Szimpátia tüntetés és IVÁNYI DALMA

Ma délután a Pécs 2010 szurkolói szimpátia tüntetést tartottak a város főterén. Nem írok erről bővebben, mert amit szívem szerint írnék az nem nyomdafesték képes.

Mindezek mellett szerencsésnek érzem magam, hogy évtizedek óta egy ilyen csapat szurkolója lehetek, hogy ennyi minden megadatott, és bízom benne, hogy csak nem annyira hülye ez a város ahol élek, hogy mindezt veszni hagyja.

Köszönjük, és HAJRÁ DALMA!!!

Mára ez

Havóna

egy lányom, pont ilyen lenne :)

18

no comment

18

évvel ezelőtt született meg az én kicsi fiam :)
Ma a pajtásaival ünnepli, hogy legálisan sörözhet. Tegnap jót derültünk mikor közölte, hogy végre megborotválkozhat a barátja, akinek azért van szakálla, hogy ne firtassák a korát :)
Míg Ő ittasodik mi az apjával nekiálltunk a holnapi vendégségre készülődni.
Két torta lesz, az egyik a Böbe féle puncsos tortaformában megalkotva.
A másik egy mascarponés-epres krémes csokoládé torta. Mivel nagy rajongói vagyunk a tévében futó tortás műsoroknak és kiskuktánál jó leírásokat is találni a torta készítéshez, dekoráláshoz, úgy döntöttünk nem rendelünk, nem simán csak rákenünk egy kis krémet oszt úgy is jó lesz...
Én leginkább a torta gyártásában, valamint a cukormassza előállításában jeleskedtem, míg Istenlába a dekorálásba vetette bele magát.
Holnap majd készítek normális képeket is (ha el nem felejtem), addig is a végeredményt dokumentáló álljanak itt ezek.

Isten éltessen Vitya!

mi mással foglalkozhatna egy vérmacsó :)

műremek by Istenlába

Nekem a tenger

Egész jól elvoltam a tenger nélkül, de komolyan. Erre tegnap ott volt a híradóban Ottó...

és most úgy hiányzik a hajnali sziklákon szökellés

meg az andalgós bambulászás ....

és még ez is :)

Mára ez

ISFJ

Az "Eldugott zugblog" által inspirálva kitöltöttem egy személyiségtesztet. ISFJ (oltalmazó) vagyok. Persze valójában teljesen tisztában voltam vele, hogy ilyen vagyok, mégis viccesnek találtam a jellemzésemet olvasva, hogy gyakorlatilag én vagyok Terézanyu :)
A munkám meg pont a nekem ajánlottak között van, szóval nem csoda ha tulajdonképpen tök jól érzem magam :) Sajnos nem ajánlják, hogy rock sztár legyek, vagy a filozófia professzora, de ezt csak feldolgozom valahogy :)
Azt már csak én teszem hozzá az egészhez, hogy azt hiszem a racionalizmus csírája sincs meg bennem :) Viszont miután tisztában vagyok ezzel és bizonyos elvárásokkal így tudom mikor kell elővenni a "hidegfejem", és amíg szükséges képes vagyok úgy tenni, mintha... Aztán abban a pillanatban ahogy lehetséges visszaváltok az emocionális alapállapotban és sírok, nevetek, veszekszem, játszom....

Mára ez

basztikuli

lumbágóm van :(

vágyakozós

Egy gyors simogatás, apró csók és egy csukódó ajtó. Valahogy nem ez az ideális hétvége indítása az én olvasatomban :(
Azt hiszem a legrégebbi alapszabály a mi szövetségünkben, hogy nincs az a pénz amiért a kevés együtt tölthető időnket eladnánk. Az elmúlt 23 év alatt jottányit sem változott a véleményünk erről, viszont a világ teljesen kifordult a sarkaiból. Manapság ugyanis már nem mi döntünk arról, hogy mit is teszünk a szabadidőnkben. Ebből kifolyólag a harmadik hétvégét indítom "egyedül". Nem tudom a gyerekek vagy én utálom-e jobban a hajnali gyerekébresztgetést, de kelni kell, Bebének edzés van nyolckor, Vitya viszi. Álmos fejjel kilavírozok a konyhába, persze kávé nincsen, míg megfő elkészítem Chili reggelijét aki szerencsére csendben vár a sorára. Soma még alszik. Irigylem. Kitárom a konyhaablakot és mellételepszem a kávémmal. Kint süt a nap, hirtelen semmire sem vágyom jobban, minthogy lefeküdjek a fűbe, Istenlába ölébe hajtsam a fejem és sületlenségekről duruzsoljak neki. Ez még akkor sem lenne kivitelezhető ha itthon lenne, így legalább ezért nem a Telét terheli felelősség. Csendes melankóliámból összekapva magam mosogatni és főzni kezdek. Közben Quimbyt hallgatok. A szomszédok biztosan örülnének ha csak hallgatnám, de én énekel is :) Nincs is más zeném a konyhában, mint egy csomó Quimby lemez, aztán a hangulatomnak megfelelően válogatva gajdolok minden főzés közben :) Én élvezem....

