. Kettecskén indultunk neki Istenlábával. A kocsit a Barbakánnál hagytuk, mi meg felbuszoztunk a Dömörkapuhoz, ittunk egy kávét az "ezeréves" Büfében, majd lesétáltunk a Tettyére.

Mivel még sosem voltunk a már jó ideje megnyílt Mésztufa barlangban, így oda is betértünk, aztán tovább kocogtunk a belvárosba.
Persze pont akkor értünk a Hunyadi útra mikor a volt kolléganőm esküvője zajlott. (Mi is megvoltunk híva, de nekem nem semmi kedvem sem volt (ál)jópofizni, Istenlábának pedig még a semminél is kevesebb). Viszont mivel épp vége volt a cécónak összefutottunk pár régi kollégával, meg a volt főnökömmel és mivel megint fesztiváli forgatag volt a SZIT-en elmentünk sörözni, meg dumálni egy kicsit. Így esett, hogy csak este értünk haza egy szuper nap végén. A gyerkőcök tök jól elvoltak, még csak ránk se telefonáltak, hogy hol vagyunk már :)
Vasárnap még intettünk egy búcsút a nyárnak és elmentünk strandolni. Nagyon jó volt, bár jó sokan voltak.
Igazán lehetne sűrűbben is hétvége (bár inkább ne, akkor még gyorsabban szaladna el az élet).

Őszibújás

A négynapra bővülő hétvégénk első napját egy kis Soma ajnározással töltöttük (pénteken volt 11 éves). Az ő kedvére, és az én megnyugtatásomra egy kis biciklizést is beiktattunk, az elégetett kalóriákat a Mekiben pótoltuk.
Az első pánik (inkább hiszti) után szerencsésen abszolváltam a biciklire fel és leszállást (ha mindezek megvannak, akkor már nincs bajom a brigázással), Istenlába azon megjegyzése közepette, hogy most pont olyan vagyok, mintha a kislánya lennék :)

Szombaton már majdnem dél volt mire elindultunk. Reggel elvittük a Bebét aikidóra, majd elmentünk a mamáért, hazajöttünk, biciklit raktunk a tetőre...
Kettő körül megérkeztünk, de mivel négytől volt a szállás elfoglalás időpontja, így rögvest el is mentünk sétálni. Kellemes meleg idő volt, sütött a nap, tele volt a part totyogó gyerekekkel, kocogókkal, bringázókkal...
Az este folyamán Istenlába egy újabb tanfolyam keretében biliárdozni tanított meg. Hiába no, még jó hogy van nekem :)

Jajj, azt el is felejtettem megjegyezni, hogy mi voltunk egyedül az üdülőben hétvégén, se egyéb szállóvendég, se személyzet, meg is beszéltük, hogy mos aztán rosszalkodhatunk, biliárdoztunk is hálóingben-gatyában :)

Szombaton egész éjjel esett az eső, és olyan hangosan csurgott a csatornában, hogy kétszer is megnéztük elzártuk-e a vizet a fürdőben :) És egész reggel, majd délelőtt csak esett, és esett, így autós környék-felderítést tartottunk.
Dél körül csodák csodájára felszakadozni látszott a felhőzet, és kisütött a nap. Így aztán nem lehetett kibújni a bringázás alól. Amitől először ismét rámtört a para, de a végére annyira belejöttem, hogy csak, szóval nagyon élveztem. Ez a bringa út a Balaton körül jó egy találmány. Mondjuk nem biztos, hogy a nyári csúcsban is így élveztem volna, mint így, hogy gyakorlatilag nem zavarta semmi a békés tekerésem ... Nagyon jó volt, de tényleg :)
Eltekerőztünk 13 km-et, ami az én esetemben szép teljesítmény, tekintve, hogy a jajj nemtudokbiciklizni nyafogásnál tovább ritkán jutok :)
Este egy kisvendéglőben harcsapaprikást ettem, ami - sajnos - elég felejthető volt, majd a hatalmas sportteljesítményemtől sebesen el is aludtam. Így Istenlába nyugodt körülmények között nézhette a kihagyhatatlan Star Wars-ot.
Hétfőn reggelre beköszöntött a télnek álcázott ősz. Égszakadás és igen hűvös idő mellett indultunk haza. Ahhoz képest, hogy tegnap még rövidujjúban bringáztam holnapra nem kizárt, hogy dzsekit kell húzni :(, és olybá tűnik nekiálltak fűteni is.
Így aztán még nagyobb értéke van annak a tegnapi napsütésnek. Ebéd közben boldogan állapítottam meg, hogy - bár bírtam volna még egy-két napig - a hétvége alatt elfelejtettem minden búmat, nyomoromat, görcsömet...

(képek a Picasan)