Még egy nyugodt nap

Istenlába ma is megmentett a gondolkodás gyötrelmeitől és magával ragadott :)
Reggel korán keltem, mostam, muffint sütöttem, na meg szendvicseket készítettem, mert ugye sosem lehet tudni, mit forgat a fejében a pasi.
Meg is érkezett értem fél tíz tájékán és együtt dolgoztunk tovább. Néha már értem is, hogy mit csinál. Fel is ajánlottam, hogy leszek a személyi asszisztense, inasa, bármilye :)
Volt egy hibája Erdősmecskén, ami a szakasza legtávolabbi csücske, és én még sosem voltam ott. Nos erdő az nem igen volt, a falu meg a tipikus elszegényedő magyar falu. Az utóbbi időben jó sok ilyet láttam. Vannak a puccos falvak, az újgazdag hivalkodással, meg vannak a régi rozzant települések. Utóbbiakban bár látható a szegénység, mégis olyan bájjal bírnak, amivel a puccosok sosem fognak. Ehhez persze tudnivaló, hogy én oda vagyok a száz éves házakért, meg a nyugalomért. Nos Erdősmecske abszolút autentikus. Nagyrészt rossz állapotú tornácosokkal és kocka házakkal, de volt egy-két professzionálisan, minden hivalkodástól mentesen felújított tornácos is. Jó sok üres ház van, a település már messze van Pécstől ahhoz, hogy ne így legyen. Viszont a rozzantságát nézve igen meglepett, hogy van önálló óvódája és általános iskolája, ami manapság nem "kismiska".
A fenti képek tehát Erdősmecskén készültek, menet közben. A régi templomon sajnos semmi jelzést nem találtam a korát illetően, állagát tekintve félő, hogy az enyészeté lesz, igazán kár lenne érte.

Hazaérve a gyerekek folyamatos veszekedése közepette kitöltöttem egy csomó hivatalos irományt a holnapi munkába álláshoz, előkerestem a bizonyítványaimat, bepakoltam a táskámat :), és ahhoz képest ahogy hittem hogy leszek egészen jól vagyok.
Kiváncsian várom, mit fogok mesélni holnap :)

Imagine

- THE END -

Hát ezen is túl vagyok. Vége van, ma voltam utoljára. Nem is maradtam sokáig, mert közben telefonáltak az egyetemről, hogy jó lenne ha aláírnék egy-két papírt, ahhoz, hogy elsején kezdhessek, mert ha csak elsején teszem ezt, akkor csak másodikán tudok munkába állni, ami persze nem baj, ha nekem nem.... Nos inkább elspuriztam aláírni. Nem húzok én ezen egy napot sem. Vágjunk bele, aztán utánam az özönvíz. Átálltam a csak a legközelebb eső problémával foglalkozunk módszerre. És egész jól veszem az akadályokat. Ma például mikor11-kor telefonáltak az egyetemről, hogy fel kéne mennem, nem kaptam gyomorfrászt, meg egyebek. Fel kell menni? OK megyek. De azért előtte még történt egy s más.

Mivel a nyomdába nem lett átálítva az óra, így a reggeli suttyomban búcsúzós, vázaosztogatáson túljutva, a délutáni pezsgőig már nem jutottunk el, mert nekem rohanni kellett. A főnökömmel egy helóig sem jutottunk. A többieknek mondtam, hogy torta az asztalon, pezsgő a hűtőben... és úgy jöttem ki onnan, mint bármelyik másik nap.

Nyomda reggel. Én ülök a gépem előtt, egy-két megoldatlan, de mivel ma vagyok utoljára, így sürgőssé vált, csakéntudommegoldani problémával. Közben azért hallom, hogy kint erős túlfűtöttséggel zajló beszélgetés veszi kezdetét. Rám is jött a kiváncsiság :) Kiderült, hogy egy erősebb tőkeinjekcióval átvette egy nem túl jó hírű gazember az irányítást. Az én nyomdámat meg vszeg becsődöltetik. Az új góré diktál, mindenki más csak a feladatot teljesíti. Még a főnököm is gyakorlatilag, bár túlzottan sok kérdést ez ügyben nem akartam feltenni. Mert nekem ugye ehhez már semmi közöm, és kicsit kellemetlen is volt kérdéseket feltenni. A lényeget meg megtudtam ugyebár. Tehát missrázomaseggemésnagyonfontosvagyokbárkevesettudok nyomdavezetői helyét a tulajdonosból nyomdavezetővé váló eddigi főnök veszi át. Minden egyéb ott maradó dolgozó kicsi rabszolgává avanzsál, gyakorlatilag minimálbéren, adómentes juttatásokkal kompenzálva, de azt se mindenkinek. Április egytől mindenki egy határozott december 31-ig szerződést ír alá, három hónap próbaidővel. Az igen agresszív, rossz hírű, egyébkén örző-védő céggel rendelkező új diktátor közölte a néppel, hogy az üzemet bekamerázza és azon fogja követni, ki hogy mennyit és hogyan dolgozik, ja meg azért is, hogy ne lopjanak (na én itt felálltam volna). Szót senki nem kapott, beszélni senki nem beszélhetett, közölte mindenkivel, hogy ötven ember áll sorba a helyére, ehhez tartsa magát. Ha december végére nem olyanok az eredmények, hogy azok az örző-védő-górénak tetszenek, akkor vége a dalnak. Ha azt akarják, hogy legyen munkahelyük akkor tegyenek ki magukért, de túlórát nem fizet.

