Ide születtem

Ide születtem. Teheték én erről? Normálisan felneveltek, iskolába járattak és emberi értékekre tanítottak a szüleim. Van szakmám, érettségim, csekély nyelvtudásom,... Van egy csodálatos támogató, erőt adó családom. Sosem voltam munkanélküli, mindig fizettem rendesen az adót, fizetés után először számlát fizetek és csak utána gondolkodom el a "hogyan lesz"-en. Minden járulékot rendesen fizetek. Cserébe fél évet várok  időpontra a szükséges szakrendelésre, majd az egyszerűség kedvéért egymáshoz küldözgetnek az orvosok, hogy oldja meg a problémám a másik. Az országosan és vállalkozói szinten egyaránt folyó korrupció miatt elvesztettem az állásomat, de jó szerencsémnek köszönhetően találtam egy másikat. Kicsit más, kicsit rossz, kicsit jó, kicsit fizet, de van. Márciusig. Utána kereshetek másikat. Elnézve a pillanatnyi 10%-ot meghaladó munkanélküli arányt nem sok eséllyel.
Tisztességes polgára voltam ennek az országnak, cserébe ez az ország tönkretesz engem.
Már nincs pénzem koncertre, mozira, színházra, könyvre... Kereskedelmi tévét nem nagyon nézek, mert az onnan áradó undorító szemétre nincsen szükségem. Maradtak a természet- és "tudományos" filmeket sugárzó csatornák és a rádiók.
Meg lehet kövezni érte, de mióta az eszemet tudom én Bochkorékkal ébredek. Először a Danubius, aztán a Sláger ... Az első hang amit reggel meghallok, az első köszönés reggel Bochkoréktól ér. Tudom, hogy sokan most felvont szemöldökkel lesajnálnak ezért, de nekem eddig ők garantálták hogy jól induljon a nap.
Hogy Magyarországon ilyen megtörténhet (elvesztette frekvenciáját a két kereskedelmi rádió) azon egy pillanatig sem csodálkozom, viszont úgy érzem, mintha egy időutazás részese lennék, és most elindultam szépen vissza az 50-es évekbe, mikor majd megmondják, hogy mit akarok hallgatni, látni, ...

De ettől független azt gondolom, hogy nem több millió tönkre tett életű embernek kellene azon gondolkodni, hogy hová menjen, és mikor hagyja el ezt az országot. Húzzon el az a pár tízezer korrupt, tolvaj szemétláda akik idejuttattak minket.