Sipirc a drága épp oly fantasztikus kreativitással olvas mint jómagam.
Így lett a meló mizériából Mizo melodia :) amit természetesen egyszer majd meg is komponálunk, elvégre pont olyan jól tudok zenét szerezni, mint diktálás után írni.
Nyugis napok vannak. Kedden felmondtam, aztán már nem történt semmi. Szerdán délben eljöttem, és a hét ezzel be is fejeződött. Legközelebb hétfőtől-szerdáig teszem a semmit a nyomdába, a másik két napon benézek az egyetemre a csajhoz, akinek a munkáját átveszem.
Istenlába minden nap diktál nekem egy keveset, és szerinte egyre jobban haladunk, de ő mindig kamuzik nekem, pl., hogy nem vagyok kövér....na ezek után tuti, hogy nem hiszem egy szavát sem.
Ma például még ezt a postot is képtelen vagyok megírni, mert folyamatosan félreütök. Be kéne gyakorolnom, hogy ne izgassam ezen magam, majd a végén kijavítom, de elképzelem, ahogy a nagyfehérfőnök ott áll a vállam felett és azt a sok borzalmat nézi, amit én kalimpálok. Nem túl felemelő, na! Persze az is igaz, hogy diktált nekem, mielőtt felvett és látta, hogy hogy tudok írni, a másik jelentkező meg még így sem tudott. Viszont a professzorok kacifántos népség, volt bennük részem a jégkorszak környékén és nem túl sok pozitív emlékem van.
Ettől függetlenül igyekszem nem folyamatosan majrézni, és rögzíteni abban a pont agyamban, hogy minden nap gyakorolok egy oldalnyit diktálásra, ennél többet már csak nem kell tennem, ahhoz, hogy a kvalitásaimhoz képest egy igen béna állást betöltsek. Kicsit félek, hogy leszek meg a sok kreatív hókuszpókusz nélkül amit eddig csináltam, na meg internet nélkül, mert abban az idordában ahol leszek nincs net. Ami egyébként nem kis hátrány, ott ugyanis le lehet ellenőrizni az idegenszavak írását, latin kifejezéseket, miazma. Szóval az internethiány erősen érinteni fog.
Ma délelőtt egy romantikus takarítás kettesben, köhögve és nyögve mutatvány, és a bevásárlás után, fantasztikus jó kaját rittyentettünk 20 perc alatt.
Így lett a meló mizériából Mizo melodia :) amit természetesen egyszer majd meg is komponálunk, elvégre pont olyan jól tudok zenét szerezni, mint diktálás után írni.
Nyugis napok vannak. Kedden felmondtam, aztán már nem történt semmi. Szerdán délben eljöttem, és a hét ezzel be is fejeződött. Legközelebb hétfőtől-szerdáig teszem a semmit a nyomdába, a másik két napon benézek az egyetemre a csajhoz, akinek a munkáját átveszem.
Istenlába minden nap diktál nekem egy keveset, és szerinte egyre jobban haladunk, de ő mindig kamuzik nekem, pl., hogy nem vagyok kövér....na ezek után tuti, hogy nem hiszem egy szavát sem.
Ma például még ezt a postot is képtelen vagyok megírni, mert folyamatosan félreütök. Be kéne gyakorolnom, hogy ne izgassam ezen magam, majd a végén kijavítom, de elképzelem, ahogy a nagyfehérfőnök ott áll a vállam felett és azt a sok borzalmat nézi, amit én kalimpálok. Nem túl felemelő, na! Persze az is igaz, hogy diktált nekem, mielőtt felvett és látta, hogy hogy tudok írni, a másik jelentkező meg még így sem tudott. Viszont a professzorok kacifántos népség, volt bennük részem a jégkorszak környékén és nem túl sok pozitív emlékem van.
Ettől függetlenül igyekszem nem folyamatosan majrézni, és rögzíteni abban a pont agyamban, hogy minden nap gyakorolok egy oldalnyit diktálásra, ennél többet már csak nem kell tennem, ahhoz, hogy a kvalitásaimhoz képest egy igen béna állást betöltsek. Kicsit félek, hogy leszek meg a sok kreatív hókuszpókusz nélkül amit eddig csináltam, na meg internet nélkül, mert abban az idordában ahol leszek nincs net. Ami egyébként nem kis hátrány, ott ugyanis le lehet ellenőrizni az idegenszavak írását, latin kifejezéseket, miazma. Szóval az internethiány erősen érinteni fog.
Ma délelőtt egy romantikus takarítás kettesben, köhögve és nyögve mutatvány, és a bevásárlás után, fantasztikus jó kaját rittyentettünk 20 perc alatt.
Spenótos csirke, tésztával
1 fej hagyma apróra vágva, kevés olajon üvegesre pirítva. Hozzápirítunk egy nagyobb csirkemellett apró kockákra vágva. Sózzuk, majd hozzákeverünk egy mirelit spenótot, és két gerezd átpréselt fokhagymát. Kis borssal és reszelt (ha lehet frissen) szerecsendióval megbolondítjuk, majd belekeverünk fél liter tejszínt. Én egy kis étkezési keményitővel sűrítettem.
Nagyobb olasz tésztát főztem ki hozzá, olyasmit mint a kagylótészta, csak jó nagy. De pennével is tuti szerintem, sőt ezen a neten lelt képen gnoccival van.
Tálalás után kis parmezánnal megszórtuk, és jól belaktunk.
Na ezt ettünk, utána meg eludtam egy órácskát. Ilyen intenzíven telnek a napok :)
Meg kell mondjam nagyon évezem az ilyen kettesben, nyugiban főzőcskézéseket. Istenlába tésztaimádatának kielégítésére holnapra is azt kért, így holnap toreliniben utazunk (a gyerekek nem szeretik, így ilyenkor mikor csak ketten vagyunk ehet csak ilyet), és a magam kedvére egy jó kis sárgalépás karfiol levest is összedobunk.
Na szóval, nem kell aggódni jól vagyok (még) :) Ha nem leszek, majd rinyálok egyet nektek, és akkor jól megvigasztaltok és megint jól leszek :)
Na szóval, nem kell aggódni jól vagyok (még) :) Ha nem leszek, majd rinyálok egyet nektek, és akkor jól megvigasztaltok és megint jól leszek :)
1 megjegyzés:
De jo, hogy sikerült másik állás, akkor is ha nem a legjobb, de valami:) Gratula hozzá aztán majd csak találsz kreativabbat idövel:)
Megjegyzés küldése