Na mindezen fejlemények ismeretében én olyan boldog lettem a kizsákmányolós közalkalmazotti pocsék melómtól, hogy csak na. Egész nap fülig ér a szám (bocs, ha valakit bánt, hogy ilyen görény, rossz indulatú vagyok, de ez van), és már a második üveg pezsgőt iszom. Az elsőt anyukámék pukkantották nekem.

Kicsit sajnálom, hogy mindig csak a nem túl jóindulatú kívánságaim teljesülnek. De lassan engem is meglep, hogy milyen pontosan és gyorsan :) Boszorkány vagyok :) és van hozzá egy ugyanaztfőzős társam is.

Holnap itthonmaradós napom lesz. Szerdán meg megyek. Akármi lesz is az egyetemen, rosszabb nem lesz annál ami a nyomdából lett.

Azért a munkám nagyon fog hiányozni :(

Nem kis fricska

De azért én csak gokimigo :)

Megvan a tizedik

Női kosárlabda Magyar Kupa:

Sopronban nyerte meg 10. kupáját a Pécs

A MiZo Pécs 2010 nyerte meg a női kosárlabda Magyar Kupát 2009-ben, miután a döntőben 61–57-re győzött a hazai pályán játszó Sopron ellen. A két csapat végig fej-fej mellett haladt egymás mellett, igazán nagy előnyre egyik sem tudott szert tenni. Így garantált volt az izgalmas végjáték, mely a vendégeknek sikerült jobban, így történetük során tizedik alkalommal ünnepelhettek MK-győzelmet.

Hétfőn utoljára torta

Terápiás tékomozás pénteken

Annyira, de annyira, hogy elmondani sem tudom...
Péntek délelőtt felhívott Istenlába, hogy micsinyálok, természetesen addigra már megfőztem, tortát sütöttem, kávét főztem, mostam és épp semmit sem csináltam.
Így aztán jött a drágajó evett egy kis tortát, majd felkaptuk az előre elkészített szendókat és útra keltünk. Istenlába Isten háta mögötti hibákat hárított, félelmetes magasságokba tört és voltak nála kedves szavak. Én hol a rádót hallgattam, hol elég kevés meggyőződéssel a gépem kattintgattam, hol bánatosan mosolyogtam, hol a nevetéstől dőltem, de nem sírtam :)

A szombati munkanapnak sem volt ideje könnyeim fakasztani, mert a fijjjug hamar megjöttek a suliból, és addigra lett borsó leves, meg túrógombóc. Aztán meg délután elmentünk Istenlába egyik kollégájához ahol ott volt egy másik tékomos pár (csak a félpár tékomos mindenhol) és pezsgőtt ittunk pálinkával, ami rám semmilyen hatást nem gyakorolt. Szerencsére, mert egyáltalán semmit sem akartam inni igazán, mert féletem, hogy nekibúsulok, de szerencsére nem búsultam, viszont nem is vidámodtam meg. A gyerkőcök addig magukra vigyáztak, ezért tízre haza is jöttünk, és e miatt Istenlába csak alkoholmentes sört szürcsölve szemlélte a társaság vidámodását.

A gyerekek rendesek voltak, nem volt, balhé, vita... ami felér egy csodával.

Vasárnap halálra váltan vettük észre, hogy elaludtuk a Forma1 rajtját, meg úgy a felét is. A maradék nézése közben erősen elgondolkodtunk a hányazóra kérdésen, miszerint most kell, vagy nem most kell, és előre, vagy hátra. Ezért aztán felhívtam a zapukámat, hogy mondja már meg, hogy most hányazóra. Teljes elkeseredéssel vettem tudomásul, hogy el loptak tőlünk egy teljes órát, amit együtt tölthettünk volna. És azért üzenném e ledolgozósnapszervezős nyakkendősidiótának, hogy óraátállításos hétvégére nem teszünk ledolgozós szombatot, mert az mát több a sokknál.