Üdvözlöm érintem nem mutatom
Nem emlékeztetem nem kutatom
Nem zavarom zavarom csak figyelem
Belefeledkezem vele utazom

Nem sürgetem nem várom
Nem bántom nem sajnálom
Nem sajnáltatom magam magam adom
Neki megadom neki megadom magam

Felkavarom felkavarodom
Megálmodom belelátom
Megkövetem megkövetelem
Megszelídítem megbánom

.....

A hegy felől (melyen az én emberem tartózkodik) mély morajlást hoz a szél. Kinézek, a kilátások nem túl jók, grafitszürke rémség közeleg. Elsózom a rizses húst. Hiába, a szerelem.... Közben egy hosszú,  szerelmetes esemessel célzom meg Istenlábát, aki válaszként perceken belül a fülembe búg. A távolban mennydörög, a telefonban szakadó eső hangja a háttérzene. Istenlába egy tető alatt ácsorogva várja, hogy alább hagyjon az égi áldás, több haszna lenne ha itt lenne velem.
Az ablakban lógva száríttatom a széllel a hajam. Gyereket ebédeltetek, sütisütésen gondolkodom, mosogatok, számítógépezek olvasok, ténfergek.... és még mindig csak egy óra van.... én meg csak szeretnék a fűben fekve Istenlába ölébe hajtott fejjel világmegváltani....

Még egy hónap és eltöltünk négy napot kettesben az unokatesóm nyaralójában nappal semmittéve, éjszakákon át fesztiválozva, barátokkal találkozva, ordibálva énekelve, csendesen összebújva, még egy hónap.... már csak egy hónap..... gyorsan eltelik, hamar itt lesz

Tele Tele televan

nem kéne fennakadni azon hogy ezen szamócák almák :)

 Nekem tele van a szamócás napozóm. De ténylegre. A négy napja tartó fejfájás is elég lenne már ehhez, de akkor még ott van annyi minden. Például lehet, hogy akkor lesz majd alkalmam egy fél órás ebédszünetre, mikor NH-né kijárja nekem :) mert a titkárság nem maradhat üresen.

Aztán ott van Istenlába aki világhírűen családbarát munkahelyen dolgozik (egyszer annyira szeretném megtudni, ugyan mitől és hogyan lett családbarát a Tele...) így aztán a havi két hétvégi munkanap mellé "teljesen önszántából bevállalt" még párat, mert mit neki nyár, meg család, meg gyerekek. És persze mikor ott állt a nyakkendős agitáló brigád akkor megint ő volt az egyetlen aki megjegyezte, hogy hahó itt emberek dolgoznak, családok vannak, meg pihenő idő(nek kellene lenni). Persze értem én, hogy nagy a csend ilyenkor, mert olyan világot élünk, hogy vagy megdöglesz a munkahelyeden, vagy húzzál ahová akarsz. Na szóval nem elrendelt túlóra van ám (nyilván az munkajogilag szabályozott, hogy mennyi lehet), itt kérem önként hétvégi munkáért rimánkodó munkavállalók vannak. A nyakkendősök meg nem is értették mi a baja az Uramnak, mert hiszen ez remek alkalom, hogy értékesítsenek (na most Istenlába konkrétan egy szerelő, nem porszívóügynök) és az mennyire jó nekik, és különben is nem csak "úgy" kell bemenni dolgozni, hanem kifizetik túlórában. Azt, hogy itt nem pénzről van szó nem is értették.
Magáról a hétvégén véghez vivendő (ilyen szó nincs is:)) projektről nem akarok itt szót ejteni, mert egyelőre még nem hirdetik és nem nyilvános, de józan paraszti ésszel belegondolva teljesen halálra ítélt, elkapkodott, és minden átgondolást nélkülöz, viszont a teljes kollektíva hétvégéjét tönkre teszi. Szóval mosttól a hétvége családilag max. egy napból áll. Ebből kifolyólag sanszos, hogy abban az egy napban apánknak nem épp ahhoz lesz kedve, hogy strandra, meg ide-oda furikázzon minket. Szép nyarunk lesz, juhhhé. Köszönjük Tele...


Muszáj volt ezt most "kihánynom" magamból ide, mert Istenlábának nem akarok nagyon semmit mondani. Egyrészt ugyanazt gondoljuk erről, másrészt szeretném ha nem kapna agyvérzést negyven évesen, és néha úgy látom egész közel áll hozzá.

