hogy ezekkel kész vagyok, és qrvára fáj a derekam, és teljesen fitt vagyok neki kéne állni takarítani. Nyilván valami mocskos szájú kocsis lehetett az őseim között, mert erre elég cifra gondolatok cikáznak az agyamban. Viszont nagyon megy nekem a munkaszervezés, ezért aztán beszámítom, hogy tegnap tulajdonképpen végigrohantam egy porronggyal (csak ahol látszik) és fel is sepertem, így aztán teljesen nyilvánvalóan a nagyszobában már csak felmosni kell. Főzés közben elmosogattam, és a konyhát is felsepertem, ergo ott is csak felmosni kell. Aki ennél nagyobb rendre és tisztaságra vágyik az pedig ne hozzánk jöjjön :)
Időközben hazaért Vitya és Soma is. Vityának ma zöldnap volt, de szerintem nem vitte túlzásba az örömködést. Néha azon gondolkodom tud-e egyáltalán ez a gyerek örülni. Olyan visszahúzódó és kimért... Furcsa, hogy mennyire magával hozza az ember a személyiségét már a születéskor... Persze lehet vele ökörködni, meg minden, de nem egy felszabadult vidám ember. Kár.
Na szóval Vitya most elmegy az Esztivel bevásárolni, aztán mennek az Eszterékhez, mert az édességet, üdítő szeletet és kókuszgolyót az Esztike vállalta.
Somát még rá kell vennem a szobájuk rendbetételére, ezt tegnap csinálták meg utoljára, egyszerűen nem is értem, hogy képesek ekkora kupit csinálni. Persze neki sincs kedve megmozdulni sem, mert délelőtt atlétika versenyen volt, ahonnan két busszal hazajött a legnagyobb hőségben és örülne, ha hagynám élni. De nem. Végül is nem én rumlizok a szobájukban.
Na megyek, és most hogy szusszantam itt egy kicsit rontok a népszerűségi indexemen :)