Most miközben én fantasztikus és kikívánkozó gondolataim rögzítem a két kicsi Somi barátjával twistert játszik (baromira üvöltenek közben, ez biztos kell az egyensúlyhoz), Istenlába pörget nekik, Palkó meg nem érti mi ez a zűrzavar, és igyekszik mindenkinél jobban érvényesülni hangilag.

Holnap meg holnap lesz. És túl leszek már ilyenkorra egy nehezen. Aztán meg lesz ami lesz.


Istenlába minden káoszon képes urrá lenni :)

tavaszka


Egy kényelmes telefonbeszélgetés

Annyira jó :)

Szélvédő mögül - Fura nem?

Körben az angyalok ülnek

Átmeneti tünetmentesség jellemez tegnap délelőtt óta. Ha épp kitalálok az önsajnálatból néhány pillanatig képes vagyok reálisan is gondolkodni. Persze azért segítség kell hozzá. Például egy (minden lélekdoktornál hatásosabb) Boci-boci tarka a telefonban, pár kedves szó, néhány vigasztaló sor. Egy pasi, aki mindig, mindenkor, minden körülmények között. Aki sosem ömleng, nem mondogatja, hogy szeret, "CSAK SZERET'. Aki mondogatja a maga nyugodt módján, hogy minden rendben lesz. És ha nagyon utálom, hát majd felállok és kész. És aki megérti, hogy nem csak attól félek ami jön, hanem azt is síratom ami elveszett. Eddig sem az tartott a nyomdában, hogy fene módra jól éreztem ott magam, mert utáltam ott lenni, de a munkám szerettem. Az egyszerre sok félét, sosem mint egy gép, néha agymosásként lemezmásolás, néha belemélyülős tervezős, aztán megalkotós.

Istenlába tegnap fél kettőkor beállított értem, hogy most aztán elvisz magával dolgozni egy kicsit, és kirángat magamból. És bár igen borzalmas helyre kellett mennie dolgozni, és a látvány pont annyira volt fantasztikus, mint az én társaságom, de azért jobb volt, mert mégiscsak történt valami. Később bent a dolgozójában a srácok között egy kis poénkodás, aztán buszozás a gyerekekért, boltba menés.... Elterelte a gondolataimat. Hatkor összekuckóztunk ketten a kanapén és Magnumot néztünk, amit sosem néznék egyedül, mert nagyon nem bírom, de így összebújva még az is jó.

Igyekszem arra gondolni, hogy ez a sok jó mind az enyém, és hogy tök fölös itt rinyálni előre, dehát én ilyen vagyok. Erről is beszélgettünk tegnap, hogy meg kéne tanulnom a munkahelyi konfliktusokat, gondokat letenni mikor kijövök a kapun. És ami még fontosabb némi spontaneitásra kéne szert tennem. Én mindig mindent előre eltervezek, fejben mindig készen állnak a, b tervek. Csak úgy érzem magam biztonságban, ha van tervem mindenre. Aztán mikor váratlan események jönnek és valami bezavar az előre komponált világomba akkor teljesen beleesek a kétségbe. Istenlába szerint, most sodródnom kéne, hagyni hogy vigyenek az események, úgysem tudok igazán befolyásolni pillanatnyilag semmit, ergo feleslegesen görcsölök. De fingom nincsnen, hogy hogyan kell ezt csinálni, pedig szeretném, mert akkor belső feszültség van bennem, hogy lassan villámok jönnek ki a fülemen.

Ma reggel mindenesetre felkeltem hatkor a fiúkkal, mert visszaaludni úgysem tudok, csak az ágyban agyaltam volna :( Nyolcra már kész a rakott krumpli, a piroska féle almatorta (Piroska és Farkas blogról) három szendvics, hátha hazaesik a pasas elrabolni engem :) és még az ábrázatomon is igazítottam.