Na, ezek után jön a kisgyerek, hogy környezet házi van, és le kell írni, hogy miért vagyunk büszkék arra, hogy magyarok vagyunk. Elnézést a nacionalistáktól, de egyetlen kiaszott dolog sem jutott eszembe. Persze nagyon büszke vagyok az agyonhajszoltságra, meg a minimálbérre is tényleg, de nincs ebben az országban semmi olyan amit ember alkotott és én büszke lennék rá. Persze szeretem én a Balatont, imádom a Tiszát, vannak kedvenc helyeim, hegyeim, de zsigerből utálok mindenkit akinek a politikához bármily megközelítésben bármily köze van, utálom a korrupt genyákat... és egyáltalán.

Mindezek után ért a hír, hogy a kedvenc kosárlabda csapatom gyakorlatilag atomjaira hullott, és ebben is mélyen benne van a helyi politika.

Istenlába miközben ezt írom - és fingja nincs róla, hogy mit csinálok, vagy miről írok - csendben megjegyezte, hogy el kéne húzni a németekhez, vagy legalább a sógorokig. És bár úúúútálom az áncigcváncigot, ha kicsit bátrabb lennék, és nem az angol nyelvtanulást erőltettem volna a gyerekeknél éveken át el is húznék innen a ....ba. Ha már vadkapitalizmus akkor legalább fizessék meg. Bár ezt az álláspontot is revideálnom kell, mert nem kell. Nem lehet megfizetni azt az időt amit az ember békességben, boldogságban a családjával tölt.

Taknyanyála

Megszottyosodtam. Nem haldoklok, csak fáj a fejem sokat és nagyon, köhögök nameg szottyogok. Nem épp a legideálisabb felállás ha az embernek nyócórás állása meg nagycsaládja van. Persze együttérzésre nem nagyon kell számítani, attól, hogy beteg vagyok még ugyanúgy nem jut eszébe senkinek megkérdezni, hogy nem akarnék-e ebédelni esetleg... na, ez mellékvágány.
Dumbledore is gyakorlatilag mintha kegyet gyakorolna azzal, hogy időben hazajövök, mert hiszen ő négykor akar elkezdeni telefonálgatni. Szerencsére itthon megtehetem, hogy nem csinálok semmit.

Chili meghibbant és bontja maga alatt a sátrat :) na ez is mellékvágány, de épp eszembe jutott.

Minek után elfelejtettem mit is akartam írni - hiába no, toppon vagyok - maradjunk annyiban, hogy azért van itt csend, mert beteg vagyok :)

Kütyü tesztelés

Istenlába már megint dolgozik a hétvégén, illetve holnap nem, csak ma igen. Ebéd után mivel az egyik kedvenc helyemre ment dolgozni vele tartottam, úgysem volt alkalmam még tesztelgetni az új fényképezőmet telefonomat. Az idő is kellemes volt, igaz az eget gyakran takarta felhő és elég párás is volt a levegő, tehát fényképezésileg nem volt tökéletes, de csak úgy nagyon klassz volt.

A pasi dolgozott, én meg bambulásztam....

üldögéltünk patakparton...

és mentünk csak úgy (az útba eső) nagyvilágba

kütyütesztelő villámfotók

nem mellesleg ezt látom ha kinézek a munkahelyemen az ablakon :) Szeretem.

kütyü parádé

Erősen gondolkodom ezen...

egészen pontosan ezért, ami itt a hátulján van :)

Na, nem mintha rámszakadt volna a Nemzeti Bank... de épp egy kicsi kompakt fényképező vásárlásán agyalok már jó ideje, ami mindig ott bír lenni az embernél. Igen ám, de a tatyóban fényképező hordásban erősen benne van, hogy pont akkor fogja megadni magát az aksi mikor te kattintanál, hiszen ki tudja hány hete hurcolod anélkül, hogy rá sem néztél. A telefonját meg ugye csak tölti az ember. Persze a mostani telefonommal is lehet tűrhető képeket csinálni, csak hogy semmi féle fajta világítás, se vaku se fotófény nincs rajta, ami sokat ront a lehetőségeken.

Szóval gondolkodtam egy kompakton, mindaddig míg meg nem láttam egy kolléganőm telefonját, 

konkrétan ezt. Mindeddig egyáltalán nem voltam tudatában annak a ténynek, hogy ma már 12 megapixelt tud egy fényképező telefon kamerája. Aztán nekiálltam teszteket olvasni, meg tulajdonosi véleményeket... és bár kedvelem a sony ericssont, főleg a menüjét, és nehezen alkalmazkodom minden újdonsághoz, de rá kellett jönnöm, hogy ilyet mégsem veszek. Egyébként láttam számítógépre letöltve képeket, amik egy ilyennel készültek, és egészen jók voltak. Viszont hivatalos tesztelő oldalakon leginkább a készülék kamera részét húzták le, engem meg az érdekel a leginkább.