És most énekelni (na jó inkább gajdolni) fogok, mert attól mindig vidám leszek. Persze lehet, hogy csak attól ér fülig a szám közben, hogy a szomszédok mit szenvedhetnek :))
tralala

már megint búcsú

Na, akkor már túl is vagyunk a mai búcsúztatón. Mivel nagyon elharapódzóban van nálunk e tevékenység, rögvest duplát is tartottunk belőle, mert a két április egytől távozó könyvkötő közül az egyik ma, a másik viszont jövő kedden jön utoljára. Így most egy szuszra lettek megajándékozva.
Rémes érzés, hogy jövő hétfőn mindez majd velem történik meg, pedig én nem akarom, és milliószor el is mondtam nekik, de tudom, hogy szarnak rá, hogy nem kell ajándék, meg könnyes búcsú. Sokkal többre tartottam volna, ha eddig értékeltük volna egymást és törődtünk volna a másikkal. Itt ebben a mindenki mindenki háta mögött kavaró fekélyes környezetben nagyon visszataszító nekem ez a felhajtás.
Ennek ellenére elfogadom, hogy a többieknek búcsúztatós kedvük van, és szocializálódok majd hétfőre annyit, hogy szó nélkül elviseljem. De akkor már a magam szájíze szerint teszem. Mivel úgy tűnik itt a reggeli gyors búcsú lett a trend, szerintem hozok pár szendvicset, muffint és narancslét, meg kávét és megreggeliztetem az erősen megfogyatkozott népet.

Pörgünk

Feldolgozhatatlan sebességgel sodornak az események. A reggeli villámajándékozás, és a ma is kirúgtunk kettőt után, az ajándékos kolléganő kiszaladt pezsgőért és némi rágcsáért. Majd a főnök távozását és az ebédet követően össze trombitálódtunk egy koccintásra. Utálom az ilyet. Meg is kérdeztem, hogy mégis mire iszunk? Mi értelme van zavart, néma csendben állni, úgy sincsenek szavak...
Aztán a maradó 4!!! ember el kezd arról beszélgetni, hogy melyiküknek hány hónap végkielégítés jár majd. Na most ez szerintem egy ilyen alkalomkor tapintatlan parasztság, másrészt igen naív feltételezés.
Ebben a csendesen makogó, álkedves zűrzavarban azért egy fontos dolog kiderült, miszerint az egyik ma kitett lány, holnap jön utoljára. Én naív meg azt hittem én leszek a következő.

Nyomdaság

Holnap kezdem az utolsó "teljes" hetem. Inkább szomorú vagyok, mint boldog, nem a konkrét hely miatt, inkább a NYOMDAság miatt. Nem tudom, hogy fogom érezni magam, a papír szaga, a gépek zaja, a friss könyv illata, a rákkeltő vegyszereim, és a kreatív munkám nélkül. Nem tudom milyen az élet nyomda nélkül. Nem tudom, lesz-e valaha olyan helyzetben a magyar gazdaság, hogy legyenek nyomdák ahol el lehet helyezkedni.
Kis gyerek koromban már a nyomógépeket csodáltam, nyomdász volt az apám, két nagyapám, a dédapám, a dédanyám, aztán könyvkötő az anyósom, és nyomdász a sógorom. Egy hétig még én is az vagyok.

Tibet - társasjáték (8+, 2-4)

Négy bátor kalandvágyó felfedezőt kell elvezetned a rejtélyes Tibet Templomba, hogy megtalálják a titkos térképet, ami megmutatja az utat a régen elfeledett Elveszett völgy bejáratáig.

Tartalom:

1db kétoldalas játéktábla, 4db fa bábu, 15db drágakő, 55db kártya, használati útmutató, egy 15 képkorongot, 5 híd korongot és 32 játékérmét tartalmazó kartonlap.

Zsákban Benedek...

hoz MAJD meleget.

Igen szokatlan és cseppet sem idilli módon kezdtük meg ezt a hétvégét, és ez által Bebe névnapját. Reggel fél nyolckor megérkezett a burkoló és a vizes gyerek, elhárítani az egyre nagyobb méreteket öltő fürdőszobai belvizet. A soha semmi baja sem volt mosógépcső (mármint ami beszívja a vizet, nem a másik), miután a burkolat mögé került, úgy döntött ideje nyugdíjba mennie, és elhagyta magát. Mivel úgy döntöttünk, hogy nem engedjük lebontani a burkolatot a kád oldaláról, így az új cső már a kád előtt megy. A manőver végrehajtása közben, csendes tüntetésként ágyban maradtam, és a felfordulást Istenlába vezényelte le. A témát kísérő érzéseimet inkább nem részletezem.

Mikor a fent nevezett építő-romboló-pénzhordó népek elhúztak, megkérdeztem Bebét mihez lenne kedve, mit szeretne, hová, hol... Természetesen így a délelőttünk a játékboltok bejárásával telt aminek a végén egy Tibet nevű társasjátékkal gazdagodtunk (főleg Bebe, mert ugye az övé) ami kivételesen igen jó választásnak bizonyult, és már három partyt is lenyomtunk vele.
A névnapot tiramisu (szerintem baromi édes lett) és némi kóla (fő az egészség) elfogyasztásával nyomatékosítottuk.