Péntek délutáni sörözésünk alkalmával Móka hozta szóba, hogy a Zandi új telefont kapott, és qurva jó kamerája van... Aztán tegnap miután hazajöttem felmásztam a t-mobil oldalára (igen lassú egy oldal) és megnéztem a kütyüt. Aztán az árát. Aztán meg magamba néztem. Viszont csak nem hagyott nyugodni a dolog. Elkezdtem elolvasni mindent amit a cuccról találtam, és hát igen. Ennek a kameráját bizony nem húzták le. Abban a carl zeissben sem hiszem, hogy csalódnék... Teljesen hihetetlen, hogy ez egy telefon.

Mind emellett persze egy csomó mindent tud (csak az engem nem annyira...). Okos telefon, mi már simán lehetünk hülyék :)

Szavazzatok Micire

Kedves idelátogató ismerős ismeretlen.
Kérlek amennyiben van facebook regisztrációd, vagy hajlandó vagy regisztrálni akkor az

versenyben szavazz Szarvas Micire! Nem hiszem, hogy ezt a kérést hosszan kéne magyarázni, ha ellátogatsz  Mici oldalára, ahol számos egyedi, kézzel készített kincseit láthatod magad is megérted miért kérlek erre.

Szavazzatok Micire, 

mert gyereknek lenni jó (akárhány éves is az ember)!!!

Játszd újra...

Tegnap ugye elrohantam ajándékot venni Mókának. Abban a boltban ahol végül vettem is találtam egy édes könyvjelzőt, de épp nem volt kinek megvenni. Éjjel kettőkor viszont tiszta idegbajosan arra ébredtem, hogy GK-nak holnap lesz a szülinapja, egészen pontosan akkor van szülinapja neki, mikor a Mókának név. Szép kedvesen :) megkérdeztem Istenlábát nem jár-e egészen véletlenül a nap folyamán a belvárosba, és de :) Sajnos sötét este ért már haza, így nem tudtam jó képeket készíteni a kicsi kincsről. Nekem nagyon tetszik, és szerintem határozottan illik a célszemélyhez.

csapongó

Annyi mindent nem meséltem el. Most mi lesz így velem ha elveszítek egy csomó értékes információt amivel öreg korom hiányos emlékezetét majd kipótolhatom :)
Szóval Bebe osztálykirándulni volt a Balaton környékén. Sümegi Vár, Afrika múzeum, Kinizsi vár... Csütörtök hajnalban indultak és péntek este értek haza. Sok kisgyereknek ez volt ez első szülő nélküli éjszakája, de ez ugye nálunk nem probléma (mi genyó szülők vagyunk :)) és nem is az első volt, hiszen tavaly egy egész hétre húzott el önakaratból táborozni. Na szóval a gyerkőc tele élményekkel, fülig érő szájjal rendben megérkezett péntek este.
Másik nagyfontosságú hírünk, a Bánki matematika versenyen korosztályában 9-10. helyen végzett. A 9-10. helyet nem értem pontosan, mert két gyerek van ezen a helyen ugyanannyi pontszámmal, most akkor valaki kettejük közül 10? Nem mintha jelentősége lenne. Viszont óriási sikerélménye lett attól, hogy az összes évfolyamtársát "lenyomta", és persze nekem is dagad a bögyöm :) Juhhéééé.
Nem túl hatalmas hír, hogy Istenlába délutános, nagy jelentőséggel sem bír.
Vityáéknál érettségi szünet van, viszont hamarosan Ő is megmérettetik, mert idén leérettségizik informatikából (hogy jövőre ne kelljen).
Soma kapott egy ötöst angolból és egy hármast nyelvtanból, ami tekintve a diszlexiagráfia gyűjteményét igen dícséretes.
Móka közelgő névnapja napok óta nyomta a vállam (Móka fontos része a világomnak, konkrétan ő a csajos rész, a vásárlós, ki- és megbeszélős...), mert neki annyi mindent tudnék venni, leginkább persze egy vagyonért :) Ezért aztán legalább annyira megkínlódtam vele, mintha mondjuk Istenlábának kéne vennem valamit, ami nem épp a könnyű kategória, kivéve ha milliomos vagy és jártas vagy a II. Vh. relikvia világában.
Szóval ma a munkahelyi és szülői kötelességek viharában loptam fél órát a belvárosba, és végig jártam azokat a dolgokat amikből bármikor elfogadnék csecsebecsét :)

 Így végre lett a Mókának ajándék!

Közben aggódom Katiért, hogy vajon mi lehet megint a Sámival, és nagyon bízom benne, hogy semmi komoly, mert ami mostanában szegény barátnémnak kijut egy falunak is sok lenne.