Mizo melodia :)

Sipirc a drága épp oly fantasztikus kreativitással olvas mint jómagam.
Így lett a meló mizériából Mizo melodia :) amit természetesen egyszer majd meg is komponálunk, elvégre pont olyan jól tudok zenét szerezni, mint diktálás után írni.

Nyugis napok vannak. Kedden felmondtam, aztán már nem történt semmi. Szerdán délben eljöttem, és a hét ezzel be is fejeződött. Legközelebb hétfőtől-szerdáig teszem a semmit a nyomdába, a másik két napon benézek az egyetemre a csajhoz, akinek a munkáját átveszem.

Istenlába minden nap diktál nekem egy keveset, és szerinte egyre jobban haladunk, de ő mindig kamuzik nekem, pl., hogy nem vagyok kövér....na ezek után tuti, hogy nem hiszem egy szavát sem.

Ma például még ezt a postot is képtelen vagyok megírni, mert folyamatosan félreütök. Be kéne gyakorolnom, hogy ne izgassam ezen magam, majd a végén kijavítom, de elképzelem, ahogy a nagyfehérfőnök ott áll a vállam felett és azt a sok borzalmat nézi, amit én kalimpálok. Nem túl felemelő, na! Persze az is igaz, hogy diktált nekem, mielőtt felvett és látta, hogy hogy tudok írni, a másik jelentkező meg még így sem tudott. Viszont a professzorok kacifántos népség, volt bennük részem a jégkorszak környékén és nem túl sok pozitív emlékem van.
Ettől függetlenül igyekszem nem folyamatosan majrézni, és rögzíteni abban a pont agyamban, hogy minden nap gyakorolok egy oldalnyit diktálásra, ennél többet már csak nem kell tennem, ahhoz, hogy a kvalitásaimhoz képest egy igen béna állást betöltsek. Kicsit félek, hogy leszek meg a sok kreatív hókuszpókusz nélkül amit eddig csináltam, na meg internet nélkül, mert abban az idordában ahol leszek nincs net. Ami egyébként nem kis hátrány, ott ugyanis le lehet ellenőrizni az idegenszavak írását, latin kifejezéseket, miazma. Szóval az internethiány erősen érinteni fog.

Ma délelőtt egy romantikus takarítás kettesben, köhögve és nyögve mutatvány, és a bevásárlás után, fantasztikus jó kaját rittyentettünk 20 perc alatt.

Spenótos csirke, tésztával

1 fej hagyma apróra vágva, kevés olajon üvegesre pirítva. Hozzápirítunk egy nagyobb csirkemellett apró kockákra vágva. Sózzuk, majd hozzákeverünk egy mirelit spenótot, és két gerezd átpréselt fokhagymát. Kis borssal és reszelt (ha lehet frissen) szerecsendióval megbolondítjuk, majd belekeverünk fél liter tejszínt. Én egy kis étkezési keményitővel sűrítettem.
Nagyobb olasz tésztát főztem ki hozzá, olyasmit mint a kagylótészta, csak jó nagy. De pennével is tuti szerintem, sőt ezen a neten lelt képen gnoccival van.
Tálalás után kis parmezánnal megszórtuk, és jól belaktunk.

Na ezt ettünk, utána meg eludtam egy órácskát. Ilyen intenzíven telnek a napok :)

Meg kell mondjam nagyon évezem az ilyen kettesben, nyugiban főzőcskézéseket. Istenlába tésztaimádatának kielégítésére holnapra is azt kért, így holnap toreliniben utazunk (a gyerekek nem szeretik, így ilyenkor mikor csak ketten vagyunk ehet csak ilyet), és a magam kedvére egy jó kis sárgalépás karfiol levest is összedobunk.

Na szóval, nem kell aggódni jól vagyok (még) :) Ha nem leszek, majd rinyálok egyet nektek, és akkor jól megvigasztaltok és megint jól leszek :)

El kell nézzem Csibinek, hogy nem én vagyok az egyetlen nő az életében :)

Lássuk be, Zizi mérföldekkel jobb pipi :)

Ellenálhatatlanok, ugye?

Zizike, kicsit még fostos a lelkem. De nagyon jól nevelt, mert nem szanaszét kakált, hanem következetesen csak Cicusra :)

Egy windows jellegű kép :) Kettecskén


Istenlába imád csillogtatni :)

Volt szivárvány is

meg napsütéses beborulós

Sámi, édes kis boci a gomb szemeivel. Tegnap szocializációs tréningen volt :) És evés közben fantasztikus gondolatai támadnak, amit emésztéskor a kalit sarkából közzétesz.

Nem tudom, hogy került a csodák közé ez a köcsög, aki megharapta a hátsóm :(

Szerelmem, Csibészke

Egy kis napsütés is volt

Gyerek (pardon, tini) pezsgőzés Tihanyban

Hozzuk a formánk

Péntek reggel Istenlába elvitte a skacokat iskolába. Én itthon kávézgattam, a leveleimet nézegettem, mikor csörgött a telefon. Gondoltam a jóember biztos elfelejtett valamit, de nem. A drága mama volt, hogy ő most annyira nem érzi jól magát, hogy inkább nem jön vigyázni a gyerekekre. Erősen közel voltam a gutaütéshez. És lehet, hogy bunkó vagyok, de nagyon kiakasztott. Minden áldott nap Istenlába tesvérének a lányára vigyáz. De mindig. Ha beteg akkor csak nála van a gyerek, ha nem betek, akkor ő megy érte az iskolába, ... Mi félévente kérünk valamit, de nem. Mert ő előző héten a beteg lányunokára vigyázott, és úgy érzi megbetegedett. Szerencsére anyukámék, akik egyébként nem mutattak ez ideig túlzott ruganyosságot a saját otthonukon kívüli gyerek megőrzésre, azon nyomban a segítségünkre siettek. Szó sem lehet róla, hogy ne menjetek el felkiáltással. A gyereke, mint utóbb megtudtuk hatalmas ovációval fogadták a változást :)
Mi meg elmentünk. Jó randa idő, erős szél, de nem hagytuk magunkat eltántorítani, és a hétvégénket, egy tihanyi piknikkel kezdtük :) Vicces volt, mert tényleg nagyon fújt a szél, szóval nem volt egy piknik idő, de mi azért lelkesen kajáltunk és ittuk a gyerekpezsgőt :)
Mind e közben már világossá vált számomra, hogy Istenlábával nem stimmel valami, szegénynek fájt a feje, és teljesen benáthásodott (meglevesedett az orra, ahogy dédanyám mondta). Az idő előrehaladtával egyre pocsékabb állapotba sikerült vergődnie magát, így időnk nagy részét a 80-as évek filmjeinek (Dallas, Dempsey és Makepeace, valamint Magnum) bámulásával töltöttük. Amitől Istenlába totálisan boldog volt, mert hogy sosem tud otthon csak úgy pihenni, és nézni kifelé a fejéből. Meg hát meg van róla győződve, hogy ez a pihenés. Valószínűleg igaza is van, és a hiba az én készülékemben van, de nekem meg az a pihenés mikor mehetek az orrom után, mint zsidóban a fájás.
Na addig rágtam a fülét, míg hajlandó volt egy kis kitérőre és felmentünk Kenesén a magasparti kilátóba. A kilátó nem volt egy nagy durranás, viszont egy dongó (vagy mit tudom én mi) akkorát harapott a hátsómba farmeren keresztül, hogy még most három nap elteltével is alig tudok rendesen ráülni.
Szombaton délután már halálra aggódtam magam Istenlába göthösségén, és félve felhívtam Katit, hogy mi legyen. Kati szerint Istenlába baja nem olyan baj, hogy ártson a tollasnépnek. Nem is csókolt meg egy papagájt se, szegénykém, pedig az olyan jó. (Épp most közölte Palkóval, hogy "necsípjé' te tahó he-he-he).
Szóval az utazás végét (mint ez lassan hagyomány nálunk) egy Katiéknál való bandázással zártuk, ahol nagy örömünkre megjelent Cicus és hozta magával a Sipirc szelleme gyanánt szolgáló piros halat :)
Nagyon jól éreztük magunkat, csak annyira gyorsan elment az idő, oszt még nem is beszéltük ki a világ összes köcsögét, és már is indulnunk kellett. Bármennyire kétszáz km csak a távolság, mégis 3,5 órába tellik rendszeresen. Pedig 120-al mentünk az autópályán a szakadó esőbe (nem visítottam :) ), viszont míg az amúgy jól bevált és már térkép nélkül is abszolvált pestről kijutás beletellik egy órába. Igaz Istenlábának a tábla, az tábla, oszt amit mutat az van (áldom is érte, mert nagyon fosós vagyok). Na mindegy négykor el kellett indulnunk ez a lényeg :(
De szerencsére most már nem kell sokat aludni, és megint találkozunk majd. Azon gondolkodom, hogy a következő randevúra elvisszük a kicsiket is, mert az nagyon nekik való lenne. Mit gondolsz Mizo? Most is örültek, hogy voltunk nálatok, de irigykedtek is, mondták, hogy oda ők is szeretnek jönni :) És nagyon örültek, hogy Zizike jobban van, és saját magától átrugózott rám aranyat vizsgálni, tehát már barátkozik is (vagy csak becsüsnek készül). És nem kicsit irigykedtek a több órás Csibi szerelemért, de mondtam nekik, hogy mindenkinek jár egy szerelem :) . Erre Istenlába rögtön kiakadt, és közölte, hogy kösz bébi.

A pihenés folytatásaként Istenlába ma az orvosnál kötött ki. Bár reggel bement a dolgozdába, de mondták is neki, hogy gyógyuljon nyugodtan, csak ne felejtse el, hogy árt neki a wellness (meg se merte mondani neki, hogy a medencékig el sem jutott), valamint, hogy ne dugjon gatya nélkül, mert akkor megfázik. Mos itthon kúrálgatja magát, én meg kinálgatom Neocitránnal (mert gondoskodó jó asszony vagy) hehehe. Ja, és kanalas orvosságot is kapott. Amin külön dobtam egy hátast, mert Bebe legutóbb mammut méretű tablettát kapott, most meg ez a vén göthös kanalas orvosságot :) Mondanom se kelljen, hogy a kuckómba vette be magát...

Ja és mivel ma még nem mondtam IMÁDOM CSIBIT!!!! És ez persze nem azt jelenti, hogy ne szeretném a többi édes tollas társaságot. De Csibi, az Csibi. Ezt nem nagyon tudom elmagyarázni, aki ismeri úgy is tudja, aki meg nem sosem értheti meg.

Bebe aki mellett mindig süt a nap :)

Most mondjátok meg, lehet egy ilyen muki mellett szomorkodni, elkeseredni?
Ma fodrásznál voltunk, kettesben. Nagyon tetszett neki, eddig mindig itthon vágta a haját a majdnemsógórnőm aki fodrász, de ma elmentünk igazi fodrász üzletbe egy régi ismerőshöz felnőtt hajvágásra :) És volt zselé (kókusz illatú, ami miatt egész délután a fejét szaglásztam :) ), meg emelkedő szék, meg minden ami kell. Én csak egy kicsit ritkíttattam a monchichi sérómon, de Bebe dolgunk végeztével megjegyezte, hogy húúúú milyen jól nézünk ki :) Jó kis móka volt :) Rögtön küldtünk is apának egy telefonos fotót :)
A nap többi része részemről rendrakással és a hétvégére való főzőcskével tellett, míg a kis muki 6 oldalnyi matekfeladatot oldott meg csont nélkül, még csak kérdezni sem kérdezett.


Tegnap konkrétan mondjuk a frászt hozta rám, mikor kiabálva beszaladt a konyhából, hogy megfulladokmegfulladokanyúúúú. Nem szeretném részletezni az érzést. Megakadt a torkán a gyógyszer, aztán szerintem a nagy kiabálás alatt már le is ment, de jó nagy ijedtség volt :(
Elég gáz szerintem egyébként, hogy a gyerekeknek szánt antibiotikum akkora, hogy félbe törve is ki tesz két algopyrinnyi méretet. Reggel tiszta frásszal állt neki a gyógyszerszedős manővernek, és én is be voltam fosva, de azért igyekeztem ezt titkolni, és mondtam neki, hogy ha ne féljen, mert akkor nem fogja tudni lenyelni, és hogy hová tegye a nyelvén és nagy kortyot igyon.
Remélem hétvégén is jól veszik majd az akadályokat nélkülünk.

Ma bevásárlás alatt hívtak az egyetemről, hogy hétfőn hová és mikor kell interjúra mennem. Elég béna állás, még bénább fizetéssel (közalkalmazott bértábla), de mégiscsak egy állás. Nem szeretnék munkanélküli lenni, már a lehetősége is kiborított, nem ám ha valóra válik. Erről bővebben majd a jövő héten tudok beszámolni, gondolom villámgyorsan eldől a dolog, mert április egytől be kell tölteni az állást. Az viszont konkrétan kész kabaré lehetett, ahogy fél kézzel a táskámban kotortam tollért, közben szemmel tartottam a gyereket, és mutogattam a csemegepultnál, hogy miből és mennyit. A végén kis patakként csordogált a víz a hátamon.

Na életem ezen részeit kéne a hétvégére kikapcsolni, és csak Istenlábával andalogni és fényképezni, vagy csak nézni kifelé a fejemből. Aztán mikor már zsibbadtra relaxáltam magam jó nagyokat röhögni Katival és látni a tollasgyönyörűségeket, és megszerelmezni Csibit, aki a világ legjobb fej tollasa, mit tollasa a világ legjobb fej élőlénye. Imádom.

Miközben e sorokat írom a csemegéspultos mutogatást folytatva irányítom Istenlábát, hogy mit tegyen a bőrőndbe, de vagy én nem lokalizálom jól a dolgokat, vagy ő tök bandzsa mert a könyvem helyett épp a sólámpát teszi el kaján vigyorral. Én meg úgy örülök ilyenkor, hogy itt lehetek, vele, velük. Mert itt mindig van móka, és elnézik a kiborulásaim, és velem fetrengenek, ha rámjön a röhögés (legtöbbször a semmin).
És imádom a gyerekeket, mert soha egyetlen egyszer sem hangzott még el az évek alatt, hogy persze ti elmentek, minket meg itt hagytok... Először mikor elmentünk így, elmondtuk nekik, hogy nagyon szeretjük őket, és imádunk velük lenni, de egymást is szeretjük és szükségünk van néha rá, hogy csak ketten legyünk... Ezen az akkor kb. 3-4 éves Benedek elgondolkodott, majd közölte, hogy ki kell pihennünk azt a sok beszédet amit ők előadnak, és nem is kellett erre azóta sem több szót vesztegetni.
Igazából én vagyok az (azt hiszem) aki az ilyen reggeleken baromi szarul érzi magát, és tiszta szorongás. Mert persze abszolút meg vagyok róla győződve, hogy nálam jobban maximum csak Istenlába ..., és velem vannak a legnagyobb biztonságban, és különben is nélkülem csak nem forog a Föld, vagy mégis? :)

Drukkoljatok nekem, hogy süssön a nap :)

Kispál és a Borz - De szeretnék...

A Kuckó

Próbálgat engem!

Ma kénytelen voltam borsónyi jégesőben és viharos szélben, bőrig ázva egy üres felüljáró tetején kiabálni Istennel! Nem hiszem, hogy meghatottam, biztos jót mulat az öreg rajtam. Mivel a jég csak addig esett, míg fel nem szálltam a buszra, és Istenlába (talán nála kéne protekciót szereznem a feljebbvalójához) egyáltalán nem is értette hogy voltam képes így elázni. Hazaérve kiborítottam a vizet a csizmámból, radiátorra dobtam csuromszotty ruháim, de egyszerűen nem megy ki a fejemből. Hát mit vétettem én, hogy folyamatosan zúdul a büntetés. Ha bajod van Uram, mond meg egyenest, ne célozgass itt nekem, és ne próbálkozzál, mert ÚGY SEM ADOM FEL!

Palkó felcsípi Istenlábát

Mókás udvarlás :)


Látod, hogy szeretlek :)

Tényleg, én úúúúgy csíplek


Akkor most mond a szemembe...

Sipinek Palika fotók

Túrós pogi

Mizo és Katus figyelmébe - el sem lehet rontani!

60 dkg lisz
50 dkg túró
40 dkg vaj
3 dkg élesztő
2 tojás+ 1 sárga
1,5-2 dl tej
só - érzésből, kb, 2-3 tk.
2 ek. tejföl

A lisztet a túróval, az olvasztott margarinnal, két egész tojással sóval, és a kevés enyhén cukrozott tejben megfuttatott élesztővel összedolgozzuk. Húsz percre hűvös helyre (hűtőbe) tesszük. A húsz perc elteltével előmelegítjük a sütőt 200 fokra. Majd lisztezett deszkán kinyújtjuk a tésztát. Egyszer hajtjuk (északról délre félbe, majd balról jobbról középig) és ismét kinyújtjuk kb, 1,5-2 cm vastagságúra. Bátran lehet lisztezni, elég ragacsos.
Nekem három tepsibe szokott férni. Az aljukba sütőpapírt teszek, majd némi gyerekmunkával és egy kupicával kiszaggatjuk és a tepsikbe helyezzük a pogikat. Mikor minden tepsi megtelt egy tojás sárgáját elkeverjük a tejföllel és megkenjük a tetejüket. Tepsinként 17-20 percet töltenek a sütőben. És puhák, még másnap is :)
Lehet próbálkozni!

Fürdő

Hát olyan kicsi, hogy lefényképezni sem nagyon lehet :)
A lap ugyanolyan mint a konyhában, a csempét meg igyekeztem úgy választani, hogy a vízkő ne annyira látszódjon meg rajta, mert hogy a pécsi vízben több a vízkő, mint a víz.

Kész vagyunk!